Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Jó minőségű pékára — Sok baj volt az italokkal Látogatás az élelmiszer ellenőrző és vegyvizsgáló intézetben Békéscsabán, a Sallai. úton' áll a Békés megyei Élelmiszer Ellenőrző és Vegyvizsgáló Inté­zet. Az itt dolgozók feladata a ! kereskedelembe kerülő élelmi­szerek, italok és élvezeti cik­kek minőségvizsgálata. Az inté­zet a múlt év márciusában egy új, korszerű épületrésszel bő- ! vült, amelyet a Békés megyei ' Tanácsi Építőipari Vállalat ké- 1 szített el. Dr. Hidvégi Imrémé, az intézet igazgatónője ottjár- tunkkor elmondta, hogy az új épületszárny nemcsak örömet, hanem, sajnos, bosszúságot is okozott. A gázt a kivitelező vállalat anyaghiányra hivatkoz­va az átadás óta sem vezette be, ezért csak árammal folynak a vizsgálatok, s így sokkal las­súbb, nehezebb a munka. A rövid körséta során — amelyet a laboratóriumokba tettünk — látszott, hogy az itt dolgozók magukénak érzik az épületet, a folyosón virágok s ragyogó tisztaság mindenütt A labora­tóriumokban különféle termék­féleségeket értékelnek. .AHOL. CIGARETTÁKAT, pálinkás- és sörösüvegeket lát­tunk az asztalon, az italokat és élvezeti cikkeket vizsgálják. Ez a részleg talált legtöbb kifogá­solni valót a forgalmazott ter­mékekben. A nemesgulácsi tsz- ből érkezett törkölypálinka- készletet zárolni kellett, mivel alkoholtartalma nem volt meg­felelő. Ugyancsak kifogásolták a söripari termékeket, mivel a palackokat nem mosták ki elég­gé és megfelelő hűtőberende­zésről sem gondoskodtak. Még sürgetőbb hiányosság volt, hogy a Kinizsi -söröket nem pasztőrözték. Az intézet, hogy az intézkedés minél gyorsabb legyen, a Söripari Tröszt ille­tékeseivel is tárgyalt, akik min­dent megtettek a hiányosságok pótlására. November óta csak pasztőrözött sor kerül a fo­gyasztók asztalára, s a palac­kok is tisztábbak. Egyedül a hűtést nem tudták még — pénz hiányában — megoldani, de előreláthatóan a nyáron már romlatlan, hideg sört ihatnak a vásárlók. A cigaretták vizsgá­latánál a Munkás és Románc cigaretta ragasztásával volt baj, amely bizonyára a dohányosok­nak is sok bosszúságot okozott A GABONA-, a sütő-, a ép­kor- és édesipari termékek vizs­gálatát végző laboratóriumban megtudtuk, hogy 1374 első fe­lében magas volt a liszt ned­vességtartalma, amelyet már azóta megfelelően csökkentet­tek. Megyénk sütőipari termé­keinek minősége országosan el­ismert Az előírások szerint — fehér asztal mellett, a nap meg­határozott szakában, nyugodt körülmények között — elvég­zett érzékszervi vizsgálatok ki­fogástalanok voltak, baj csak a szórványosan előforduló súly­hiány volt A szerencsi és Győri Édesipari Vállalat rekonstruk­ciója miatt komoly gond, hogy az átlagosnál kevesebb édes­ipari termék kerül a boltokba. A hús-, tej- és baromfitermé­keket vizsgáló laboratóriumban elmondták, hogy ebben az ág­ban javulást tapasztaltak. A hűtő-, konzervipari termékek, valamint az üdítő italok vizs­gálatánál sem volt komolyabb kifogás 1974-ben. AZ INTÉZETBEN nemrég működik a különleges feladato­kat ellátó csoport Itt az élel­miszerek radioaktív sugárzását, esetleges mérgezettségét vagy mikrobiológiai fertőzöttségét vizsgálják. Ide kerülnek továb­bá azok az anyagok, amelyek nem rutinvizsgálatot, hanem hosszan tartó kutatást igényel­nek. Amikor erről érdeklődtünk, hogyan fogadják a gyártó cégek az esetleges hibákat, dr. Hídvégi Imréné elmondta, hogy az ő érdekük is termékeik minőségi javulása, s ezt mindenütt be­látják. Annál is inkább, mert tudják, hogy az intézet csak többszöri alapos vizsgálat után — ha már biztosan kizárta a véletlent — értesíti a hiányos­ságról a gyártó céget. Az irodá­ban felhalmozott iratok, levelek arról tanúskodnak, nem szoktak unatkozni az intézet dolgozói, hiszen új termék, s így sajnos, hiányosság is mindig akad. amelyet ki kell javíttatni, hogy a ltoltok pultjaira csak jó mi­nőségű termék kerüljön. DR. HÍDVÉGI Imrené be­szélgetésünk végén elmondta, hegy a megyék között élelmi- szeripari termékeink minősége középszinten áll. A tapasztala­tok szerint 1975. év feladata a megye üzemeinek korszerűsí­tése lenne. N. Ä. Vereb határában harcban a fasiszta tankokkal Nyikolaj Zabeikin, a Szovjetunió Hőse: Magyarországért harcoltunk A ver ebi Újra összehozott a sors Nye- verowal, méghozzá egy lövész- árokiban. A hitleristák támadó lendülete már a végén tartott, kifulladtak. Sok páncélost éska_ tonát vesztettek, de ezt nem vol­tak hajlandók felmérni, s a te­hetetlenség egyre csak hajtotta őket előre, tűzbe küldvón utolsó tartalékaikat is. Egy újabb német támadás visszaverése után Nyeverov ma­gához intett, dohánnyal kínált Elkérte az egyik katona kula­csát nagyot húzott belőle, majd átnyújtotta. Nem szeretem a tiszta szeszt, megrázkódam tőle, még a lélegzetem is elállt A fő­hadnagy meg se rezzent. Neki­dőlt a lövészárok falának és mé­lyen leszívta a mahorka füstjét. A gyorsan járó téli nap nyugo­vóban volt. Hideg, nedves s»zä fújt s amikor irányát változtat­va végigfutott a lövószárkon, csontig hatolt Kellemetlen di­dergés futott végig az emfberen. A lövészárkok szélén, ahova a sárga agyagot kilapátoltuk. a felszíni homokszemeket kavarta a szél. A harcmezőn lassan el­oszlott a füst és láttuk a rob­banások szaggatta földet, ame­lyen kiégett német páncélosok feketéllették. és fasiszták hullái hevertek. Szótlanul szívtuk a cigarettát Harc közben a légnyomástól ei­tragédia dugult a fülem, csak lassan tért vissza a hallásom. Egyre tisz­tábban kivettem a sebesültek jajszavát. Az egészségügyiek és a katonák bajtársaikat kötözték. Amikor a súlyos sebesülteket hátravitték, a mezőre — amelyen nemrég még dúlt a harc — jó­tékony csönd borult Nyeverov elérzékenyülve el­mosolyodott. majd megszólalt: — A háború előtt az iskolá­ban arra tanítottam a gyereke­ket, hogy az ember alkotó lény. Arra született, hogy átalakítsa a földet új városokat építsen, okos. hasznos gépeket készítsen, hogy boldog legyen. Emlékszel, hogyan mondta Gorkij: az em­ber épp úgy a boldogságra szüle­tett. mint a madár a repülésre. És mi van most? Patakokban ömlik a vér a földön. Az embe­rek, ahelyett, hogy segítenék, ölik egymást, szétrombolnak mindent, amit masa az ember teremtett — gonddal, ügyéé kézzel. Mikor lesz már hólesőbb az emberiség? — folytatta kis szü­net után. — Hát soha nem ta­nulja meg élvezni az egyszerű életet, amely nyugalmat és de­rűt ad? A csendet, csendünkéi sajnos újra megtörték. “ Jönnek!.,. Már megint tá­madnak! — hallatszott a lövész­árkokból. Kicsit kiemelkedve, láttuk a dombok mögül előkúszó páncé­losokat és mögöttük a gyalogsá­got Észrevettük, hogy már csak néhány tank indult el és gyé­rebb a gyalogság is. Parancsszavak hallatszottak ágyúk tüzeltek, megszólaltak a Katyusák. Közelharcra nem ke­rült sor. Az ellenség életben ma­radt katonái visszafordultak. Hasonló volt a helyzet a szom­szédos szakaszokon is. Hátunk mögül dübörgés hallatszott, el­indultak páncélosaink a vissza­vonuló ellenség nyomába. Ezzel tulajdonképpen véget is ért a fasiszták kísérlete, hogy átvág­ják magúkat a Budapesten be­kéri tett csapataikhoz. Odamentem Nyeverovhoe el­köszönni. Szakasza az előrenyo­muló páncélosokat követte mi- pedig parancsot kaptunk, hogy forduljunk vissza a budapesti ellenséges csoportosulás szétve­résére. Nyeverov idősebb volt nálam, bár alacsonyabb beosz­tásban szolgált Nagyra becsül­tem ezt az embert, és ezekben a napokban közei is kerültünk egymáshoz. Megszerettem nyu­godt józanságáért. Elköszöntünk, megbeszéltük, hogy az első adan­dó alkalommal felkeressük egy­mást. A front azonban olyan, hogy naponta adódik ilyen le­hetőség. vagy soha többé. Nyer verovval a fronton már nem ta­lálkoztam, De másnap találkoz­tunk fasiszta tankokkal. Néhány német páncélos még­is át tudott tömi. Igaz, nem ju­tottak el Budapestig, de betör­tek Verehre. A faluban kis lét­számú szovjet egység volt, őket visszavetették. Ebben tulajdon­képpen nem volt semmi. Az a pár német tank nem jelentett veszélyt a fasisztákra súlyos csapásokat mérő hadseregünk­nek. D© a verebi eseményeket sohasem felejtem éL Gyuri bácá, a matektanár, akit a diákok csak Logamat be­cézték, fázlódva ott állt és várt a boltíves barokk-román stílusú tanácsháza bejáratánál. Mindig itt van. ha hívják, ha érkezik a díszes iniciálás aranybetűvel hímzett esküvői meghívó. Sok diákcsíny szereplője Logar, sok- sok esküvőt látott az elmúlt év„ tizedekben. És sok mama ked­vencének volt cinkosa, amikor elhallgatta a szekundákat vagy váltig állította, ha egyegy pa­pa, mama érdeklődött rossz," csont fia után. hogy jár, már hogyne járna a korrepetálásra. Ezzel aztán megnyugodtak, Logar meg lelkiismeretének megnyugtatásául elrebegett egy miatyánkot bűnbánásképpen, s ezzel letudta a hazugságot, bár soha nem számított arra, hogy vétkeit — ha volt? — megbo­csássa a teremtő. Inkább azért tette, hogy szerény kis nyugdí­ját néhány forinttal kiegészítse, így aztán hallgatott. Ott állt a feljáróban, cipelve hetvenöt esztendő küzdelmeit örömeit, csínyjeit. amivel meg­ajándékozták a diákjai. Várt Végül megjelent sötét ruhájá­ban. ünnepélyes arccal az anya­könyvvezető és kitárta a szár­nyas ajtót hcgv zavartalanul be tudjon jönni az if ;ú pár, s az őket kísérő örömszülők, a rokonok ismerősök, barátok sora FARKAS KÁLMÁN S végre feltűnt az ifjú pór. Gyuri, a munkáscsaládból szár­mazó, éles eszű tanítvány, aki­re Gyuri bácsi büszke volt. Ügy is, mint diákjára, s úgy is mint druszájára. Jobbján fehér nad­rágkosztümben Jutka, a kórházi asszisztenslány. Szőke fürtje ép­pen kibuggyant a fehér lehelet­finom fátyol alól. arca rózsa- pírban égett a boldogságtól. És amikor az anyakönywezető megkérte a jelenlevőket, legye­nek szívesek felállni, az ifjú párhoz fordult, hogy kérdéseire határozottan válaszoljanak. Gyu­ri bácsin, a matektanáron kívül aligha tudta valaki a jelenlevők közül, hogy Gyurkának, tanít­ványának. a műszaki egyetem ló- váló tanulójának ő adta kölcsön vőlegény! aranygyűrűjét, s Jut­ka karikagyűrűjére pedig a kór­házi osztály, a röntgenben dol­gozók „dobták” össze karácsonyi ajándékba a pénzt. Ez volt a nászajándékuk. Itt volt most az asszisztens- gárda. Ilike örömében sírt. Klá­ri asszony boldog volt, hogy leg­kedvesebb tanítványa révbe jut, az örömszülők is el-elnyomtak egy-egy lecsurranó könnyet zsebkendőikkel. Csak Gyuri bá­csi, a matektanár mosolygott az öreg. bölcs emberekre jellemző huncutsággal, s gondolatban vé­gigvonult benne a négy eszten­dő, amíg tanította Gyurit, aki immár az egyetem egyik kiváló­sága lett. Büszke volt rá, mert ő azt is tudta, hogy Gyuri, a jövendőbeli mérnök saját két kezével gyalulta, faragta, eszká- bálta és formálta a nászágy. a szekrény, asztal, fotelek minden darabját. Egyik barátja műhe­lyében készült a bútor. Két tel­******************* s ■ jes hónapot fordított rá. S ha s számítjuk, hogy erre szabad ide- • jét áldozta feí, igazán szép tel- { jesítmény. Nem. annyira nem szegények,! hogy a legfontosabb ne lett vol-: na meg. De bútorra már nem j jutott pénz. Közösen vásárolták j meg a bútornak való faanyagot,: s Gyuri kis segítséggel elkészí-; tette. Álltak és hallgatták a szívhez • szóló szavakat. Aztán újra fel- j csendültek a nászinduló kelle-: mes, ünnepélyes akkordjai. Ott ■ lebegtek a díszes, virágok illa- ■ fával belengett helyiségben, be-: töltve az emberek, a fiatal pár • szívét-lelkét. Az anyakönyweze. * tő lenyúlt egy kig cipóért, fel-• emelte és átnyújtotta az ifjú > férjnek. Legyen ez a békésség,: a bőség és a szeretet jelképe. ■ Soha ne fogyjon el az asztalor; tokról. Zúgott a nászinduló. Gyuri: bácsi, a matektanár megcsókolta! az ifjú asszonyt és Gyurit, egyik [ legkiválóbb tanítványát. Ez volt I a huszonötödik esküvő karácscr j nyig, amelyen Logar, a matek- I tanár jelen volt. Vajon mennyi S lesz még? Lassan, kissé cső-! ízogva, lépteire vigyázva elin- j dúlt a lépcsőn lefelé, s törékeny • alakját a boltíveket elhagyva el-; nyelte a tejfehér köd. Sokszor megírtam, elmondtam már a verebi tragédiát Most nem is szólok a részletekről. Azon a napon 39 szovjet katona esett fogságba. Több súlyos se­besült volt köztük és egy fiatal egészségügyi, Várja Xvolgina. Valamemnyiüket meggyilkolták. Nem. nem lőtték agyon; oda­hurcolták a faluszéli kovácsmű­helybe, és az üllőn kalapáccsal szótroncsolták a fejüket, össze­törték kezüket lábukat bordái­Miért tették? Az emberi érte­lem ezt képtelen felfogni, A verebi fasiszta bandát más­nap megsemmisítették. Az egész falu ott volt. amikor meggyil­kolt baj társa inkát közös sírba temettük. 1957-ben, a szocialista forradalom 40. évfordulóján a faluban balatoni vöröskőből em­lékművet állítottak sírjuk fölé. és fiatal gesztenyefákat ültettek köré. Az emlékművön magyarul és oroszul ez áll: „A legdrágáb­bat, életüket áldozták a ma­gyar nép szabadságáért a fasiz­mus elleni harcban”. Ahányszor csak Magyarorszár gon járok, mindig elmegyek Ve­rehre. hogy néhány percet az emlékműnél töltsék. Emlékszem a szélben hajladozó fiatal gesz­tenyefákra. Gyökerüket már mélyre eresztették, erős fákká fejlődtek, amelyek bátran da­colnak minden széllel, viharral. (FOij/tatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents