Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

19751 HÚSZ ÓRA 1 január 2 a megyeszékhely első munkanapján Nulla órakor léptein ki házunk kapuján. 1975. január másodika volt, apró pelyhekben szállingózott a hó, csak a neonok udvara tette láthatóvá. Ráhullott az alvó gépkocsikra és megvakitóttá az ablakokat. A taxi már várt. Elindultunk', hogy meglessük az új év első munkanapjának húsz óráját. kemencefűtő te elégedett a ‘Sár- vendégek.) Közben * fefeaaba­Snbt Tamásit» ás István!» megérkezett az övibe 9.W ém * békéscsabai taxi" állomáson, 1915 első munka- napján 9.Í9! As István Wräty tiSrl gyógyszertár ügyeletese, tfr. La­dányi Paine gyógyszerész néz ki a csöngetésre. Látom az ar­cán, hogy legfeljebb fogfájás­ra tippel. Mondom, hogy mi­ért zavarom, és beszélgetni kez­dünk . „ . Az éjszakai ügyeletet sokan csak hanyagság miatt csengetik fel Nappal elfelejtik a gyógyszert, aztán éjjel jönnek, panaszkodnak, Legtöbben fog­fájósok... Kevesen járnak as «teán, az állomás is üres. Magában mo­tyog a ezörpautomata. (Vajon meddig lesz jó?) özvegy Oláh Mihályné kupacba söpri a sze­metet, *o » <91.00; A forgalmi iroda Integra domino berendezése olyan, mint egy óriási terepasztal. Ezen el­lenőrzi és irányítja az éjszakai •vasúti-mozgást Ambrus Mihály rendelkező forgalmi szolgálat­tevői. Szenvedéllyel avat be ® „felnőtt játék” titkaiba, mi­közben egyre csak ismételgetem magamban: „ezt nem is gondol­ná az ember, amikor felszáll a vonatra.” A szolgálattevő számokban adja az utasításokat a láthatat­lan gépeknek és embereknek. A tehervonatok közben átro- teognak az alvó városon. o * * ■"» ■ 02.00; Kórház. Egyetlen bang, jöhaj nélküL (Vagy csak nem hallani?) A szülészeten Belicza madám csendesen mondja, hogy ma még nem volt szülés. Ta­valy, egész évben viszont („szó­val 74-ben... nehéz megszokni az új számot.”) 1770 gyermek látott náluk napvilágot Egy kismama sétál félém. 'Andrej Lászlóné. Minden perc­ben várja gyermekét Nesztelenek a vakítón fehér Myosók ®e® i 03.00: Kisült a kenyér. A ja- minai sütőipari vállalatnál már a 35. mázsánál tartanak, de reggel hat órára 80 mázsa lesz a Szikra brigád éjszakai telje­sítménye. — Nagyon szépen sikerült? — mondja Tóth János csoportve­zető és frissén szelt cipóval kí­nál. Azt mondja, amikor bele­teszik az élesztőt, azonnal élni, mozogni kezd a kenyér. (Szere­tettel mondja.) Balogh Sándor mekkel. Szemében látni, hogy jól kezelte a tüzet »6« ®4.00; Egyetlen létek sínes az utcán. (Hajtunk kívül!) A Körös Szállóban viszont tizen­egy ablak világít. Pár perc múl­va pedig Gyula felől befordul a térre az El 57—36 rendszámú tejeskocsi, ÖOO 05.00? A köztisztasági válla­lat gépei fűrészporos sóval szór­ják a jeges utat. Eszembe jut a kórház, telefonálok. Andrej Lászlónénak kislánya vaui 0 0® 06.00: Mondani kezdem a konzervgyár portáján, hogy honnan vagyunk. — Az igazgató elvtárs még nincs bent, nem lehet bemen­ni! — állít meg hivatalos han­gon a portási. Kővári Mihályt szólítom meg. Nagyon siet már, így csak eny- nyit mond: «— Karbantartás van. Ma a tésztagyártó gépeket bütyköljük oo o •V ®«WS> 07.00; A Vilim utcai óvodá­ba futva érkezik Szabó Pálné és két gyermeke. Szabómé a ruha­gyárban dolgozik. Három fia van. Kakaót és tejet reggeliz­tek, vajae kenyérrel«, • oo 08.00 Városi tanács. Már bent vannak az elnökhelyettesek. (Az elnök szabadságát tölti.) Babák György örül, hogy ma nem lesz semmilyen értekezlet, így nyu­godtan átnézheti a szólótánc­fesztivál programját. Vantara János két új iroda vezetőjét fogadta már kora regigei, Uhljár Mihály az új „rakon”-hoz, a mezőberényi tanácshoz igyek­szik. »s>4> 09.00: Már nehezen lehet vo­nalat kapni, hiszen megindult az élet Litauszki Tibort, a Me­gyei Művelődési Központ igaz­gatóját telefonon kérdezem na­pi programjáróL A megyei tanácshoz készül, ahol a Balassi együttes két kül­földi meghívásáról kell véle­ményt cserélni. Délután a szóló­táncfesztivál előkészületeit el­lenőrzi. (Pénteken érkeznek a dulási vetélkedőről is szót kell majd ejteni, amire eddig 473 szocialista brigád, azaz csaknem 6 ezer dolgozó jelentkezett, • * « 10.00: Szláviik Lajos, a Cent­rum Áruház igazgatója körbe­járja a. raktárakat, az üzlet he­lyiségeit. Ellenőrzi az új meg­oldású leltározást. Reméli, hogy esszéi a módszerrel három nap alatt befejezik. Örömmel újsá­golja a múlt év páratlan ered­ményét, a 131 millió forintos évi forgalmat, majd megnyug­tatóan mondja, hogy az 1975-ös ellátás tervei is biztatóak, kor­szerűsített önkiszolgáló osztá­lyaikon megtesznek mindent, amit csak lehet — a vásárlókért. • o ® 11.00: A KlSZ-tábor félé tar­tunk. A Lencsési úti lakótelepen a megszokott kép: ifjú mamák levegőztetik csemetéjüket. Az L—6-os és L—9-es épüle­teket műszakilag még tavaly, „december 20-án és 30-án” — átadták. Az új lakók előrelát­hatólag még ebben a hónapban átköltözhetnék. — Amit csak lehetett, min­dent megtettünk. Ma is rende­sen, Bal nyolckor munkába áll­tunk. Az elmúlt évben 164 la­A mai ebédhez házikolbászt sütnek a városi tanács napközi konyháján káét építettünk. Remélem, az idén sem lesz kevesebb — mondja Dobók György, az Ál­lami Építőipari Vállalat műve­zetője. e o® 12.00: A harang is, a gyomor is jelzi, hogy dél van. Paradicsomleves, borsópüré- fiöaelék, házi sült kolbász. Ezt eszi ma 1300 békéscsabai diák ebédre. Merthogy iskolai szü­net van. Egyébként több mint 3000-en kapnák az előbbi me­nüt, ©•© <& 13.00: Január 2-a nem min­denkinek az első munkanapja. Vegyük csak Szászok Pál, Tanya 1340. szám alatti lakos esetét. A szilvesztert otthon töltötte. Ö volt az ügyeletes a háztáji jó­szágok mellett, amíg a család a városban ünnepelt. Január 1 -én pedig reggel 7 órára már a Szabadság Tsz szakosított ser­téstelepén kellett lennie. — Hát igen. A legtöbben nem szabadsággal kezdik az új évet. Nekünk, a telep dolgozóinál; ez 1 aaÉir a második munkanapunk. í De ugyanolyan jól tóit eü„ mint az etó e 0 ® 14.00: A megyei könyvtárban Adamik Emíliától kérdem, em­lékszik-e még az idei év első ol­vasójára? — Igen. Negyed tíz felé jött, magas, szőkésbarna, szemüveges diáklány. Két Zbla-könyvet, meg egy kínai regényt vitt. Be is iratkozott erre az évire. Itt van & könyvben: Balázs Kata­lin. — Mindennap ennyire em­lékszik az első olvasóira? —' Na, nem egészen. Ékre Ss csak azért, mert reggel még beszéltünk is róla, vajon ki lesz az első olvasó? — Arról is beszeltünk, hogy ettől az évtől az új, tágas, kor­szerű könyvtárat várjuk — szól közbe csendesen Mike Gyuláné, miközben átveszi Sztankó bá­csitól a visszahozott könyveket. • * • 15.00: Az István malom. Do­hog. Megszoktuk már. Százhúsz éve csinálja. A délután ob mol­nárok kettőkor kezdtek, öt emelet. Ennyit kell megtennie jó néhányszor naponta — ma is — ■Szabó Pál molnárnak, hogy a gépeket ellenőrizze. Szabó Pál az édesapja Tamáskának meg Istvánkának, akikkel reggel a Penza lakótelepi (Vilim utcai) óvodában találkoztunk. Meglepődik, amikor felkeres­sük a munkahelyén. — Nem szoktunk mi szerepelni. Dol­gozunk. Élünk. Az 1974-es év volt a legnehezebb, de a legsi­keresebb is a családnak. Kifi­zettük végre a hat évvel ezelőtt vásárolt házait Most már laissan a nyaralás is szóba kerülhet majd, 0 0 0 16.00: Tárcsázok: 004. — Tessék, mentőállomás. — Kivel beszélek? — Czinkóczki Márton főápoló vagyok. — Milyen volt az idei első munkanapjuk? — Nekem jó, mert mára vég­leg kilábaltam az influenzából. — Mit kíván az új évre? — Minél kevesebb munkát a mentősöknek. ■» oo 17.00: Csúcsforgalom. Az el­ső, ebben az évben. A hideg ut­cákról mindenki a meleg laká­sokba igyekszik. Szabóék is hazaérkeznek. Szabó Pálné a ruhagyárból, az elsöfe Peti az iskolai napköziből, Ta­más meg István az óvodából. Kinn már sötét van. A Dózsa György út 50. számú házban — Szabóéknál is — kigyulladnak a fények, • •• 18.00; A Brigád moziban meg^ kezdődött a nagy film is, a má­sodik előadáson „A dunai ha­jós”-t vetítik, Koncz Gábor fő­szereplésével. A Szabadság filmszínházban a Híradó első kockái peregnék. 19.00: Akik nem mulattak ele­get szilveszterkor, mulasztásu­kat az ifjúsági ház negyedik emeletén pótolják „Ez az év is jól kezdődik” címmel tart pót­szilvesztert a Tízek Ifjúsági Klubja. • *# 20.00; Itt és most véget ér 20 órás kőrútunk a megyeszékhely első, 1975-ös munkanapján, bár éjfélig négy óra van hátra még, be kell fejeznünk mégis. A nyomdászok is emberek És ők még csak most következnek Az utolsó szó ugyanis mindenképp a szedőé, Csornai Andrásé, aki velünk együtt boldog új évet kíván még egyszer minden ked­ves olvasónak Irtákr: Kőváry E. Péter és Ucthy István Az utolsó szó mindig a szedőé.. Fotó; Gál es Lányai Munkakezdéshez gyülekeznek a konzervgyár dolgozói reggel &Ä® érafesB

Next

/
Thumbnails
Contents