Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
Község, ahonnan ritkán költöznek el az emberek Mezőgazdaság — iparszerűen a dombegyházi Petőfi Tsz-ben Bus* érkezett Nézem a megállóból szétsereglő embereket gyönyörködtetem a szemem a takaros házak homlokzatán, a díszes kerítéseken, a kirakatok, ablakok csillogó üvegszemein. A tanácsháza mellett artézi kút A vizes, itt-ottzöld mohos köveken idős ember ált zamáncos kannába csurgatja a vizet Az autóbusz távolodó zajára felkapja a fejét, Ibelehunyorog a januári verőfénybe. Frissen vik- szolt csizmája megcsikotrdul, rám néz, köszöntjük egymást Az ember kigombolja kabátját cigarettát vesz elő, rágyújt majd komótos léptekkel elindul. Kaszaper a legújabb közigazgatási besorolás szerint alsófokú központ Olyan község, ahonnan ritkán költöznek el az emberek Az iskola nyolc tantermében 12 osztály tanul délelőtt és délután, a 90 óvodás korú gyermekből ebben a tanévben nyolcat nem tudtak felvenni. A gond az elkövetkezendő években még tovább fokozódik. Ezért szeretnék a társadalmi összefogás segítségét is igénybé venni Erre van lehetőség, hiszen naponta 90-en járnak el dolgozni Kardoskútra és Orosházára az „olajosokhoz” vagy1 50-en pedig a megyeszékhely ipari üzemeibe, a Szőlőisi Álla* mi Gazdaságba. A föld ez a szépen megmunkált 2 ezer 700 hektáros szövetkezeti határ, aminek közepében a község terül el, valaha még morzsányi részecskéje sem volt a kaszaperieké. A Horthy-korszak végén a Montag, Pipis, Hrabovszld, Poled- na családoknak és Makó városának volt itt 2 ezer 400 kataszteri hold birtoka. A nagybirtokosoknál cselédeskedett a lakosság túlnyomó része. Közülük való a 68 éves Lugóczki Péter, aki 45-ben négy hold földet kapott, de három év múlva bevitte a szövetkezetbe. Alapító tagja lett a Lenin Tsz-nek. 36- an álltak össze, két ló és 8 marha volt minden vagyonuk. Ahogy mesél, ujjával hátralöki kucsmáját. „Útkeresés, próbálkozás volt, de nehezen boldogultak az emberek, nem ismerték a közös gazdálkodás módját. Ahogy teltek az évek, kezdtünk jól élni. Tanultunk gazdálkodni. Az emberek a szövetkezetét egyre jobban becsülték, mert ahogy az erősödött, úgy fejlődött a falu is.” Eszembe jutnak Kovács Károlynak, a község első tanácselnökének, jelenlegi vb-titkárának a szazai: „1939 óta éleik Kaszaperen, saját bőrömön éreztem az agrárproletárok mindennapi, keserves életét. Mi volt itt azelőtt? Jóformán semmi. Felosz10 BÉKÉS MHmSzn ■ 1975. JANUÁR 36. róttuk a földeket, villanyt kap-| tünk és 12 artézi kutat fúrtunk. Van orvosi rendelőnk, ] emeletes orvosi lakással, kultúr- ház, könyvtár, posta, takarék- szövetkezet, modern vendéglátóipari egység, önkiszolgáló élelmiszerbolt. Egy év alatt 100 új ház épült a községben. „ Persze sok minden korszerűsítésre szorul, mint például a kultúr- ház vagy a könyvtár, de ösz- Szefogással ezeket is meg lehel oldani. Igen, az összefogás. Térjünk vissza Lugóczki Péterhez, aki 1944 óta tagja a pártnak és 8 éve a községi Hazafias Népfront elnöke. — Mi jelenleg a legsürgősebb tennivaló? — Éppen most folynak a 'a- lugyülések. Négy részre osztottuk a falut, így behatóbban tudunk foglalkozni az idei feladatokkal. Meg kell oldani a kutak felújítását, a keresztutcák feltöltését, parkosítani szeretnénk á volt vasútállomás helyét és megoldásra váró gond a buszmegállóknál fedett várótermek létesítése. Társadalmi munkára mozgósítjuk a falu lakosságát, s reméljük, lesz foganatja. A sáros hónapok, a gondterhes ősz rossz emléke még mindig gondráncokat teremt, haszó esik róla a tsz-irodán. Azonban az ember és a gép megmentette a termést Varga József, a közös gazdaság elnöke örömmel mondja: „Befejeztük a 850 hektár búza vetését. Hagymából rekordtermést értünk el, hektáronként 280 mázsa termett, amely 3,8 millió forint többletbevételt jelent a szövetkezetnek. Cukorrépából 275, kukoricából 58 mázsát takarítottunk be hektáronként. Árbevételünk várhatóan eléri a 60 millió forintot.” Both Károlyék otthona az Árpád utcában. A régi házat építették át, nem nagyoskodtak ujjal. Az 52 éves, zömök, barna férfi sertésgondozó a tsz-ben. ötvennyolcban szánta rá magát a belépésre. Igaz, sajnálta a két holdról, 11-re szaporodott földet, de nem bánta meg. Az időtlen időt, amikor még nem bútorra volt a gond, hanem előbb vetőgépre, eltemették a mai kényélem rekvizitumait. A földes szobát a parketta. A fa- oszlopos paraszttornácot az üvegezett veranda. A kényelmet könnyű megszokni. A házigazda már a háztartási masinákat, a tv-t, a gázpalackot sem tartja mutogatnivalónak. Csak nevet, amikor azt kérdezem, hogy kellene-e a föld, ha most visszaadnák? „Jó nekem a tsz- ben, megkeresem havonta a 2 ezer 500 forintot, itthon jószágot nevelünk a feleségemmel, tavaly például 12 hízót adtunk le, 20 ezer forintot kaptunk érte. A munkám sem nehéz, a szakosított sertéstelepen etető vagyok. Olyan a munkahelyem, mint egy patika... Ki gondolta volna ezt 30 évvel ezelőtt.” — Esténként mit szokott csinálni — kérdezem Both Károlyiéi? — Nézzük a televíriőt. Vagy beszélgetünk a vejemmel és a lányommal, no meg az unokákkal. Mind a kettő kislány, az egyik már hetedik osztályos, a másik két és fél éves, nagyon aranyosak. Együtt dolgozunk a vejemmel, ő már 14 éve sertésgondozó, nemrégiben építettek egy családi házait, közel 300 ezer forintért, most a fürdőszobái szerelik. Tudja, az idősebbek azért szeretik a szövetkezetét, mert megtalálják benne keserves múltjuk jóvátételét, a fiatalok pedig azért, mert látják és élik a jövőt. A rendkívüli időjárás ellenére | is a várakozásnak megfelelően' sikerült a dombegyházi Petőfi Tsz 1974-es esztendeje. Az immár három község — Dombegyház, Kisdombegyház, Magyar- dombegyház — földjein gazdálkodó termelőszövetkezet tavaly már 10 millió forinttal termeit többet, mint 1972-ben, a három falu közös gazdaságainak egyesülése évében. Az árbevételek összege meghaladja a 110 millió forintot Érdekességkent megemlíthető, hogy a tsz-nek színibe minden termelőágazata pontosan az előirányzatokat teljesítette. így volt ez a növénytermesztésben is, amelyen belül ugyan, a cukorrépa a tervezett 380 mázsa helyett több, mint 420-at termett hektáronként a kender a sok eső miatt víiszant az előirányzott 90-nel szemben alig adott 70 mázsát hektáronként Az idei évre kialakított elképzelések szerint a dombegy- házi tsz-ben egyébként valamennyi növényi kultúrát iparszerűen, rendszerben termesztenek már. Az 1600 hektáron termesztett kukoricát eddig két gépsorral művelték, most a termőterületet mintegy 200 hektárral megnövelik és még egy gépsort vásárolnak. Növelik az Megkezdte a nyári üdülőjegyek szétosztását a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgató- sáiga. 1975-ben — az elmúlt évihez hasonlóan — összesen 375 ezren pihenhetnék kedvezményesen az ország különböző szakszervezeti üdülőiben, es külföldön is. Ez évbért kedvezményes üdültetésre összesen 580 millió forintot fordít a SZOT, 130 millióval többet, mint tavaly. Ez évtől az üdülőlházakat — a szállodákhoz hasonlóan — a szolgáltatás színvonalától függően három különböző kategóriába sorolták. S a beutaltak az eddigi egységes napi 18 forint helyett most a második kategóriás üdülőkben 24, az elsőkben pedig 36 forintot fizetnek. A SZOT elugyanúsak rendszerszerűen termesztett cukorrépa vetésterületét is s' ezzel egy időben két új cukorrépa-gépsort is beszereznek. Egy külön gépsor érkezik még ebben az évben az 1600 hektárnyi búzaföld megművelésére is. Miközben a dombegyházi közösben a munkaerő fokozatos csökkenése következtében a kender és a cirok is lassanként kiszorul a vetésszerkezetből, az íparszerű termelés a tsz állat- tenyésztésében is egyeduralkodóvá válik. Az elmúlt esztendőben már teljes erővel termelt a szövetkezet szakoisított sertés-, illetve szarvasmarhatelepe. Egy év alatt 5200 sertést és 364 hízott marhát értékesítették, ate- henenikénti átlagos tejlhozamot pedig megfelelő takarmányozással 3400 literig sikerült felemelniük. A technikai és műszaki haladással lépést tartva ettől az évtől az irányítás szervezetét is átalakítják, korszerűsítik önelszámoló ágazati egységeket létesítve a korábbi üzemegysége rendszer helyett Az ágazati irányítás sikerét megfelelően gépesített számvitel és jól képzett kellő gyakorlattal rendelkező fiatal szákemberek garantálják. nöksége határozatának megfelelően az első kategóriába főiként a munkában élenjárók, a nagycsaládosok, a fizikai dolgozók, a gyermeküket egyedül nevelők és a kis fizetésűék kapjanak beutalót Az üdülési lehetőségek kibővítésére kísérletként megkezdőd dött a gyermekgondozási segélyen levő anyák üdültetése. A soproni textiles, a balatonleUei Viktória, a leányfalui építőmun- kás és a mátraházi vasutas üdülőket rendezték át kisgyermekes édesanyáknak; járókákat, fürdetés! lehetőséget, speciális kosztot biztosítanak a kellemes üdüléshez. Másik újdonság a fiatal házasok üdülője Mátra- füreden, itt főleg nászutasok tölthetik mézesheteiket Seres Sándor Egy ér alatt 100 családi ház épült Rímek és tojók békés egymás mellett élésben dolgoztak az emeletes irodafészekben. Egy ideig egymásra sem néztek, mert kánya, a hivatal vezetője kihirdette, hogy a saját fészkébe senki sem „tojhat”. Ám parlagi pityer- né mégis szemet vetett a rigóra, aki — bár otthon párban élt — viszonozta a szemezést. Ebből még nem lett volna semmi baj, de pity érné ad- dig-addig ügyeskedett, míg egyszer sakk-mattot adott ä rigónak. Ettől kezdve egyre mélyült a kapcsolat közöttük. Esténként pityemé irodájában tartottak „megbeszélést”, amely néha a késő éjszakába nyú- lott. ökörszem, a takarítónő ilyenkor latolgatta magúban: „Mi a frászt tudnak ezek ennyi ideig csinálni?” ■ Egyszer azonban elvesztette a türelmét és hirtelen elszántsággal rájuk nyitott. Amit látott, az bizony kuruc-história volt. Gyorsan becsukta az ajtót, hogy észre ne vegyék, mert tudta, akkor menthetetlenül kirepítik őt a hivatalból. Dobogó szívvel takarított tovább, amikor hirtelen ott termett erdei pityer és megkérdezte: — Itt van még a tojóm? Ökörszem először azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány. Csak dadogott: — Nem ... Igen... Miért? ... Ja, már el... — Itt van vagy nincs itt? — ripako- dott rá pityer. Ettől a hangtól egyszeriben észhez tért ökörszem. — Ha te így beszélsz velem, akkor én is tudom mit kell válaszolni. Egyébként miért éppen én bonyolítsam az ügyet? — gondolta és már egészen határozottan jelentette ki: — Nincs, ma vidékre szállt. — Na látod, tudsz te értelmesen is beszélni — mondta pityer és megköszönve a felvilágosítást, nyugodt szárnycsapásokkal elröppent. Amikor pityemé jó késön hazaért, egy kicsit még panaszkodott, hogy a sors őt mennyi munkával verte meg. Emiatt sem éjjele, sem nappala. Legjobb lenne otthagynia azt az átkozott irodafészket. Olyan jól játszotta meg magát, hogy pityer még sajnálta is. Parlagi pityer 580 millió forintot fordít az idén a SZOT kedvezményes üdültetésre — Új üdülési tormák kisgyermekes anyáknak
