Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-24 / 20. szám
É teitaMen M3!áris eüf?n^re fi Eredményes esztendői zárt a Békéscsabai Konzervgyár bal, bár az elmúlt évre terve- I ami zett 51 ezer 021 tonna helyett A magyar mezőgazdaságban dolgozó szakemberek talán nem is emlékeznek vissza olyan meg- pórbáltatással teli, nehéz gazdasági évre, mint amilyen az 1974-es volt. Természetesen — ha áttételesen is — a mezőgaz- j daságiot sújtó rendkívüli kedvezőtlen időjárás negatív hatással volt az élelmiszerfeldolgozó üzemekre is. Mindezek ellenére az ott dolgozó szakemberek és munkások, valamint a vezetők alapos felkészültségének, lelkiismeretes munkájának tudható be, hogy többek között a Békéscsabai Konzervgyár is sikeresen teljesítette elmúlt évi tervét A gyár ayersanyagfelvásárlása kedvezően alakult. Gyümölcsből az 1973-as évi 739 tonnával szemben tavaly % ezer 474,7 tonnáét vásároltak fel. Zöldségfélék„csak” 47 ezer 615 tonnáit vettek át, ez a mennyiség az 1973. évivel szemben még így is négyezer tonnával több. Megfelelő volt a gyárban a termelés mennyiségi és értékbe- J ni alakulása is. Gyümölcskon- j zervből csaknem háromszorosát készítették el az 1973-as meny- nyiségnek. Több készült főzelék- konzervből és száraztésztából is. Némi lemaradás volt paradi- csom-konzervből, valamint savanyúságból. A készáru termelés értéke a tervezett 398,5 millióval szemben így is 413,5 millió forintra alakult. Valamivel kedvezőtlenebb volt a helyzet az értékesítésben, A gyár elmúlt évi összes áruértékesítése 396,5 millió forint volt Csak 93,7 százalékos terv- teljesítésit jelent. Ez a lemaradás főleg annak tudható, hogy különböző értékesítési gondok jelentkeztek, s emiatt aránylag nagyobb készárukészlet halmozódott fel a raktárakban. A központi és tröszti bérfejlesztések eredményeként tovább nőtt a munkások átlagbére. Ez éves szinten az 1973-as évi 25 ezer 317 forintról 27 ezer 291 forintra emelkedett. A kedvezőtlen időjárás miatt több volt a túlóra is az elmúlt esztendőben, mint az azt megelőző évben. Elkészültek az előzetes tervek az év első 5 hónapjára. Ezek teljesítése ismét nagy erőfeszítést követel majd a gyár valamennyi dolgozójától. Hogy csak a legfontosabbakat említsük, öt hó- j nap alatt vegyes befőttből ezer, zakuszkából négyezer, szárított hagymából 280, sárgarépa-kockából 340 tonnát kell gyártani. Konzervből összesen 6 ezer 753, száraztésztából 3 ezer 404 tonnát gyártanak. Ezek összes termelési ; értéke eléri a 103 millió forintot. Jelentős mennyiségű lapkát és karikát — a konzervüvegek lezárásához — js kell készíteni, összesen mintegy 40 millió darabot. Remélik, hogy a megnövekedett feladatoknak a gyár kollektívája ezúttal is eleget tesz. Á traktorpark fejlesztési terve Ä Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban — a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet bevonásával — elkészült a mezőgazdasági traktorpark fejlesztési terve, amely messzemenően figyelembe veszi az energiatakarékossági intézkedéseket és a mezőgazdasági termelési rendszerek, valamint a nagyüzemek speciális igényeit. A terv számol azzal, hogy a mezőgazdasági üzemek anyagi eszközeik részét vontatók vásárlására fordítják, — gépek és gépi berendezések beszerzésére évente 6,5—7 milliárd forintot költenek^ Kézi faragásű stílbútorok A Mezőberésyi Faipari Szövetkezet Idei tervének — a hagyományos termékek mellett — csaknem egyharmadát a rusztikus stílbútorok adják. A kézi faragással készülő garnitúrák tetszetősek, s igen keresettek mind a hazai, mind a külföldi piacokon (Fotó; Demény) 1 i! 5 I 1 2944 Kreptemberébem Magyar- cwrszág maradt Hitler utolsó csatlósa. Körülöttünk mindenütt magasra csaptak a szabadság máglyái. Augusztusban a román, majd a «szlovák, szeptember elején a bolgár és a finn nép rázta le a flasiszta igát. A magyar kommunisták tömegsztrájkra, tüntetésekre és a fegyveres harc megkezdésére szólították fel a nemzetet. A kommunista párt reálisam értékelte a kialakult helyzetet. A magyar nép nem elég «ros ahhoz — olvashatjuk felhívásában, hogy önerejéből képes volna Hitlerrel szembeszállni, ezért a legszélesebb körű, a vezető rétegeket, esetleg még Horthyt is magában foglaló nemzeti összefogást kelti megteremteni, hogy nemzeti szabadságharcunkat sikerre vigyük. Ugyanakkor a Magyar Frontnak is nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy a dolgozókat „a szervezett tömegakciók és tömeg- harc útjára” vigye. 1944 szeptemberében a Magyar Front Intéző Bizottsága memorandummal fordult Horthyhoz és javasolta, hogy a szomszéd országokhoz hasonlóan: a Magyar Front, a hadsereg és a németekkel szakítani kész uralkodó csoportok erőiket egyesítve, a Vörös Hadseregre támaszkodva forduljanak szembe Hitlerrel. „Magyarország számára elérkezett az utolsó pillán"!. ?mi- ter a magyar földöm előrenyomu!ő orosz hadsereggel egyesül- S ve megakadályozhatjuk, hogy ; országunk földje \ hadszíntérré * váljék” szögezi le az emlékirat, * amely egyben követeli a mun- « kásság felfegyverzését is, 1944 szeptemberében Horthy ; is belátta: a „játszmát” elvesz- | tette, tenni kéll valamit. Tár- S gyalt tehát a Magyar Front kép- 5 viselőivel, Szakasits Árpáddal és • Tildy Zoltánnál és megbízottja ; Rajk Lászlóval, a kommunista i párt titkárával. Fegyverszüneti 1 delegációt küldött Moszkvába, S tájékoztatta megbízható főtiszt- | jeit is kiugrási szándékáról, de » a döntő pillanatban meghátrált. ■ Hitler és magyar lakájai, a nyi- | lasok ezt kihasználták és 1944. | október 15-én átvették a hatal- j mat. ! „Horthyék belátták ugyan a • háború továbbfolytatásának ! nemzetgyilkos jellegét... ka to- ! nailag ki is akarták vezetni az ; országot a háborúból, de politi- ; kailag féltek a Vörös Hadsereg- ■ tői és a magyar nép demokrati- ■ kus erőitől... Ez okozta a szá- > nalmas bukásukat...” — állapi- ■ tóttá meg találóan a Kommu- • nista Pártnak a magyar néphez 5 intézett nyílt levele. Ehhez.csu- 5 pán azt tennénk hozzá; ezzel í magukkal rántották és lehetet- » len helyzetbe hozták azokat a jj politikai és katonai erőket, akik : nemcsak katonailag, hanem po- \ litikailag is szakítani akartaik a • németekkel és a múlttal is. (Folytatjuk) ■ A traktorok teljesítményének növelését energiagazdálkodási szempontok is indokolják; a Gépkísérleti Intézet adatai szerint például a 150 lóerős univerzális traktorok alkalmazásával — a jelenlegi, kisebb teljesítményű gépekhez képest — a kukoricánál 15, a búzánál csaknem 20, a cukorrépánál pedig 35—40 százalék üzemanyagot lehet megtakarítani. A hazai mezőgazdaságnak 140-180 lóerős univerzális traktorokra van szüksége, továbbá a 300 lóerőt megközelítő nehéz szántótraktorokra, amelyek igen gazdaságosan használhatók fel, ha a megfelelő művelő berendezések, szerszámok rendelkezésre állnak. A program végrehajtásával az ország traktorállományát felére lehet csökkenteni. 1975-ben megkezdődik a nehéztraktorok szélesebb körű alkalmazása. A nagy teljesítményű traktorok egyik típusából több mint 3(K)-at bocsátanak a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére, a gépek nagyobbik részét az AGRO- TRÖSZT közvetítésével a termelési rendszereken kívülálló nagyüzemek vásárolhatják meg, nagyszámú traktor jut azonban a termelési rendszerekben működő gazdaságoknak is. Az AGROTRÖSZT szovjet nehéztraktorok importjáról is tárgyal, egyebek között a korszerű K—700-as és T—150-es típusok behozataláról folytatnak megbeszélést szovjet partnereikkel (MTI) Törvényesen, demokratikusan \ ft tsz-ek egyesülése nem cél, hanem eszköz z idei tél az országban1 sok helyen a termelőszövetkezetek egyesülésének az időszaka is. Az érintett közös gazdaságokban a zárszámadó vagy a tervtárgyaló közgyűléseken döntenek a szövetkezeti gazdák arról, hogy a jövőben „egyedül”, vagy a szomszédos szövetkezettel, szövetkezetekkel közösen, földjeiket, erdőiket egyesítve gazdálkodnak-e? Az egyesülések számszerűségéről sem a felsőbb párt-, sem az állami szervek nem döntöttek, tehát nincs úgynevezett „irányszám”. Viszont az elmúlt években történt egyesülésekkel kapcsolatban sok tapasztalat halmozódott fel. Ezek összegezése alapján alakította ki a párt ismételten azokat az elveket, amelyek érvényesítéséért a pártszerveknek és -szervezeteknek következetesen kell munkálkodniuk, nagy felelősséggel állást foglalniuk, ebben a kérdésben. Ez pedig nem könnyű feladat, hiszen a szövetkezetek' egyesítését sok körülmény indokolhatja, de ugyanakkor számos olyan tényező is lehet, amely ellene szól A pártszervek és -szervezettek döntéseiknél azt vegyék alapul, hogy napjainkban nem a termelőszövetkezeti egyesítés, hanem a termelés hatékonyságának a növelése van napirenden. Ennek egyik eszköze lehet két-három termelőszövetkezet egyesítése is. Nem sza'oad azonban összetéveszteniük az eszközt a céllal. Nem az a cél, hogy nagy területű gazdaságok jöjjenek létre, hanem az, hogy az adott területen, most és a jövőben minél kisebb ráfordítással, minél nagyobb eredményeket érjenek el. Az is igaz viszont, hogv a területi koncentráció a hatékony gazdálkodás egyik eszljöze. Az egyik, de nem az egyedüli. Napiaínkban a szövetkezeti vezetők körében kevés szó esik az anyagi er<?k koncentrálásának egyéb formáiról. a társulásokról, a szövetkezetek közötti kooperációról. Pedig a nagy tömegű, iparszerű termelés számos esetben csak több szövetkezet együttműködésével, anyagi erejük egyesítésével valósítható m^g. alamennyí termelőszövet~ kezeti egyesülés csak a törvényesség -— az önkéntesség és a demokratizmus — betartásával történhet. Ehhez azonban az szükséges, bogi- minden termelőszövetkezeti tag megfelelően tájékozott legyen, tehát meggyőződéssel szólion mellette vagy ellene. Az olyan általános szólamok hangoztatása, hogy ..együtt könnyebb”, „az összefogásban van ez erő”, a tagok lebecsülését, döntésre való érettségük semmibe vevését jelentik. A pártszervezetek nyomatékosan igényeljék a gazdasági vezetőktől, hogy az egyesülés előnyét, szükségességét, lehetőségét gazdasági számításokkal bizonyítsák. A pártszervezet is csak ezek és a tagság véleményének ismeretében dönthet arról, hogy. támogatja-e az egyesülést vagy sem. Az egyesítés megfelelő politikai előkészítése azonban nem merülhet ki a tagok közötti agi- tációban. Elég sok tapasztalat bizonyítja: néha a legnagyobb nehézséget nem a tagok meggyőzése, megnyerése jelenti, hanem a gazdálkodás folyamatosságának biztosítása. Az, hogy ne akadozzon a közös szövetkezet „gépezete”, ne késsenek meg olyan munkákkal, amelyek a termelés biztonságát, eredményességét tekintve nélkülözhetetlenek. Éppen ezért a párt- szervezetek arra törekedjenek hogy még az egyesülés előtt készüljön él a gazdaság belső szervezetét, működését szabályozó tervezet, fordítsanak gondot a vezetés szervezetének — a területi, kombinatív, ágazati vezetésrendszemek — a helyes kialakítására. A szövetkezetek egyesülésé, vei nagyobb termelő- egységek jönnek létre. Súlyos hiba, ha az egyesülés után kezdenek gondolkodni azon, hogy milyen irányba fejlesszék tovább a gazdálkodást. Nemegy szövetkezetben okozott súlyos gondot az első évben, hogy az egyesülést megelőzően nem rendelkeztek megfelelő termelésfejlesztési programmal. A pártszervezeteknek is. be kell kapcsolódniuk ezek készítésébe. Nem az a feladatuk, hogy úgynevezett szakkérdésekben döntsenek, hanem az, hogy biztosítsák: az üzemek programja — a helyi lehetőségek maximális kihasználására építve — vegye figyelembe a népgazdaság érdekeit; ne tervezzenek olyan beruházásokat, amelyek meghaladják a szövetkezet teherbíró képességét és nagy összegű állami támogatást igényelnek.; lépjenek fel az ellen a káros szemlélet ellen, hogy a nagy területtel rendelkező szövetkezet már okvetlenül korszerű, fejlett nagyüzem. Ezzel a jelszóval ki akarják selejtezni az eddig használt gépeket, eszközöket, épületeket, mielőtt az újak beszerzésének, létesítésének fel- ' tételei létre jöttek volna. A termelés színvonalának fenntartása, sőt növelése azt követeli, hogy amíg nincsenek korszerűbb, nagyobb kapacitások, addig a kisebbeket, az elmaradot- tabbákat maximálisan ki kell használni. W agyon fontos, hogy már az ■*" egyesülések előkészítéséinek időszakában segítsék és ellenőrizzék a pártszervezetek a párt gazdaságpolitikai acéljainak érvényesülését. Ez egyben ugyanis a szövetkezeti tagokról való gondoskodást is jelenti. Többek között azt, hogy jövedelmük, élet- és munkakörülményeik mihamarabb növekedjenek és javuljanak. A szövetkezetek egyesítésével kapcsolatban sok-sok személyi kérdés is előtérbe kerül, s nem csupán a vezetők, hanem a tagok széles körében is. Ezek megnyugtató rendezése időt, nagy türelmet és körültekintést igényel ugyan, de a jyoblémálc elmérgesedését megelőzendő halasztást nem tűrő feladat. Egyértelmű és kézenfekvő, hogy az egyesülés után kevesebb tsz-elnökre, főkönyvelőre, fő- agronómusira stb. lesz szükség, mint korábban. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban arra intenek, hogy számos szövetkezetben a vezetők kiválasztása nem a párt káderpolitikai elvei szerint történt. Fő feladatnak a volt szövetkezeti vezetők „állásszerzését” tartották, nem pedig azt, hogy az új, a nagyobb szövetkezet élére a legjobb vezetők, szakemberek kerüljenek. A pártszervezetek olyan vezetőket javasoljanak, akik emberileg és szakmailag képesek a nagyobb szövetkezetek irányításával együttjáró nagyobb feladatok megoldására, a felelősség vállalására. A pártszervezetek azonban ■™1 ne csupán a vezetők személyi kérdéseivel foglalkozzanak. Nagyon fontos, hogy legalább ilyen gonddaj kezeljék, képviseljék a tsz-tagok személyes érdekeit, ügyelve arra, hogy minden ember a képességeinek, képzettségének megfelelő munkabeosztásban dolgozhasson vagy az új beosztáshoz szükséges képzettséget mielőbb megszerezhesse. BS. S.
