Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

Hem osztották fel a Jövedelmet, a rekonstrukció előkészületei a BRRTÖlf-ben

Kereken TOO -ragon pecsenye- baromfihoz biztosították a naposcsibét 1974-ben a mezőko- vácshazi járás termelőszövetkezetei baromfitenyésztő és keltető közös vállalkozásának dolgozód. Nem kevesebb, mint 6,7 millió csibét keltettek, melyből 3 milliót az alapító tsz-ek vették át, a többit a partnergazdasagokban neveltek fel értékesíTraktorosok

védelmér©

Az 1960-as évék végén a traktorok borulása sok gépjárművezető halálát okozta, tízért 1970- ben a Mezőigazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a ME- DOSZ-szal egyetértésben intézkedést adott ki, hogy a hegyvidéken levő gazdaságok traktorait

1972. január 1-ig el kell látni olyan biztonsági kerettel, amely borulás esetén a vezetőnek védelmet nyújt.

Az eredmeny meg is mutatkozott, mert 1972 első tíz hónapjában a? előző év hasonló időszakához képest negyedére csökkent a traktorok borulásából eredő halálos üzemi balesetek száma.

Az előzőkben említett intézkedés azt is előírta, hogy 1975. január 1-ig valamennyi 30 lóerőnél nagyobb teljesítményű gumikerekű traktorra, amelynek nincs biztonsági vezetőfülkéje, védőkeretet kell felszerelni. Egyes gazdaságok azonban az intézkedést még nem hajtották végre, pedig bőven lett volna rá idő. Most tehát nem marad más hátra: sürgősen pótolni keli a mulasztást! Annál is inkább, mert emberek életéről, testi épségéről van szó.

a Egeiben, legyen rendben, mire beköszönt a szép nyári idő. Hozzá Varga Istvánná vitte, de akkor még nem tudta, hogy felesége karjába beleéli a hasogatás, és ha kimegy egy napra, nem lesz, aki a nyulakat etesse.

— Én nem tudok segíteni magán — ült dühösen a biciklire a kézbesítő. — Azt tegye kérem, amit a becsülete diktál! — kiáltott vissza.

Varga István ritkábban vette elő most a bőrvágó kést, a kalapácsot, csak ha a családban szakadt el valakinek a cipője, vagy valamelyik szomszédnak. De többször beleült a -háromlábú, fából vájt, homorú székbe és rakosgatta a szerszámokat. Megreszelte, megfente a kést, megpróbálta, leviszi-e a szőrt a karjáról. A gyerekek ilyenkor körülvették, mikor csinál megint / olyan csizmát, mint ősszel, amelyikért kövér malacot, hoztak. Hű, de nagy darab kolbászt kaptak akkor enni! Anyuka most már zsíros kenyeret is kicsit ad.

Egyszer labdát szorongatott a legnagyobb, a nyolcéves Pityu, hogy most már nem is fiitbúlraik v“1ük. mindig későn megy haza, sokszor már alszanak. Kiütötte fia kezéből a labdát és kirúgta az udvarra, azután

tésre. Ez a osíbememnyiség 700 ezerrel haladja meg az 1973. évi mennyiséget.' Az igazgatótanács pénteken, január 17-én az 1974. évi gazdálkodás tapasztalatait összegezte és hozott határozatot a további tennivalóikra.

Vita útán az igazgatótanács élfogadta Kaskötő János előterjesztését, mely szerint az 1974. évi jövedelmet a tag-tsz-ek visszahagyják a közös vállalkozásnak azért, hogy 1976-ban a keltétő vállalkozás technikai berendezését az 1975-ben képződő jövedelemmel együtt felújíthassa. Az igazgatótanács a baromfitartás körülményeit úgy értékelte, hogy a közeli évek jelentős árukeresletére most szükséges felkészülni. Ezért is programozták a keltető felújítását oly módón, hogy évente ezer vagon pecsenyecsirkéhez keltethessenek naposcsibét.

Tavaly új fajtára állt át a közös vállalkozás, mivel csatlakozott a Hunnia Hibrid termelőszövetkezeti vállalkozáshoz. Kereken egymillió forint alaptőkét adtak azért, hogy az eddigieknél jobb teljesítményűi törzsanyaghoz, jobban gyarapodó pecsenyebaromfihoz jussanak Békés megye közös gazdaságaiban.

Kitüntetés

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az igazságszolgáltatás területén végzett több évtizedes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából dr. Kalmár Ivánnak, a gyulai Megyei Bíróság tanácselnökének a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta.

A kitüntetést dr. Korom Mihály igazságügyminiszter nyújtotta M ünnepélyes keretek között pénteken az Igazságügyi Minisztériumban.

kiszaladt. A gyerekek utána. [ A füves udvaron nagyokat j botlottak, de mindig repült j a labda. A fű közt megbúvó j kapufát jelző horpadt bádog- : bögrét nem vette észre, s a j labdával együtt abba is be- jj lerúgott mezítelen lábával. j

— A féreg egye meg — ült jj le a fűre és markába kapta j jobb lábát.

A kertszomszéd, Faludi : Géza átvigyorgott.

Amikor Varga István ész- ] revette, összeszorítva a fogát, : felállt.

— Varga elvtárssal szeret- j nék beszélni — szólt át a : kerítésen Faludi Géza.

Elvtársad neked a féreg, j gondolta Varga István.

»

Erzsi ekkor lénett ki aj konvhából és odakiáltott a ! férnének: ,.Ha már korábban : jöttél haza. vacsorázzunk . együtt”. mikö-l>Q'n ■

szemmel nézett Faludi Gé- ■ zára. már termán k;"t kel- ■ lett volna lennie a ligetben, : de még ma sem ment.

Varra István közelebb ■ ment Faludi Gézához. Míu- : tán megtudta, hogy a liget £ takarítása alól akar kibújni, l legyintett, usran mit is vár- ■ hat a féregtől. Amaz a le- ■ mentést úgy értelmezte, ta- £ Ián nem is olyan nagv va- í lami, hogy aláírta az ívet

ifoli/totjuki *

Négy léteiben, jelenidőben

(Húzott hasa ez a vidék. Hiába költöztünk el rövid időre, hiába jártam szakmunkásképzőbe Erden, eleki vagyok én, Nyolc éve, hogy visszajöttem. Elmentem a kétegyházi gépjavítóba, mondták, hogy ott van felvetek Volt. Odakerültem. Traktorokat javítottunk abban az időben, nem éppen mind lakatosmunka volt, de hát mit nem vállal az ember, ha fiatal?)

Gondolhatná az ember, hogy aki ezt mondja, öreg. De aztán ha gyorsan utánaszámol, kiderül, hogy nem lehet harmincéves. Papp István eléki géplakatos nincs is még harminc. „Pedig amikor újra tanulásira adtaim a fejem, azt mondta a feleségem: öreg 'fejjel akarsz tanulni? Az igaz, hogy a nagyobbik fiaim akkor kezdte az elsőt, de hogy öreg? Én is jélentkez- tem a dolgozókhoz, a gimnáziumba! Most másodikos vagyok, a fiam is az. Nagyszerű dolog tanulni.”

(El kellene mondanom, hogy többet tudjon rólam: hatvanhétben megnősültem. A feleségem is eleki lány. Húszéves voltam! Erre mondják, hogy nagy faba vágtam a fejszét, olyan fiatalon. Sikerülhet jól is, rosszul is. Mi nagyon )ól élünk, és szépen.)

Világoszöld szeme van, kék farmert hord meg garbót. Rövid hajú fiatalember, és mosolygósain magabiztos. Tettvággyal telített, az élet sűrűjében ólő. Holnapra, holnaputánra tekintő. Kicsit gyors mozgású, de elgondolkozó is néha. Többször hagy kis szüneteket, gondolatrendező félpercek ezek. Nem csapong, de nem is nyilatkozik.

Egy szó mint száz: mai fiatalember. Családapa, két fiúgyermek apja, és csak huszonnyolc éves.

Miért tatnul az ember, ha már huszonnyolc éves? Ha két gyereke is van, és családiházépítő. iszonyatos gondokba veri magát, és naponta eljár a házhelyhez, “ahol már készén az alap, betonból. „Nvolcvan centi mélyen megy a földbe, kitűnő, azt mondják!”

Miért tanul az ember?

(Sok mindent megtanultam a szakmunkásképzőben. Nem elég! Lehet, hogy van, akinek elég, nekem nem. Nézze: le- küldenek a technológiáról egy rajzot, hogy csináljam meg. Érteni kell, mi az, ami azon a vonalak, számok nyelvén elébem kerül? Ez is, egy szempont. Meg a másféle művelődés. Ki érti ezt, de bennem soha nincs nyugalom. Tudni akarom, hogy amit látok a tévében, moziban, olvasok könyvben, miről szól? Pontosan! Például, hogy ki volt Cleopatra? Milyen világban élt, kik éltek akkor, és hogyan? Meg

a versek

__Négy-öt éve egy

i

tteni ki mit tud-on is szerepeltem. Verset mondtam. József Attilát, Adyt. Petőfi-rajon- gó vagyok, a hazafiságáért szeretem ... De többet, többet szeretnék tudni. Több költőt megismerni, nemcsak úgy, hogy elolvasom a verseiket. Beiratkoztam a könyvtárba, az is kevés volt. Elégedetlen vagyok magammal. Szerettem volna tanulni régebben is, tovább, nem úgy alaKv.lt. Most aztán, amikor a fiam első osztályos lett, én is nekivágtam. Mi ketten, együtt... Tudja, ez nekem rengeteget számít. Közepesnél jobb volt az általános iskolám, első gimnáziumi évem végén két négyesem volt, a többi ötös. Ez a második, ez már nehezebb. Érmen a félévi beszámolóra készülünk. Kegyetlenül tanulnom kell.)

Itt mesint félpercnyi hallgatás következik, aztán másra fordítjuk a szót. Papp István életének négy külön is egész em5 MäLSMS

V JANüAE IS,

bért kívánó nagy feladatára: munka, család, házépítés, tanulás...

Az a ház. Az álmai háza, a Munkás utcában, kész alapokkal. Mellette a régi, a kissé hajlott gerincű, ahol valamikor laktak, ahol Pista megszületett.

(Azért vettem meg ezt az üres telket, mert itt van a régi ház mellett. Annak a szomszédja. Igaz, hogy a régi házban már nem édesanyámék laknak, de ez a kis telek itt... Gyermekkorom játszótere volt. Itt cseperedtem. Erre emlékezem mindig, ha azok az évek eszembe jutnak. Ide húz a szívem. Nagy öröm, hogy itt lesz a házunk! Kétszobás, remek. Persze nehezen állok a pénzzel, és az alapon kívül alig van a telken pár ezer tégla. Húszezer kell még. Az eleki téglagyárból szeretném megvenni, ha lesz pénzem rá. Csak a hiányzó tégla még huszonhatezer forint, fuvarral együtt. Az egész ház kétszázezerbe kerül, ötvenkettőt tudtam eddig beleépíteni, a tervért fizetni, meg venni némi anyagot. Tudja, nekem nincsenek gazdag szüleim, nagyszüle- im, hogy tőlük vagy általuk jussak pénzhez. Magamnak kell összeszedni azt. Most a vállalattól szeretnék kérni, harmincezret. Ennyi a szabályos, mondják. Csak megkapom-e? Meg kellene OTP-kölcsön is. Arra számítok, hogy 4—5 évig lesz vagy ezer forint a törlesztés. A feleségem is elmegy dolgozni. Segédmunkát vállal Kétegyházán, a munkahelyemen. Eddig is dolgozott, csak most a kis öcsivel volt szülésin. Az idén, karácsonyra, jó lenne beköltözni. Olyan ez még most, mintha álom lenne csak. Ha kapunk kölcsönt, akkor sikerül. Az egész család jön segíteni.)

Kétszázezerből ötvenezre van, és amikor kisétálunk a hirtelen jött januári napsütésben az építkezéshez, egész úton azt meséli, milyen lesz a ház. Hogyan építik? Kik segítenek? De ő is odaáll ám, ran ott vasas- munka meg cipelnivaló. Kés-1 kény betonjárdán megyünk. Ezt tavaly fektette le a tanács, mondja, azelőtt csak a másik | oldalon volt betonjárda. Ez az új szélesebb. ,.És az én oldalamon van, a házunk oldalán."

A házunk, mutat három telekkel előbbre, de akárhogy is nézem, semmit sem látok ott. Persze, hiszen az a „házunk” még csak az alap. Nyolcvan centire fent, nyolcvanra le. És rajta, a padlószint földjén kis tég- . lakupac. Nem is első osztályú. [ Kétezer darab, vagy alig több. Tízszer annyi hiányzik Papp Istvánék házához,

Hiányzik, de meg kell lennie! Körbejárjuk az alapokat, a beosztás szép. ügyes a terv, meleg, kellemes családi fészek épülhet belőle.

Idén karácsonyra? Ehhez sokait segítsége kell. fis a pénz, amit kér. Amit fiatal házasok várnak, és ha lehetséges, jár is nekik.

(Húzott haza ez a vidék, mondja újra. Többször is. Meg ez az utca is hívott, mióta csak visszajöttem. Megérti, ugye?)

Kigyönyörködjük magunkat a betonalapokban, és odaképzeljük fölé a házat. A gyerekeket a kertbe, a fiatalasszonyt, ahogy integet: „siess haza, várunk!” És Papp Istvánt, ahogy kora reggel az autóbuszmegállóba tart, munkába indul a kétegyházi gépüzembe.

A m unka,

(El nem jönnék az üzemből, semmi pénzért! Kitűnően érzem magam. Van egy szocialista brigádunk, arról külön téma lenne beszélni. Meg a munkatársakról. Rendes gyerekek. Csak most az a kölcsön, az nagyon izgat. Aki házat épít, és úgy gyűjtögeti a pénzt, ismeri ezt az érzést.)

Szembe tündököl a nap. Micsoda január! Mintha rendelésre sütne: ennyi eltökéltség, jókedv, bizalom, tisztaság, ami Papp Istvánból sugárzik, borongás téli délutánt szétrobbantana.

Megyünk az eleiki utcákon, az egyik sarkon megáll. Ott, a túlsó sor végén, ott lakik az édesanyám. Nyitva van az ablaka. Beszaladok hozzá, majd meglepődik, hogy mit keresek itthon ilyen korán. Mert későbbre vártak.

Munka, család, házépítés, tanulás. Papp István élete négy tételben, jelenidőben.

(Este tízig bent vagyunk az iskolában, hetenként háromszor. Hattól. Nyolc óra munka után, utazás után, meg amit akar. Észnél kell lenni, mert nem megy másképp. Én nem szeretek szépeket mondani, még édesanyámnak sem. Elég, ha érzi az ember a szépet. A hálát. Erről a mi tanulásunkról se mondok többet, jobbat. De tudja, amit a tanárok tesznek értünk, az fantasztikus! Egyszerűen nem is lehet elmondani. Két naponként, este tízig, reggel nyolctól.,. Közben mi sem vagyunk angyalok. Azt hiszem, ezt csak valami nagy-nagy elszántsággal, hittel lehet csinálni.)

Érettségi után a battonyai szakközépiskolába készül. Hallotta, hogy ott technikusi vizsgát lehet tenni. Az ember mindig tervez, meg nem áll, mondja, és kék farmerje, sárga sála sokáig világít még a fehérre meszelt házak arca előtt.

Sass Ervin