Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám

Aláírták az Angola függetlenségéről szóló megállapodást Alvorban szerdán este a por­tugál kormány és a három an­golai felszabadítás! mozgalom képviselői ünnepélyes aktus ke­retében aláírták azt a megál­lapodást, amelynek értelmében Angola 1975 novemberében füg­getlen állam lesz és ennek ki­mondásáig az aláírók biztosít­ják az átmenetet. A televízió egyenes adásiban közvetítette, amint Portugália részéről Fran­cisco da Costa Gomes elnök, a felszabaidítási szervezet nevében pedig Agostinho Neto (MPLA), Roberto Holden (FNLA) és dr. Jonas Safimbi (UNITA) az egyezményt aláírta. Ennek ér­teimében Angolát az átmeneti időben egy 12 tagú kormány ve­zeti, amelynek élén a négy alá- fél képviselői állnak. A kor­mány e hónap végén lép tiszt­ségébe. A választásokat ez év októberének végén tartják, eze­ken viszont csakis a három fel- szaibadítéisi szervezet jelöltjei in­dulhatnak. (Reuter) Újabb izraeli támadás Libanon ellen Példátlan törvény A Centropress csütörtök esti kommentárja eltartókon hajnalban. Izraeli | raha/megységek ismét behatoltak I Dél- Liba nonba és megkísérelték eljutni Kfar Chouba körzetébe. Szemtanúk szerint ezúttal pán­célos és motorizált egységeikről volt szó. Előrenyomulásukat tüzérség fedezte, amely állandó­an lőtte a falu környékét. Hír­ügynökségi jelentések szerint a Palesztinái Ellenállási Mozgalom csapatainak azonban mintegy másfél, órás harc után sikerült visszaverniük az ellenséget. Valamivel később izraeli na­szádok behatoltak Libanon te­rületi vizeire és lőtték Rasidija palesztin menekülttábor környé­két A libanoni kormány szerda esti rendkívüli ülésén úgy dön­tött, hogy kérni fogja az Arab Liga Védelmi Tanácsának ösz- szehívását. Mint a kormány tá­jékoztatási minisztere közölte, a kabinetülésein meghallgatták Takla külügyminiszter jelenté­sét a déli határkörzetekben az izraeli támadások következtében kialakult helyzetről és úgy ha­tároztak, hogy a libanoni kor­mány kötelessége tájékoztatni az Arab Liga tagországainak külügy- ás hadügyminiszterei­ből álló Védelmi Tanácsot, s ezzel a tagországokat, hogy azok kiállhassanak Libanon és a közös arab ügy védelmében. (ADN) Jelentés a Szaljut- 4-ről Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko szovjet űrhajósok csü­törtökön, magyar idő szerint reggel hét órakor, befejezték az ötödik munkanapjukat a világ­űrben, ég pihenni tértek. Az ötödik nap munkaprogramja is intenzív munkát írt elő szá­mukra. Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko szerdán este és éjjel, valamint csütörtökön reggel, az ötödik munkanapra kijelölt program keretében elvégezte e műszaki tudományos kísérletek újabb sorozatát Megkezdték a naptevékenység aktív folyama­tai és a föld ionoszférája fizi­kai természetének kutatását és tanulmányozását az elektro­mágneses kisugárzás földi mű­szer számára elérhetetlen spek­trumában. Az ötödik napra az űrhajó­sok teljesen megszokták a súlytalanság állapotát. A koz­monauták egészségét ellenőrző űrorvosok ugyancsak egész­napos ügyeletet tartanak a föl­di központiban. Az ő feladatuk egyebek között az űrhajósok fizikai megterhelésének adago­lása és ellenőrzése is, hogy megőrizhessék jó állóképessé­güket. Az űrhajósok ennek ér­dekében különböző gyakorlato­kat végeznek az űrállomáson felszerelt futószalagon és ke- rékpárpadon, vagy egy külön­leges, erre a célra készített űr­ruhába bújnak, és így is meg­terhelés alá helyezhetik magu­kat. Edzésük egyúttal orvosi kísérletnek is számít, hisz az orvosok ilyenkor szereznek ada­tokat a világűrben fizikai munkát végző emberi szervezet véredényrendszerének működé­séről. (MTI) Szoviel—ispán tárgyalások Moszkvában csütörtökön Mi- jazava Kiicsi japan külügymi­niszter és szovjet kollégája, Andrej Gromiko baráti légkör­ben megvitattak a két ország közötti kapcsolatok továbbá fej­lesztésének kérdéseit. A két politikus, aki tegnap kezdte meg tárgyalásait, véleménycserét folytatott egymással közös ér­deklődésre számot tartó nemzet­közi problémákról. (TASZSZ) Ma, január 17-én harminc esztendeje annak, hogy a Szov­jetunió Vörös Hadserege és a lengyel csapatok — szétzúz­ván a hitleristák hadigépezetét — felszabadították Varsót a sokéves náci megszállás alól. A katonai és politikai hely­zet 1945. január derekára érett meg annyira, hogy Varsó fel­szabadítása lehetségessé vált. Január 12-én a Vörös Hadse­reg 1200 km hosszú arcvonalon hatalmas erejű támadásba kez­dett. Már az első napon 15—20 km mélységben fölszaggatta a nácik védekezésre 'berendezke­dett frontszakaszát, ily módon harmadnapra már 100—150 km mélységben nyomulhatott előre. Ennek az előnyomulás­nak eredményeként szabadultak föl a nagy lengyel ipari köz­pontok, mint például Radom. Kielce, Radomsko és Czestocho­wa. A Vörös Hadsereg január 16- án közvetlenül Varsó előtt ál­lott Az 1. Lengyel Hadsereg — együttműködvén a Szovjet­unió Vőrög Hadseregével — e január 17-ére virradó hajnalon Az amerikai kongresszusnak azok a csoportjai, amelyek a szovjet—amerikai kapcsolatok sokoldalú fejlődése ellen oly makacs harcot vívnak, s ezzel voltaképpen a békés egymás mellett élés egész politikáját rohamozzák — méltó választ kaptak. Kissinger amerikai kül­ügyminiszter kénytelen volt 'be­jelenteni: a szovjet kormány közölte az Egyesült Államok­kal, hogy nem tűrheti el a ke­reskedelmi kapcsolatok olyan alapon történő szervezését, ami beavatkozás a Szovjetunió bel- ügyeibe, sérti szuverenitását és kísérlet a többszörösen csőd fitt mondott „diktátum-politikához” való visszatéréshez. Ilyen ala­pon nem lehetséges az Egye­sült Államokkal 1972-ben kö­tött kereskedelmi egyezmény életbe léptetése. A Szovjetunió ilyen állásfog­lalására természetszerűen szá­mítani lehetett. Mindenekelőtt azért, mert a szovjet állam el­vi politikát folytat. A szovjet— amerikai kapcsolatok sokolda­lú fejlődése éppen ezeknek az elveknek az alapján történt. Hiszen 1972 tavaszán olyan do­kumentum született a szovjet— amerikai kapcsolatok alapelvei­ről, amely világossá tette, hogy minden területen a kölcsönös előnyök, a belügyekbe való be nem avatkozás és a szuve­renitás elvének teljes tiszte­letben tartása határozza majd meg a két ország viszonyát. Az amerikai törvényhozás egyes csoportjai, amelyeknek nem volt elég erejük a törté­nelmi folyamat egészének meg­torpedózására — minden ener­giájukkal a szovjet—amerikai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének meg­bénítására törtek. Nem keve­sebb, mint húsz hónapig gátol­ták és akadályozták a kereske­delmi szerződés létrejöttét, ho­lott annak alapelveiben s két ország vezetői már legfelsőbb szinten megállapodtak. Végül e koncentrált támadás eredmé­nyeképpen olyan eltorzított törvény született, amely jófor­mán példa nélkül áll a nem­zetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok történetében. A legnagyobb kedvezmény elvé­nek hozzakaocsolása a Szovjet­unió belső állami létét érintő rendelkezésekhez, az a példát­lan feltétel, hogy másfél esz­tendő múlva „felül kell vizs­gálni” az egész kereskedelmi átkelt a Visztulán és megkezd­te bevonulását Varsóba. Ezzel egy időben dél-nyugatról és észak-nyugatról a szovjet egy­ségek vonultak be a lengyel fő­városba. Aznap estére Varsó felszabadult. A felszalbadítókat iszonyatos kép fogadta: a visz- szavonuló, menekülő nácik föl­gyújtottak ég fölrobbantottak mindent, ami még épnek, vagy felhasználhatónak látszott. A szovjet kormány azonnali és hathatós segítséget nyújtott a lengyel főváros még életben maradt lakosainak; 600 ezer tonna lisztet, rengeteg gyógy­szert és kötszert küldött a so­kat szenvedett városba. Rövide­sen megérkeztek Varsóba a szovjet mérnökök, hogy kidol­gozzák Varsó újjáépítésének távlati tervét. Varsó felszabadításával nem­csak a lengyel nép előtt nyílt meg az újjászületés korszaka, hanem Igen fontos katonai je­lentősége is volt: megnyílt az út Berlin felé, hogy a szovjet hadsereg végső csapást mérjen a még makacsul védekező ná­cikra. törvényt a Szovjetuniótól igé­nyelt - lépések teljesítésének | vagy elmaradásának fényében , — brutális és megengedhetet­len támadást jelentett a békés egymás mellett élés egész gon­dolata ellen. Nemzetközi gazda­sági és politikai kapcsolatokat ilyen alapon nem lehet fenn­tartani, s a Szovjetunió ezt jó előre az Egyesült Államok tu­domására hozta. Gromiko kül­ügyminiszter már októberben levelet intézett Kissingerhez ebben a szellemben. Ezt a le­velet decemberben, még a tör­vény megszavazása előtt nyil­vánosságra hozták, s csaknem egyidejűleg a TASZSZ nyilat­kozata félreérthetetlenül figyel­meztetett arra, hogy a törvény elfogadása „nyíltan ellentmon­dana a félek határozott kötele­zettségvállalásának”. Senki sem számíthatott ar­ra, hogy a Szovjetunió eltűri a nemzetközi kapcsolatok ele­mi normáinak ilyen , durva megsértését, a bélügyeibe való leplezetlen beavatkozást. Az előzmények és figyel­meztetések világossá teszik, hogy itt kezdettől fogva az Amerikai Egyesült Államok politikai életében dúló belső harc tükröződéséről van szó. Az utóbbi években a Szovjet­unió és a szocialista világ gaz­dasági, politikai és stratégiai erősödése a nemzetközi erővi­szonyok egész komplexumában rendkívül komoly változásokat eredményezett. Ezek a változá­sok kényszerítették cselekvés­ire az Egyesült Államok realis­ta politikai köreit Voltaképpen ez a folyamat hozta létre a kapcsolatok enyhülésének azt a rendszerét, amely a sorozatos és eredményes szov­jet—amerikai csúcstalálkozók­ban, a tömegpusztító fegyve­rek és rakéták számának kor­látozása terén elért eredmé­nyekben, s gazdasági, tudomá­nyos és technológiai kapcsola­tok sokoldalú fejlődésében mu­tatkozott meg. Miután a változást létrehozó okok történelmileg tartósak és továbbra is fennállnak — a kapcsolatok egészének fejlődése megállíthatatlan és tovább halad. A nemzetközi enyhülést ellenző kongresszusi csoportok „kereskedelmi torpedójára” adott higgadt és egyértelmű szovjet válasz hozzájárul ahhoz, hogy ezt világossá tegye az amerikai közvélemény és min­den józanul gondolkodó ame­rikai politikus előtt. A szilárd elvi alapon tett szovjet lépésnek ez-a jótékony hatása már jóformán órák alatt megmutatkozott, mégpe­dig az amerikai politika leg­magasabb szintjén. Az „Ünió helyzetéről” mondott beszédé­ben Ford elnök rendkívül éles szavakat használva azt mon­dotta, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország „meg- zsarolásával próbálkozó kong­resszusi csoportokra” bume­rángként ütöttek vissza a ke­reskedelmi kapcsolatoknoz fű­zött diszkriminációs kikötések. Máshelyütt arról beszélt, hogy az elnök cselekvési szabadságá­val és a tárgyalások vezetésé­vel „nemigen fér össze’’ az ilyen korlátozások rendszere. Az Egyesült Államok elnökének ezekből a megjegyzéseiből ki­derül, hogy a reálpoiitikai ala­pon gondolkodó amerikai veze­tők számára belső gondokat, ne­hézségeket okoz az enyhülés ellenfeleinek akciója. Ezeket a nehézségeket természetszerűen az Egyesült Államok politikai vezetésének kell megoldania. A megoldás lehetősége és bázisa | adva van: hiszen a kapcsolatok széles frontján, számos politi­kai és stratégiai kérdésben to­vább folytatódik az enyhülés­nek az az irányzata, amelyet a nemzetközi erőviszonyok tesz­nek visszafordíthatatlanná. Külkereskedelmi cserearány Két ország közötti külkeres­kedelemben gazdát cseléit áruk árainak viszonya egymáshoz, je­lenti a külkereskedelmi csere­arányt. A cserearány vizsgálata azért fontos, mert ebből lehet megállapítani, hogy egy adott időszakban a külkereskedelem előnyös vagy hátrányos feltéte­lek között megy-e végbe. A cserearányok alakulására mindenekelőtt a külkereskedel­mi forgalomba kerülő áruk ter­melési költségei hatnak. A cse­rearányokra nagy befolyást gya­korsadnak a piaci árak — spe­kulációs törekvésekkel is be­folyásolt — alakulása es az, hogy egy adott ország export- es imporiössszetétele milyen. A jelenleg a világpiacon vég­bement áremelkedések például különbözőképpen érintették im­portunkat ás exportunkat. Azok­nak a cikkeknek az ára, amelyeket a tőkés országokból importálunk lényegesen na­gyobb mértékben — átla­gosan 40 százalékkal — emel­kedett, mint azoké, amelyeket exportálunk. Ezek ára csak 25 százalékkal nőtt. A cserearányok tehát a mi szemszögünkből néz­ve romlottak: Ez érzékeny vesz­teséget okozott: népgazdasagunk­nak, mert a bekövetkezett vál­tozások miatt egységnyi magyar áruért kevesebb külföldi áruit kaphatunk cserébe. E számunkra hátrányos hely­zetből kettős feladat teljesítésé­vel igyekszünk kijutni. Egyrészt növelni akarjuk azoknak a ter­mékeknek az exportját, amelye­ket alacsony előállítási költség mellett a legkedvezőbb áron ér­tékesíthetünk, másrészt mérsé­kelni kívánjuk azoknak a termé­keknek, (pl. cukor, papír, vegy­ipari alapanyagok stt>.) a be­hozatalát, amelyeknek világpia­ci ára már-már csillagászati ma­gasságokba emelkedett. A csere­arány tartós javulását csak a világgazdaságban végbemenő változásokkal hosszabb távon is számoló központi és vállalati gazdálkodással, a tervszerűség és a rugalmasság növelésével ér­hetjük eL Importhányad A magyar népgazdaság egyik jellemzője, hogy fejlődésében nagy szerepe" van az importnak, tehát az anyagok, félkész termé­keik, termelőberendezések, fo­gyasztási cikkek külföldről tör­ténő behozatalának. Ennek álta­lános mutatója az, hogy a brut­tó nemzeti jövedelem minden egyszázaléknyi gyarapítása az import közel kétszázalékos nö­velésével jár együtt Az importhányad annak a számszerű, százalékban megadott kimutatása, hogy egy bizonyos gazdasiági tevékenységhez, egy- egy ágazat vagy vállalat ter­meléséhez, egy-egy termék elő­állításához milyen arányban szükséges igénybe venni import- bű csármazó anyagot félkész talmikét etM Az alábbi számok adnak erre példát: Az 1970-es években a szocia­lista exportra kerülő termékek­nél 23 százalék, a nem szocia­lista exportnál 22 százalék, a be­ruházásokra felhasznált áruknál 25 százalék volt az importhá­nyad. Megállapítható, hogy az im­porthányad az utóbbi 20 évben folyamatosan nőtt, s ennek nö­vekedésével a jövőben is szá­molnunk kell, mert fejleszteni kívánt ágazataink importigénye­sek (vegyipar, könnyűipar), élet­színvonal politikánk megvalósí­tása, és a nemzetközi munka­megosztás fejlődése mind több importtal jár, exportgyártmá nyainkkal szemben támasztott minőségi, technikai és választók­beli igények is a behozatal nö­velését teszik szükségessé. Ny. J. ß'olutaijukj Harminc éve szabadult fel Varsó &. A.

Next

/
Thumbnails
Contents