Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

Hé, emberek! „Záróra” elolt a cukorgyárakban — Már a kezdés sem ügy si Kérem, ne haragudjanak meg az emlékeztetőnek szánt anek­dotáért. Hogyan is volt 12 évvel ezelőtt egy reggelen? A közös vállalkozás egyik szervezője megállt az ajtóban és a munká­ra jelentkezőkhöz fordult: „Hé, emberek! Ki mit tud?” A kőművesek, ácsok és a tech­nikához értők külön-külön cso­portosultak. Összeállították a névsort és ezzel elkezdődött a Mezőkovácsházi Járás Tsz-einek Építőipari Közös Vállalkozásá­ban a munka. Az újdonsült ter­melőszövetkezetekben néhány hónap múlva álltak az első szer- fából összeállított sertésólak, te­hén- és üszőistállók. A téliesí- tést mindegyik szövetkezet saját hatáskörében oldotta meg szal­mabálából rakott fallal. És aho­gyan erősödtek a tsz-ek, aho­gyan ' jutott hozzájuk is a nép­gazdaság erejéből: vasból, ce­mentből, energiából, kezük munkája nyomán magasodtak a téglából rakott gazdasági épüle­tek. A baromfi- és a sertéshús- termelésben kimagasló Dél-Bé­kés megyei eredmények vala­honnan innen, ettől a „ki mit tud”-tól fakadtak. A szarvas­marha-tenyésztés fellendítésé­hez szükséges épületek is — Ko­vácsháza környékén — ettől a közös vállalkozástól eredtek. Üzemi utak, szolgálati lakások, a lakásépítési program segítése ezen a tájon mind-mind e kö­zös vállalkozás igen eredményes munkája volt. Az ácsok, a kőművesek, & technikához értők jókedvvel for­málták a határt közben maguk is megváltoztak. Talán még em­lékeznek, miként húzták fel kö­telek segítségével az áthidalókat aas első téglaépületre. Ma daru­Negyven ipari megbízásnak tett eleget az elmúlt évben — nagy je­lentőségű alapkutatásai mellett ■— a Magyar Tudományos Aka­démia Műszaki Veszprémi Ké­miai Kutató Intézete. A megbí­zások — amelyek tudományos kapacitásának az egyharmadát kötötték le — összekötő hidat képeznek az alapkutatás és a gyakorlat között. Az alapkutatá­sok részeredményeit alakítják közvetlenül technológiává, eljá­rássá. A Magyar Tudományos Aka­démia Műszaki Kémiai Kutató Intézete élméleti kutatásaival szorosan kapcsolódik az akadé­mia tudományos fő irányaihoz, így a biológiailag aktív vegyü- letek és a bioszféra kutatasd programjához. Vizsgálják töb­bek között a kristályosítás tör­vényszerűségeit, az algebrai mo­dellek alkalmazhatóságát a vegyipari technológiákban, a gyógyszeriparban gyakori kémi­ai reakciókat elemzik, és kere­sik a granulálás és a szárítás újabb lehetőségét. Az alapkutatással egy időben keresik a részeredmények gya­korlati alkalmazhatóságát is. Ennek a törekvésnek köszönhető többek között, hogy az elmúlt esztendőben kidolgozták a „B— 12” vitamin új — a réginél ha­tékonyabb — gyártástechnológi­áját a Kőbányai Gyógyszergyár megbízásából. A Nehézipari Mi­nisztérium műszaki fejlesztési osztályának megbízásából pedig olyan kísérleti, úgynevezett flu­2 m SOTS. JANUÁR 1(6, val csinálják ezt a munkát, ha­barcs- és betonkeverő gépekkel könnyítettek az építők nagyon nehéz, embert nyűvő munkáján. És ma, a jól végzett munka tu­datában lépkedhetnek el a me­zőkovácsházi ÁFÉSZ új áruhá­za előtt. Ez egy 16 millió forin­tos beruházás, melyet minőségi kifogás nélkül, határidőre, 10 ezer forint értéket nem megha­ladó üvegezési munka hiányával adtak át, azóta is igen sokak meglepetésére. Nincs vendége, Kovácsházá­nak, aki ne kérdezné meg: kik építették ezt a gyönyörű épüle­tet? Amikor megmondják, hogy a tsz közös vállalkozás dolgozói, akkor csak ennyit válaszolnak: Jé?! Magam is fültanűja voltam egy ilyen jé-nek s az illető gyorsan hozzá is tette: Hát ez fővárosi színvonalú munka. En­nek akkor ott külön örülhettünk, mert bár messze van Budapest, de a munka minősége itt van, az itteni vidéki emberek alkották. Ilyen áruház Budapesten is megférne — mondták hízelgőén. A közös vállalkozás dolgozói maguknak, családjuknak, isme­rőseiknek építették, mert ilyes­miből eddig nagy volt a hiány errefelé. Ide a városok is mesz- sze esnék, de Kovácsháza köze­lít ehhez a ranghoz jó építészeti munkával. A szocialista brigá­dok versenyeztek ezért a minő­ségért. Hányszor fogták meg az anyagot bizonytalan kézzel, hogy azután avatotton tegyék a helyére. Ez az egész áruház a jó munka igazi sikere. Hát ezt tudja ma az egykori Jki mit tud”! Kán)»' odizáciős szárító berendezést konstruáltak, amely az érzékeny szerkezetű anyagok granulálásá- ra és szárítására is alkalmas. A Műszáki Kémiai Kutató Intézet saját szabadalmát képező film- reaktorral a VEGYTERV meg­bízásából végeznek kísérleteket, különböző vegyületek és gyü­mölcslevek sűrítési lehetőségeit vizsgálják. Az új esztendő ismét 40 ipari megbízást hozott a Műszaki Ké- r miai Kutató Intézetnék. Közöt- ' tűk több’ éves téma is szerepel, 1 így nagy jelentőségűnek tartják a gyenge minőségű bauxit fel- dolgozására kidolgozott új eljá­rást. A technológia ebben az év­ben már kísérleti üzemi formát ölt. A bioszféra-program kere­tében vegyi üzemeknél — főleg a kénsavgyáraknál — a véggá­zok kéndioxid tartalmának, csökkentésével foglalkoznak. Az Építési és Városfejlesztési Mi­nisztérium megbízásából az üveggyárak részére elkészítik az alapanyagok granulálásának módszerét, ennek megvalósítá­sával hatékonyabbá, gazdaságo­sabbá tehető az üveggyártás. (MTI) Az OÁF Teljesítményvfzs- gáló Állomása felvételre keres azonnali belépéssel állatgondozót, gondozónőt borjú- és növendékmarha- gondozásboz, mezőgazdasági munkást, rakodómunkást, éjjeliőrt. Jelentkezés: az állomás te­lephelyén, Békéscsaba, Al­sóvégi legelő, Tanya 1928. került, ahogy az elő van írva. Igaz, az ütemterv szerint szep­tember 3-án indítottuk a gyá­rait, de a vasútcorgalom éppen, szünetelt. Az árvíz miatt. Két teljes hétig. Képzelheti. Az ide érkező répának 60 százaléka jön rendesen vasúton. Akkor meg szinte semmi. Alig vártuk, hogy fellélegezhessünk. Nem gondol­tuk, hogy az igazi próba még csak ezután következik. Sarkadon — szombaton A Sarkadi Cukorgyár környé­ke a hét elejére elcsendesedett. Néha-néha bukkan csak föl most már a keresztúton egy-egy répával megrakott vontató. De föl-fölbukkan még, pedig más években a gyár december utol­só hetére befejezi a „cukor-sze­zont”. Mátyási János, a Sarkadi Cukorgyár igazgatója így foly­tatja a megkezdeti gondolat­sort: Alighogy megindultak a vo­natok, beállt az esős idő is. Nem sorolom, mi következett ezután. Mindenki tudja. Elég, ha annyit mondok, hogy mintegy 6 eaer vagon sár gyűlt itt össze nálunk azzal a 31 ezer vagon répával egy időben, amit ebben a kam­pányban feldolgoztunk. — Ezek szerint most már le­állnak? — Igen. Szombaton idényzá­rás következik. Higgye el: volt elegünk. Az emberek három műszakban dolgoztak. De még emellett is vállalkoztak a szoci­alista brigádjaink ama, hogy amint letették a müszaifeot, in­dultak ki a répaföldekre segíte­ni. Munkaidő után rakodták, ta­karították a répaszáilító vago­nokat. Szenvedtek a gépeink, beren­dezéseink is a sáros répától. Egy részük a javíthatatlansági g elhasználódott, feladva a leckét a következő idényre. — Lelhet tanulni legalább eb­ből a leckéből? — Biztos, mint ahogy az előb­bi őszi leckéből is sokat tanul­tunk. Bebizonyosodott, hogy a készletgazdálkodásban nem le­het egyedüli szempont a gazdál­kodás. A biztonságra is töreked­ni kell. Ha a szükséges üzemi segédanyagokat nem szerezzük be idejekorán, esetleg éppen ak­kor kell azokat szállítani, ami­kor a legtöbb répát mozgatjuk. De ami még ennél is fontosabb: megtanultuk újból, hogy partne­reinkre — a termelőkre, a szállítókra — nehéz időkben is számíthatunk. — így van ez az új kampány­ra való felkészülésben is? — Így. Az elmúlt évben 9 ezer 600 hektárom termesztettek cukorrépái körzetünkben a gaz­daságok. Az idei előirányzat 11 ezer 200 hektár és eddig már csaknem 9 ezer 700-ra kötöttünk szerződést a termelőkkel. — A főmérnök is derűlátó? — fordulok Malatinszki Györgyhöz, a Sarkadi Cukorgyár főmérnö­kéhez — Tulajdonképpen valameny- nyi nehézség ellenére is minden okunk megvan a bizakodásra. Mert igaz ugyan, hogy az idei őszön a mostani 30 ezer helyett 40 ezer vagon répát kell majd feldolgoznunk, s emiatt egy hét­tel hamarébb indulunk, rövidít­ve az egy hónappal amúgy is megrövidült karbantartási idő­szakot. Igaz az is, hogy mind­ehhez társul még a berendezé­sek fokozott elhasználódása és egy kis anyaghiány is. Mégis azt mondom: nincs mitől tartani. — Nem túl bátor kijelentés «z ? — Nézze, lehet, hogy aaaák , í tűnik, de aki ismeri a Sarkadi Cukorgyár gárdáját, munkásait, megérti, nem alapozatlan amit mondtam. Az itt dolgozók túl­nyomó többsége „megrögzött” cukorgyári. Olyanok, akiknek ha valamilyen okból el kell költöz­niük Sarkadról, akkor is csak olyan helyre törekednek, ahol működik cukorgyár. — Minden rajtuk — az embe­reken — múlik hát? — Ha nem is minden, de na­gyon sok múlik rajtuk. Ez per­sze nem jelenti ári, hogy a mű­szaki fejlesztéssel nem is kell törődnünk. Törődünk azzal is. Hogy mást ne mondjak, az idei karbantartás sikerének az em­berek mellett az a legfőbb biz­tosítéka, hogy — először az élel­miszeripar történetében — szá­mítógéppel programozzuk most a munkákat. Igyekszünk elsimí­tani a júliusi munkacsúcsot. Fo­kozatosan automatizáljuk a gyártási folyamatot, raktárakat építünk, bázis átvevőhelyeket lé- ‘ testiünk megfelelő felszereltség­gel... — És meddig okoz még gon­dot a cukor Magyarországon ? — 1976-ig. Mezőhegyesen is — Szerintem az V. ötéves terv végén már exportálhatnánk is cukrot — mondja dr. Vitay Já­nos, a Mezőhegyes! Cukorgyár termeltetési osztályának vezető­je. — Az az igazság, hogy 1970 óta, vagyis négy év alatt többet léptünk előre „répa-ügyben” mint a megelőző évtizedekben összesen — erősíti meg az osz­tályvezető szavait a gyár répa­specialistája: Katona János, majd így egészíti ki az eddigi­eket: — Korszerű gépsorok, vegy­szerek, speciális vetőmag, kom­binált műtrágya, zárt termelési rendszer, hogy ne is folytassam. A körzetünkbe tartozó 9 ezer 700 hektár 80 százalékán ter­mesztettéje a Mezőhegyes! Álla­mi Gazdaság irányító munkája mellett rendszersaerűen a ré­pát. — No meg a sarat is, nem? — Ne is mondja — kapja fel a fejét dr. Vitay János —, ez a harmincadik cukorgyári kam­pány, amit végigcsináltam. — A mostaninak i® vége már? — ... már csak szombatig tart. Szóval ez a harmincadik kam­pányom, de ilyet, mint ez a A MAVOSZ Pest megyei kül- l döttközgyűlésén felhívás hang- i zott el a vadásztársaságokhoz, hogy a párt közelgő XI. kong­resszusa tiszteletére és hazánk felszabadulásának 30. évforduló­jára erejükhöz mérten nyújtsa­nak segítséget a megyékben épülő iskolák, óvodák és egyéb intézmények anyagi alapjainak növeléséhez. Megyénk vadásztársaságai kö­zül a békési Kittenberger az épülő bölcsőde javára 6 ezer forintot ajánlott fel. A békéscsabai Nim­ród és a Vörös Lobogó Vadász- társaság a vietnami szakmun­kásképző intézet felépítéséhez 3 ezer forinttal járul hozzá, a kertészeti és köztisztasági vál­lalat KlSZ-szervezeténejj pedig magnetofont és televíziót vásá­rolt. A békésszentandrási Tesse- dik Vadásztársaság 3 ezer fo­rintot utalt át a község gyer- mekintézményeinak számlájára, mostani, még egyet sem értem meg. Tudja mi volt itt? Egysze­rűen nem ment a verkli. No­vember 3-ig csökkentett üzem­ben tudtunk csak haladni, s ad­dig még a felét sem vettük át a feldolgozandó 35 ezer vagon répának. Pedig a küzdelem a sárral, a szedéssel még csak ék­kor kezdődött igazán. Elakadtak a gépek. Nem bír­tak a munkát a felázott talajom. Kézzel meg csak kupacokba hordhatták a termést a táblák szélére. Onnan kellett azt fel­szedni. Az autók nem tudtak a földekre rámenni. A katonák se­gítettek terepjárókkal. Közben a gyár emberhiánnyal bajlódott, a gépkezelőkre úgy vigyáztunk, mint a hímestojásra. Ahogy mondani szokták: éjt nappallá téve dolgoztunk. Haj­tott itt mindenki. Polacsek Jós­kát, az új rakodógépünk keze­lőjét, a munka végén szinte le kellett emelni a vezetőülésből, úgy kifáradt. És még most, az utolsó órákban is van mit ten­ni. Az almáskamarási Sallai Tsz- ből, a battonyai Petőfi Tsz-ből, a dombegyházi Petőfi Tsz-ből most érkeznek be az utolsó szál­lítmányok. Most: január köze­pén. Egy éve mér december 21- én bezártuk a „boltot”. De hát az eső elmosta a határidőket. — És a termelők kedvét nem mosta el? — Nézzük csak: az idei 11 és fél ezer hektárból eddig 7 és fél ezerre kötöttünk már szerződést Ebben van olyan is, hogy p dául a tótkomlós! Vihar? ■ Tsz, az orosházi Űj Élet Ts a dombegyházi Petőfi Tsz i 200 hektárral még többet is vállalt a tavalyinál. Igaz, hogy i akik növelik a cukorrépa vetés- területét, 5 forinttal többet kap­nak egy mázsa répáért. — Végül is minden a legjobb úton halad? — Ügy érzem, a termelők megteszik a magukét a központi előirányzat teljesítésében. Mi 15 millió forintot fordítunk ebben az évben az átvételi helyek bő­vítésére, korszerűsítésére, mű- * szaki fejlesztésre. Ezek után már csak az időjáráson, no meg azon múlik minden, lesz-e ele­gendő szállítójármű. Mert lesz mit szállítani. Lesz elegendő cu­kor — hazai termésből. Addig azonban még jő néhány feladat megoldása vár ránk. Még az idei sikere® cukorgyári „zár­órára” is várnunk kell 3 na­pot... Éhen ne múljon. Kőváry E. Péter ezen felül egy nap vadászatot ren­deznek a teríték értékét ugyan­csak a gyermekintézmények ja­vára fordítják. Az elekiek 2 ezer, a gesztiek 5 ezer forintot továbbítottak ugyancsak a köz­ségben működő gyermekintéz­ményeknek. A gyulai Dózsa Va­dásztársaság az ifjúsági KRESZ- park létesítéséhez 5 ezer forint­tel járul hozzá. A kondoros! vadásztársaság 10 ezer forintot adott a községi bölcsőde bőví­tésére. A vadásztársaságok tágjai egyéni felajánlást is tettek. A békéscsabai Nimród Vádásztár- saság így juttat 3 ezer forintot a telekgerendási óvoda építésé­hez, a vésztői Vörös Csillag Va­dásztársaság pedig saját kom­petenciájából 50 nyúl és 30 fá­cán értékét adja az iskola in. vára. Űj teetinotog-aK a gyós?ergyar?ástm Negyven ipari megbízásnak lett eleget a Műszaki Kémiai Kutató Intézet Vadásztársaságok vállalásai a pártkongresszus tiszteletére Gyermekintézményei* d támogatnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents