Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-15 / 12. szám

RT¥-mozaik

A kamerák előtt

Á Talpalatnyi föld a felszabadulás után újjászületett filmművészetünk egyik nagy alkotása. Most ismét Szabó Pál-re- gény — az Isten malmai — ad alkalmat a magyar falu felszabadulásának ábrázolására — a televízió képernyőjén. Hitelesen megformált arcokról, sorsokról klasszikusan tiszta eszközökkel tudósit ez a' könyv. A Katkó István dramaturgi munkája nyomán, Gaál Albert rendezésében készülő kétrészes tévéfilm ugyancsak nemes emlékezésit, példamutató élményt ígér.

* * *

Régebbi időket idéz Páskán- di Géza Tornyot választok című drámája. A külföldön tanult és szinte kora szellemi életének teljességével megismerkedett Apáczai Csere János nemcsak óagyarapításra utazott, okult, tájékozódott. Hazáját szerette volna följebb emelni: pedagógusként, népművelőként. A kor színvonalán gondolkodó írót megvádolták: együttérez az angol forradalommal. Erről szól a darab televízióváltozatá, amely Mihályfi Imre rendezésében készült.

* * *

Victor Hugo — drámai főszerepben. Ezzel a „blickfan- gos” címmel lehetne summázni Albert Maltz Egy nap Yersey szigetén című tévéjátékénak lényegét. S nem Maltz fantáziája: maga a valóság írta meg ezt a drámai helyzetet. III. Napóleon államcsínyét követően Hugo a már említett szigetre emigrált. Itt ő is, családja és számos emigráns barátja is meglehetős biztonságban élhetett, hiszen Yersey már az angolok fennhatósága alá tartozott. Rokonszenves fiatal pár érkezik a szigetre.

A férfi az illegális köztársasági párt küldöttének adja ki magát. Kitűnő ötletekkel, sziporkázó tervekkel biztatja a menekülteket hazatérésre, további otthoni küzdelemre. Igaza van-e? Bátrabb-e, mint az emigráltak, vagy egészen másféle terveket forgat a fejében? — Mészöly Miklós a rövidesen forgatásra kerülő tévéjáték dramaturgja, rendezője Hajdufy Miklós.

* » *

S két mai történet: Csák Gyula Családi sírbolt című tv-játé- ika a mi időnk úrhatnámságának gúnyrajza. Egy vásározó kiskereskedő kastélyvásárlása, majd „tündöklése és bukása” — dióhéjban, ennyi a Horváth. Tibor rendezésében kamarák elé került darab témája. — Dőmölky János írta és ő is rendezi a Témák című filmet. Szocialista brigádtagok vitatkoznak egy tv- drámáról, s közben saját életük is e dráma részévé válik.

* * »

A mikrofon előtt

Néhány üoülföldi hang-érdekesség:

Az i Egyesült Államokban, mint ismeretes: számos magán- és kalóz-rádióállomás is működik. Ez utóbbiak egyike többek között a következő címekkel adott „helyszíni tudósítást”: Kirándulás az asszonyi szívben; Utazás a Hold gyomrában: Napemberek inváziója a Hawaii szigeteken; Jónás nyomában (óceán-átkelés cethalban). A mű. sorkészítők mindvégig valóságos eseményként tálalták szuper-szenzációikat. (KS)

A szik ja vitás tudósa

A hazai szikjavítás kiemelkedő eredményeket elért tudósára, Küzdényi Szilárdra emlékezünk, halálának 30. évfordulóján, aki kedvelt szakmájának élve, a Tanácsköztársaság idején a proletár internacionalizmusba vetett hitével a haladó társadalmi formából is jelesre vizsgázott.

Küzdényi Szilárd 1807. október 22-én született, Gerendáson. Alap-, középiskolai tanulmányainak befejeztével a budapesti műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, 1890-ben.

Diplomájának megszerzése után, a Szolnok—csongrádi Tisza bal parti ármentesítő társulatnál helyezkedett el, mérnöki beosztásban, majd az igazgató- főmérnöki teendőket látta el. Már ekkor hozzákezdett később beteljesülő kísérleteihez, a szikesek vízgazdálkodással történő termőképességének javításához, amit később fizikai módszerek együttes alkalmazásával gazdagított.

Újfajta, forgatás nélküli talajlazító ekét talált fel, amelynek . alkalmazásával a sekély termőrétegű szikes talajokon sikeresen alkalmazta találmányát. Ettől kezdve életének fő szakmai munkásságát a magyarországi szikes talajok javításának szentelte. Kísérletéi nyomán hamar rájött arra, hogy szikes területeken a vékony feltalaj nem tud elegendő táplálékot és vizet ad- ' ni a növényeknek, ezért a növényzet nagy melegben kisül, a talaj megrepedezik és áthatol- hatatlanná válik a levegő, a viz és a növényi gyökérzet számára. A megoldást előbb abban látta, hogy az altalajt mélyen fellazítsa, de hamarosan rá kellett jönnie, hogy a sekély termőréteg miatt ez az út nem járható eredményesen. Ezért vékony,

4 Békés nem

1975. JANUAR lä.

lapos tárcsákat alkalmazott a talajlazító ekén és azokat a haladás irányában, éllel egymás mellé helyezte el. Így az éles tárcsákkal a talajt már felhasította és a keletkezett talajhasábokat oldalra eltolta. Eljárásának lényege tehát az, hogy a szikes talajt forgatás nélkül lazítja, morzsalékos szerkezetűvé alakítja át. Ezzel a módszerrel igen kedvező fizikai szerkezet- változást ért el, aminek egyenes következménye a termelés növekedése. Egy időben elfelejtettük Küzdényi módszerét. Kérdés: nem lenne-e hasznos ismét alkalmazni?

Munkásságának főműve Békéscsabán. jelent meg, 1914-ben, Gazdaságos eljárás a sziknek termőfölddé átalakításira címmel. Másik jelentős műve, amely amolyan szakmai önéletrajz is, 1921-ben Mezőtúron látott nap1 világot. Címe: A talajmívelés- ről, különös tekintettel a szikes talajok javítására.

Küzdényi Szilárd haladó .szemléletű mérnökember volt, aka a magyar uralkodó osztály, főként a földbirtokos réteg minden bűnét és mulasztását élő-elevenen tapasztalta. Meggyőződéses hittel állt a fiatal magyar proletárállam segítőinek sorába amikor 1919-ben a cibakházi községi és a Szolnok vármegyei direktóriumban is tagságot vállalt.

A Tanácsköztársaság eredményeinek széttiprása után Küzcjé- nyivel szemben is eljártak, de a jó felkészültségű szakember hitét sohasem tudták megtörni, sem a szakmait, sem a politikait.

Aránylag előrehaladott kort ért meg, 78 évesen halt meg, Budakeszin, 1945. január 15-én.

Gerendás község Tanácsa születésének vagy halálának egy kerek évfordulóján talán emléktáblával visszahozhatná mai nemzedékeink emlékezetébe azt a kiváló fiát, aki elhivatott szakmai felkészültsége mellett, még a társadalmi haladásért is merészen kiállt, példát mutatva népe műszaki értelmiségének.

Dr. Bátyai Jenő

Sárréti patrióták

Megjelent

a Nemzetközi Szemle 1975 januári száma

Öt rovat, tizenhárom elemző írás, illetve dokumentum található a Nemzetközi Szemle most megjelent, legfrissebb számában. A folyóiratot olvasók figyelmét elsősorban a legérdekesebbnek tartott cikkre hívjuk föd: A szovjet—amerikai diplomácia jövője. Szerzője Anatolij Andre- jevics Gromiko, az Amerikát tanulmányozó moszkvai kutatóintézet egyik vezető szakéirtöje. Az USA philadelphiai politikai akadémiája a múlt nyáron rendkívüli ülést tartott a szovjet— amerikai kapcsolatokról. Ezen a fórumon szólalt föl A. A. Gromiko. Előadását — a The Annuals című folyóirat nyomán — közli a januári Nemzetközi Szemle.

A lap „Fegyverkezés — enyhülés” rovatában NATO-elem- zések jelentek meg: a Foreign Policy amerikai folyóiratból „A NATO magg ejtette sebeinek kezelése” címen könyvismertetés, a másik pedig H. W. Callenius: A NATO agresszivitása és válsága, az IPW Berichte-ből rövidített cikk. Jasszer Arafatnak, a Palesztin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökének az ENSZ-közgyűlés előtt 1974. november 13-án elmondott beszédét a folyóirat „Dokumentum” rovata közli.

A „Nemzetközi munkásmozgalom” rovatban három cikk ad tájékoztatást a folyóirat olvasóinak. N. G. Szibüjov A kommunisták és a szociáldemokraták együttműködésének néhány problémája című írását ajánljuk elsősorban tanulmányozásra.

A „Monopóliumok — infláció” című rovat vezető helyen közli E. Szvirszkij írását. A Harc az Északi-tenger „fekete aranyáért” című elemzést a jelenlegi energia-világválság teszi különösen időszerűvé. (KS)

Nincs egészen egy és egynegyed éve, hogy hozzám is és másokhoz is bekopogott a postás, hozott három, stencilen sokszorosított tájékoztatót, illetve belépési nyilatkozatot a „Sárréti Honismereti és Közművelődési Társaságba.” A tájékoztató részletesen kifejtette, mit és miért szeretnének a kezdeményezők, emlékező, szép szavakkal utalva arra, hogy elődjüknek az országos hírű szeghalmi tudóspedagógus, Szeghalmi Gyula által 1906-ban alakított és 1930- ig működő Szeghalam-vidéki Régészeti és Közművelődési Társaságot tekintik.

Jó néhány szakcsoportot akartak szervezni, hogy sokrétűen szolgálhassák a Sárrét ügyét, kutassák és megírják régi és közelmúltjának történelmét, védjék természeti világát és műemlékeit, szellemi és tárgyi emlékeit. Kétségtelen, hogy nagy fába vágták a fejszét! A gondolat azonban egyre terebélyesedett, és kiderült: sokan vannak, akik szeretnének összefogni, és együtt dolgozni; akiket fűt a lokálpatriotizmus dicséretes lángja; akik nem kivagyiságból, hanem hazánk történelmének részeként szeretnék feltárni, védeni, megismertetni a Sárrét Békés megyére eső világát, múltját, jelenét.

Megtartották az alakuló összejövetelt, mely elhatározásokban erőteljes és messzehangzó volt, létszáma azonban — úgy tűnik utólag — nem biztosított megfelelő bázist a születésre javasolt társaságnak. Ezen az összejövetelen tizennégyen vettek részt, belépési nyilatkozatot küldtek, de nem voltak ott/tizen- öten. Ez összesein huszonkilenc tag — azt hiszem, kevés az induláshoz. Igaz ugyan, hogy a jelenlevők más-más érdeklődési köre biztosíthatta volna a tucatnyi; szakcsoport kialakulását, megszerveződ ését, és majdan

munkáját is, ez azonban igencsak esetleges helyzetet teremtett.

így történt, hogy a „Sárréti Honismereti és Közművelődési Társaság” végeredményben mégsem alakult meg, illetve megalakult ugyan, de nem kezdhette meg önálló életét. Oka ennek — többek között, és nem utolsósorban az is —, hogy megfelelő anyagi alappal sem rendelkeztek, bár bizonyos összegű támogatást a Békés megyei Tanács kilátásba helyezett számukra, és feltehető, hogy Szeghalmon és a környező községekben is odaadták volna számukra a támogatás forintjait.

Azt a bizonyos felhívást olvasva, és megismerve az elődnek választott Szeghalmi Gyula-féle Társaságot, a lokálpatrióták mozgolódása és tevékenységük formát-keresése jó dolog támogatásra méltó minden ren dű és rangú fórumon. Hogy kissé balul sikerült megtenniük az első lépéseket, nem egészen rajtuk múlt.

A napokban — mondják — fordulat történt elgondolásaik megvalósításában. Azt már hónapokkal ezelőtt eldöntötték, hogy nem önállóan, hanem a szeghalmi művelődési központ égisze alatt, de anyagilag mégis függetlenül működnek, melyhez a szeghalmi Járási Hivatal vezetőjének, Sándor József országgyűlési képviselőnek ígéretét bírják, miszerint dologi kiadásaikra megfelelő összeget kapnak.

Ez most már jó kiindulási alap lehet ahhoz, hogy Szeghalmi Gyula nyomdokaiba léphessenek a Sárrét mai patriótái, és megkezdjék munkájukat, . melyért — ha sikeres lesz — nemcsak a Sárrét, hanem egy ország népe mondhat köszönetét; Nagy terveket szőnek, és úgy tűnik, reálig terveket. Ha összefognak, sokkal többen mint ázom a tavalyi, első összejövetelen, nem maradnak pp °zek a

tervek, és mind . -.la. ügyelnek majd fel a sárréti patriótákra.

Sass Ervin

*BBBBB»BHS*«BB**aaeB***sB*sae«eesse®e®®seBesa

Cserei Pál:

Szürkületkor

■■■■■■■■

BBBBBBBI

Bbbbbbbi

BBaBBBtlI

(Kisregény)

Varga István ott állt a szemerkélő esőben a földigénylő bizottság elnöke mellett, aki a névsort tartotta a kezében. Körülállták őket, mint éhes gyermekek az anyjukat, amikor az asztalra teszi a tálat és lesik, kinek mikor merít. Lécből készült ölre támaszkodott, megbízták, akinek el- : sóként olvassa az elnök a ne- ! vét, mérje ki a földjét.

; Fejszét és kihegyezett ka- : rőt szorongattak a kezükben, ! a hónuk alatt. A karókon frissen égetve virítottak a monogramok. Ádám János nem égette, hanem mélyen bevéste nevének kezdőbetűit. Ahogy közelebb és közelebb húzódott a földigénylő bizottság elnökéhez, felesége mindig utána törleszkedett. Erősen vert a szive, már tépte volna ki az elnök szájából a nevüket. Öt gyerek szívta keble meg-megremegett, a szikkadt kezével a férje hátát simogatta.

Ádám János már egészen a háta mögé került az elnöknek, s táguló szernmei kísérte, hogyan hajtja szét az aktacsomót, Akkor pedig csak állt mozdulatlanul, amikor a nevét hallotta, mintha megbénult volna hirtelen a lába.

— A féreg egye meg, fogja már a?t a cédulát! — har- sant Varga István hangja.

Feleségé a karjába kapaszkodott Ádám Jánosnak, s hossza rí nézték együtt az írógéppel írt nevüket, s a

10-es számot, mellyel a nekik juttatott föld holdjainak a számát jelölték.

— Gyerünk már! — sürgette őket Varga István.

Lassan megindultak. Ádám Jánossal forgott a világ, hányszor, de hányszor taposta végig azt a földet negyvenéves koráig. Azon született, ott volt cseléd az apja is a grófnál.

Varga István nagyokat lépett, forgatta előre az ölt, Ádám János meg leguggolt arra a helyre, ahonnan Varga István elindult. Hóna alól kiborította a mezsgyekarókat, aztán az egyiket leszúrta, majd felállt s a fejsze fokával úgy ütötte-verte, mintha elporladt őseinek úrgyűlöletét is ki akarná adni magából, lábát szétterpesztette, ajka összeszorult, itt fulladna meg minden vérszopó. Amikor már úgy látta, hogy jó mélyen van a karó, a fejszét félredobta és nagyot lélegzett. Aztán a szeme rátapadt a karóba mélyen belevésett két betűre: „A. J.” Megmarkolta a karót, ráborult s egész teste megrázkó- dott. Felesége közelebb lépett hozzá, gyengéden a hátát simogatta, majd szeme messzire révedt, a hosszú léptekkel haladó Víárga Istvánon akadt meg. Nézte, hogyan halad előre, s szikkadt arcát lágyan paskolta a szemerkélő eső...

Beköszöntött a tavasz. Suhanva csaptak le a fecskék a vízre, a pocsolyákra, az elszórt szalmaszálakra. Az ereszek alján, az istállókban az előző évről megmaradt, letö- redezett fészkeket tapasztották, foltozták vagy újakat raktak. Fenséges nyugalommal ereszkedtek alá a gólyák s hosszú csőrükkel bele-bele- kotorásztak a vízszemekbe. Rügyek pattantak a fákon, sarjadt a fű. Megdagadt a falutól három kilométernyire húzódó Hármas-Körös vize (ennek szabályozásával lett a Pázsit alatt kanyargó Kö-