Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-15 / 12. szám
Északi járműjavító, délen Az 1900-as éveik végén határozták ©1 a gazdaságtalan vasútvonalak fokozatos felszámolását, aminek a végrehajtása hamarosan el is kezdődött. Erre a sorsra kárhoztatták az Alföldi Kisvasutakat (AK-t) is. Az AK Békéscsabai Vontatási Főnökség dolgazói körében érthető nyugtalanság támadt. Vajon meddig lesz még . szükség a munkájukra és mi lesz akkor, ha végképp megszűnik a kisvasút? Lipták György, a pártalap- szervezet titkára és Sudh András, a műhelybizottság titkára reménykedett abban, hogy a MÁV valami módon gondoskodni fog a dolgozók elhelyezéséről. Hogy miképpen, azt akkor még nem is sejtették. Egyesek azonban elmentek, mert féltek a bizonytalanságtól. Ám 1971 őszén ellátogatott a főnökséghez Görbicz Sándor, a MÁV Északi Járműjavító Üzem igazgatója. Azt tudta, hogy igen jó szakgárda dolgozik itt, s látta, hogy a műhelyeket is fel lehet használni., Az a vélemény alakult ki, hogy a telep alkalmassá tehető villamos és Diesel-mozdonyok segédüzemű berendezéseinek javítására. A döntés hamarosan meg is született. Így lett a békéscsabai vasútállomás déli részén levő vontatási főnökségből a MÁV Északi Járműjavító Üzem villa- mosgép-javító üzemegysége. A kétségek azonban nem oszlottak öl mindjárt. Vajon mi lesz azokkal, akik nem villamossági szakemberek? —■ vetődött fel a kérdés, hiszen, a munkásak többsége esztergályos, marós, lakatos, asztalos, motorszerelő és fényező volt. De kiderült, hogy rájuk is szükség van. Végül is mindenki <joiSozhatatt es nem is kevesebb keresettel. Aztán alhogy nőttek a feladatok, úgy vett fel az üzemegység fiatal villamosgép-szerelőket, tekercselőket és esztergályosokat is. Sőt az utánpótlás biztosítására a szakmunkásképző-intézetben külön osztályt szerveztek. A harmadik évfolyam beli villamosgép-szerelők — mint a «scss9SBSBecss£e2BBS9ascBaaB8saBaaacaaBsa rös „Holt”) és sodorta, vitte magával a parton rekedt fűz- fahordalékot, a döglött macskákat, döglött kutyákat. Kotyogott a komp oldalán, a vasúti híd lábánál és mindenütt, ahol nekiütközött valaminek, hogy utána csillogva terüljön szét a napfényben. Megbolydult a határ. Igyekezni kellett, hogy az őszön kúpokban kint maradt kukoricaszárat is behordják és ahol lábon maradt, le is vágják. Adóm Jánosnak nem kellett szárral bajlódni, mert négyhoidnyi répaföld jutott neki, ötholdnyi tarló és egy hold lucerna. A grófi major szerszámaiból egyes ekét kapott, kettes ekére nem is gondolt, ahhoz három ló kell vagy két ökör, neki pedig egy lova sem volt. Kél lovat csak könnyebben szerez, és kilenc nap alatt felszántja a lucernán kívül az egészet. De még egy lóval is elboldogul valahogy, ha kettőt nem kapna, mert a háború megritkította a lovakat. Neki kell ugyan jól veselkedni, de máshoz addig nem nyúl, amíg nem lesz felszántva. A földosztást követő éjszakán tervezgetett, számolgatott így s ha közben feleségére nézett, az máris megértette, hogy kérdezi, jó lesz-e úgy, és az gyorsan mondta MÁV ösztöndíjasai — az idén tesznek szakmunkásvizsgát, majd utánuk még két évfolyam következik. , Áz üzemegység létszáma az 1971. évihez képest megháromszorozódott. Egy maros, hét esztergályos A II. Rákóczi Ferenc arany- jelvény^ esztergólyosbrigád 1960-ban alakult és azt követően minden évben elnyerte a szocialista címet. Az átszervezés előtti kritikus időszakban csak egyvalaki ment el máshová dolgozni, az utóbbi két évben pedig három fiatal — Tapasztó István, Mokos László és Andó István — kiérdemelte, hogy felvegyék a brigádba. Most nyolcán vannaik, vezetőjük. Féli Ferenc, az egyetlen marós az esztergályosok között. Persze nem a társait, hanem a vasat marja. Méghozzá kitűnő szakértelemmel. Ezért és más jó tulajdonságaiért brigádvezető. Tavaly például négy újítási javaslatát fogadták el, egy-egy pedig Kiss Rudolf és Hídvégi László nevéhez fűződik. Az újításokból eredő éves megtakarítás eléri a 36 ezer forintot. Amikor a telep a MÁV Északi Járműjavító Üzeméhez került és elkezdték építeni az új műhelyt, a brigád is azonnal munkához látott. — Hogy a termelés mielőbb elkezdődjön, a szerszámgépek betonalapját csináltuk. Magunknak. Azóta is a helyükön vannak a gépek. Szilárdan — állapítja meg Péli Ferenc és folytatja: — Amikor a KISZ ifjúsági klub kialakítását határozta el, mentünk mindnyájan dolgozni. A három fiatal közül ketten szakmunkásvizsga után kerültek a brigádba. Először nem nagyon ment nekik a dolog, hiába igyekeztek. Most már rendszeresen 100 százalékos a teljesítményük és hibás darab ritkán kerül ki >«asa8Baaaaaaaaaaaeaasaaaaaaaaaeasaaaaasaaaaa is: „Nagyon jó lesz, János”. A legidősebb fia, a tizenhétévé® János szótlanul leste, hogy az apró ceruzacsonk nyomán milyen számok kerekednek ki, mennyi kukoricájuk lesz, krumplijuk. Búzát sokat nem vetnek, mert a tavaszi gyengébb, mint az őszi, meg el is húzódik az idő, mire sor kerül rá. Csak annyit vetnek, hogy meglegyen a kenyérnek valójuk a jövő télen. Másnap este szótlanul nyitott be otthon Ádám János, keserűség ült az arcán. A kisebb gyerekek rácsimpaszkodtak és kórusban kiáltották: „Hol vannak a lovak?” Lefejtette magáról őket, feleségére nézett s a 17 éves Jancsi fiára. Azok ketten csak hallgattak, majd felesége hirtelen elindult a konyhába és hadarta a szavakat. — Ülj le, elfáradtál. Hozom a babot. Megfőtt már. A petróleumlámpa sárga fényében olyan volt Ádám János arca, mint éjjel a mozdonyfűtőé, amikor szenet lapátol a tűzre.. A párolgó bablevest a felesége szótlanul mérte a tányérokba, csak a kisebbek zajongása szaggatta a felnőtt csendet. Miután mindenkinek megteli a tányérja, két kanálmerítés közben lökte el a szavakat. — Fulladna meg minden vérszopó. Nem kaptam lovat. folytatjuk) a kezük alól. Az idősebbek nem sajnálták a fáradságot, tanították az ifjakat. A szakmára és a munkásbecsületre is, mert a kettő csak együtt egész. Az itteni légkörnek tulajdonítható talán elsősorban, hogy Tapasztó István elnyerte a Szakma Ifjú mesteré címet. Mohettek volna világgá Ádámi László művezető ugyancsak a brigád törzstagja. Még most is egy kis szorongással gondol vissza 1971-re, amikor már lejárt a kisvasút ideje, de az AK vontatási főnökségnek még nem volt új gazdája. — Mehettünk volna világgá... Persze találhattunk másutt is munkát, nem haltunk volna éhen. .De nekem, aki. évtizedek óta itt dolgozom, nem volt olyan egyszerű a dolog. Az átszervezésnél minden új lett, de a feladatokat a régi gárdával kellett megoldani, ami megkönnyítette a helyzetet. Azelőtt egyedi munkadarabokat készített a forgácsoló műhely, most szériában termelnek az esztergályosok. Régen órabér volt, most teljesítménybér van. — Bontásán, selejtmentessn, naponta 8 órát kell dolgozni, hogy 100 százalék feletti teljesítményt érjünk el — mondja Hídvégi László. — És régen? — Amikor órabért kaptunk, akkor is „nyomni kellett a melót”, mert várták a kijavított mozdonyokat. Most sem lazsálhatunk. Emellett még tanulnunk is kell, mert mégiscsak más a villanymozdony, mint a gőzös vagy a kis Diesel. — Hogy tanulnak? — A legtöbben önképzéssel. Én például úgy is, hogy van egy gépkocsim, amin nagy előszeretettel bütykölök. Minden szerkezetét ismerem. Persze olvasok szakkönyveket is. Politikai oktatáson pedig valamennyien részt veszünk. Nálunk ez követelmény. Nem marad el Békéscsaba A Diesel- és villanymozdony a vasúti közlekedés és szállítás szive. Ha hiba van, a MÁV Északi Járműjavító Üzem hat — köztük a békéscsabai — üzemegysége javítja ki, teszi a mozdonyokat üzemképessé. És Görbicz Sándor igazgató véleménye szerint a békéscsabai üzemegység munkájának a színvonala ma már azonos a többi öt üzemegységével. A járműjavító pedig világviszonylatban is élenjáró: az ország Diesed-mozdoiíyainak 80—85, villamos mozdonyainak pedig 85—90 százalékos az üzemkészsége. Az eredmény elérésében a békéscsabaiaknak is részűk volt. Ezért mondja Görbicz Sándor: — Az első perctől kezdve a többi üzemegységhez hasonló követelményeket támasztottunk a békéscsabaival szemben, mely tavaly már minden feladatát teljesítette. Ezért az idén további fejlesztésre kerül sor. A Diesel- és villamos mozdonyok hajtómotorjainak javítására üzemrészt létesítettünk, ami 30—40 dolgozó (főként nő) számára teremt munkalehetőséget. — Milyen fejlesztés várható még? — Az ötödik ötéves terVidr szakban olyan szociális létesít ■nényt hozunk létre, amely m ’elel a mai igényeknek. Addig azt a költséget, amibe a szociális létesítmény kerül, az üzemegység dolgozói szorgalr más és hozzáértő munkával elő is teremtik. | Pásztor Béla. I politika alakítói A demokratikus centralizmus elvének alapvető fontosságú eleme, hogy a párttagok egyaránt részt vesznek a párt politikájának kialakításában és végrehajtásában. A kettő el nem választható, s még kevésbé állítható szembe egymással. Pártunktól mélységesen idegen az a felfogás, amely a mozgalom harcosaiban nem lát egyebet, mint a végrehajtás gépezetének „kerekeit”, „csavarjait”. Az MSZMP igényli tagjaitól a megvalósításban való közreműködést, a politika képviseletét, de ugyanúgy igényt tart véleményükre, elgondolásaikra, javaslataikra is. Ügy fogja fel, hogy a politikai vonal kialakítása, a határozatok, állásfoglalások kimunkálása nemcsak a vezető testületek ügye és dolga, hanem az egész párté, az egész párttagságé. A politika alakításában való részvételnek többféle módja, formája van. Nem szűkíthető ez le csupán a közvetlen részvételre, hiszen a képviselet köz-, vetett formái is csatornái a vélemények közvetítésének, a döntésre, hivatott testületekhez való továbbításuknak. Ha a párttagok választott küldöttei,' a kommunisták véleményének isriieretében mérlegelik az eldöntésre kerülő kérdéseket, ezáltal színién érvényre jut a párttagság kollektív akarata. A részvétel e közvetett módjának azonban feltétlenül ki kell egészülnie a közvetlen formákkal is. Lenin véleményét követjük e kérdésben, aki csaknem hét évtizeddel ezelőtt a következőket írta: „Elengedhetetlen, hogy a szervezet valamennyi tagja, amikor képviselőt választ, egyszersmind önállóan és külön-külön állást foglaljon az egész szervezetet érdeklő vitás kérdésekben. Demokratikusan szervezett pártok és egyesületek elvi megfontolásokból nőm mondhatnak le arról, hogy ily módon kikérjék kivétel nélkül valamennyi párttag véleményét — legalább a legfontosabb esetekben.” W enin ehhez azonnal hozzá- “* teszi: „ ... arra nincs mód, hogy minden politikai kérdést az összes párttag véleményének kikérésével döntsünk el; ez örökös, kimerítő, meddő szavazásokra vezetne.” A legfontosabb kérdések eldöntéséről azonban, amelyek közvetlenül összefüggnek a tömegek tevékenységével, szükséges valamennyi párttag véleményét kikérni: Hatalmon levő, kormányzó párt esetében még fokozottabban igaz, hogy egyszerűen lehetetlen lenne minden elhatározás, döntés előtt általános vitát rendezni a párton belül. Ez megbénítaná a cselekvést, megakadályozná, hogy a párt gyorsan reagáljon a felmerült kérdésekre és idejében megold ja azokat. Arra azonban mód van — és szükség is van rá —, hogy a politikai irányvonalat meghatározó állásfoglalások megszületése előtt a párt tagság egésze, valamennyi párttag kifejthesse nézeteit. Pártunkban, mint a marxista —leninista pártokban általában a kongresszusok hivatottak a politika irányvonalának meghatározására. Ezért a párttagság egészét átfogó eszmecserékre is ebben az időszakban kerül sor. Az MSZMP-ben immár hagyománnyá vált, hogy kongresszus előtt a Központi Bizottság közzéteszi elgondolásait arról, milyen politikai vonal elfogadását ajánlja majd a párt legfőbb szervének. De nemcsak közzéteszi állásfoglalásának irányelveit, hanem meg is szervezi az egész pártra kiterjedő eszmecserét ezekről a tézisekről. Gondoskodik annak feltételeiről, hogy a — lenini követelményeknek megfelelően — kivétel nélkül valamennyi párttag alaposan megismerkedhessen az irányelvekkel és párt- szervezete fórumán kifejezésre juttathassa véleményét. Mártunk vezetése a pártde™ mokráciából adódó kötelezettségének tekinti az eszmecsere feltételeinek, az érdemi vita lehetőségének biztosítását. Nem formális véleménycserét kíván ezúttal sem, hanem olyan vitát, amely gazdagítja az állásfoglalás tervezetét, nem zárva ki a módosulás, változtatás lehetőségét sem. A mostani időszak tehát kiemelkedő jelentőségű a párttagságnak a politika alakításában való részvétele szempontjából. Ám ez a részvétel — ha nem is ilyen módon — voltaképpen érvényesül a pártélet hétköznapjaiban is. Érvényesül az országos politikában, a központi döntésekben is, hiszen jól kiépített csatornákon áramlik rendszeresen a kommunisták véleménye a vezető pártszervekhez, amelyek ezt nagy figyelemmel kisérik és hasznosítják. Érvényesül .abban, hogy a választott pártszervek döntéseikben, s az azokat megelőző vitákban figyelembe veszik a párttagok álláspontját, gyakran előzetesen tanácskoznak is a kommunisták kisebb-na- gyobb csoportjaival, esetleg tudományos-szociológiai módszerekkel felmérik és elemzik véleményüket. De érvényesül, mégpedig közvetlenül az országos politika helyi alkalmazását célzó elhatározásokban, hiszen ezeket jórészt maguk a párttagok hozzák pártszervezetük taggyűlésein. S ez sem lebecsülhető formája a részvételnek, hiszen a politikát nemcsak a központi szervek alakítják, nemcsak országos horderejű határozatokban ölt testet, hanem a helyi tevékenységnek irányt szabó döntések is részét alkotják. A párttagság tehát — közvetve és közvetlenül is — alakítója a párt politikájának a hétköznapokon is. De még inkább az ilyenkor, kongresszus előtt, amikor a párt irányvonaláról, politikájának alapvető vonásairól fejti ki felelősségteljes véleményét. Gyenes László
