Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-15 / 12. szám

Több száraz

A Békéscsabai Konzervgyárban 1974-ben 54 ionná,

tésztával gyártottak többet a tervezettnél. Ezzel az eredmény- hyel a tésztaüzem eddigi leg job b eredményét érte el. Képünkön Horváth Miklósné keverőgép-kezelő a cérnametélt minőségét ellenőrzi. Fotó: Demény

Dokumentumműsor hazánk felszabadulásáról a rádióban

Április 3. közeledtével egyse több rádióműsor foglalkozik az elmúlt három évtizedben elért eredményekkel, hazánk iparának, gazdaságának alakulásával, a jövő terveivel. Az évforduló jegyében indul Kerekes István: A győzelem felé című dokumentumműsora,

amely három adásában arra keres választ*^ 1944-ben miért nem tudta, miért nem akarta a .magyar uralkodó osztály az ország megmentésére felhasználni az adott lehetőségeket, hogyan lettek történelmi jogforrássá az új Magyarországon a népi erők, miért lehetett a ma és a holnap Magyarországának törvényes elődje a debreceni újjászületés. Ágh Attila és Sziklay László filozófusokkal beszélget „Lenin és az 1905-ös forradalom” című műsorában dr. Zeley László. A műsor a konkrét történeti-filozófiai gondblatmeneten túl utal a lenini elmélet mai aktualitására, módszertani nagyszerűségére.

A Falurádióban többek között a jövedelem felosztása zárszámadáskor, a húsprogram

GÉPÍRNI TUDÖ

számláző'ol

azonnali belépéssel felveszünk

AMFORA—ÜVÉRT,

Békéscsaba,

Kazinczy ti. b.

434548

megvalósítása kerül, a közeljövőiben napirendre. Lipovecz Iván Vendégségben című műsorában havonta egy-egy gazdasági vezetőt, állami funkcionáriust vagy vállalati igazgatót keres fel kérdéseivel. Va- jj jón miből telik egyeseknek; mindenre? Ezt a kényes kérdést teszi fel Lengyel Anna és Tamói Gizella a Jelenidőben, című műsorában.

A nőhatározat végrehajtásának nyomában járnak városon és falun a rádió munkatársai, Ráday Eszter és Papp Endre a Nőkről nőknek — Zala megyében c. adásban. Keres1 k a helyi sajátosságokat, kezdeményezéseket, megoldásokat, azt, hogy miben léptek előre a megyében az elmúlt esztendőben és mit terveznek 1975-ben.

Pásztor Magdolna Szívünk alatt című műsorsorozatának összefoglaló adásában szó lesz u gyermekintézményekről, az anyasági segélyen levő nők helyzetéről, az egészségügyi' szakemberek és szülők véleményéről, az apaságról, a szülésről is. (MTI)

A békéscsabai SZABADSÁG MG. TSZ

építőbrigádjába egy fő

általános gépészt

keres építésvezetői munkakörbe.

Jelentkezés a személyzeti vezetőnél,

424546

Á r any jel vényt kapott az üdítőital kioltó szocialista brigád

Rendhagyó, enyhe tél

A napsütésben bővelkedő január gyors ütemben érleli a délszaki növények termését a Szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjében. Az üvegházban nevelt kávécserjén sosem volt annyi termés, mint most. Az ágakon elhelyezkedő bogyók sűrűsége jelzi a rendhagyó enyhe telet, továbbá azt is, hogy nagyon sok a teljesen beérett, sötétpiros színű termés. A cserje a szegedi füvészkertben olyannyira fejlett, hogy törzse kar- vastagságú, lombozata pedig az üvegház tetejéig nyúlik. A pompás növény sok látogatót vonz,

A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat dolgozói a pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy több mint félmillió forinttal növelik a vállalat gazdasági eredményét. Vállalásukat azonban 1 millió 808 ezer forintra teljesítették, amiről a napokban megtartott ter- (melési tanácskozáson adott számot a vállalat Tájékoztatta a dolgozókat arról is, hogy az 1973. évihez képest 1974-ben 35 százalékkal nőtt a termelékenység.

A jó eredmény elérését elősegítette a szocialista brigádok versenye, melynek alapján az

üdítőital-töltő brigád arany jelvényt érdemelt ki. Három brigád bronz-, egy aöldkoszorús jelvényt kapott, k ő pedig elnyerte a megtisztelő szocialista címet

A vállalat dolgozol hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenyben továbbra is elsősorban a giazdaságosságot, az anyagáé energiatakarékosságot, továb. bá a termékek minőségének megóvását tűzték célul. Feladatuk sikeresebb végrehajtásának eléréséért szakmai és politikai továbbképzésben vesznek részt,

Egy este az adatösszeíróvai

Emberek, .............

M

Scsík Sándomé, a békéscsabai 1-es számú Általános Iskola magyar—orosz szakos tanára ezekiben a napokban esténként adatösszeíróként tevékenykedik. Vele rójuk a családi ház tűzdelte VI. kerületi utcákat. A csöngetésre, kopogásra sok helyütt csodálkozva, várakozó kíváncsisággal reagálnak honnan jöttek, mit akarnak az idegenek? E pillanatnyi zavart azonnal feloldja a szó, amint meghallják: népességösszeírád.

— Tessék, fáradjanak beljebb!

Előkerülnék a gondosan őrzött vagy az agyonnyűtt személyi igazolványok, s megkezdődik a munka. Az adatok a sárga nyomtatványra kerülnek, aminek egy darabkája, az igazoló lap ott marad a személyi igazolványban, tanúsítva: az összeírás megtörtént.

Az összeírás január 22-ig tart. Célja: az egységes személyi nyilvántartás megteremtése. Helyes és időszerű rendelkezés ez, hiszen nemcsak átfogóvá teszi a nyilvántartást, de egyszerűsíti az ügyintézést és a jövőben sok szaladgálástól kiméit meg az állampolgárokat.

— Mik az eddigj tapasztalatai? — kérdezem a íiatalasz- szonyt.

— Nyílt szívű, munkásemberek laknak errefelé, nem cifrázzák a szót — mondja mosolyogva. — Szívesen, bizalommal fogadnak minden házban. Volt olyan hely, ahol disznótoros vacsorával kínáltak. Persze olyan is előfordult, hogy egy helyre háromszor-négyszer is vissza kell mennem, mert vagy nem tartózkodnak, otthon, vagy nem hagyják otthon a személyi igazolványukat. Nagyon megkönnyítené a dolgunkat, ha ezt megtennék. Különben nagyon érdekes munka. Voltam például egy segédszínész albérleti otthonában, ahol búbos kemence ontotta a meleget. Másutt megcsodáltam egy Székelyföldről származó öreg bácsi maga készítette faragott bútorait. Az egyik fiatal házaspárnak Pesten ideiglenes, a Kulich Gyula lakótelepen állandó bejelentett lakása van, s itt nem messze egy gyönyörű villát építettek, ahol lakhatási engedéllyel tartózkodnak. De majd maga is meglátja.«,

# * *

A Körgáton túl, a volt Kastély! -szőlőkben, most a Berzsenyi utcában járunk. Hideg, csípős szél csap az arcunkba. Az egyik oldalon teljesen űj családi házak sorakoznak, míg szemben az újak között ott lapulnak a régi házikók hosszúkás testükkel a porta forrná.iáim idomulva, beleveszve az

Istállók, ólak és néhol a megapadt kazlak nosztalgiájába — olyanok, mint a földön nyugvó kar, amelybe beleállt a zsibbadás. A 48-as számú ház csendes. A konyhában egy nagy edényből megpucolt, sárga bőrű csirkék kandikálnak ki. Előkerül a fiatalasszony egy csacsogó kislány kíséretéiben. Bent a szobában a gyermekágyban néhány hetes Jpici jóízűen alszik. Vasárnap lesz a keresztelője, erre készülnek,

— Decemberben költöztünk ide — mondja a huszonegy- néhány éves anyuka, miközben gyertyát gyűjt, mert a villanynyal valami baj van — Bélme- gyerea laktunk, azelőtt meg Vácott. A férjem az Állati or- galmi Vállalatnál átvevő, én pedig szülésznő vagyok. Azt mondta a tulajdonos, hogy egyelőre nem kell fizetnünk, semmit az albérletért, mivel szegről-végről rokonok volnánk.

— És ezt elhiszik?

— Hát nem is tudom — válaszolja tétován. — Tudja, építkezni akarunk, a mellettünk levő házhelyet szeretnénk megvenni. Én itthon jószágot nevelek. Van egy anyakocánk, a szomszédban tartjuk, mert a mi ólunk nagyon rossz és kicsi is. Sóhajt. Nagyon sok pénz kell az építkezéshez... A gyertya leégett, a kicsi hangosan felsír. A karton belekerül az igazolványba.

e » •

Berzsenyi utca 114. A házban többen laknak. Az udvar végében a szoba-konyhás lakás aijtaját egy hosszú pongyolás, fekete hajú asszonyka nyitja ki.

•— Már vártam magát — mondja a tanárnőnek. — Hiába, a vendéglátóipar az kiszámíthatatlan. Kint, Erzsébet- helyen az egyik büfében dolgozom és még ráadásul üzletvezetői tanfolyamra járok. Kevés a szabad időm. Szemében szomorúság bujkál.

— Nem könnyű az életem — kulcsolja össze a kezeit és valahová messzire néz —, elvált asszony vagyok. A fiam már 17 éves, villanyszerelő, szintén a vendéglátóipari vállalatnál. Körülnézek. A falon vaskos, szép kisfiú mosolyog a keretből — hatéves volt akkor — töri meg a csendet az édesanya és konyakot bont.

— Eredetileg sarkadiak vagyunk, ide Elekről költöztünk. Harmincezer forintért vettük meg ezt a házrészt, tavaszra rendbe hozzuk,

« * 6

Forgács utca 13. öreg néni jón eiens. Tétova lépteiben

mintha bizalmatlanság lenne, „Idegenek, vajon mit akarnak?” Lobbanhat idegeiben a kérdés.

— Valami baj van? — vált szóra az iménti lobbanás.

—• Dehogy van baj — nyugtatom meg rebbenő tekintetét;

— Összeírjuk a nénit, tetszik tudni, népességösszeírás van, biztosan hallotta a rádióban...

— Nem hallgatok én rádiót, (kedveseim, nincs kedvem hozzá. Vasárnap temettük el az uramat. Száraz, várakozó csend honol a konyhában. Az összeíró fiatalasszony szólal meg:

— Személyi igazolványa biztos van a néninek? Nézem remegő kezét. Kockás kendőbe csomagolt múltját keresi a fiókban, bogozza munkában elfáradt, kifényesedett ujjaival. Aztán kiemeli az igazolványt, vele a nemrégiben kiállított halotti \ bizonyítványt.

— Szilveszter napján halt meg Gyulán, a kórházban. 76 éves volt. Egyedül maradtam. Igaz, van egy lányom, itt lakik, Csabán, mégis olyan üres minden. A néni jövőre lesz 70 éves. Nehézkesen, szál kásán aláírja a kartont és úgy tűnik, mintha mondani' akarna valamit, de nem éri el azokat a szavakat, amelyek fontosak volnának... Az asztal lábánál egy pár fényes vikszolt csizma lapul, amelyre már nem lesz szüksége a gazdájának. Búcsúzunk. A néni a szeméhez emeli a kendő sarkát, csendesen sírdo- gaL,

« * ®

Nagy és mondhatni módos ház a Forgács utca 17. A ház előtt apró Fiat áll meg. a tulajdonosok most érkeztek haza. Tágas szobák, zöld növények. A padlón őzbundák tarka sokasága. Belesüppedünk a kényelmes fotelekbe.

— Nekünk sajnos nincs gyes rekünk — kezdi a feleség. Sokáig szerettünk volna, de most már... Ahogy az ember öregszik, mindennél jobban vágyik a szeretetre.

— Volt egy örökbe fogadott fiunk, a Zoli — folytatja a férj. — Tízéves korától 14-ig neveltünk, már elsős gimnazista. A szülei elváltak, most az apjánál van, akj újra megnősült. Nagyon szeretjük ezt a gyereket, mióta elment, üres a lakás.

» # *

Már a szórt fényben, az utcán az összeíró névsort lapozza Mácsik Sándorné. A kartonokat szatyrába süllyeszti, majd elindul, a csípős, hideg estében. Üjabb családokhoz kopog be...

Sere« Sándor