Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-11 / 9. szám

A törvényesség” két oldala Sokszor halljuk-olvassuk: ha­zánkban törvényes rend honoL Ilyenkor általában a rendőrség, » bíróság munkájára, tevékehy- Bégére gondolunk. Arra, hogy a törvényesség jogokat, lehetősé­geket biztosít. Az állampolgár nyugodtan élhet, dolgozhat, pi­henhet, hiszen a törvények szo­cialista társadalmunk érdekeit és a társadalomban élő egyének, állampolgárok érdekeit egyaránt védik. Kettős feladat, kötelesség há­rul tehát a törvényességre. Van azonban amit általában keveset emlegetünk. Ez pedig a törvé­nyesség úgynevezett másik olda­la, pontosabban fogalmazva az állampolgárok feladata, köteles­sége a törvényességgel szemben. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának irányelvei a XI. kongresszusra erről is szólnak: „A becsületes állampolgárt a törvény védi, az ellene vétő nem marad büntet­len.- A párt-, állami .és társa­dalmi szervek továbbra is ébe­ren ügyeljenek rá, hogy a szo­cialista törvényesség mindkét ér­telemben csorbítatlan legyen. A törvényességet a hatóságok, a gazdasági szervek is, az állam­polgárok is minden körülmé­nyek között tiszteljék és tart­sák meg.” Az állampolgári kötelességek — állampolgári fegyelem meg­tartása a törvényesség másik oldala. Korom Mihály igazság­ügyminiszter néhány hónappal ezelőtt egy országos jogászérte­kezleten a következőket mon­dotta: „A törvényességnek két oldata van. Pontos az. hogv sen­kit se érhessen bántódás, ha a törvényeket megtartja, s hogy hatóságaink szigorúan törvényes alapon gyorsan és igazságosan járnak el. Ám ugyanilyen je­lentős annak biztosítása is, hogy büntetlenül senki se sérthesse meg a népköztársaság törvényes rendelkezéseit. Tudomásul kell venni mindenkinek, hoey a fe­lelősség alól neim mentesítenek sem a jószándékok, sem a kol­lektíva egyoldalú érdekei, de a gazdasági eredményeik sem. A köz ^vására senki nem szerez­het előnyöket magának vagy egyes kollektíváknak.” Világos, agyértelmű fogalma­zás. Ki ne tudná, hogy a törvé­nyesség másik oldalát sokszor elfelejtik egyesek. Előfordul, hogy csoportérdekeket úgy sze­retnének feltüntetni, mint kö­zös érdeket, mindnyájunk ér­dekét. Előfordul, hogy némelyik hivatal olyan rendelkezéseket alkot, amelyek a törvény szel­lemével ellentétesek, sújtják az állampolgárok jogiait, .törvény- elleneseik. Nem ritka hasonló helyzet az üzemekben sem: vál­lalati, szövetkezeti döntőbizott­ságok is hoznak törvényellenes határozatokat. Hozzá kell ten­ni azonban, hogy az elsorolt példák döntő többségükben ta­pasztalatlanságból, hiányos hoz­záértésből, gyakorlatlanságból eredtek. Elgondolkodtató, ho^y sokszor azért fordulnak elő vis­szaélések, mert akik elkövettek, nem voltak tudatában hatáskö­rüknek, nem ismerték a mun­katerületükre vonatkozó rendel­kezéseket, nem tudták és ter­mészetesen nem is alkalmazhat­ták jól a törvény adta jogaikat és kötelességeiket. Az irányelvekben ez a követ­kezőképpen fogalmazódik meg: „Nagy figyelmet kell fordítani a törvények pontos végrehajtá­sára, jogrendszerünk stabilitásá­ra. Egyszerűsíteni kell az ügy­intézést, növelni a közszolgálat kulturáltságát.” Ezek után ter­mészetes* a következtetés is: a törvények betartását, betarta­táséit egyaránt csakis azoktól várhatjuk, akik alapvetően is­merik jogaikat, kötelességeiket. Demokratizmusunkból követke­zik nagyon helyesen, hogy tár­sadalmunkban sokan vannak, akik a jogot, a törvényt a ma­guk munkaterületén alkalmaz­zák. Igen, de ezt csakis úgy te­hetik, ha a jogokat, a törvénye­ket ismerik, a maguk munkate­rületére megfelelően tudják al­kalmazni. Nem könnyű persze mindezek birtokába jutni, de nem is arról van szó, hogy ezer­nyi jogszabály labirintusában biztosan döntsenek az arra hi­vatottak, hanem arról, hogy az alapok ismeretében érvényt tud­janak szerezni a törvényesség másik oldalának is. Világosan, közérthetően fogalmaz e tekin- j tetben is az irányelvek: „Ha-1 tóságaink folytassanak széles körben közérthetó jogi propa­gandát, segítsék ezzel is az ál­lampolgári , kötelességek és jo­gok érvényesülését.” E, Gy. Nem kerülhet idegen víz a Balatonba Felhasználás csak <»* üdülés érdekében Illetékes vízügyi szervek be­hatóan foglalkoztak azzal, hogy utánpótlásra szorul-e a Balaton vízkészlete. Megvizsgálták a Du­na és a nagyobb dunántúli fo­lyók vizét, a tóba való beveze­tésének lehetőségét, a vizkeve- redés esetleges hidrológiai ha­tásait. Valamennyi vizsgálat nemle­ges választ adott a kérdésre. A Sió közvetítésével a Dunából történő vízutánpótlás terve, víz­minőségi okok miatt' tárgytalan­ná vált. A Rába, valamint a Dráva vizének felhasználása nem kínál jó megoldást, egy­részt költségessége, másrészt pe­dig az előre fel nem mérhető hidrológiai Itatások miatt. Hidrológusok kimutatták, hogy a Balaton vizéhez hasonló sa­játosságok sehol másutt nem ta­lálhatók. A tóban kicsapódó bi­ogén mészkristályok — a kal­ciumkarbonát — érdekes és elő­nyös folyamatokat indítanak éL Ezek járulnak hozzá — a többi között — a tó nagy területén az Slgóscdás meggátolásához, & lé­nyegében lassítják a tó elöre­gedésének természetes folyama­tát. A Balatoni Vízvédelmi Bizott­ság vizsgálatai szerint abszolút értelemben nincs balatoni víz­hiány, csupán az évszaki elosz- tódás okozhat eltéréseket: je­lenleg nyaranta 96 millió köb­méter vizet használhatnak fel a Balaton-parti kivételi műveli. Az igények jelenleg még alatta maradnak a lehetőségeknek. Számítások szerint 1985-ig nem kell nagyobb gonddal számolni. Az ezredfordulón azonban a megnövekvő igények már érzé­kenyen érinthetik a Balaton vízháztartását. Az igények ki­elégítéséről előre kell gondos­kodni, ezért a bizottság mérle­gelte miként lehet pótolni a jövőben jelentkező vízhiányt. Állást foglalt a bizottság abban, /hogy a tó értékes víztömegét kizárólag eredeti rendeltetésé­nek megfelelően, tehát az üdü­lés érdekében kell felhasználni és minden más igényt idege® forrásból kell fedezni a későbbi­ekben. (MTI]) Döntött a Legfelsőbb Bíróság légy lírát közösen lot­tózott. Előzetesen írásban rög­zítették: mindegyik öt számot ad, s akinek szelvénye nyer, az az összeg felét kapja, a másik felén a többi három osztozik. A szelvények vásárlásával, ki­töltésével, őrzésével az egyik j részvevőt bízták meg. Néhány hónappal később egy szelvény­nyel négyes találatot értek el és 72 ezer forintot nyertek. Ezen a héten az intézéssel megbízott történetesen vidéken volt, szüleinél. Betegsége miatt a szelvényeket édesapja vásá­rolta meg és a nyereményt is ő vette fel. A nyereményből 20 ezer forintot elküldték annak, ! aki a szerencsés számokat ad­ta. Az illető azonban további 16 ! ezer forintot követelt, majd a , közös megbízott ellen pert in- j dított. Törvényességi óvásra végső fokon az ügy a Legfel- j sőbb Bíróság elé került, amely a keresetnek helyt adva, az Il­letőt kötelegte, hogy a 16 ezer forintot fizesse ki. A határozat indoklása szerint tévedett a másodfokon ítélkező szegedi megyei bíróság, ami­kor azt állapította meg, hogy a szelvényeket a megbízott apja vásárolta, és ahhoz sem fia, sem a 16 ezer forintot követelő felperes nem járult, hozzá, te­hát a nyeremény az apát ille­ti. A szelvények megvételével és kitöltésével megbízott apa ugyanis fia utasítására járt el, amikor a lottószelvényeket megvette. Jelentősége nincs te­hát annak, hogy azok ellenérté­két is ő egyenlítette ki. A kö­zös játékra vonatkozó megálla­podás nem ütközik jogszabály­ba, ezért azt a feleknek telje- , síteniük kell. Mindezekből kö- j vetkezik, hogy a négytalálatos számokat adó lottózó a fele összegre — a még meg nem kapott 16 ezer forintra — jogo­san tart igényt. Égi iiá?as*vár két kis­korú gyermekével közös családi házban lakott. A férj italos, durva yiselkedése miatt azon­ban annyira megromlott közöt­tük a viszony, hogy az asz- szony válópert indított ellene. A székesfehérvári járásbíróság a házasságot felbontotta és a kétszobás ház használatát meg­osztotta közöttük. A döntést a székesfehérvári megyei bíróság jogerőre emelte. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezi* és a megyei bíróságot új eljárásra, valamint ú)j hatá­rozat hozatalára utasította. — A közös tulajdonban levő házban a lakáshasználatnál an­nak van jelentősége, hogy a megosztott használat egyálta­lán lehetséges-e, illetve, hogy a családvédelmi szempontok in­dokolnak-e ilyen megoldást — hangzik a határozat. — Abban a kérdésben, hogy az elkülöní­tett használat lehetséges-e, arra a lakás adottságai, és a felek magatartása az irányadó. A bí­róságok ezeket a kérdéseket nem vizsgálták megfelelően. Az asszony kizárólagos használatá­ra adott szoba ugyanis csak a fürdőszobán keresztül közelít­hető meg. Ez — a felek között kialakult különösen rossz vi­szony miatt — nem alkalmas a súrlódásmentes lakáshasználat biztosítására. A bíróságok azt sem vizsgálták, hogy a férj életmódja, magatartása a közös lakáshasználatot nem teszi-e le­hetetlenné és, hogy a család- védelmi szempontokkal nem áll-e ellentétben az, ha a beteg asszony két kisgyermekével egy szobában kénytelen lakni, ugyanakkor a volt férj egyedül lakik a másik szobában. Ezek tisztázása nélkül az alsófokú bíróságoknak a lakáshasználat kérdésében hozott döntései meg­alapozatlanok. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság felhívta a figyelmet ar­ra, hogy ha valamely volt há- zastáirsat a lakás elhagyására kötelezik, akkor — íügge lenül attól, hogy, bérlőként vagy tu­lajdonosként lakott-e ott — meg ken állapítani: fc»rttet-d illetve milyen elhelyezésre tart­hat igényt Egy fáidat! csoportvezető­nek felmondtak azzal az indo­kolással, hogy a gazdasá­gosság érdekében létszámcsök­kentéssel járó átszervezést haj­tottak végre, s ennek következ­tében munkaköre megszűnt t , tisztviselő fellebbezésében arra hivatkozott, hogy népi ellenőr, akinek munkaviszonya csak ak­kor szüntethető meg, ha ahho; a felettes Népi Ellenőrzési Bi­zottság is hozzájárult Ennél: hiányában tehát a felmondái jogtalan és hatálytalanításáéi í pert indított A Veszprém i munkaügyi bíróságon a válla­lat azzal érvelt hogy a NEí; elnöke a munkaviszony meg­szüntetéséhez utólag hozzájá ■ rult Törvényességi óvásra vég­ső fokon az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került amely n felmondást érvénytelennek mondta ki és a vállalatot a tisztviselő elmaradt munkabér: megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása sze­rint a vállalatnak tudnia kel­lett hogy a tisztviselő népi ellenőr, hiszen épp ők javasol­ták megbízatását. ' A felette.« NEB a felmondáshoz csak utó­lag adta beleegyezését, holott előzetes hozzájárulásra lett v°í ■ na szükség. Ezért a felmondás érvénytelen és a vállalat a mun­kaviszonyt köteles helyreállíta­ni. Az elmaradt munkabér ősz- szegének megállapítására a munkaügyi bíróságnak új eljá­rást kell lefolytatnia. Ezzel kap. csolatban a Legfelsőbb Bíróság kimondta: amennyiben vala mely vállalat a dolgozó munka­viszonyát jogellenesen szüntet meg, az illetőt olyan helyzetbe? kell hoznia, mintha a munka - viszony meg sem szűnt volna1" Ez azt jelenti, hogy a felmon­dási időt semmisnek kell tekin­teni, s- erre az időszakra az el­maradt munkabért a vállalatnál:: meg kell térítenie. a e, Á Cserei Páh % imiBon «1* BlHsiH ■IlklICN ■BBBBBBH isisül! |R> ■■ I ll| _ I III Szürkületkor (Kisregény) 3 Az udvari ablakon Erzsi ha­ji jolt be és remegve szólt: „őrjí- ; tő!” | — Mi van? — ugrott talpra. • — Valamilyen zúgást hallok. ,1 Alig bírta visszafojtani, hogy : ne kiáltson rá, hagyja Őt ezek- | kel az örökös sejtéseivel, de ott | voltak a konyhában a gyerekek, ä lenyelte a már-már feltörő han­■ gokat és kiment az udvarra. I Nagyon távol, elmosódva re- I pülőgépek nehéz moraja kú- í szott a levegőben. Hallgató- | zott egy ideig, aztán berontott ■ a szobába, meggyújtotta most ; már a kis petróleumos lámpát. I melyet a felesége éjszakánként ; akkor használt, ha valamelyik | gyerek beteg volt. A fény nem S hatolt ki az utcára, hiszen kék | papírok borították az ablakokat, S de ha valaki 'nagyon leselke- | dett, akkor észrevette a vilá­• gosságot és megláthatta, hogy S kik vannak bent Most erről megfeledkezett, s a lámpa pis­logó fényénél igazgatta a tűt. Homloka, tarkója csupa izzadt­ság volt már, amikor megszó­lalt Budapest, s jelezték, hogy híreket mondanak. Előrehajolt, nyúlánk teste odatapadt az asz­talhoz és tompa ujjaival újra­igazította fülén a hallgatókat; „ ... Legfrissebb hadijelentése­ink ... Makónál visszavertük az oroszokat.” Fölugrott s a hallgatókat az asztalhoz vágta. — A férgek! Felesége félretolta a kék pa­pírt az udvar felőli ablakon és beszólt. — Mi van, Pistám? — Nem tudom. Még a Pici lámpavilágnál ia látszott, hogy szürke szeme nem tud egyetlen ponton sem meg­nyugodni, összeszorított vastag ajka pedig remeg. Később^ amikor a feleségs 100000000000003 OOOOC3OOOOC3OQOSOOOBSQ0Eiaooaei& újra benézett, rk volt borulvíi az asztalra, s érthetetlenül mo tyogott álmában. — Pihenj — suttogta Emi fe bement a gyerekekhez, hogy megigazgassa rajtuk a takarót, majd a kerti fák sötétjébe búj­va rákönyökölt az ‘alacsonj drótkerítésre. Éjféltájban félelmetes dübör­gés ütötte meg Erzsi fülét. ^Szi­véhez kapott, elhúzódott a kerí­téstől és úgy figyelt. A dübör­gés tovább erősödött és azt érezte, hogy folyammá dagad. Remegett egész benseje, ami­kor alvó férjét költögette. — Pistám!... Pistám!.,. — Mi az? — kapta fel amaz a fejét. — őrjítő! Gyere, ki. — Tankok — fülelt Varga István. — A Tisza irányába mennek. Egy jó 61*8 hosszat hallgatták a baljós zenét, s egymástól egy percre sem szakadtak eL Az­után elhalt a dübörgés és né­ma csend borult az októberi éjszakára. Varga István kile­sett az utcára, majd a szomszéd kertre bámult sokáig, mintha cigarettaparazsat látott volna Faludi Gézáéknál megvillanni. — Lehet, hogy káprázik a szemed — súgta Erzsi. — Ma­gad láttad, hogy embereket i

Next

/
Thumbnails
Contents