Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-11 / 9. szám
teaili gazteái! ! Bi«ln Béla nszdp.! üdöttség Budapestéi Watwvéffí Lajött) pénzügynal- siisater meghívására, Abdeltah- man Sz. Al-Atiki pénz- és olajügy! miniszter vezetésével pénteken hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Kuvait állam gazdasági küldöttsége. A delegáció megkezdte tárgyalásait m. két ország közötti gazdasági és pénzügyi kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A magyar delegációt Faluvégi Lajos pénzügyminiszter vezeti. fezétől fogadott Biszku Béla, m, MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára péntek«! fogadta Hans-Jürgen Wischnewskit, a Német Szociáldemokrata Párt külügyi bizottságának elnökét, A megbeszélése»!, amelyen a két pártot kölcsönösen érdeklő kérdéseket vitattak meg, részt Vett Berécz János, a KB külügyi osztályának vezetője, Meddig tűrjük az USA játékait? Tovább n& & laife-amerikal országok tiltakozása, «okosodnak a hivatalos elítélő és visszautasító nyilatkozatok az Egyesült Államok gazdasági fenyegetéseivel szemben, Edgardo Mercado Janin perui miniszterelnök például kijelentette; „Az Egyesült Államok kétszínű politikát folytai Miközben új párbeszédről, nagyobb megértésről beszél, gazdasági agressziót alkalmaz déli szomszédai ellen.” Az USA’ új kereskedelmi törvényének diszkriminációs intézkedései, valamint Kissinger külügyminiszter fenyegető, nyilatkozatai a leghevesebb tiltakozást Venezuelában váltottak ki. Carlo® Andres Perez venezuelai elnök csütörtökön este, a karibi turisztikai konferencián elmondott beszédében hangsúlyozta: „Elérkezett az idő, hogy egyesítsük erőinket az Egyesült Államokkal szemben.” Az elnök feltette a kérdést; „Meddig tűrjük még Washington gátlástalan játékát?” Peking „hatalmas győzelmei” ...12 hónappal ezelőtt a pekingi propaganda „hatalmas győzelmeket” ígért a kínai népnek a Mao-féle külpolitikai irányvonal megvalósításában. „. A helyzet azonban az, hogy minden propaganda csak akkor ér valamit, ha politikai realitás van mögötte. Ég éppen ezt nem lehet elmondani a maoista vezetők nyilatkozatairól és engedelmes sajtójukról. A kínai kormányzat élőbb Ideiglenes és felületes jelenségnek nyilvánította az általános enyhülést, majd ráfogta, hogy az közönséges csalás. A világban végbemenő pozitív folyamatokat azonban semmiféle szubjektív akarat sem állíthatja meg, meghaladja ez a pekingi vezetők erejét isi™ A maoisták az elmúlt esztendőben boldog, boldogtalant biztosítottak arról, hogy rokonszenveznek az arabok ügyével, közben pedig dühödt kirohanásokat intézték a genfi békekonferencia összehívása ellen. Ez a képmutató állásfoglalás teljesen világos. Csou En-laj Jackson szenátornak kijelentette, hogy „Peking érdekelt egy erős Izraelben”... Am a közel-keleti válság körüli sötét kínai üzelmek, különösen pedig a palesztin arabok nyomorúságos helyzetével való spekuláció ily módon lelepleződött Európában sem a maoisták kedve szerint alakultak a dolgok. Az európai biztonsági értekezleten konstruktív munkát végezték, a munka közeledik a befejező stádiumhoz. Még a legutóbbi NATO-ülésszakcn is — pedig annak résztvevőit aztán igazán nem lehet azzal gyanúsítani, hogy az európai légkört szeretnék megtisztítani a régi hordaléktól — elismertek, -hogy a genfi fórumon jelentő« előrehaladás történt. Furcsa, de tény; az európai biztonsági értekezlet kimenetelével kapcsolatban nem annyira a nyugat-európai fővárosokban kételkednek, mint inkább a kontinenstói sok ezer kilométer távolságra fekvő Pe- MugbsaA pekingi kormányzat kételkedése mögött az a félelem bújik meg, hogy a pozitív lépések Európában a maoisták számára veszedelmes precedenst teremthetnék Ázsiában. Itt ugyanis mindjobban uralkodóvá' válik a tendencia a kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. A pekingi propaganda, amely óva int a dolgok ilyen alakulásától, a kollektív biztonsági rendszert nemrég Ázsiát veszélyeztető rendszernek kiáltotta ki. Ez a torzítás azonban aligha talál bárhol is támogatásra. Aligha öregbíti Kína Jó hírnevét a maoisták provokációs intríkálása Ciprus körül. A pekingi vezetés a ciprusi válság egész ideje alatt figyelembe sem vette a köztársaság szuverenitását és függetlenségét, bár amikor Makariosz Peklngben járt, a kínai vezetők „támogatásúkról” biztosították. 1974-ben a kínai vezetők folytatták a politikai flörtöt a chilei Pinochet fasiszta klikkjévéL A közelmúltban az egyik fasiszta-barát chilei lap fotót közölt, amelyen a kínai nagykövet melegen üdvözli a diktátort a fasiszta puccs első évfordulója alkalmából. A fasiszta kormányzat hivatalos szóvivője nem véletlenül tolmácsolta a junta megelégedését, amikor a kínai nagykövet szabadságáról visz- eizatért San/tiagóba. — Kína — jelentette a Chiléd hivatalos hírügynökség — széle® távlatokat biztosít á Chilével való kereskedelem számára. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy az ENSZ-közgyűlés 29. ülésszakán a kínai delegáció lényegében igazolni igyekezett a chilei terror tombolá- sát így tehát az elmúlt esztendő egyáltalán nem volt a kínai diplomácia számára a Mao-féle külpolitikai irányvonal „hatalmas győzelmeinek” esztendeje. Ellenkezőleg: 1974 a kolosszális megrázkódtatások évé volt, amelyek alapjaiban ingatták meg Peking nagyhatalmi és bege- monisztikus politikáját. JL, Kaataw 1 saigoni légierői felszabaiüsti térülőiénél bombái Izrael javaslata elfogadhatatlan Mértékadó amerikai kormány- források szerint az izraeli kormány sürgeti Kissinger külügyminisztert, hogy újítsa fel közel-keleti „ingázó diplomáciáját” Kissinger környezete szerint a külügyminiszter elvileg hajlandó erre, de jelenleg úgy véli, hogy „még szűkíteni kell az egyiptomi és az izraeli álláspont közti szakadékot” ahhoz, hogy a siker reményében kísérelhesse meg holtpontra jutott közvetítésének felújítását. Kissinger, aki az utóbbi Időben heves bírálatok össztüzébe került, túlságosan sok időit rabló és túlságosan kevés eredményt hozó „látványos személyi diplomáciája” miatt, a New York Times, értesülése szerint^ vonakodik a legutóbbi izraelf ajánlattal’ Kairóba utazni. Ezt ugyani® Saadat elnök „elfogad- hatatianként” éUenjavaslat nélkül visszautasította. Állón izraeli külügyminiszter, aki jövő szerdán érkezik Washingtonba, legutóbbi ottléte alkalmával felajánlotta, hogy a Sinai-félszigetén 10—30 mérföldé® mélységben hátrább vonják az izraeli csapatokat, de a kulcsfontosságú Mitla- és Gidi-ájtjárókat, illetve az "Abu Rudeis-i olajmezőt további alkudozási ütőkártyaként meg akarják tartani. / A nyugatnémet lapok pénteki kommentárjaikat — a szövetségi munkaügyi hivatal legújabb adatainak fényében — elsősorban a munkanélküliség fokozódásának szentelik. A cikkek szerzői a foglalkoztatottsági szint további rosszabbodását jósolják. A bonni General-Anzeiger megjegyzi, hogy „ A hivatalos statisztikai adatok szerint a munkanélküliek száma nem érte el még az egymilliós mágikus határt, tartomány, melynek székhelyét » napokban a DIFK erői visz- szafoglalták a saigoni kormánycsapatok sorozatos barbár légitámadásainak célpontja. Képünkön: a saigoni légierő amerikai gyártmányú F—1 5-ös vadászbombázója pusztító terhével felszáll a Bíen Hoa-I légitámaszpontról I de valójában már bizonnyal na! gyobb egymilliónál”. Döntőnek nevezi a lap, hogy a viszonylagosan enyhe időjárás ellenére is ilyen nagy az elbocsátottak serege, és azt jósolja, hogy az elkövetkező két hónap folyamán a munkanélküliség aránya eléri a kerek öt százalékot A Kölner Stadt-Anzeiger rámutat hogy a bajokra nincs gyorsan ható gyógyír és hogy „az elkövetkező hónapok mindenképpen válságosak lesznek”. (Telefotó—AP—MTI—KS1 Munkanélküliség az NSZK-ban | Téli utazás I Amerika szabad földjén A szocialista felvirágzás útján A monokultúrái!® gazdálkodás (Kuba már ma sem tekinthető egyértelműen annak) nem képes tartósan magas életszínvonalat, a fejlődés folyamatosságát biztosítani — írtam a riportsorozat utolsó darabjának befejezéseként Már ma is alig, a jövőben még kevésbé lehet az egész népgazdaság alapja a cukor. Jól tudják ezt a kubai vezetőik, ezért, éppen ezekben az években, amikor már nánány alapvető probléma megoldásán túl vannak, komplex népgazdaságfej lesztési program bontakozott ki. • • • A havannai utcákat ma még uralják a számunkra szinte humorosnak, groteszknek tűnő nagy amerikai autók. Színesek, cirádásak, az elején egyik-másiknak félméteres fémsirály trónol, vagy éppen két ragyogóra csiszolt réztrombita áll ki a mötorházbőL Ezek a nálunk ismeretlen ósh.üllók (fénykorukban Magyarországon nem volt autózás, de még amerikai híradókat sem láttunk abban az időben) legalább húsz, de inkább harmincévesek. Láttam ilyen beszállást: a tulajdonos kinyitotta az ajtót, betette a kissámiiját, mert ülés már nem 3 volt & aagy batáriban, majd berántotta az ajtót A lendület nagyra sikerült, bedőlt az egész. (Rövid drótozgatás után azért elindult az útjára. Ezrével, vagy talán tízezrével szaladgálnak még ezek a kocsik. S velük a legújabb Toyoták, Alfa-Rómeók, Mercedesek és Ladák szelük' az utakat. Ami az autómárkákat illetően a két korosztály között van, az egy darab Kuba történelméből.« * • * Amikor ott jártam, Brezsnyev elvtárs fogadását készítették élő. Szovjet szakemberek egy csoportja .szorgoskodott azon, hogy színesben kísérleti adást közvetítsen a műholdakkal Moszkvába. Néhányan —■ kísérletiként — Havannában is vették az adást. Ott, ahol ezelőtt negyedszázaddal már nemhogy a televíziót ismerték, de az egész országot behálózta a színe® televízióállomások (nem egy, több!) programja. Igaz, a vevőkészülékek nem a cukornádaratók kunyhóiban voltak. A berendezéseket azóta megette az idő vasfoga. Most újból ki fogják építeni. Ami a színes televíziózás két időszaka között eltelt, az is Kuba történelmének egy darabja.« • * * Havanna belvárosa nagyon (szép. Igaz, európai szemnek a rég Havanna a spanyol romso- ticizmusával kellemesebb, szebbe látvány, de meg kell hódolná korunk előtt. Az enyhén dombos utcákon épült kecses felhőkarcolók, mögöttük a tenger, s a parton az egész várost félkörben ölelő Malecon, ez a ritka szép sétány — aki egyszer látta, sohasem felejti el. Ha lehet, még ennél is szebb az a tengerparti villanegyed, amely nevében ugyan az ősi indián elnevezést viseli: Sdbonei, de külsejében a kényelemről, & luxusról, a huszadik század építészeti rafinériájáról árulkodik. Mindez közelről nézve most már egy kicsit megkopott. Nemcsak azért, mert a kubai népnek más dolga volt, mint az urak által itthagyott luxusépületek pátyolgatása. Inkább talán azért, mert erre nem tellett. Hogyan i® tellett volna? A már említett autókhoz az lrányjel- ző izzóktól a gyújtógyertyáig, vagy a televíziókhoz a banán-1 dugótól a képcsőig, de a luxusvilla eltörött vízcsapjáig, mindent „odaátról” kellett volna hozni. A forradalom győzelme előtt ugyanis az „odaátról jön minden” elvére és gyakorlatára épült egész Kuba gazdasági élete. (Cserébe viszont innen oda ment minden...) Ez a minden jelentette a fogyasztási cikkeket, az élelmiszert, még az ivóvizet is. Igen! A luxusüdülők, vagy Havanna kikötőjében időnként tankhajók álltak meg, hogy feltöltsék a gazdagok villáinak víztartályait jóféle ivóvízzel, Elképzelhető, hogy mi történt, amikor „odaát” felocsúdtak, s rádöbbentek, milyen Irányban alakulnak az események Kubában, Haragjába® le-
