Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-29 / 303. szám
HARMINC ^ESZTENDEJE ?í£»\ 39. A szabadság esztendejének küszöbén A statisztikai adatok bizonysága szerint a létfenntartási költségek Magyarországon az 1938-as 100-ról 1944-re 220-ra emelkedtek. A törtarany zugfor- galmd árfolyama azonos időszakban kilogrammonként 4 400 pengőről 67 800 pengőre nőtt. Ugyanakkor a pengő zürichi árfolyama 69,9-ről 12,9-re zuhant. Erről az időszaikról szól Hubay —Vas—Ránki Egy szerelem három éjszakája című zenés játéka. Két strófa egy keserű humorú dal szövegéből: „Demokraták, plutokraták / Igyák csak az angol teát, / Nem így, aki győzni akar, / Plántát iszik minden magyar. / Nem lesz kapható ilyesmi, / Majd ha béke lesz: í Most kell Planta teát verni. Amíg érdemes.” Az ország keleti részén azon- ; ban már megkezdődött a fejlő- j dós egészséges folyamata. 1944. ; december 28-án az ideiglenes ; nemzeti kormány aláírta: „Az ■ ideiglenes nemzeti kormány a 5 felhatalmazás alapján, melyet : programja megvalósítására az : Ideiglenes Nemzetgyűléstől ka- | pott, érvényre juttatja a magyar • nép akaratát, semmisnek nyíl- S vánítja a Németországgal kötött • szerződéseket, megszakít vele ; mindennemű kapcsolatot és: ezennel hadat üzen Németország-1 nák. Az ideiglenes nemzeti kor- | mány kijelenti, hogy a háborút a S Szovjetunió és szövetségesei ol- | dalian, az ország összes erőforrá- * sainak mozgósításával mindad- ■ dig folytatni fogja, míg a szövet- j séges hatalmak ki nem vívják a ! teljes győzelmet Németország : felett, mert csakis ez a győze- ■ lem biztosíthatja Magyarország ■ függetlenségét.” w Az egy nappal későbbi buda- ■ pesti eseményekről így ír a Vi- S lágtörténet 10. kötete: „A szov- f jet parancsnokság... ultimátumot ; intézett a Budapesten körülzárt ! német erők parancsnokságához, 5 amiben közölte a fegyverletétel : feltételeit. Az első parlamentert, £ a magyar származású Steinmetz 5 Miklós kapitányt a fasiszták * megölték, még mielőtt elérte I volna az ellenség vonalát. A má- ' sodik parlamentert, I. A. Ősz- : tapenko kapitányt orvul, hátul- £ ról lőtték le. A szovjet csapatok £ megkezdték az ellenséges had- ■ csoport megsemmisítését. Lépés- * ről lépésre nyomultak előre a £ városban, egyenként foglalták el £ az ellenség védőállásait. Az ut- ■ cai harcokban a Vörös Hadsereg- ; hez átállt magyar katonák és ! tisztek is részt vettek.” 3 ■ Az év legutolsó napján a né- £ meték felrobbantották az újpesti • összekötő vasúti hidat, napokkal : később pedig a főváros többi £ hídját. Az év végén a nácik Ma- • gyarországgal szembeni állam- • adóssága elérte nemzeti jövedel- ■ műnk 30 százalékát... és ebben a jjj tartozásban nincs benne az el- £ pusztított hidak értéke. És ha már az adatoknál tar- i tunk: 1944-ben a szovjet hadi- : ipar 29 000 harckocsit és önjáró ■ tüzérségi löveget és 40 000-nél • több repülőgépet adott a front- | nak; a Vörös Hadseregben a : háború elejétől 1944 végéig • 1 100 000 tagot vettek fel a párt- : ba és 1 300 000-en lettek tagje- : löltek; ugyanezen idő alatt a • hátországban 900 000 háborús ' rokkantnak adtak állapotuknak megfelelő munkát. {dani ss) Közművelődés és a színűéi A közművelődési határozat ismeretében mindenekelőtt le kell szögezni, hogy nyilvánvalóan nem kampányfeladatról van szó, hanem folyamatos és felelősségteljes munkáról. A határozatok végrehajtásának két módja lehetséges. Az egyik: ugyanúgy dolgozunk mint eddig és ugyanakkor fennhangon hirdetjük, hogy ez a határozat szellemében történik. (A régi gombhoz varrjuk a régi kabátot és újként áruljuk.) A másik: megértve és állandóan szem előtt tartva a határozat szellemét, igyekszünk valami újat, valami jobbat csinálni. Nem lehet vitás, hogy az utóbbi az egyetlen helyes út, csak ez felelhet meg meggyőződésünknek, becsületünknek és önként vállalt felelősségteljes hivatásunknak. Ha a színház közművelődésben betöltött szerepét és a határozat végrehajtásában rá váró feladatait vizsgáljuk, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy amíg a fővárosi színházak már kialakult vagy kialakulóban levő műsorterv! profiljuk alapján képesek egy-egy közönségréteg igényét külön-külön kielégíteni, addig a vidéki színházaltnak a saját működési területükön egyedül kell ezt a feladatot megoldaniuk. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a vidéki színház, a szó legszorosabb értelmében, népszínházzá válik! Mit tettünk és mit kell még tennünk ennék érdekében? Színházunk már jóval a határozat megjelenése előtt felismerte, hogy a kultúra megszerettetését, (a jövő színházszerető és színházat igénylő közönségét 4 íffUIStCj 33-34. DECEMBER Sfe, már az iskolákban kell kialakítani. Ezért — még bizonyos anyagi áldozatok árán is — megszervezte az ifjúsági és gyermekelőadásokat és ezeket évről évre továbbfejleszti. A fejlődés irányának helyes felismerését jelzik a „teltházakciók” és azok a szocialista szerződések, melyek olyan rétegeket hoztak «be előadásainkra, akik azelőtt csak elvétve vagy egyáltalán nem jártak színházba. Ügy vélem és tudom, hogy ezeket az eredményeket ápolni és továbbfejleszteni folyamatos kötelességünk. A feladatok közül legfontosabbnak a színház műsorpolitikáját, éves műsortervének ösz- szeállítását látom. Ez rendkívül'összetett kérdés. Az már régen elfogadott elv, hogy a műsorpolitikának nem szabad a közönségízlés után kullognia, hiszen így egyik legfontosabb feladatáról, a közízlés, a társadalmi morál, a szocialista embertípus fejlesztésének cselekvő formálásáról mondana le. Tehát valamivel mindig a pillanatnyi igény előtt kell járnia! Ebből adódik az egyik feladat: megtalálni ennek az előbbre járásnak megfelelő mértékét. Ide tartozik az is, hogy a színház nem mondhat le arról a jogáról, sőt nyugodtan mondhatjuk, kötelességéről, hogy bizonyos határokig kísérletezzen, keresse a kifejezési formáik újabb és újabb lehetőségeit, módot adjon új magyar drámák színre kerülésére. Itt a mérce adott: a szocialista eszmeiség. A műsorterv egészét nézve — érzésem 1 Delta decemberi száma kísérletekről. Az érdekes információk, hírek tömege, ötletek, találmányok, újdonságok, a népszerű Delta-lexikon és száznál több — javarészt színes — látványos fotó teszi teljessé a lap decemberi számát. (KS) Csillaghajók, bolygóközi űrhajók létesítésének lehetőségeit taglalja új számában a Delta Magazin. Látványos kepeken bemutatja' a budavári szobortemető legszebb darabjait és „A Recertázterv” címen összefoglalja a biológia forradalmának új fejezetét, a „köziponti dogma” megdőlte, az RNS—DNS átírás lehetőségének felderítése nyomán a rákkutatásnak és az öröklődés vizsgálatának új távlatokat nyitó szovjet kutatási programot. Ír a szilárdtestfizika új felismeréseiről, az energiahordozó excitonokról, színes fotóikon mutatja be az emberi test belsejét, valamint a pró- | bapályán vizsgázó korszerű £ autókat. Beszámol á csillagok 5 kifejlődéséről szerzett új isme- j A repülőtéren két meglepetés retekről, az egyiptomi csillagé- | is ért bennünket. Az egyik az, szat és építészet összefüggéseiről, valamint az újra „divatos” léghajókról és mérleget készít a műmáj életmentő alkalma- • zásáról, valamint a májátültetési ■ szerint — a jövőben azokat a műveket kell előnyben részesíteni, amelyek elsősorban az érzelmeken keresztül hatnak az értelemre. Meggyőződésem, hogy az abszurd színház, a sokkolószínház nem igazi színház. A sírás és a nevetés az emberek természetes reagálása, hagyjuk őket sírni és nevetni. Ami pedig a megvalósítást illeti, a modernséget nem szabad összetéveszteni a modemeskedéssel, az aktuális mondanivalót az erőszakolt aktualizálással. Klasszikusainknak adjuk meg az őket megillető megbecsülést, és adjunk megfelelő teret azoknak az új műveknek, melyek mai életünket magas művészi fokon igyekeznek ábrázolni. Ez a módja annak, hogy a közönség és a színház igénye egymással találkozzon. Feladatként jelentkezik a véleményem szerint elavult tájolási rendszer felülvizsgálása. Ugyanis igen sok tájhely van, ahol a megkövetelt színvonalat az adott körülmények miatt (színpadméret, öltözőhiány, fűt- hetetlenség stb.) még a legnagyobb művészi hittel, fegyelemmel, akarással sem lehet biztosítani. Ugyanakkor valamiképpen meg kell találni a módját, hogy az élő szó varázsától az ottani érdeklődők ne legyenek teljesen megfosztva. Nem elhanyagolható, de nem annyira művészi kérdés a színpadi látvány iránti közönségigény kielégítése. A színházak jelenlegi anyagi lehetőségei, az árak változásával nem tartva lépést, hovatovább az ilyen igény minimális kielégítését sem teszik lehetővé. Mindezeket természetesen nem a teljesség igényével mondtam el, hiszen mindennapi munkánk számos újabb és újabb kérdést hoz előtérbe, de úgy érzem, most ezek a legfontosabb tennivalóink, és ha ezek megoldásában előbbre jutunk, akkor nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy téttünk valamit a közművelődési határozatban ránk háruló feladatok megvalósításáért. Székely Tamás színművész LENKER K6NRáS: CSABAI NAPSUGÁR LATIN-AMERIKÁBAN o sanaanoaaasaaaaiasssaaaBffiaaaaaaBaB' Egyes női és gyermek* fehérneműk hogy nem virággal, hanem soksok gyönyörű piros almával fogadtak, ezzel reprezentálva, hogy a város gyümölcstermeléséről híres. A másik meglepetés Kerekes Ági volt. A háromgyerme- kefe fiatalasszony szülei Békés- sámsonból vándoroltak ki Amerikába. Akkor Ági kétéves volt. Férje olasz származású és sebész a város klinikáján. A család nemrég költözött Buenos- Airesből Neuquenbe. Elámul- tunk, hogy Ági milyen szépen beszél magyarul, holott soha nem volt Mgyarországon. Minden szeretetével elhalmozott bennünket. Hol egy láda almát, hol törkölypálinkát hozott szállodánkba és óriási propagandát fejtett ki, hogy minél több városbeli jöjjön el az előadásra. Mindig azt mondta: (és ebben tökéletesen azonos volt azokkal a magyarokkal, akikkel minden városban találkoztunk) „Egyetlenegyet kérek tőletek! Beszéljetek! Mindegy, hogy mit. Sok ember magyar beszédének zenéjét akarom hallani!” Ahogy közeledett utazásunk vége, úgy hatalmasodott el bennünk az a szorongó érzés, hogy ezekkel a tájakkal, emberekkel talán soha az életben nem fogunk találkozni. Az idő elmossa bennünk az emlékeket s az ittmaradókban pedig a miénket. Az események azonban nem adtak lehetőséget, hogy az emlékezet múlandóságán hosszasán gondolkozzunk. Riasztó hírt hallottunk éppen első neuqueni előadásunk napján. Az egyetem rektoráról szólt a hír, akit csak futólag ismertünk meg, amikor egy vacsora alkalmával üdvözölt bennünket. Az egyetemiek elmondták, hogy napokkal azelőtt életveszélyesen megfenyegették, és azért nincs itt az elő- ádáson, mert Buenos Airesbe rendelték — szerintük azért —, hogy lemondásra kényszerítsék. Sajnos nem tudtuk meg, mi lett a sorsa, de hallva az Argentínából érkező híreket (pl. az ostromállapot kihirdetése 1974. novemberében), azt hiszem joggal aggódhatunk minden haladó argentin sorsa iránt. Ilyen hangulatban játszottuk utolsó előadásainkat, de a lelkes gyermek-és felnőttközöniség mindenért kárpótolt bennünket. Az utolsó előadás után azzal a gondolattal pakoltuk el a 7 ládába felszeDttaeringriti és rajzpályázat megyénkben „Battonyútól — Nemesmedvesí címmel helytörténeti, dokumentál a- gyűjtő és felszabadulási rajzpály i- zatot hirdet a Hazafias Népfront a Kommunista Ifjúsági Szövetség ír e- gyei bizottsága, a Magyar Üttör us: Szövetsége megyei tanácsa, a Megyei Levéltár és a múzeumok ír e-> gyei igazgatósága. Helytörténeti tanulmányokat 4K dokumentumgyűjteményeket vár a zsűri hivatásos kutatóktól, szakU 5- röktől, egyéni érdeklődőktől, arr e- lyek megyénk történeti esemény ét reprezentálják 1908—18. évi forrad. 1- máktól napjainkig. Különösen a munkásmozgalmi eseményekről a felszabadulásról és a későbbi épü 3- munkákról, a földosztásról, az , 1- lamosításról, egy-egy települ üzem, termelőszövetkezet vagy m S3 egység fejlődéstörténetéről pályázhatnak olyan anyagokkal, amely ok eddig sehol nem jelentek m< ga Fényképek, másolatok, alapítóiét e- lek, igazolványok és egyéb dokumentumok szerepelhetnek a pálj á- zaton. A népfront- és a nőmozg a- lom történetét feldolgozó anyagik külön elbírálásra kerülnek. A pályázatokat egy példányim» 1905. február 28-ig küldjék be a Hazafias Népfront megyei bizottságára. Pályadíjak: 3 darab 2000— 2000, 3 darab 1500—1500 és 3 dar. il» 808-800 forint. A felszabadulási rajzpályázatra megyei születésű, de bárhol tanúié úttörők, középiskolások, főiskolások vagy dolgozó fiatalok küldhetnek pályaművet Téma: a felszabadulás helyi és országos eseményei, a magyar— szovjet barátság, a népek barátsága, védnökség, a felnőttek és a fiatalok kapcsolata, 0 hazafias nevelés szerepe, az ifjúsági élet kiemelkedő eseményei. Csak másutt nem szerepelt művekkel pályázhatnak 30 éven aluli fiatalok. A pályázatokat két korcsoportban bírálják el, s eszerint adják ki a díjakat 400, 300, 200, Illetve 500, 4(IOj és 300 forint értékben. A legjobb pályamunkák jutalomban részesülnek, s kiállításon szerepelnek majd. A beküldési határidő a rajzokból is 1875. február 28. Az arra érdemes helytörténeti írásokat, dokumentumokat a levéltár megőrzi. yelésttftket, hogy csak Békéscsabán találkozunk velük. Nem szívesen emlékszem visz_ sza a búcsúnak azokra a perceire, amelyekben Neuquenből Buenos Airesbe történt elutazásunk előtt volt részünk. Búcsúzoknak és búcsúztatóknak könny csillogott a szemében. Október 25-én szállt le gépünk Buenos Airesben, itt egy éjszakát töltöttünk és végre felvirradt október 26, régen várt hazautazásunk napja. Egész nap a készülődéssel telt ei. Este 20 órakor emelkedett fel az Air- France Boeing 707-es gépe Buenos Aires repülőteréről és ezzel megkezdtük utazásunkat haza, Magyarországra, Békéscsabára. Gyakorlott légiutazók azt mondják, hogy az éjszakai repülés a legcsodálatosabb, mi hozzátettük: és a legfélelmetesebb is! Tízezer méter magasban a csillagok látszólag elérhető távolságban ragyognak, és a Hold kékes fényben fürdeti a mélyen alant úszó felhőszőnyeget. A hangosbemondón közlik, hogy a gép egy szuszra repül át az Atlanti-óceán felett és mintegy 8* órás repülés után száll le Afrikában. A gép személyzete mindent megtesz annak érdekében, hogy a végtelennek tűnő , órákat elűzze és kellemessé tegye az utazást... Ez egyrészt az állandó „etetéssel”, másrész}, a különféle, a repülés tényét feledtetni szándékozó, figyelemelvonó eszközökkel történik. Ezek közé tartozik a filmvetítés is. Pont Rio de Janeiro fölött kezdtek vetíteni Marcello Mastroiaimi fő-