Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-06 / 285. szám
/ Hire jó Egy értekedet (pontosabban általában, az értekezlet) nagyon sokféle szerepet tölthet be. Rosszmájú vélemények szerint például rendkívül jó leplezője lehe„ egy ankét, egy gyűlés, egy értekezlet annak, hogy a rajta megjelenteknek tulajdonképpen semmi dolguk saját fontosságuk bizonyításán kívül. Nos, aki a kongresszusi munkaverseny megyei eredményeit elemző múlt heti aktívaértekezleten részt vett, ennek az állításnak éppen az ellenkezőjéről győződhetett meg. Kezdve azon, hogy már az a két beszámoló is — amely az SZMT, illetve a KISZ megyei bizottságának értékelését tartalmazta — hasznos információkat adott és kijelölte a további feladatokat is. Ne legyen üresjárat Egy értekezlet természetesen nem attól válik egyértelműen hasznossá, értelmessé, hogy az ott elhangzó beszámoló jól sikerül. A beszámolót tudniillik az érdekeltek — esetünkben megyénk vállalatainak, üzemeinek és gazdaságainak igazgatói, párttitkárai. KISZ-titteárai. szak. szervezeti titkárai és szocialista brigádvezetői — megkaphatják (hála a technikának) írásban is. Csakhogy a beszámolót olvasva, hallva — ha az valóban jól sikerült tájékoztató — olyan gondolatok ébredhetnek, amelyek nyilvánosságot követelnék, figyelmet érdemelnek. Ezeknek ad teret az értekezlet. Tehát erre, ezért, sőt ettől jó — ha jó — egy értekezlet. Ellenkező esetben pedig az egész csupán „üresjárat”. S hogy ne legyén több üresjárat, azért szólalt fél az említett aktívaértekezleten Kassay Béla, az Univerzál igazgatója is. Tudniillik — ahogy elmondta — az Univerzál az általa forgalmazott áruk egy részét Pestről hozza a megyébe. Méghozzá rendkívül körülményesen, miközben a Pestén járó megyei Volán-gépkocsik nemegyszer üresen — üresjáratként — térnek haza. i A fogyasztók még tökéletesebb kiszolgálása tagadhatatlanul nemes célkitűzés a kong-! resszusi versenyben. E célkitűzés teljesítésére a fentiekből kiindulva miért is ne köthetne szocialista szerződést az Uni- verzál Kiskereskedelmi Vállalat és a 8. számú Volán? A javaslat igazán jó helyen hangzott el: az értekezleten ott volt ugyanis a Volán igazgatója, Vándor Pál is. Ha ez az értekezlet csak annyi eredményt hoz, hogy megszűnnek az üresjáratok, már érdemes volt ösz- szehívni. Túlórával és anélkül Nem ez volt azonban az egyetlen hasznosítható, tanulságos vagy éppen elgondolkoztató észrevétel. Tíz, minden szempontból tartalmas hozzászólás hangzott el tudniillik az aktívaértekezleten. Vándor Pál nem csupán nyugtázta az Univerzál igazgatójának kérését, hanem tájékoztatta az értekezlet résztvevőit arról is, amit a VolánBékcscsaba város Tanácsa • V. B. termelés-ellátásfel- j ügyeleti osztálya felhívja a lakosság figyelmét, hogy a békéscsabai •jt ÁLLATVÁSÁRTÉRRE további intézkedésig : SERTÉST FELHAJTANI NEM LEHET. Egyéb állat szabályos jár- j lattal felhajtható. , 353994 i egy értekezlet? nak már sikerült megvalósítania. Beszámolt a rendkívüli szállítási műszakok szervezéséről, a brigádok helytállásáról az őszi munkában és a vállalati KISZ-alapszervezetnek az ifjúság mozgósításában elért eredményeiről. Szajbely Mihály, a Békéscsabai Kötöttárugyár igazgatója, Sándor István, a Kner Nyomda szb-titkára, Nátor János, a szeghalmi nagyközségi tanács osztályvezetője és Mikolán Pál, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság szocialista brigádvezetője azokat az erőfeszítéseket méltatta, amellyel a szocialista címért küzdő kollektívák igyekszenek célkitűzéseiket teljesíteni. Felszólalásaiból kiviláglott, hogy a brigádok idejüket, fáradságukat nem kímélve — ha kell túlórával, de ha lehet anélkül — tesznek eleget vállalásaiknak vagy éppen millió forintban mérhető társadalmi munkával segítik a népgazdasági törekvések megvalósítását. És lám, milyen jó, hogy ez így elhangzott, mert éppen a túlórák kérdése ösztökélte szóra Bargel Tibornét, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szb-titkárát, aki a legilletékesebb fórumon, figyelmeztethetett arra, hogv fölösleges és főleg megalapozatlan szervezesse) egyrészt a kommunista műszakok tekintélye szenved csorbát, másrészt 'az indokolatlan túlórák miatt a hivatalosan egyre csökkenő munkaidő gyakorlatilag egyre növekvővé válhat. Ez utóbbi észrevételen talán külön is érdemes elgondolkodni, mivel nem másra, mint az ésszerű takarékosságra hívja fel a figyelmet. Mármint az emberek, a szocialista brigádtagok idejével való ésszerű takarékosságra. Inkább tanuljanak A "társadalmi munka, az átlagon felüli áldozatvállalás a termelésben csak egyik összetevője annak, amitől egy kollektíva szocialistává válik. Legalább ilyen fontos azonban az önművelés, az önképzés is ebben a folyamatban. A nyakra-főre szervezett kü- lönműszakök, túlóráik helyett igyekezni kell inkább a napi nyolc órát teljesen kihasználni, a kommunista műszak pedig valóban kommunista műszak legyen. Inkább tanuljanak a szocialista brigádok tagjai a megnövekedett szabad időben, semmint, hogy olyan túlmunkákra fecséreljék erejüket, energiájukat — ilyen-olyan mondvacsinált ürüggyel —, amelyeket jobb szervezéssel a törvényes munkaidőben is elvégezhetnének. Az aktívaértekezleten egyébként Hajdú Antal, az SZMT munkabizottságának vezetője szólt azokról a szép eredményekről, amelyeket megyénk a munkásművelődésben elért, ennek ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy még mindig a feladatok vannak túlsúlyban e téren az eredményekkel szemben. Másfelől pedig azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a termelés növelése, fejlesztése elképzelhetetlen a köz- műveltség színvonalának emelése nélkül. . Kőváry El Péter Pénzügyi és számviteli főiskolai oktatás Békéscsabán Pénzügyi és számviteli főis- kólái oktatás levelező konzul-J tációját szervezték meg Békés- j csabán. A levelező konzultációs j központiban, a Lékay János, Kollégiumban december 9_én,1 hétfőn másodszorra jönnek ősz-! sze Békés, > Bács, Csongrád, i Szolnok, Hajdú és Pest megye pénzügyi és számviteli főiskolára jelentkezett dolgozói. Fóként tanácsapparátusban dolgozók járnak a főiskolára hogy közgazdasági ismereteiket bővítsék. Két héten át hallgatnak előadásokat a legfontosabb témákból. s. konzultáció, vitafórum segíti az anyag elsajátítását. • Kiállítások BÉKÉSCSABÁN Az elmúlt napokban két kiállítás is nyílt Békéscsabán. A KI- SZÖV Gyopár Pinceklubjában Balogh Ferenc, a Megyei Könyvtár csoportvezetője nyitotta meg Kraszkó Imre amatőr fotós kamaratárlatát. A fényképeket december 17-ig tekinthetik meg az érdeklődők / A városi tanács klubjában az idei évadban a harmadik képzőművészeti kiállítás nyílt meg kedden este. A KISZ-szervezet ez alkalommal Pataj Pál pedagógus-festő képeit mutatja be az érdeklődő közönségnek. A kamaratárlat december 20-iglesz nyitva ■■■■■■««■■» «■sseasaasaeasaaaaecassaaaasaaBsaaaBsaaeaftBaaeaesqfessssEeaasBBSHaflBBsagassM Tl!llllllllllllillllllllilllillllll1illllllllllllillllll!l!ilirilllllllllllllillllllllllllllllllillllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllll!t!!ml 1 Cserei Pál KÉK BORÍTÉK i 5. Amikor egy napon Toman Mihály az újságokkal Zöldpázsiton karlkázott, arra lett figyelmes, hogy nyolc-tíz gyerek egymás kezét fogja és énekel. A dallamot jól ismerte, ő is sokszor énekelte az iskolában. De amikor közel ért hozzájuk, gyorsan meghajtotta a pedált és Palkó- ék háza felé vette az irányt.' Házuk előtt az árokszéli akáchoz lökte a biciklit és berontott Jutkához. — Azonnal csald ide a gyerekeket — hadarta. — Hagyják abba az éneklésit. Jutka értetlenül kezébe fogott egy almát és kihajolt az ablakon: „Gyertek gyerekek! Almát kaptok!” Azok rögtön szét- ugrottak, de futás közben tovább csengett a hangjuk: „Én egy kicsi proli vagyok, de jnagy leszek,/ ha a nagy ínségben éhen el /nem veszek./ öntudatos az apám, én se leszek egyéb ám, ha megnövök. Jöjjön minden proli gyerek ki /a rétre,/ láncot jönni a sok kézből egy- /ket tőre./ összetartás erős társ, add a kezed kis elvtárs, de most mindjárt.” Jutka a szívéhez kapott, akkor látta meg, hogy egy német katona az árokparton ül és a dallam ütemére tapsol. Amikor a gyerekek az ablakhoz értek, mindegyiknek a -kezébe dugott egy almát, miközben ismételgette: „Játsszatok most már mást, játsszatok most már mást.” Azok rögtön szétszéledtek, Jutka pedig homlokát törölgetve magyarázta Toman Mihálynak: „Az ón három kölyköm tőlem tanulta a versikét. Azoktól meg a többiek. Nagy István könyvében olvastam és ugyanaz a dallama, mint a Beültettem kiskertemet a tavasszal véreikének. A fészkes fene enné már még ezeket a németeket.” — Meg is eszi a pokolfajzato- kat — ült vissza a biciklire a lapbizományos és karikázott tovább az újságokkal. * Felhők takarták a holdat ezen az aratás utáni éjszakán. Brachna György ásóval a gödör lépcsőit igazgatta, ne kelljen ugrálniuk a mélybe. A szomszédja deszkát hordott a gödörhöz. Égyik oldalról a szalmakazal takarta őket, a másik oldalról az istálló, öt éjszaka ásták a két méter mély, két méter széles és négy méter hosszú gödröt. Nappalra az előző esztendőről maradt napraforgószárral takarták le. Most deszkával kibélelték. — A tetves istenit — szólt elégedetten Brachna György, amikor a szomszéddal feljött a gödörből. — A kamrát, padlást kutathatják most már. Ez az áldott jó föld amit megterem, el is takarja. — A zöldingesek meg tésztát akarnak süttetni most a németeknek — mondta a szomszéd lapátnyélre támaszkodva. — Házról házra járnak. Mint mondják, vannak itt sebesültek is. — Minek jöttek? Maradtak volna otthon — fűzte a szavakat Brachna György. — Nekünk nem hiányoztak. Megtarthatták volna szájharmonikáikat is. — De a sült tésztát mi esszük meg —, toldotta meg a szomszéd. Miután lefedték a gödröt, elrakták a szerszámokat, elhatá- irozták, hogy a következő éjszaka megkezdik a szomszéd gödrét ásni. — Igyekeznünk kell — mondta búcsúzóul Brachna György. — Mert még jobban megvadulhat Hitler, hogy a románok szembefordultak vele. A következő napokban a kézbesítők idézéseket hordtak szét. A férfiak egy részét a Köröskomp környékére, a másik részét a dél-keleti határrészre rendelték ki. Erődítéseiket kellett ásniuk. Tankcsapdákat. Azokat, akik az idézésre nem jelentkeztek, a csendőrök szedték össze. Palkóért Polőnyi Béla ment egy próbacsendarrel. A malomtulajdonos felháborodva telefonált a főjegyzőnek, micsoda eljárás ez, a honvédelem érdeke, hogy egy percig se álljon a malom. — Kérleli, az egész adminisztrációs hiba — szólt vissza a telefonba a főjegyző. — Hívd kérlek a telefonhoz a törzsőrmestert. Polónyi Béla kihúzta magát, amikor füléhez emelte a kagylót, majd néhány pillanat múlva csattant a hangja: „Igenis főjegyző úr! Értettem!” A malomtulajdonos és a főjegyző még csevegtek egy ideig, Polónyi Béla pedig kiment az irodából és Palkó elé állt, miközben megfeszítette a puskaszíjat: „Szerencséje, hogy a malomban dolgozik.” Ezekben a napokban, a lap- bizományos többször elkariká- zott Palkóihoz. — Valamire készülnek a po- kolfajzatok —• ismételte, valahányszor Palkónál járt. — A községházán úgy futkosnak, mintha be lenne sózva a fenekük. A főjegyzőnek véres a szeme, talán nem is alszik. A dobos minden délelőtt a községet járta, újra és .újra az erődítések építésére felszólító előljárósági közleményt olvasta fel, melynek végén ez állt: „Aki nem jelenik még. azt a csendőrséggel vezettetik elő.” (Folytatása következikJ
