Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-06 / 285. szám

Százezer tonnával több bauxit Wpést tart a* alumíniumipari központi fejlesztési program elő­írásaival a Bakonyi Bauxitbá­nya Vállalat, amely a hazái érctermelés döntő többségét ad­ja. Kanizsai József igazgató tá­jékoztatása szerint, az idén to­vább nőtt a termelés ég emel­kedett a műszaki színvonal. Folytatták az elmúlt évben meg­kezdett korszerűsítést és a több éves nagyberuházás munkálata­it. Teljes egészében eleget tet­tek a külföldi és a hazai meg­rendeléseknek egyaránt. Csaknem 100 000 tonnával több bauxitct hoznak felszínre az év végiéig, mint az elmúlt eszten­dőben. A számítások saerlnt ebben az évben a tavalyi 2,7 tonnáról 3,1 tonnára emelkedett az egy főre eső műszakonkénti termelés. Az Iza-major II. új bányánál a tervezettnél kiét hónappal előbb kezdték meg: a részleges termelést, s jól halad a beru­házási munka a Déáki bányá­ban is, ahol ez óv decemberé­ben kezdték meg a próbaüzeme­lést. (MTI) Jól sikerült a brigádok vetélkedője a Békéscsabai Kötöttárugyárban TÜDÖSITÖNKTÖL, A Békéscsabai Kötöttárugyár­ban a múlt hét végén, novem­ber 30-án jól sikerült szellemi vetélkedőn mérték össze tudá­sukat a gyár szocialista brigád­jai. Ezt a versenyt tulajdon­képpen a Textilipari Dolgozók Szakszervezete kezdeményezte és a csabai vállalatnál a felhí­vás azonnal visszhangra talált. A vetélkedőt az üzemi KISZ- íszervezet és a szakszervezett bi­zottság — felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére — közö­sen rendezte meg. A túlnyomó- részben fizikai dolgozókból ál­ló nyolc brigád 32 résztvevője nagyon lelkiismeretesen becsü­letesen éa körültekintően ké­szült fel a versenygésra A vetélkedőt a vállalat szfcr litkárának, dr. Aradszki And­rásnak megnyitó beszéde után Gazsi Endre. a 10. számú Álta­lános Iskola tanára vezette. Kedves humorával állandó de­rültséget keltve oldotta fel a versenyzőkben a vizsgalázhoz hasonló feszültséget Négy témakörben összesen nyolc — képzőművészeti, iro­dalmi. történelmi, vállalati, jo­gi és társadalmi — kérdésre válaszolva kellett számot adni­uk a versenyzőknek tudásukról. Az értékelésnél igen nehéz hely­zetbe került a zsűri, hiszen mind a nyolc brigád komoly feliké­szültségről tett tanúbizonyságét. Így csak nagy nehezen tudták eldönteni az első. második és a harmadik helyezéseket Végül az első helyre Mityfcó János, Bogdanov Mária. Gaj­dács Mihály és Viczián Judit —- ..Kempelen Farkas” brigádját találták érdemesnek. Ez a bri­gád — amely most kétezer fo­rint pénzjutalomban részesült — első helyezése alapján, 1975. ja­nuár 30-án az országos döntőn képviselheti majd a kötöttáru- gyáriakat, A második helyezett az „Ady Endre” brigád, a harmadik pe­dig a „Kállai Éva” brigád lett. Az előző 1500 forint, az utóbbi ezer forint pénzjutalomban ré­szesült teljesítménye elismerésé­ül. A többiek meg értékes könyvvásárlási utalvány tulaj­donosaivá váltak. A verseny vé­gén dr. Kiss Bálintné, a gyár személyzeti osztályának vezető­je, a zsűri elnöke méltatta a szocialista brigádok felkészült­ségét, majd éjfélig tartó mulat­ság zárta a jól sikerült napot a Békéscsabai Kötöttárugyárban. Uhrin János fordít a kormányzat arra, hogy az ipar és a mezőgazdaság fej­lesztését jelentős arányban se­gíthesse a hazai tudomány is eredményeivel. Ezzel az arány­nyal az úgynevezett „kutató nemzetek” sorába tartozunk, akik nemcsak lépést akarnak tartani a haladással, hanem igyekszenek tenni azért erejük­höz mérten. Természetesen ez a mi „3 százalékunk” — összegé­ben lényegesen elmarad akár az NDK vagy az NSZK anyagi le­hetőségeitől. A hozzáértés! nem lehet megvenni Szándékunk azonban, hogy a „kutató nemzetek’’ sorába tar­tozunk ráfordításaink arányát tekintve — a legésszerűbb dön­tések közé tartozik. És távolról sem presztízs-kérdés. Könnyebb és biztosabb sikert ígérő befek­tetés ugyanis a külföldi ered­mények, licencek beszerzése, ha a hazai kutátások megfelelően magas színvonalúak. Hiszen enélkül aligha rendelkezhetnénk azokkal az ismeretekkel, ame­lyekkel a valóban élenjárót, a jót. a számunkra valóban szük­ségest kiválaszthatjuk. Arról nem is szólva, hogy az élenjáró, meghonosított külföldi technika nem emelkedik ki ma- : gányos szirtiekként a nemzet- ■ gazdaság átlagos színvonalából, S mert abból, úgy, semmi haszon : nem származhat. Sőt a műszaki- j tudományos színvonal egyenet- ; lensége egy-egy ágazatban, : gyárban, vagy akár népgazdasá- i gi méretekben is nehezíti a tér- * vezést, az irányítást, a kooperá- * ció összehangolását. Nem lehet S mindent külföldön megvenni, s ehhez nincs és nem is lehet elég • pénz. A hozzáértés pedig pén- jj zért sem kapható. A helyes arányokat persze : megtalálni nem könnyű: mit és s milyen mértékben kutassunk ■ itthon, mit érdemes megvenni, ■ mint kutatási eredményt, tech- * nolögiát vagy terméket. Vagy • mit érdemes cserélni — élve a • szocialista nemzetközi munka- : megosztás, a KGST nyújtotta j egyre gyarapodó lehetőségeivel. ■ Ezért tudománypolitikánk sár- : kalatos elve — évtizede mór —, ! hogy a tudományok és a műsza- J ki haladásra fordított anyagi j eszközök a nemzeti jövedelem- ; nél minden évben nagyobb mér- • tékben növekedjenek. Nem lehet • ettől eltérően cselekedni, hiszen : a tudósok mai programja — aj jövő valósága a gyárakban, a j mezőgazdaságban, az egész tár- • sadalomban. (Következik; Követési távolság) ; A jövő útja a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben írta dr. Csizmadia Ernő, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője minél jobban kiaknázó gazda- érdekelt gazdaságok termelés­Termelőszövetkezeteink túl­nyomó többsége közepes és jó adottságok között gazdálkodik, s termelésük gyons ütemben, ki­elégítően fejlődik. A közös gaz­daságok csaknem egy harmada azonban rossz termőképességü, kedvezőtlen domborzatú földe­ken működik, ahol esetenként még a munkaerő is több annál, mint amennyi ezekből a földek­ből átlagos színvonalon meg tudna élni. Helyenként a hozzá nem értő vezetés, a munkaképes korú dolgozók vagy éppen a szakmunkaerő hiánya nehezíti a helyzetet. Zalában, Somogybán, Nóg'rádban, Borsodban és Sza­bolcsban a termelőszövetkeze­tek túlnyomó többsége kedve­zőtlen adottságú és elég jelen­tős az ilyen gazdaságok száma Hajdú, Csongrád, Bács-Kiskun, Pest, Veszprém és Vas megyé­ben is. A párt vezető szervei még a nyáron foglalkoztak a kedvezőt­len adottságú termelőszövetkeze­tek helyzetével és állást foglal­tak a tennivalókról. A kormány most intézkedéseket dolgozott ki, amelyek alapján megindulhat a programkészítő munka az érin­tett megyékben és termelőszö­vetkezetekben. A munka lő irányai Az első és leglényegesebb ten­nivaló az adottságok és a kiala­kult helyzet reális, teljes körű felmérése. Mivel ez megyénként, sőt megyéken belül tájkörzeten­ként is eltérő, ezért a helyi szer­vekre hárul a fejlesztés konk­rét céljainak és ütemezésének a kialakítása. A központi szervek és intézmények minden tőlük telhető segítséget megadnak eh­hez, amit a megyék bizonyára igényelni is fognak. A központi döntések alapján á munka fő irányai máris kije­lölhetők. Ilyen mindenekelőtt az, hogy népgazdaságunkban az elkövetkező években nemcsak több, hanem hatékonyabban elő­állított élelmiszerre, mezőgazda- sági eredetű nyersanyagra van szükség. Az élet által támasz­tott új követelmény tehát a szö­vetkezeti gazdálkodással szem­ben is — és ez egyaránt érvé­nyes a kedvezőtlen adottságú nagyüzemekre — a többterme­léssel egy időben a gazdaságos­ság fokozása. A kiegyensúlyozott élelmiszertermelés és -ellátás pe­dig megfelelő alapot ad ahhoz, hogy a gazdaságtalan termelést a mezőgazdaságban is fokozato­san visszaszorítsuk. A lulyi adomátokat jói hasznosítva Korábban — a termelés ala­csonyabb színvonalán — elke­rülhetetlen volt, hogy a helyi ellátás számára a kedvezőtlen adottságú vidékeken is lehető­leg minden alapvető élelmiszert megtermeljenek, sőt ezekből még a központi árualapokhoz is hoz­zájáruljanak. Ebben az időben a mezőgazdasági termelésben is a mennyiségi követelmény volt az első, de hogy ez mibe kerül, csak másodlagos szempont lehe­tett. Ez a kedvezőtlen adottsá­gú vidékeken a termelés szétap­rózásához és egyúttal kisebb ho­zamot adó, gazdaságtalan terme­léshez vezetett. Fejlődésünk mai szintjén már változtathatunk ezen. Célul tűzhetjük ki, hogy minden nagyüzemben olyan élel­miszereket termeljenek, amelyek ott termelékenyen, gazdaságo­san előállíthatók. Mindebből világosan kirajzo­lódik a kedvezőtlen adottságú vidékek élelmiszertermelésének feilesztési Iránya: az adottság­nak nem megfelelő gazdaságta­lan termelés fokozatos felváltá­sa a helyi afMBwigokat Ml hasz­nosító, & helyi erőforrásokat ságos élelmiszertermeléssel. Az előállításra megfelelő termékek választéka természetesen válto­zó lesz: az egyik vidéken a juh és a húsmarha, máshol valami­lyen gyümölcs vagy zöldségfé­le, de lesz olyan hely is, ahol csak a legelőeítés, erdősítés se­gít Az is egészen világos, hogy a kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezetek gazdaságos terme­lésének kialakítását nem min­denáron, hanem csakis a nép­gazdaság erőforrásaival és a jobb adottságú nagyüzemek fej­lesztésével összehangoltan lehet megvalósítani. Így kerülhető el, hogy valamely élelmiszerből tar­tás hiány keletkezzék és az is, hogy a kedvezőtlen adottságú vidékek fejlesztésére indokolat­lanul lekössük a népgazdaság egyébként sem bőséges forrása­it Kapta fejlesztés programokat Pártunk politikájának határo­zott törekvése, hogy nem vala­miféle szociális segélyezés út­ján, hanem a gazdálkodás rend­betételével, a lehetőségeken ala­puló fejlesztésével mozdítsa ki mai állapotukból a kedvezőt­len adottságú termelőszövetke­zeteket. A fő cél tehát a gaz­daságos termelés kialakítása, amelynek bázisán a személyi jö­vedelmek is arányosan emelked­hetnek, javulhat az ott dol­gozók életszínvonala. Korábban nem egy megyében készültek már fejlesztési progra­mok a kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek helyzetének megváltoztatására. Ezek megva­lósításával születtek eredmé­nyek, gyökeres változás azon­ban kevés helyen következett be. Ennek több oka is volt. A korábbi programok egyik leg­szembetűnőbb fogyatékossága a komplexitás hiánya volt. A leg­több fejlesztési elgondolás el­szigetelten, egy-egy gazdaság helyzetéből, adottságából és le­hetőségéből indult ki. A terve­zők rendszerint egy-egy terme­lőszövetkezet keretei között ma­radva igyekeztek megoldást ke­resni, ahelyett, hogy nagyobb körzetek adottságaiból, lehető­ségeiből kiindulva, nagyobb ösz- szefüggő területek — egész táj­körzetek — átfogó (mezőgazda­ságot, ipart, kereskedelmet, szolgáltatást, infrastruktúrát egyaránt felölelő) fejlesztésébe illesztették volna az elgondolá­sokat. Készben a komplexitás hi­ányával magyarázható a korábbi tervek nagy beruházásigénye is, amely gyakran irreális volt. Mindebből le kell vonnunk a tanulságokat. A helyi adottsá­gokkal és népgazdasági forrá­sokkal reálisan számoló, egy-egy tájkörzet átfogó fejlesztésébe jól illeszkedő komplex fejleszté­si koncepciók és programok készüljenek, mégpedig olyan ütemezésben, hogy azok az ötö­dik ötéves tervben, és azt kő­vetően megvalósíthatók legye­nek. E programok mezőgazda- sági termelést érintő részében az fejlesztésének irányát é$ annak feltételeit, a nem mezőgazdasá­gi tevékenységgel összefüggő részében pedig a kapcsolódó fej­lesztési, foglalkoztatási felada­tokat tartalmazzák. A megyei szervek által kidol­gozott komplex fejlesztési prog­ramok képezik az üzemfejlesz- tósi tervek alapját, amelyek el­készítése az üzemi vezetők fel­adata. Ezek jelöljék ki részlete­sen a termelésfejlesztési célo­kat és üzemi tennivalókat. Az üzemfejlesztési tervekkel szem­ben támasztott alapkövetelmény, hogy azok a termelés gazdasá­gos megszervezésére egyértelmű és végrehajtható feladattervet adjanak^ Állami támogalássa! és öntevékenységgel A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek fejlesztését szolgá­ló gazdasági ösztönzők az ötö­dik ötéves terv szabályozó-rend­szerének szerves részeként^ csak a következő esztendőben kerül­nek részletes kimunkálásra. Az elvek azonban már kialakultak, ezért a komplex helyi progra­mok és üzemfejlesztési tervek kialakításában azokra már épí­teni lehet. A kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek továbbra is megkülönböztetett állami támo­gatásban részesülnek, amelynek fő formái a rosszabb adottságok miatti nagyobb költségeiket el­lensúlyozó árkiegészítés és a gazdaságos termelés kialakítását segítő fejlesztési hozzájárulás^ Átmenetileg fennmarad a jöve­delemkiegészítő állami támoga­tás is, ennek szerepe azonban fokozatosan csökken. A szociál­politikai célú támogatás helyébe fokozatosan a termelés fejlesz­tését szolgáló támogatás lép. Mindezt kiegészítik azok az adó- és egyéb fejlesztési célú kedvez­mények is, amelyek egy része az eddigi gyakorlatból jól ismert. Fontos követelmény lesz azon­ban a következő években, hogy állami támogatás csakis a nép- gazdasági célokkal összehangol­tan folytatott termeléshez, to­vábbá a népgazdasági és terüle­ti fejlesztési programokba illesz­kedő koncepció megvalósításá­hoz nyújtható. A jó hagyományokat és ta­pasztalatokat felhasználva cél­szerű felkarolni az olyan kezde­ményezéseket, amelyek eredmé­nyeként egy-egy „erős” gazda­ság rendszeresen segíti a „gyen­gébbet”. Érdemes fokozottabban támogatni az olyan kooperáció­kat is, amelyekben az arra al­kalmas nagyüzemek — az ipar­szerű termelési rendszerekhez hasonlóan — gazdasági alapon és szervezettén, egy-egy tevé­kenységi körben összefogják az adott1 körzet közös gazdaságait. A termelési és gazdasági célok jobb megvalósítása érdekében célszerű elősegíteni a gazdasá­gok egyesülését is. betartva a törvényes előírásokat, elkerülve a formális és öncélú összevoná­sokat. A BUDAPESTI MEZŐGAZDÁSÁG! GÉPGYÁR békési gyára, békés, vn. i/i. felvételre keres hegetstő, lakatot nxak- éa betanított munkátokat éa férfi aegédmunkáaokat Bérezés megegyezés szerint — Heti 44 órás munkahét. Jelentkezni lehet szombati nap kivételével mindennap 8 órától 15 óráig, a gyár üzemgazdasági osztályán. 176138

Next

/
Thumbnails
Contents