Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
A világ kőolajtermelése Az éhség korbácsa A venezuelai Banya- és Kőolaj ügyi ívumszceriuiu alku nyu- yanoBsagra nűzött aaatait szerint 191^ első kilenc hónapjában, napi 9 034 000 barreles mennyiséggel v nagvrszoj i y iá uoan a Szovjetunió aut eiso heryen a ItoolajiKilemiöiesbait. A Szovjetunió koolájkitermelése ebben az iooszaiKoan 8,6 szazuieitKal emelkedett. A második; helyen álló Egyesült Államok napi kpolajkuer- melése 3,8 szazaiuuvkai csökkent es 8 869 000 barrel volt. Szaúd-Arábia 8 430 000 barrel kőolajat termelt naponta, 7,60 százalékkal többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Irán kőolajkitenmelésének meny- nyisége 4,5 százalékkal növekedett és 6 103 000 barrel volt. Venezuela 3 015 000 barrel kőolajat termelt naponta; a kitermelés 10,4 százalékkal csökkent. Ku- vait kőolajtermelése 15,7 százalékkal csökkent és mennyisége (2 629 000 barrel volt. Nigéria 2 266 000 barreles napi kőolajkd- termelése 12,7 százalékos növekedésnek felelt meg. A világ országaiban 1974. első kilenc hónapjában naponta 56145 000 barrel kőolajat termeltek. Ez napi átlagban 522 000 barreles növekedést jelentett. Újabb CIA-botráay Az amerikai fővárosban egyre nagyobb hullámokat verő újabb CIA-botrány fejleményeként Ford elnök hétfőn délután utasította Kissinger külügyminisztert, hogy — a Nemzetbiztonsági Tanács elnökeként — vizsgáltassa ki a legfelső kormányzati szinten fennhatósága alá tartozó központi hírszerző ügynökség kiterjedt „hazai kémtevékenységéről” a New York Times vasárnapi számában megjelent leleplező cikk állításait és néhány napon belül adjon jelentést az elnöknek. Előzőleg Anderson külügyi szóvivő teljes mértékben „elhatárolta” Kissinger külügyminisztert az ügyben. Hangoztatta, hogy Kissinger, aki 1969. januárja óta az elnök nemzet- biztonsági főtanácsadójaként a CIA-t irányító „negyvenes bizottság” fölött is elnököl, semmit sem tudott arról, hogy a Nixon-évek alatt — amint a New York Times „mértékadó kormányforrásokra” hivatkozó cikke állítja — a CIA széles körűen alkalmazta volna külföldi rendeltetésű „piszkos trükkjeinek” egész arzenálját a vietnami háború ellen fellépett amerikai állampolgárok ezrei ellen, titkos dossziékat vezetve több mint tízezer amerikairól, köztük néhány kongresszusi képviselőről is. John Sparkman szenátor, a CIA fölött felügyeletet gyakorló szenátusi albizottság elnöke, aki a távozó Fulbright szenátortól januárban átveszi a szenátus. külügyi bizottságának elnöki tisztségét, hétfőn este kijelentette, hogy kongresszusi vizsgálatot fog kezdeményezni. „Nem azért hoztuk létre a külföldi hatáskörű kémrendszert hogy az amerikai á’lampolgárokra kémkedjen idehaza.” Egy régi afrikai mondás szerint a dolgok legrosszabb] Ica, amikor lesújt az éhség korbácsa. Rómában, az Egyesült Nem. zetek Szervezetének minap véget ért élelmezési világértekez- letén az egyik delegátus 'százharminc ország ezeregyszáz képviselője vett részi az üléseken) úgy fogalmazott, hogy ,.az emberiség legősibb tragédiája, ha az anya nem tud enni adni gyermekeinek”. Sajnos, ez a tragédia az atomkorszakban is jelen van. méghozzá aggasztó méretekben!. A FAO, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete a földkerekség harminckét országát számítja az éheégövezethez; a világon csaknem egymilliárd ember rendszeresen éhezik. Az élelmezési világkonferencia novemberben logikusan követte az ENSZ augusztusi népesedési vi 1 ágértekezl étét: a két téma kétségtelen kölcsönhatásban van. A földgolyón, félmillió évnek kellett eltelnie ahhoz, amíg egymilliárd ember népesítette be. A mai adatok szerint tizenöt (!) év alatt születik egymilliárd ember és 2000-től — ha addig nem történik változás — kilencesztendönként egyimilli- árd új lakost mond a prognózis. Maithus nem tudhatta Mai thus mégis tévedett, méghozzá az egyik legfontosabb vonatkozásiban: nem számolt azzal, hogy bizonyos gazdasági, civilizációs és kulturális szint elérése döntő mértékben visszaszorítja a növekedési rátát. A két német állam összesített statisztikájában például a születési és a halálozási arány nagyjából egyensúlyban van; Ausztriában. Bulgáriában, Finnországban évi 0,3 százalék a gyarapodás, Kínában 1,8 százalék, az óhsógzónákban viszont több mint három százalék. Nemrég még úgy tűnt, hogy az élelmiszer-termelés lépést tart a népességrobbanással. A lakosság növekedésének világátlaga 1959 és 1970 között 2.5—2,7 százalék veit, az élelmiszer-termelés növekedésének évi rátája pedig elérte a 3,1 százalékot. Méghozzá nem elsősorban az eke alá kerülő új területekkel, hanem a módszerek korszerűsítésével. Két évtized alatt negyven százalékkal (!) nőtt a világ öntő- « zött területeinek nagysága. A j világon 1938-ban tízmillió, 1970- • ben 80 millió tonna műtrágyát: használtaik fel. Az amerikai és: a kanadai kormányzat prémi- • umot fizetett azoknak a farme- j reknek. akik parlagon hagyták ■ földjeiket. A hatvanas években; úgy tűnt, a fejlődő országok jó j részében hódít „a zöld forrada- ! lom”, a mezőgazdaság eredmé-; nyes korszerűsítése. Abban az; időszakiban a világ élelmiszer-! tartalékai 125 és 154 millió ton-! na közötti mennyiséget képvi-: seltek, vaigyis a glóbusz évi ga-■ bonaszükségletének mintegy 18 • százalékát. Ez annyit jelentett, hogy, az • emberiségnek abban az évtized- j ben 66 napi élelem'artalék állt: rendelkezésére. ■ ■ ■ Vészjelzések ■ ■ Aztán megváltozott minden. ■ Mindenekelőtt az időjárás. El- j maradtak az aranyat érő mon-s s AZ ALFÖLDI KŐOLAJ- ÉS GÁZIPARI GÉPGYÁR termelési osztályvezetőt keres felvételre ■ ■ ■ Feltétel: gépészmérnöki képzettség és legalább 5 éves szak- ; mai gyakorlat. Lakást szükség esetén biztosítunk Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: írásban vagy személyesen a gyár személyzeti előadójánál, Orosháza, Bajcsy-Zs. u. 41—43 * : — Éhes vagyok... szunők; Afrikában, elsősorban a Szaharától délre, a Szahel-övezet ben sok éves szárazság kör vetkezet. 1973-ra az árak kétszeresükre emelkedtek, majd még tovább nőttek, amikor kiderült. hogy az időjárás még az észak-amerikai mezőgazdaságot is komolyan sújtotta (a kukoricatermelés 16, a szójababé húsz százalékkal esett vissza). A fejlődő országok: költségvetését megrázkódtatták a magas élelemárak. Észak-Indiábam és Közép-Afrikáiban kitört az éhínség. Aztán jött az olajválság és az áremelkedések láncreakciója, A fejlődő országok óriási áldozattal végrehajtott „zöld forradalmához”, a mezőgazdaság korszerűsítéséhez energiaforrásra, műtrágyára volt szükség és korszerű vegyszerekre is — hirtelen mindez elérhetetlenné vált az éhségzóna országai számára. A világ nagy területein újra megjelent és ősi kegyetlenséggel sújtott le az, éhség korbácsa. „Gabonabank ?’’ Ilyen körülmények között ölt össze november 5. és 16. között a római konferencia Melyek voltak az ott elhangzott lényegesebb javaslatok? 1. Hárommilliárd dolláros pénzalapot kell létesíteni azonnali gabonarvásárlásra a legínsé- gesebb körzetek szenvedői számára. 2. Felszólítják a kormányokat növeljék beruházásaikat a fejlődő országok mezőgazdaságaiban. 3. Állandó nemzetközi „gabo. natartalek-bankot” kell létrehozni és katasztrófák eseted azonnal segiteni, 4. Felszólítják Kanadáit és a' Egyesült Államokat, hogy „gyer kérésén változtassa meg eddig önző agrárpolitikáját, a szűköl- ködőkre is gondolva”. Ma még nem lehet megmondani, mi lesz ezeknek a javaslatoknak a sorsa. Számos országban korrupció, társadalmi korlátok, strukturális akadályok légiója teszi nehézzé a legelemibb javulást is. A segítség nem utolsósorban rengeteg pénzbe kerül. A Szovjetunió nemegyszer javasolta, hogy a nagyhatalmak fordítsák az éhezők megsegítésére a fegyverkezési verseny megállításával felszabaduló összegek jó részét. Lehet, hogy Vlagyivosztok után ez sem elérhetetlen álom többé? a e. Tünet és betegség Aránylóz a tőkés világpiacon Novemberben világrekordot jelentettek á londoni értéktőzsdéről: egy uncia (31,1 gramm) aranyért 183 dollárt fizettek. Az ezt megelőző legmagasabb ár, 1974. április 3-án a zürichi tőzsdén 179,50 dollár volt. A 183 dolláros rekord egyelőre nem állandósult, de a decemberi unciánkénti átlagár a londoni tőzsdén 177,50, a zürichin 178,50 volt — minden idők legmagasabb ár- szintje. Ezt a felfelé tefridáló hullámzást a szokásosnál is éberebben figyelik a közgazdászok. Amikor 1974. júliusának elején az aranyár unciánként 132 dollárra esett vissza, a tőkés világ számos vezető szakembere örömódát zengett. Egymást követték a derűlátó prognózisok. Azóta bebizonyosodott, hogy azok a kérlelhetetlen gazdasági folyamatok, amelyek az arany áremelkedését okozzák, folytatódnak. Gazdasági sxeixmográf Gorjunov, a Novoje Vremja eínjű szovjet hetilap kommentátora idézi John Coob amerikai közgazdászt, aki a Business Week című szaklapban megállapítja: „Az aranyárak alakulása úgy kísért a nyugati pénzügyi rendszer Helsingőrjében, mint Hamlet atyjának szelleme”. Ezek az árak néhány év alatt az unciánkénti 40 dolláros szintről (1968) 180 dollárra emelkedtek és valószínűleg még januárban elérik a 200 dollárt is. A jelenség természetesen jóval több, mint egyetlen, mégoly fontos fém árának alakulása. Az arany évszázadok óta általános gazdasági szeizmográf és most is az. A Bretton Woodsban megalapozott egész nyugati pénzügyi rendszer lényege éppen az volt, hogy a dollár — és csak a dollár — korlátlanul átváltható meghatározott mennyiségű aranyra. Az Egyesült Államok kötelezte magát arra, hogy ez az összeg tartósan unciánként 35 dollár lesz. Évtizedeken át, a nyugata gazdaság fellendülésének időszakában, be is tudta tartani. A nyugati pénzrendszer egyensúlyát — annál ig inkább szavatolhatta, mert a második világháborút követő esztendőkben az Egyesült Államok birtokolta a Hazánkba érkezett N. K. Bajbakov Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke meghívására kedden baráti látogatásra Magyarországra érkezett N. K. Bajbakov, a Szovjetunió Mi- rüsztertánácsániak elnökhelyettese. a Szovjetunió Állami Terv- bizottságának elnöke és kísérete. Kubai-kolumbiai kapcsolatok •Kolumbia külügyminisztere bejelentette, hogy országa rendezi Kubával kereskedelmi kapcsolatait, amelyek tíz évvel ezelőtt az USA nyomására szakadtak meg. A bogotai kormány rövidesen kereskedelmi irodát nyit Havannában^ és külön bizottság tanulmányozza a két ország közötti gazdasági ,és kereskedelmi együttműködés gyors fejlesztésének lehetőségeit. A vinnyica— albertirsai távvezeték A Nehézipari Minisztériumiban december 16—23. között tárgyalásokat folytatott a Vinnyica— Albertdrsa közötti 750 kilovoltos nagyfeszültségű távvezeték építésében érdekelt hat szocialista ország — Bulgária. Csehszlovákia, Lengyelország. Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — küldöttsége. A megbeszélések befejeztével a kormánymegbízottak jóváhagyták a távvezeték és az állomások alapvető műszaki megoldását. Ennek alapján a szovjet és a magyar tervezők már a napokban megkezdik a kiviteli tervek kidolgozását. a jövő évben pedig sor kerül az építési munkálatokra is. A több mint kétezer megawatt villamos energia átvitelére képes nagyfeszültségű távvezetéket 1978-ban helyezik üzembe. tőkés világ aranykészletének kétharmadát. Akkor úgy tűnt, ez az irdatlan aranykészlet viharok esetén is megnyugtató biztosítékot nyújt. Csakhogy a nyugati gazdaságban újra munkálni kezdtek azok a folyamatok, amelyekről azt állították, hogy nem ismétlődhetnek meg többé. Hatásukra az Egyesült Államok kénytelen volt leértékelni a dollárt. Először 1971 decemberében: akkor egy uncia arany a korábbi 35 helyett 38 dollár lett. A tőkés monetáris rendszer pillérét képező stabil dollár: arany arány először változott meg, és ez azonnal láncreakciót indított el. 1972-ben leértékelték az angol font sterlinget, 1973 januárjában az olasz lírát, egy hónappal később, 1973 februárjában bekövetkezett a dollár második leértékelése — ekkor lett hivatalosan egy uncia arany 42,22 dollár — 1974 januárjában pedig bekövetkezett a francia frank leértékelése. Csak a jéghegy csúcsa.., A nyugati közgaszd ászok a jelenséget valuta-válságnak minősítették. A marxista közgazdászok már akkor úgy vélték, a dolog monetáris része csak a jéghegy csúcsa, a melyben munkáló folyamatok tünete. A tőkés valutarendszer felborulása a tő-
