Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
JffÄ A MEG Y El PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS. LAPJA Világ proletárjai\ egyesüljetek I NÉPÚJSÁG 1974. DECEMBER 85, SZERDA Ara* 1.89 foring XXIX. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM JOBB MNKAKÖ-ÍÜLMÉNYEK (5. oldal) ÖTVENHAT SOKGYERM ERES CSALÁD LAKÁSA (5. oldal) HALIö ADV! — HALLÖ, ÖCEÄN!.. — ITT BÉKÉSCSABA! (8. oldal) / JCelleincj kaxáes o n tjt! Karácsonyi kaleidoszkóp A karácsonyi asztal meghitt légköre befe'é irányítja az ember tekintetét. Enyhülést keresünk ilyenkor, s a világgal a családi körből kitekintve keressük a kapcsolatot. De a való világ mégis úgy telepszik mellénk, úgy vesz részt éle ünk- ben. mint talán soha azelőtt. Ilyenkor sugározza a tv egyébként is az év egyik leghosz- szabb műsorát, ilyenkor van legtöbb időnk rádió mellett ülni, vastag újságköteget átlagoz- ni: ilyenkor beszéljük meg szű- kebb körben, ami foglalkoztat bennünket. Ezen a karácsonyon — mindnyájunk örömére — nem a feszült és mind jobban feszülő nemzetközi helyzetről kapunk hírt — ha maradt is még elég háborús góc. A vészterhes és nyugtalanító frontihírek helyett most inkább a béke irányába végrehajtott „frontáttörés”-ről cikkeznek a lapok — ahogyan például a vlagyivosztoki „csúcs” eredményét néhány nagy amerikai újság is kommentálta. Valóban, a SALT II- nek nevezett megállapodás elvi alapjainak lerakása először kecsegtet azzal a reménnyel, hogy fékeződik a fegyverkezési hajsza és csökkennek a vele kapcsolatos terhek mindenki számára. Beérőben tehát a Szovjetunió, a szocialista országok kitartó békepolitikájának kitartó törekvése. S • van már egy közös szóhasználat is: „visszafordíthatatlanná tenni az enyhülés irányzatát”. Ami mindnyájunk számára legfontosabb; h béke kilátásai tehát jót ígérnek életünkben. De azért világunk képe távolról sem idillikus. A „harmadik világ” számos országába most csap vissza a hosszú gyarmatosítás következtében lefékeződött fejlődés minden következményei: éhínség gyötör tízmilliókat, és az elemi lét- fenntartási eszközökhöz is alig jutnak további százmilliók. Ha meg a vezető tőkés országok felé figyelünk — a legcsekélyebb káröröm érzése nélkül mondhatjuk: jobban hasonlítanak olykor migrén gyötörte emberhez, mint a „bőség társadalmai’-hoz, ahogyan nem kis önelégültséggel nevezték magukat néhány évvel ezelőtt. Amikor Ford elnököt az egyik amerikai képes magazin szerkesztői az elmúlt hónapban a kilátásokról kérdezték, azt a nem túlzottan lelkesítő prognózist adta: „Ha a kormányzat most megteszi mindazt, amit kell, akkor 1975 második felében fordulhat a kocka. Addigra talán csökkenhet az infláció üteme is. Ha azonban hibásan lépünk — teszi hozzá — 1976-ra potenciálisan rendkívül rossz gazdasági kép alakulhat ki, az infláció legalább olyan magas, ha nem magasabb lesz, mint most és a gazdasági helyzet még bizonytalanabbá válik”. Ami ezt a nem túlságosan optimista helyzetmegítélést tovább árnyékolja, arra James Reston ismert publicista mutat rá: „A munkanélküliek száma az Egyesült Államokban 5,5 millió volt. a munkaerő 6 százaléka... A munkanélküliség a fizikai munkások körében októberben 6,8 százlékról 7,3 százalékra, a négerek körében 9,3 százalékról 10,9 százalékra emelkedett”. Azt talán már részletezni se kell, hogy mik a következmények máris az USA- énál jóval gyengébb európai tőkés országokban, mint Anglia, Franciaország és Olaszország, hiszen a napi hírek bő- ségies tájékoztatást adnak e lehangoló statisztikáról. Igaz, a teljes képhez hozzátartozik, hogy a világot ma soha addig nem látott arányú munkamegosztás köti össze, s így a szocialista országpk nemzetgazdaságainak se közömbösek a további kihatások. S ha. ezzel kapcsolatban nekünk is vannak; és lesznek gondjaink, alaphelyzetünk azért merőben különböző a kapitalizmusétól. Ha nem is vagyunk — és nem lehetünk — sziget a világgazdaság tengerében, a szociaüsta tervgazdálkodás, a KGST egyesített ereje, szoros együttműködése és kölcsönös segítőkészsége — bárhogy is alakuljanak a dolgok — megőrzi tagországainak biztonságát és továbbra is megteremti a dinamikus előrehaladás feltételeit Hazai viszonyaink jól tükrözik ezt a képet Mindenkinek van munkája, és mindenki tudja: a jövőben is lesz. Valójában annyira távolivá és idegenné vált fogalmainktól a folyamat ami a nyugati országokban nap mint nap lejátszódik; munkások és alkalmazottak tömege veszti el munkáját annak reménye nélkül, hogy újat kapjon helyette; kis egzisztenciák tömege megy tönkre és zárnak be boltjaik, műhelyeik vagy eladják farmjukat. Ilyen lehetőséget latolgatni nálunk elképzelhetetlen, hiszen a szocializmus nyújtotta létfeltételek garantálják a társadalmi biztonságot és a munkát. Való igaz az is, hogy gazdasági növekedésünk üteme nem produkál látványosan magas számokat. Fejlesztés-politikánkban az arányos, biztos és a hatékonyság növekedésén alapuló előrehaladásra összpontosítjuk erőinket. Az élet változásai, a minőségi tényezők javulása azonban annál kézzelfoghatóbbak. A gazdasági biztonság fokát mutató statisztikai mérés lehetőségeinek legszélesebb skáláján is azt az eredményt kapjuk, hogy az emberek hosszú távra és bizakodva terveznek. Az idei ház- és lakásépítési előirányzatokat túlteljesítjük. A tartós fogyasztási cikkek vásárlása minden eddiginél nagyobb arányú — kezdve a lakberendezéstől a gépkocsiig vagy háztartási gépesítésig A fogyasztási struktúra kimutathatóan javult táplálkozás és ruházkodás dolgában is. A reáljövedelmek az utóbbi három esztendőben a vártnak megfelelően növekedtek, jóllehet áremelések is voltak. Igen módszeresen került sor az elmúlt években a társadalmi rétegek helyzetének vizsgálatára is, és több nagy jelentőségű intézkedés született. A munkások, a nők, az ifjúság, a termelőszövetkezeti tagok, a nyugdíjasok körülményeinek fejlesztése érdekében fontos gazdasági, pénzügyi és jogi döntések születtek. Ezek a statisztikailag kevésbé mérhető dolgok, a társadalom tagjainak közérzete, biztonsága, a személyes boldogulás feltételeinek javulása szempontjából azonban nagyon is fontosak. Mindezekhez járulnak most a további előrehaladásnak azok a tényezői, amelyekre az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei rámutatnak, s amelyek alapul szolgálnak az MSZMP XI. kongresszusának munkájához. De természetesen a képhez más is tartozik. A világgazdasági feltételek romlása önmagában is azt diktálná, hogy jobb, hatékonyabb és áttekin- tőbb munkával kell, amennyire csak lehetséges, kiegyensúlyozni a hátrányokat és az ebből adódó elkerülhetetlen veszteségeket. Minthogy céljaink nem szorítkozhatnak csupán erre, hanem változatlanul fejlődni és előre haladni akarunk, ez az erőfeszítések növelését követeli. Ha fenn akarjuk tartani a fogyasztás színvonalát — én nemcsak fenntartani, hanem egészségesen és arányosan növelni akarjuk —, akkor a termelés oldaláról nézve többet, olcsóbban és hatékonyabban kell előállítanunk. Azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy exportpiacaink igényesebbé, és sok esetben nehezebben megtartha- tóvá váltak, mint azelőtt. Gazr daságunk pedig — éppen a tőkés inflációs nyomás miatt — a lehető legésszerűbb mértékig takarékoskodni köteles mindennel, amit devizáért kell beszerezni. Ennek elbírálása és okos szelektálása a gazdasági szakemberekre, vezetőkre tartozik. A hozzáállás, a közszellem, a dinamikus gazdasági magatartás, a jogos „fogyasztói szemlélet” kiegészítése a felelős állampolgári szemlélettel és a szocialista „termelői szemlélettel”, viszont valamennyiünk leckéje. Gazdaságunkban — mint tapasztaljuk —, megvan a kellő rugalmasság, hogy alkalmazkodjék a kialakult új feltételekhez, társadalmi-lélektani értelemben, s magatartásunkban megfogalmazott válasz alakjában is. Kemény, dinamikus, realista gazdasági magatartással, szocialista lendülettel kell folytatni munkánkat. Legjobb üzemeink, vállalataink, amelyek a kongresszus tiszteletére ilyen célok érdekében kezdeményeznek már sok jó példát mutattak erre. Hiszen a szocialista társadalom lehetőségei, minősége, éppen abban rejlik, hogy akaratát, főerőit és fő figyelmét a ’egfontosabb célokra képes összpontosítani. Sózsa László MOSZKVA I A Kremlben kedden meg- nyüt a oroszországi föderáció parlamentjének, a Legfelsőbb Tanácsnak az ülésszaka. A legnagyobb szovjet köztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve megvitatja az 1975-re szóló gazdasági terv és a költségvetés tervezetét ' PÁRIZS A CGT és a szocialista párt küldöttségei — Georges Seguy főtitkár és Francois Mitterand első titkár vezetésével — hétfőn este megbeszélést folytattak. Mindkét küldöttség egyetértett abban, hogy szoros kapcsolat áll fenn a dolgozók közvetlen követeléseiért folytatandó harc és annak a széles körű többségi mozgalomnak a létrehozása között, mely lehetővé teheti majd a közös prog- ram s a mai válságból kiutat jelentő alapvető reformok megvalósítását. WASHINGTON Az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője hé főn cáfolta azokat a híreket, hogy az Egyesült Államok politikája megváltozott volna a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak nyújtott segélyekkel kapcsolatosan. Az amerikai sajtó hírül adta ugyanis, hogy egy amerikai magánszervezet mintegy 10 tonna súlyú gyógyászati segédeszközt küldött Hanoi egyik legnagyobb kórházának. Ezt a kórházat bombázta le az amerikai légierő 1972 karácsonyán. Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere kijelentette, hogy a kormánynak nem áll szándékában a közeljövőben hivatalos segélyeket küldeni a VDK-nak. ŰJ-DELHI N. K. Krisnán, az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsának titkára a New Age című folyóiratban megállapítja: Az Indiai KP úgy véli, hogy a nemzetközi helyzet fejlődésének jelenlegi szakaszában az összes antiimperialista és békeszerető erők legfontosabb feladata az, hogy fokozzák harcukat az enyhülési folyamat elmélyítéséért és kiszélesítéséért. visszafordíthatatlanná tételéért Létbiztonság és előrehaladás
