Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-05 / 259. szám
Sok év után ismét Békéscsabán, a MÁV Nevelőintézetben Húsz év a könyv szolgálatában Ma fa élénk színek- I ben ragyogó, régi emlékek tűnnek fel, nosztalgiát és visz- szavágyódást érzünk, ha diákéveinkre visszagondolunk. A soha vissza nem térés keserűségén túl, akár felhős, akár derűs az, amit a visszagóndolás felidéz, éreznünk kell ezeknek az éveknek meghatározó jelentőségű, mély nyomait mai énünkben, mai mindennapjainkban. S ha ráadásul elszakadunk attól a tájtól, azoktól az emberektől, társaktól, akik és amik azokban az években körülvettek, a várt vagy véletlen visszalátogatás megnyitotta zsilipeken át, még színesebben, még frissebben, még élén- sebben áradnak az emlékek, még mélyebbekké válnak az újonnan szerzett impressziók. így jártam én is a minap, hosszú évek után ismét Békés- Csaba ismerős utcáit járva. í Felidéződ tek itt töltött éveim, ' idegenkedés nélkül örültem a ■ szinte átvarázsolódott, igazi vá- | rossá nőtt városnak, majd egyre szaporább léptekkel és egy- re jobban dobogó szívvel siettem középiskolai éveim otthona, a MÁV Nevelőintézet felé. Megrendültén és meghatottan álltam ott, ahol 15 évvel ezelőtt kilépve a kapun, elkezdtem a „felnőtt” életet. A MÁV Vezérigazgatóság és Békéscsaba város 18 évvel ezelőtt otthont adott 42 fiatal lánynak, akiknek szülei MÁV- alkalmazoltak, és kedvezőtlen családi vagy anyagi körülményeik miatt az intézet nyújtja számukra az egyedüli lehetőséget a középiskola elvégzéséhez. Tizennyolc évvel ezelőtt első fecskeként jelentünk meg a városban mi, negyvenketten — most 64-en vannak a helyünkön. Ülök közöttük és nem érzem az eltelt éveket. Csak figyelek és hallgatom őket, leplezem a meghatottságomat. És a frissen „beszedett” orosz egyes már az én bosszúságom is, a lányok aznapi élményei már az én élményeim is. Közülük valónak érzem magam, engem is elönt a közösség, a nagy család melege. Pedig emlékszem arra is, hogy nem volt könnyű megszokni a kis csalód után a nagy családot. Az első hetek keservesen megkínozzák az újakat, számukra minden idegen. A most idekerült, riadt tekintetű kis elsősök még érzik ezt az idegenkedést, szeptember—októberben még nem jött el a feloldódás ideje. S bár emlékszem a kezdeti elkeseredésre, de túlharsogják ezt más emlékeim. Emlékszem a közös vitákra, az első televfziónézés okozta ámulatra, a versekre, a könyvekre, amiket itt szerettem meg, régi, szép, patinás iskolánkra és tanáraimra, a jó ízű intézeti ebédekre, kirándulásokra, színházi estékre, előadásokra és hangversenyekre. És tisztán emlékszem nevelőink és igazgatónk kitartó törekvésére, hogy felébresszék bennünk az igényt az igazi értékek és igazi szépségek iránt. A rendet, a fegyelmet, a megszokottan ismétlődő hétköznapokat itt is ugyanúgy kifényesítik és megszakítják az ünnepek, mint a kis családban, nincs külön öröm és külön szomorúság, mindent megosztva, együtt éltünk át. . Sok-soké v teltei,és a szívembe hasító emlékek között keresem a hasonlóságot és kutatom a másságot a jelen és a múlt között. Beszélgetek a ma itt élő lányokkal, nagyon szeretett és becsült, emberséges igaz- ga ónkkal, Kovács Gyuszi bácsival, aki most is fáradhatala- nul, a régi lelkesedéssel és alapossággal neveli, irányítja a lányait. Felesége, szeretett Éva nénink ma is mélyen együttérző, éppolyan őszintén tud átélni, átérezni mindent, ami á kislányaival történik. Meghat az a szeretet, ahogy rólunk, régi növendékeikről beszélnek, s jólesik ugyanezt érezni, mikor a mostaniakról esik szó. Látom: szűk és kicsi lett a régi villa az Árpád soron, a hálószobákba emeletes ágyak is bekerültek. a konyha és az ebédlő is kiszorult, a tantermet is bővíteni kelleit, ugyanakkor csi- nosabbak és jobban öltözöttek a lányok, mint a mi időnkben, ök természetesen természetesnek tartják, hogy jól öltözöttek és talán kevéssé érzik a hely szűkösségét, hiszen leköti őket az iskola, a tanulás, a röplabda, a szórakozás és művelődés ezernyi lehetősége, amit az intézet teremt és amit a város tud nyújtani. Becsöppenve most a „múlt időből” látom a változást, de tudom, hogy a gyökerek változatlanok. Nem véletlen, hogy a régi növendékek jó része ma is „hazajár”, ha csak tehetik, felkeresik az intézetet Jönnek az ország minden részéből. Jönnek az életre felkészülés éveinek, az intézet nyújtotta békének, fiatalságuknak a felidézéséért és mert tudják, érzik: ott ma is. sok év után is hazavárják őket Tisztelet és köszönet mindezért Alkotó Ifjúság Pályázat a békéscsabai városi KtSZ-bizoüság, a konzervgyár és a baromliíelÉigoza válla ai letőszakköreicek rendezésében A békéscsabai városi KISZ-bi- zottság, a konzervgyár és a baromfifeldolgozó vállalat KISZ- Bzervezeteinek fotószakkörei „A'kotó ifjúság” címmel fotó- pályázatot hirdettek a kongresz- szusi munikavenseny-mozgalom, valamint az 1975. évi Békéscsabai Forradalmi Ifjúsági Napok tiszteletére. A rendezők 1975. február 15-ig várják az olyan fekete-fehér, illetve színes amatőr felvételeket, amelyek az ifjúság helytállását és sikerei# mutatják be a munkában. A jeligés pályázaton részt vevő legsikerültebb képekből a szervező fotószakkörök vándorkiállítást rendeznek. A pályaműveket a bíráló bizottság 1975. március 15-ig értékeli és az értékelés alapján ítéli oda az 1000—1000 forintos két első, a 700—700 forintos két második és a 400—400 forintos két harmadik díjat Gond a halászatban A mezőgazdaságéhoz hasonló nagy nehézségekkel küszködnek a halászati termelőszövetkezetek, tógazdaságok is országszerte. A folyókon levonuló árhullám nagymértékben akadályozza elsősorban az intenzív kezelésű mellék- és holtágak őszi lehalászását. A nagy Dunán nincs sem eredménye, sem értelme a halászatnak. Az esőzés, a Duna áradása úgy felduzzasztottá a mellékfolyókat és a holtágakat hogy a víz visszaeresz- tésére két-három hét is kell. Ilyen helyzet a halászatban már mintegy fél évszázada nem fordult elő. A szakemberek attól tartanak, ha korán jönnek a nagyobb fagyok, s hamar köszönt be a tél, veszélybe kerül az idei „haltermés” is. j Ugyanakkor számosán voltak • olyanok is, akiket prófétai ■ szuggesztivitásával a magyar ■ nyelv rajongójává tett. Közéjük 5 tartozott a szerb származású, : dúsgazdag Sissányi Férni is, aki 1 jegyese lévén Beniczky Lajos zólyomi alispánnak, illendőnek tartotta, hogy tökéletesen megtanulja leendő férje anyanyelvét. Stancsics Mihálynál alkalmasabb tanítót aligha talált volna. Oktatója szintén délszláv — horvát származású, noha nemzedékek óta csak magyarul beszélnek. Bensőséges emberi kapcsolat alakult ki tanítvány és nyelvtanár között Elhatározták, mihelyt férjes asszony lesz Sissányi Férni, nyomban iskolát fog létesíteni a Felvidéken a magyar nemzeti kultúra ápolására. Megkérte Stancsicsot, készítsen körültekintően költségvetést. A mecénás asszony Stancsicsra bízta Még világos van, amikor megérkezek a békéscsabai Urbán Ferencékhez. Nagy, udvari lakás, az ajtón: Házfelügyelő. Tettebb alakú, magas, idős néni nyit ajtót. Urbán néni, vagy ahogy sokan hívják „Osika néni” a konyhába invitál. Rágyújt Már tudja, miről szeretnék vele beszélni. Szívesen szakított időt magának, hiszen szeret mesélni. Urbán Ferencné 1954-ben került a Békés megyei Tanácshoz mint portás. Ezzel egy időben kezdte el terjeszteni a kultúra kincsét, a könyvet. Az első lépések nehezek voltak. — Nehéz feladat volt felkelteni az érd?k!ődést a könyvek iránt — mondja Urbán néni. — De sokan segítettek, támogattak A munkahelyem lehetőséget biztosított arra, hogy észrevegyék, felfigyeljenek a legfrissebb irodalmi alkotásokra. A porta mellett kis vitrin áll Állandóan tele könyvekkel. Ez azonban nem volt elég. A bemutatott könyvekről mesélni kellett, ismertetni azokat. Urbán néninek ez nem jelentett nehéz feladatot — Imádok olvasni — mondja. — Itthon is szép gyűjteményem van és a könyvtárban is állandó látogató vagyok. Érdeklődési körömbe ugyanúgy beletartoznak a szépirodalmi alkotások. mint például az izgalmas krimik. Különösen szeretem a mai magyar írók műveit, s nagy hatással vannak rám Jókai gyönyörű regényei. Osika néni nem tudna könyv nélkül meglenni. Ezt akarta, s akarja másokban is elültetni. Ami úgy látszik sikerül. Nem is kell sokat kérdezni, mesél magától. Szívesen idézi fed emlékéit. majd a máról szól: — Sohasem tudok annyi könyvet kihozni a boltból, amennyi elegendő lenne. Állandóan kémek és kérnek. Ismét cigarettát vesz elő. rágyújt, miközben arról kérdezem, milyen könyvek iránt érdeklődnek itt az embereik. A válaszból kidéiül, hogy minden témájú irodalom kelendő. Sokan volna az alapítandó intézet vezetését. De nem lett alapítvány, mint ahogy. Sissányi Fémi- ből sem lett a zólyomi alispán felesége: tüdővészben halt meg a mátkaság idején, ötezer pengőforintot hagyományozott , ,Stancsics Mihályra az általa tudvalevő célra”. De az örökségből sem lett semmi, legalább egyelőre: Sissányi Férni rokonai megtámadták a végrendeletet A rengeteg munka nem sok időt hagyott Stancsicsnak nemes szándékú barátja gyászolására. Rohant egyik tanítványtól a másikig, még arra is csak percei maradtak, hogy zsebből megebédeljen. Éjszakánként sem pihent — ilyenkor írta a nyelvoktatás célját szolgáló, nagy sikerű tankönyveit, összesen tizenhármat, azzal, hogy szó szerint éjt nappallá téve hajtotta magát Végre megszabadulhattak ,az özvegytől: 1842kedvélik az életrajzi regényeket, a mai írók műveit. Sok mini- könyvgyűjtő van, s szeretik a lexikonokat, az útleírásokat én a különböző irodalmi sorozatokat. A politikai témájú művek, s a szakkönyvek is hamar elfogynak. Osika néninek állandó vevőköre mintegy száznyolcvan. Kör zöttüik akadnak olyanok is, akik évente ezer, kétezer, sőt háromezer forint értékben vásárolnak. Még más munkahelyekről is felkeresik, így évente százezer forintnyi forgalmat bonyolít le. Munkájában pontos, az év végi elszámolásoknál mindig hiány né.ikül zár. A szép munka mellett anya. feleség, háziasszony és házfelügyelő. E sokféle tennivalót mégis sikerül összeegyeztetnie. Könyvbizományosi teendőit munkaidő után végzi, pedig szívesen engednék neki munkaidő, ben is. Lassan esteledik. A cigarettavégek halmozódnak a hamutartóban Osika néni mesél. Szól a családjáról. Szeretettel beszél férjéről, aki szintén könyvekkel foglalkozik, könyvkötő. Két fiáról, aá egyik már megnősült, a fiatalabbik most készül a házasságra. Közben előkerülnek a családi fényképek is. Urbán néni életéhez ugyanúgy hozzátartozik a könyvterjesztési, mint a család, a hivatalos munka. Gondot is okoz ez neki, de sole örömet is. Egyik nélkül sem tudna megfenni. Mindegyik életének egy része. Húsz éve terjeszti a könyvet, húsz éve áll a könyv szolgálatában. Ennyi idő az ember életében sem kevés, könyvbizományosként főleg nem. Elbúcsiúzak. Teljesen besöté-. tedett már. amikor hazafelé megyek. Útközben azon gondolkozom. hogy Urbán Ferencné húsz év alatt egyszer sem kapott elismerő oklevelet. Ám ez csak a látható, kézzel fogható elismerés Amit nem lehet kézzel megfogni. az az érzés, amely azt súgja: szeretnek, megbecsülnek minden oklevél és egyéb kitüntetés nélkül. ben elmondhatták, a magukéban vannak, nem tartoznak senkinek. Stancsics talán túlságosan 5» bízott megszilárdult helyzetében. Hiába ért csúfos véget Kunosa Endre lapalapító kísérlete, újra szóba állt a botcsinálta szerkesztővel. Most is hetilapot indítottak, de a nagyobb siker reményében öten társultak Nem volt képes ellenállni a felkérésnek, mert mondanivalójához csillapíthatatlanul szomjúhozta a nyilvánosságot. Vérbeli közíró volt, aki szentül hitte hogy gondolatai a közönségre tartoznak. Ö lett a lap pénzt »rosa. De ahelyett, hogy a bevétel szaporodott volna, egyre csak ő fizetett a sajátjából. Apránként kétszáz ezüst forinttal rövidítette meg az oly sok gürcöléssel rendbe hozott háztartását. A szerzők rajta követelték tiszteletdíjukat. Ha nem volt képes fizetni, veréssel fenyegették. Szerkesztőtársai eközben úgy viselkedtek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, sőt a közös érdek óvása helyett az előfizetőktől kapott pénzt saját céljaikra költötték. Stancsics megértette, társai úgy vélik, hogy a végsőkig építhetnek az ő idealizmusára. Mivel ráadásul kívülről is támadták vitriolos cikkei miatt — sürgősen kiábrándította őket hie- delmükbőL Ismételt szerkesztői kudarcát követően beérte a szerényebb, Tótin Valéria Vállalatunk vidéki munkahelyen, helyiség biztosításával minden év február 1-151 július 31-ig 1! fö férfi munkaerő részére bérmunkát vállal v havi 2 500,— Ft kereseti lehetőség mellett. Ajánlatokat „Békéscsabai vállalat” jeligére a lapkiadóba kérjük. x , I A Békéscsabai Sertéshizlalda az alábbi' munkakörökbe munkásokat vesz fel ■ ■ I. sz. telepére (Kétegyházi üi) j sertésgondozót segédmunkást ■ éjjeliőröket ács szakmunkást 3 é. sz. telepére (Csanádapácai út) kazánfűtőt í | vesz fel. Ü Éjjeliőröknek 5 napos munkahét, üzemi étkezné*, vidékieknek munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: I. sz. Hizlalda, Békéscsaba, Kétegyházi út Cserei Mária Gerencsér Miklós: Ácsteszértől a halhatatlanságig 17. Táncsics Mihály életregénye
