Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Egy Rákócsi mustrahőnyv apropóján a Koros—Maros koséról Korabeli rajz. Vigadóié kurucok Még magához sem tért na ország népe a másfél százados török megszállás után, máris testébe hasított a Habsburgok gyarmatosí­tó politikája. Üj szabad­ságharc hívta zászlaja alá m sértett nemesi rendet, a piacán kifosztott várost és az agyonadóztatott job­bágyot. A nemzeti szabad- ságküzdelmekben már ne­vet szerzett család gyer­meke 27 éves, amikor 1703. júniusálban, a Beszkidek- hegyek lábánál tarpai job­bágyai élére állt. A nagy­ságos fejedelem egyesítette a más-más társadalmi gyö­kérből táplálkozó, de a gyarmati elnyomás szenve. déíyes dlvetésében egyesült vágyakat. Felszabadító híre futótűzként rohant. Moz­galma feltartóztathatatla­nul haladt előre az ország határain innen, azon túl pedig megnyerte XIV. La­jos francia király megbíz­hatatlan támogatását és I. Péter orosz cár akadályo­zott szövetségét. Ezzel eu­rópai érdekűvé nőtte ma­gát. A kilencéves gigászi küz­delem bejárta az ország mir.den zugát. A Körös— Maros-közben is felhalmo­zódtak azok a robbantó okok, amelyek más tája­kon a szabadság zászlajá­nak kitűzéséhez vezettek. S bár védekezésbe szorul­tak a németek Magyaror­szág területén, a pétervá- fad—szeged—arad—szebeni vonalra támaszkodva mind­végig kétségessé -ették a kuruc fennhatóságot a Körös—Maros közben. Itt jár-kél Szebenből Rabutin, az ámyékhatalommá vált erdélyi gubemium (kor­mányzóság) katonai pa­rancsnoka. Rákóczi Erdé­lyért folytatott harca, va­lamint diplomáciai és fon­tos kereskedelmi kapcsola­tai a Maros—Tisza vona­lán túli területeket még birtokában tartó lékelt ha- jójú Török Birodalommal megnövelték a tájegység Jiéimifo’urriH A kurucjárás hírén tűz­be jött és jövőtlen nyomo­rúságából kitört a bihari és Eidélyi-érchegység vidé­ki magyar és román job­bágyság. Alighogy kierő­szakolta Rákóczi a tisza- becsi átkelést, a jobbágyok Diószegen számon kérték a német gróf tiszttartójától az izzadsággal termelt sok­sok poltúrát, a Maros men­tiek pedig „kurucz bőrbe öltözének”. Ezzel kezdő­dött él a szábadságharc a Körösök völgyében, és a hűséges Sarkad kapitulálá. sa zárta a sort, miután oly sok szolgálatot tett e kuruc végvár német-Várad és Gyula között az ellen­séges határőrvidék ellen. Sajátos viszonyok között harsogták a kuruc tároga­tók az igaz hazafiság vér­pezsdítő dallamát a Kö­rös—Maros közben, mint ahogy más volt itt a népi kurucság hajdútánca is, ahol először fogott kezet a mozgalom a néppel, túl a Rákóczi-uradalom határán, mélyen a Habsburg-had- szervezet testében, és ahol először szólalt meg a nya- kaszákadt szabadságharc szegénylegényeinek bánatos éneke. A szabadságiharc egyet­len hadjáratához kapcso­lódunk ezúttal, mert hely- történeti adalékai érinte­nek minket. Az 1706. évi erdélyi hadjáratról van szó, amelynek hátterében az erdélyi rendekkel való szó­értésre törekvés ügye áll. Történetírásunktól nem hangsúlyozott mozzanat, hogy a Rákóczi-szabadság- harc kezdetén az erdélyi Habsburg-uralom megtöré­séi« egyaránt készült Rá­kóczi és Erdély Törökor­szágban tartózkodó válasz­tott fejedelme, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc mos­tohaapja. Thököly Imre már 1704 februárjában Er­dély déli részére küldte ötszáz főre menő kuruc sereggel ezredesét, Orlay Miklóst, aki a még török kézben tartott Temesi Bán­ságon át haladva ért Er­délybe. Dévánál kelt át a Maroson, majd megközelí­tette a Fehér-Körös vona­lát. A thökölyánusok dél­ről jövő katonai mozgoló­dása és II. Rákóczi Ferenc kurucainak jelenléte Er­dély nyugati határán vá­laszút elé állította a még Habsburg megszállás alat­ti rendeket. Kit tekintse­nek hát a fejedelmi rang várományosának? — hang­zott a kérdés. A kérdésre néhány hónapon belül ta­láltak választ a rendek. Már nem volt jelentős a Thoiköly-párt Erdélyben Orlay hadjáratának hónap­jaiban, ugyanakkor Rákóczi katonai sikerei bátorítólag hatottak, így a rendek 1704. július 7-i gyulafehér­vári országgyűlésen II. Rákóczi Ferencet válasz­tották meg fejedelemmé. Ettől kezdve az a konkrét cél húzódott meg a kelet- magyarországi harcok hát­terében, hogy a császári csapatokat kiűzve, utat törjenek Rákóczinak Er­délybe. Az erre tett első kísérle­tet 1705. november 11-én hiúsította meg Herbeville Lajos császári marsall, aki ezredei élén Zsibónál mért vereséget a Kolozsvár felé tartó kuruc seregre. Ezt követően nagyobb kuruc erő csoportosult Erdély nyugati határán és oldalá­ban a német kézen levő Gyulával, illetve Borosje- nővel lehatolt a Maros vo­naláig, hogy biztos alapot képezzen az 1707 tavaszi hadjárathoz, amelynek eredményeképpen Rákóczi személyesen megjelenhetett április 5-én a marosvásár­helyi beiktató országgyűlé­sen. Az 17<HJ-ban Erdély teaé­lén állomásozó nadsereg főparancsnok! tisztét Ká­rolyi Sándor töltötte be. A Kirdtyi nemzetség buda­pesti levéltárában őrzik azt a 790 sűrűn teleirt oldalú „Mustrakönyv”-et, amely­nek időette bőrkötésén szálkás betűkkel a követke­ző szöveg áll, fakulón: „Méltóságos fejedelem, Felsővadász! Rákóczy Fe­renc kegyelmes urunknak méltóságos Generális Mar­schall nagyságos Károlyi Sándor úr ő Nagysága commandója alatt való nemes, lovas és gyalog re­gimentjeiről. Kezdetett ál­talam Dószegen, die 26 mensis Februárii Anno 1706.” Majd más helyen olvasva megtudjuk, hogy Károlyi generális hadbiz­tosai (comissariusai) a Diószegen kezdett csapat- összeírást Szatmáron fejez­ték be, augusztus végén, azaz hat hónapon ált folyt a sereg mustrája. A sereg állományjegy­zéke azért érdekes szá­munkra, mert fed találjuk abban a Körös—Maros közi helységekből toborzottak neveit. A közel háromszáz évvel ezelőtt zajlott sza­badságküzdelem katonáiról emlékezünk egyben: Károlyi Sándor tábor­nagy reguláris ezerében: Nagy Márton, 36 éves, Bé- késszentandrásról; Belé­nyesi Sándor, 40 éves, Be- lényesről; Hajdú Mihály káplár, 28 éves, Szilasy Já­nos, Kertmagi Miklós, Szi­lasy Istók, Potya Gergely és Pataki Mihály Szentes­ről; Váráshelyi Pap István káplár, Puttyás Istók és Porosy János közlovasok Hódmezővásárhelyről. Palocsay György ezeres- kapitány karabáyos regu­láris seregében: Pap Já­nos káplár Borosjenőröl; Szőlősy István lajdenant (hadnagy) Belényesről. Teleky Mihály ezres­kapitány mezei lovas eze­rében: Békésy János, 26 éves, káplár, Békésről. Szappanos Mihály ezeré­ben: Békésy István főhad­nagy, 40 éves, Békésjené­ről; Jeney János, J. György és J. András Borosjenőbol. Nádaskay György mezei lovas ezerében: Békésy Já­nos, 40 éves, Békésről, Tol­vaj György káplár, Belé­nyesről, Csoti István, Sza­lonkáról. Pongrácz György mezei lovas ezerében: Békésy János, 24 éves, Békésről. Gencsy Zsigmond mezei lovas ezerében: Rácz György Aradról. Kárándy Mihály mezei lovas ezerében: Szőcs Mi­hály, 35 éves, vicahad- nagy, Medes István, 36 éves, zászlótartó, Kökánye- si János, 20 éves és Köké- nyesi Péter, 22 éves közlo­vasok Békésről; Mészáros István, 45 éves és Szeredi János, 18 éves, Gyuláról; Sill je Ferena Okányból; Kocsay János, Szalontárói; Szigyártó János Ványáról. öllyüs János gyalog eze-' rében: Borsi Tamás, 23 éves, Békésről. . Ecsedy János mezei gya­log ezerében: Forró And­rás, 50 éves, vicehadnagy, Békésről; Dobszai Péter (Körösnagy)Harsányból. Nemcsak ismereteinket gazdagítjuk, amikor hosszú napok munkájával meg­elevenítjük II. Rákóczi Fte- renc kurucait, hanem a magunk közérzetének javí­tását szolgáljuk, emlékezve a régiekről. Dr. Virág h Ferenc Érdekli-a a közönségei a kis film? Ä címbeli kérdésre nem válaszol a statisztika. A szé- mok csak annyit árulnak el. hogy Magyar- országon évente körülbelül négyszáz kisfilm késül. Ennek körülbelül a fe'e reklám, a többi népszerű- tudományos, tío lumeatum-, és oktatófilm. Rajtuk kí­vül a mozikban egy év alatt több mint száz kül­földi kisfilmet is vetítenek. Fogrémünk sincs róla, hány néző előtt. A mozilá- togató tudniillik a nagyjá­tékfilm kedvéért vált je­gyet A híradót és a kisfil- met afféle ráadásként kap_ ja. Minden bizonnyal na­gyon kicsiny szám fejezi ki: mennyien számíthatók a kisfilmek iránt érdeklő­dők t. borába. Jellemző, i hogy például a nemrég vé­get ért miskolci kisíilm- fesztivál a kaiméból terve­zett közvéleménykutatás azért fulladt kudarcba, mert mind a miskolci, mind a budapesti nyilvá­nos vetítések csaknem tel­jesen nfpte'.en nézőtér előtt zajlottak le. Alapos a gyanú, hogy ez az érdnkt'lonség jobb kife_ jezés híján: — nem tipi­kus. S főleg nem írható a kisfilmek rcr. ásóra. Hiszen aligha kell különösebb jós­tehetség hozzá, hogy meg­jövendöljük: a fesztivál szóban forgó díjnyertes al­kotásait később százezrek néák majd végig/ A szo­kásos módon, nagyjátékfil­mek előtt. Akár he is le­hetne érni a ténnyel: vé­gül mégiscsak eljut a film­barátok zöméhez a kisfil­mek mondandója. Az már az alkotókon múlik meg tudják-e nyerni a közönsé­get. Ha efféle kérdések ke­rülnek szóba, a külföldiek irigyelnek bennürket. Ná­lunk ugyanis az állam nemcsak a kisfilmek gyár­tásához szükséges milliókat biztosítja, hanem a figye­lem, a pártfogolás a kisfilm- művé'zet egyetemes fejlő­désének elősegítésére is kit r ed. Ennek el smeré- selsént volt Miskolc az idén a fesztivállal egyidő- fcen a Nemzetközi Tudo- mányosfilm Szövetség kongre szusának is színhe­lye Tizennyolc ország százötven küldötte előtt vizsgáztak alkotásaink. s nem vakoltunk szeg ént. A százhetven bemutatott kis- film közül huszonnyolc nyert oklevelet Közöttük öt mayy-r: Czigány Tamás „Semmiből egy új világot”, Dévény; I ászló „Szemek”, Kis József „A Ealaton vé- delméb.n”. Kollányi Ágos_ ten .,A természet geomet­riája” és Lakatos Vince ..Bölcs me terek, okosszer- k 'zetek” című alkotása. Kisf. lmjaink nemzetközi elismerésének semmi köze sincs a „hazai rálya” elő­nyéhez. A nemzetközi szö­vetség cl’ző években Becs­ben, A trónban, Madridban és Szói! b'n lezajlott kong­resszusaival ' együtt rende­zett fe-ztivá’o on is háson_ ló sikert arattunk. Nem szerénytelenség, ha nem hallgatjuk el: afféle „kis­film -n agyhatalomnak’’ szá_ mítunk. Mindezt csak azért em­lítjük. hogy még hangsú­lyosabbá váljék * kérdés: vajon kellőképp hasznosít­juk-e kisfilmjeiniket? Ará" nyos-e, a beléjük fektetett munka — az anyagiakról nem is szólva — emberfor­máló hatásukkal? Akad­nak-e. akikben kíváncsisá­got ébresztenek a látottak- hallottak? Számottevő-e azoknak a köre. akik szí­vesen cserélnek eszmét, esetleg vitáznak is vala­mely kisfilmről? Aligha lehet véletlen: ezekre a kérdésekre se tu­dunk válaszolni. Elcősorban azért, mert a kisfilm ko­rántsem vált a közművelő­dés részévé Még ismeret- terjesztő előadások illuszt­rációjaként se igen sikerült a klubokban, művelődési lázakban polgárjogot nyer_ nie, nemhogy önálló művé­szeti ágként' Ha filmművé­szetről esik szó. mindenütt csalás nagyjátékfilmekre gondolnak. S természetes, hogy például filmankétot vitát, művész—közönség ta­lálkozót sohasem kisfilmek kapcsán rendeznék. Jósze­rivel Kollányi Ágoston, György István. Kis József, s a többi élvonalbeli ma­gyar kisfilmrendeiő ritkáb­ban kap hazai, .mint kül­földi meghívást. Mintha ha­tárainkon túl o’ykor na­gyobb érdeklődést keltene munkásságuk. Márpedig nemigen szükséges bizony­gatni: a velük folytatott, f kisfilmjeikkel színesített eszmecsere a szó igaz ér­telmében szórakoztatva mi. velődés lenne. Ugyancsak vitathatatlan rail hasznos lett volna * többi között a miskolci fesztivál vonzerejének ész­szerűbb kihasználása. Mind a kisfilm. mind a közmű­velődés ügyének jót tett volna, ha legalább a kör­nyékbeli népművelőket meghívják. A fesztiváli ve- títőten éppúgy bőven akadt volna számukra hely, mint a díjnyertes alkotások bu­dapesti bemutatóján. Amit elmulasztották, még pótol­ható. Érdemes volna kísérlet­képpen egy kisfilmösszeálr lítást készíteni a Miskolcon látottakból, R néhány he­lyen bemutatni „ közmű- ve’ődés munkásainak. A költségek minden bizony­nyal többszörösen megté­rülnének. A fentiek kapcsán kell felhívni a figyelmet arra: ezek a kisfilmek nemcsak most időszerűek, hanem később is. Éppúgy, mint a tavaly, tavalyelőtt, s az­előtt készültek javarésze. De ki emlékszik rájuk? Hol lehet utánanézni an­nak. hogy valamilyen köz­művelődési témakörhöz il­lő kisfilm van-e a filmfor- g 1 marással foglalkozó vál_ lalat raktárában? Szinte semmiféle propaganda­anyag. semmiféle kataló­gus nem jut el a közműve­lődés munkásaihoz. Márpe­dig a szóban forgó alkotá­sokat esetenként be’e le­hetne — pontocabban: be­le kellee — illeszteni a helyi közművelődési akci­ókba Nem törvényszerű, hogy ezek a kópiák szinte észrevétlenül kerüljenek az archívumok polcaira Oda, ahol már amúgy is fölbecsül’cetetlen értékű kisfilmldncs vár újraíölfer dezésre. Veszprémi Mlfcftós i

Next

/
Thumbnails
Contents