Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
I ŐSZI CSODÁK. _L Dér Endre tárcája CSODA TÖRTÉNT reggelente minden őszön. A majoron sebesen vágott át a kerékpár; az apa, az ács a nyeregben, a üű a vázon. A gyerek dideregve húzta össze magát a rideg kora őszi szélben. Nem hajnalodott még, s a fiú félig aludt. Sivár homályban aludt a tanya is. Körötte égig komorló jegenyék. A munkahelyre értek. Épülő pajta meredt eléjük, feketén, c félelmesen. Tompán zörmölt a sötétben a munkatársak Jó reggedt”-je. S ékkor jött m csoda. Az ács megállóit fenn, a tetőn, a baltáját valamelyest megemelte. S ekkor — mintha e jelre — megfeszültek az ácskarok, s a szerszámok ledobbanták. S ekkor — mintha e jelre — szóthasadt a sötétség függönye keleten, s a Nap vakító fénnyel bukott elő. S megbíborfott a szürke rét, ezer s ezer virága tündökölt, madár- hang csattant a burjánbokor- ban — s a messzi magasban. kigyúlták a gomoly- felhők... Ma már köznapian kezdődnek a hajnalok. Mesz- szibe vesztek az egykori ácsok, regi jó ismerőseim, egyedül az öreg ács kél már talpra közülük — kora őszi hajnalokon. Meg- nyikorgatja a kútgémjet a homálykodő udvar közepén, vizet mer a dézsába, megtölti az ü tött-kopott bádogkádat, majd artézi vízért is elballag két piros kantával. Görnyedt vél. lal, komótosan csoszog visszafelé a teli kantákkal, * leteszi óikét a kamrában. Derekán, a bőrövön szeget rejtő ácstáska fityeg, mintha anélkül nem is hozhatna vizet... A kamrában, a piros kanták közelében szerszámosláda lapul. Nyitott tetejű láda, a derengésben is tisztán léitni: telistéle van rozsdásodó ácsszerszámokkal. Szélről a hosszú „ropánt” kandikál kifelé, legalul bárd, szekerce, s legfelül sok-sok apró gyalu. Az öreg ács három fia közül a középső itthon téblábol. Vakációzik az ősi otthon melegén. A kútgém nyikorgásakor bújt még elő, de a kantákat az öreg ács kezéből kivenni nem tudta már, s meg kellett várnia, míg apja visszatér. Fél évszázadot jeleznek a középső fiú fején a ritkuló szálak. Kedves lakása van egy messzi városban, mai bútorokkal, s azon tűnődözik: mily jól festene a ládában lelhető két szekerce közül a kisebb s ügyesebb — az új, nyersszínű könyvespolc vagy íróasztal tetején. Ei- vatos „régiségnek” is megjárja — meg aztán az sem ért, ha a hajdani, gyerekkori hajnalokra emlékezteti valami... — Édesapám — lép a ládához ——, ez a kisebbik szekerce épp rápasszolna az íróasztalom tetejére. Ha nekem adná... emlékezetül, AZ ÖREG ÁCS, aki mindig mindenét megosztotta három fiával — elvörösödve hallgat. Nem feltűnő ez a kevés beszédű embernél. Az sem, hogy csak ebédnél szólal meg; — Az a szerszám min- dig-mindig velem volt. Még bújdosö koromban is, tizenkilenc őszén. Többet nem szól, ámde a fiú világosan érti, hogy további beszédnek nincs helye. Nem felel hát, inkább meghajtja a köszörű hengerét ebéd után, hogy az örfeg ács a ládikó szerszámait gondosan remekbe csiszolja, élesítse. A vésőket, a bárdot, a gyaluk nyelvét «märe; Mind a szerszámokat — melyeket nem szabad elvinni az öreg ács közeléből —, melyeknek a verdett ládában az egyedüli helya Az özön huzavonában elvékonyult keresztfűrószt a fiúnak kell kiköszörülnie. Majd az élét is neki kell eresztenie — kettesben az öreg áccsal — a hasábfának. Mert minden hazarándulás — vizsga is egyúttal. A fiúk vizsgája: nem fedejtették-e el, hogy a keresztfűrész élét isten ellen való vétek erősen rányomni a fára. Vizsga arról: tudják-e még oly finom érzékkel húzni-vomni e fűrész nyelét, mint ügyes prímás a hegedüvonót? OKTÓBER DEREKÁN töltötte be nyolcvanadik esztendejét az öreg ács. Kétszer is infarktusa volt már, de azért — egy óvatlan percben —- a tetőre kapaszkodik mégis, a kémény tövéhez. Dermedve, s szívdobogva néztim, hisz az öreg ács: édesapám — s a korhadt gerenda megreccsen alatta. — Muszáj — szól le hozzánk, kik már karéjban állunk idelent, elálló léi ttel. — Le akar billenni ez a tégla... Igazít a téglán, a kémény tetején. Most látni: egy kis maltert is felvitt „varécskával”: kömíveskanállal. Aztán csak néz. Csak néz — hosszan a tetők felett. Mert adhat-e olyat a kurta élet, mit az öreg ács szíve úgy tartogat, mint a csodáit szülő, régi, kom őszi hajnalokat? San Erein emlékeim kopjafáin diófa orgonasípokon a hangod hallom apón* s míg lehajtják koronás fejüket felszívják pórusaikba a tegnapot szürke cementre fagytak a rózsák piros rózsáid anyám sóhajtó kővé változott a dal meg a hegedüszó és az a rózsa a szived veKmvtii Frigyes Kama Béla valamikor tanítványa volt Naszred- dinnék. Nemrégiben hosz- szas körömrágás után felkereste. Nem tudott sehogyan sem dönteni: mit tegyen egy fogas kérdésben. Gondolta végül, hátha ez a vén, ravasz perzsa kihúzza a slamasztikából. Persze, inkább mint volt tanítványt, ha emlékszik rá, mintsem a főosztály- vezető elvtársat. Fekete kocsiján felnyargalt hozzá a Felhő utcába, ahová nyugdíjas napjait tölteni húzódott az öreg forradalmár, s fél napig együtt pusmogtak. Kommüniké sem volt, folyosói pletyus sem. Mindezek utána néhány nappal Uzoni Vazul filmrendező megkapta az útlevelét, hozzá az engedélyt, hogy „Langyos víz” című alkotását magáváL vigye Párizsba, s először ott mutassa be a világnak. Idehaza eddig mozinak a közelébe sem engedtek remekét. Persze, ezek után nyomban jött a szokásos tele-reklám. Televízió, sajtó, MTI, rövidhír, gyorshír, interjú, képriport Uzoni Vazul pely- hedző szakálláréi, aztán a langyos vízben háttal álló akt, mint mélylélektani probléma. Mindehhez előzményként tudni kell, hogy Kama Béla egyik délben telefont kapott Párizsból, a Cinema Duval filmforgató cégtől, és a Monsieur le directeur körélte: megrendezik az elsőfilmes alkotók fesztiválját, es erre előzetes s megbízható információik alapján kikérik Uzoni Vazul kész filmjét, a „Langyos víz”-et. Ha valaki, hát Káma aztán tudta, hogy a „Langyos víz" még erősen a langyosodé« állapotában van, azt felelte tehát, hogy szívesen kiküldené, de ilyen című magyar film még nincs. Legfeljebb dirib- darabok vannak belőle, s a többi. Ellenben vannak ugyebár, már bemutatott, sikert aratott, kedvező kritikát kapott, kész elsőfilmes filmek, mint például... XCét nap múlva újra Párizs. Egyenesen Monsieur amikor a vén perzsa kirukkolt a begyét fúró kérdéssel: mi az isten csudája lett azzal a „Langyos víz” című filmmel. Miért azóta sem hallott felőle semmit. — Aáa, öreg fiú — nevetett Káma —, teljesen neked lett igazad. Zsenink kiment, a film is. És még ki sem fütyülték. Második vetítésekor tizenhármán léptek be a terembe. LabVarga Imre: Filmtörténet Duval. Nékik csak a „Langyos víz” kell. Két csinos és megbízható informátoruk is van, akik igenis látták a filmet, minek tagadja hát le Monsieur Káma, vagy talán... Nem volt különös ördöngösség megtudni, kik alkotnak vagy sétálnak éppen Párizsban. Mire megtudta, és belefehéredett, máris jelentkezett harmadjára Duval úr és körélte száraz mondatokban- nekik minden más ajánlat ellenére csakis Uzoni kell, mert ha nem, akkor van jelöltjük Afganisztánból... így jutott Káma Nasz- reddinhez, Uzoni pedig Párizsba. A minap Naszreddinnek eszébe jutott Káma. Mivel bent járt a szellemi javak minisztériumának betonházában. bekopogott hozzá. Tiécseitek erről, arról, dába sem rúgott. Ügy jött haza, mint a magyar válogatott szokott. Csendben, teljes inkognitóban. Hallom, kivette szabadságát, elment pihenni Üjféhér- töra. A sajtóban most egyetlen sor nincs. Sem itthon, sem odalánt. Persze, egyesek szertélenül örültek volna, ha Uzoni Vazulkáí nem engedjük ki. Akkor ő lett volna a magyar filmművészet ügyeletes mártírja. Így csak kipuikkant luftballon. Köszönöm a tanácsot, Naszreddin elvtárs, köszönöm. Sok dollárba került, de odakint is megtanulták partnereink, kire hallgassanak. Idehaza pedig kevesebb zsenink lett eggyel. Olykor ez is hasznos... — Ahogy te tévedsz, Káma fiam. A vad zseni olyan, mint a sárkány. Újra nő a levágott fejé — köszönt él Kama tol a vén perzsa. De mondhatta annak! Csak nevetett, dörgölte tenyerét, a világért nem hitte. Egy hónap múltán ismét csörög Naszreddin titkos telefonja. — Ttt Káma. Emirkém, | mit tegyek? Egyik stúdió- vezetőnk felhívott az éjjel. Uzoni bevitt neki egy rémes forgatókönyvet. A főhős egy meghasonlott orvos a válaszúton. Nem meri visszaadni neki, mert tart ettől is, attól is... Mit tegyünk? — Mit? Vegyék a stúdióvezetők partiba, ahogy a Népstadion galeri tette a leányokkal. Amikor közbejár a forgatókönyvvel valamennyinél, végül úgyis tenálad kopogtat. légy kedves hozzá, és mondd azt neki: a jövő évi terv is készen van, de nem zárkózol el tóle, hogy mondjuk ... a szakszervezetektől kérjen induló tőkét. Vagy a mozikban rendezzen gyűjtést a nézők között. Esetleg ajánld fel neki: a mozikban felemelt | helyárral mehet a „Lan- | gvos víz”, s a fölözetből indítsa meg a forgatást... Filmesek mesélték mostanában, hogy Uzoni Vazul azóta abbahagyta az alkotói hevületet, s csak járja a fővárost, járja. Keres egy bizonyos nyugdíjas perzsát, akit Naszred- dinnek hívnak, és akiről azt hiszi, hogy ő a magyar filmek szürke eminenciása. De keresheti! Naszreddin elcserélte szabadsághegyi összkomfortos lakását, és eltűnt. Valaha] a külvárosban él már, egy félkomfortos, szoba-kony- hós lakásban. Így aztán Uzoni Vazul bajosan, találja meg. Hívogató Mncsl József Rebesgetik, hogy majd az őszutón Békésre jöttök, írótársaim. Ifjú városunk, kitesz magáért, girland is lesz a házak falain. Furulyám édes hangjával hívlak: Tekintsétek meg ódon lakomatl Tív éve gyérül palatető je, faláról sírva hull a vakolat. Dédanyám, csitri táncát ropta még, amikor ásták a ház alapját dolgos, békési zsellér emberek, azóta hordja kürtő ka lapját. Valaha tán még dédelgették is, féltették falát, pántos ablakát, fenyőit ültettek nagy udvarába, mely ma messzenéz a tetőkön át Üres marokkal lakom tíz éve. Suta sebeit nyújthatja felém, a világ látja, és kacag baján. Tétlenül állok részeg küszöbén. Ha átlépem azt, ében lesz egem: Födémjén formás lyuk ■ kémlel, kísér, nyugdíjas rések száza szalutál. Kinek jár ezért jutalom, vagy bér? Jöjjetek hozzám, írótársaim, Csodáljátok meg öreg lakomat, melyről tíz éve már, hull a pala, és sírva esik le a vakolat.
