Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
\ Mtaaláii rendezték nej i nyomdainari mérnökök és tetbniknsok etsö ersziges lalílkezéiil A Papír- Nyomdaipari Műszaki Egyesület nyomdaipari szakosztálya az egyesület Békés megyei Szervezetével közösen Békéscsabán rendezte meg a nyomdaipari mérnökök és technikusok első országos találkozóját A november 1-re és 2-re összehívott országos találkozónak a békéscsabai Kner Nyomda adott ottthont A tapasztalatcsere első napján, pénteken, az ország különböző nyomdáiból érkezett mérnökök és technikusok megtekintették a külföldön is jól ismert Kner Nyomda géptermeit, majd délelőtt 11 órakor a nyomda klubtermében gyűltek össze a találkozó ünnepélyes megnyitására. Az országos nyomdaipari ankét résztvevőit a találkozó rendezőségének nevében Balogh Miklós, a Kner Nyomda igazgatója köszöntötte. Megnyitójában elmondta, hogy az országos találkozó a nyomdaipar fiatal műszaki szakembereinek teremt fórumot, egyben lehetőséget ad a nyomdaipar időszerű kérdéseinek megvitatására. Az ünnepélyes megnyitó után a találkozó résztvevői négy szekcióban cserélték ki szakmai tapasztalataikat Az első csoport Farkas Gábornak, a Pátria Nyomda főmérnökének vezetésével az ofszet-napilap előállítás nyomdaipari feltételeiről, a második Bálint Csabának, a Könnyűipari Minisztérium munkatársának irányításával a központi nyomdaipari üzemek létrehozásának körülményeiről vitatkozott A harmadik és a negyedik szekcióban ez idő alatt a korszerű nyomóforma-készítés technológiai kérdéseit, illetve a színes-nyomás technikai fejlesztésének gondjait tárgyalták Ke- lényi Ákosnak, a nyomdaipari technológia-fejlesztési laboratórium csoportvezetőjének, valamint Gyarmathy Lászlónak, a Kossuth Nyomda művezetőjének vitaindítója nyomán. A tapasztalatcsere második napján, tegnap délelőtt a Kner Nyomda trimeiáll-üzemének meglátogatása után a szekciók tovább folytatták munkájukat * déli ünnepélyes záróülésig. K. E. P. Békéscsaba egyik legrégibb könnyűipari üzemében, a Férfi- fehémemű-gyárban 1200-an dolgoznak, többségében nők. Kíváncsiak voltunk, hogy élnek a lányok és asszonyok ebben az „öreg” üzemben, ahonnan a legkorszerűbb férfiingeket, pizsamákat, köpenyeket, köntösöket és egyéb munkaigényes termékeket szállítanak a hazai 'és a külföldi kereskedelmi hálózatba. — Valamikor elsősorban munkaalkalmat jelentett ez a gyár az iparban szegény Békéscsabán. Jöttek és jönnek ma is szakképzettség nélküli nők, akik keresetükkel a család Jövedelmét gyarapítják. De egyre inkább rangot jelent itt dolgozni — mondja erről Fekécs Margit személyzeti és oktatási vezető. — Ma a nők szakmai továbbképzésére igen nagy gondot fordít a gyár. Nemcsak azért, mert pártunk nőpolitikái határozatot hozott. Azt szeretnénk, hogy ahol százával dolgoznak a lányok és az asszonyok, ők legyenek a meósok, a művezetők, ott legyenek az üzem gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői között. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha politikailag, szakmailag képezik magukat a nőik. Kihelyezett tagozat lesz Megtudtuk, hogy ehhez minden segítséget megad a gyár vezetősége. Az elmúlt évben például az általános iskola 7—8. osztályát 28-an végeztéik el, akik annak idején önhibájukon kívül nem járhattak tovább iskolába. Tanfolyam indult a felnőtt szakmunkásképzésre, amelyre jelenleg harmincnál többen járnak. A ruhaipari szakközépiskolai oktatásra 24-en jelentkeztek, főként akik itt voltak ipari tanulók. Négy évig tanulnak, technikumi érettségit szereznek, s művezetői, technikusi állást tölthetnek majd be. Az elmúlt évben egyetemi előkészítőre javasoltak munkásnőket, akik közül jelenleg ketten könnyűipari, illetve számviteli főiskolára járnak. 1975—76-ban már helyben, kihelyezett tagoA KPM Közúti Igazgatósága felkészült a télre Pénteken tartotta a KPM Békés megyei Közúti Igazgatósága a már szokásos úgynevezett hóértekezletét, amelyen Szabó Lajos főmérnök tájékoztatta az értekezleten részt vevő megyei tanács, rendőrség, Volán, posta, a városi tanácsok és járási hivatalok képviselőit a téli felkészülésről. A főmérnök tájékoztatójában elmondotta, hogy bár az utóbbi három esztendőben komolyabb tél nem volt megyénkben, ennek ellenére a KPM ezúttal is jól felkészült, hogy egy esetleges „erős tél” se okozzon, nagyobb gondokat megyénk közútjain az áru- és személyszállításban. Negyvenegy különböző hóekés gépjármű és két nagy teljesítményű hómaró áll készenlétben. Ez az jelenti, hogy az idán először a KPM nem vesz bérbe járműveket, saját gépparkja elegendőnek ígérkezik a téli munkához. Különösen nagy gondot fordítanak az idén is a 44- es, 47-es, 46-og főútvonalak, de a fontosabb összekötő utak és az egyéb útvonalak ellenőrzésére, védelmére. Legtöbbször és legnagyobb erővel — éppen a hóhiány miatt — a síkosság elleni védeke- mlm létesítette az utóbbi években az igazgatóság számára a legnagyobb feladatot. Éppen ezért az eddig legjobb bevált síkosság elleni szerből, a magmá- ziumkloridból 160 tonnával, sóból 2100 tonnával, ebből 1100 tonna már megérkezett és a többi is folyamatosan érkezik —, valamint 5000 köbméter homokkal és salakkal rendelkeznek. A már kiépített országos TJRH-hálózat mellett a megyében is megszervezték a jelző és ellenőrző rövidhullámú hálózatot. Nyolc útmesterségen, géptelepen kívül 10 mozgó állomás és 4 útellenőrző gépkocsi rendelkezik URH-készülékkel. Ezek reggel öt órától este 20 óráig cirkálnak majd az utakon, és intézkednek az esetleges hóakadályok vagy síkos utak felszámolására. Az ugyancsak szokásos tél előtti gépszemlére november 14-én kerül sor. November 15- től pedig a 12-966-os telefonon érdeklődhetnek a gépjárművezetők arról — ha lesz hó —, hogy megyénkben milyen utak járhatók és járhata liánok. Ezen a telefonszámon éjjel-nappali ügyeletet tartanak. B. O, zatom tanulhatnak a szakmunkások, hogy me kelljen utazgatni, feleslegesen időt pazarolni. Járnak innen marxista egyetemre, vannak ösztöndíjas tanulók — hogy csak a legfontosabbakat említsük. A szakmai vetélkedő „érdeme” — fin huszonhárom évvel ezelőtt kézi varrólányként kerültem az üzembe — vallja önmagáról Nagy Károlyné. — A férfiingkézelőket, gallérokat készítettem elő a varrónők számára. Akinek a keze alatt dolgoztam, betegség miatt sokat hiányzott. A gyár vezetői javasolták, hogy tanuljak meg gépen varrni. Hát így történt, hogy megszerettem a gépi varrást. Aztán a szakmai vetélkedő segített abban, hogy jelenleg meós vagyok. Nemcsak a házi versenyen, de Budapesten, az országos döntőben is kitűnőre vizsgáztam, s megkaptam a szakmunkás-bizonyítványt. Persze, még sokat kellett tanulnom ahhoz, hogy meós lehessek. — A meősra ma nagy feladatok várnak — avatkozik a beszélgetésbe Guska Vilmosáé, aki jövőre ünnepli a gyárban munkásságának negyedszázados jubileumát. — Varrólányként kezdtem én is. Még az ötvenes években meós lettem, de nekem elhiheti: az akkori és a mostani felelősség között óriási a különbség. Akkor is vigyáznunk kellett arra, hogy minőségileg jó termékeket adjunk ki a gyárból. De ma egészen más a helyzet. Profilváltozás is történt, új termékeket is gyártunk. Aztán a fogyasztók ízlése na,gyón megváltozott. Ami nem szép, nem jól szabott, azt a hazai boltokiban sem lehet eladni. Ráadásul mi a termékek zömét baráti és tőkés országokba exportáljuk. Nyilván az átvevők alaposan megnézik a munkát. Én, aki magam is varrtam, nagyon jól tudom, hogy mit lehet megkövetelni a munkás- nőktől. Nekünk meősokmak szigorúaknak, de igazságosnak kell lennünk. Nem bántam meg, >2Y tanultam hogy — Nem bántam meg, hogy tanultam — magyarázza Hrubecz Mihályné. — Én hat évig dolgoztam szalagon. Szerettem varrni, de mint betanitott munkás, nem kereshettem annyit, mint a szakmunkások, hisz csak nem értettem úgy a munka apró fortélyait. A vezetőség inspirálá- sára végeztem el a szakmunkás- képző tanfolyamot. Nagyon tetszett, hogy milyen sok új ismeretet szerzek. Így kaptam kedvet, hogy az egyéves meós tanfolyamot is elvégezzem. Nagyon örülök, mert könnyebb is a munkám, érdekesebb is. Az elmúlt évek alatt nemcsak szakmailag, de politikailag is sokat tanultam. Azt hinné az ember, hogy ez nem érdekes. Pedig nagyon is hasznos. Nincsenek generációs viták Elmondják a varrónőkből lett meósok azt is, hogy nagyon jó a kapcsolat a fizikai dolgozókkal. Érdekes, hogy gyakran hallani: ahol sok a nő, ott sok a veszekedés. A Békéscsabai Férfi- fehémemű-gyárban mást mondanak. Itt szeretik, becsülik egymást. Kiszámolták, hogy az ossz munkásokból több mint 600-an 30 év alattiak, tehát KlSZ-korúak. Igen sok a nyugdíj előtt álló idősebb dolgozó nő is. A két nemzedék segíti egymást, a szakmai tapasztalatokat szívesen átadják, illetve átveszik. — Azt hiszem, a rendszeres tanulásnak, szakmai és politikai vetélkedőknek köszönhetjük leginkább, hogy nálunk jó a munkások, a vezetők kapcsolata — mondja Guska Vilmosáé, aki pártvezetőségi tag, alapszervezeti nőfelelős is egy személyben. — Ha mi jól megértjük egymást, jő a munkahelyi közérzet, nincsenek generációs viták, akkor könnyebb a munka, szebb a termék, elégedettek a hazai és a külföldi megrendelők. Kell ennél nagyobb öröm? Természetesen sokkal főbb munkásnőből lett meóst és más kiemelt munkakörben dolgozó nőt találni a gyárban, mimt amennyien nyilatkoztak. A távlati tervek szerint még több nő tanul, s kerül a jelenleginél magasabb beosztásiba, amihez csak gratulálni lehet. Ary Róza Ipartörténeti kutatás Érdekes, ipartörténeti vonatkozásiban nagy jelentőségű vállalkozást kezdtek a Rudabányai Érc_ és Ásványbányászati Múzeum munkatársai: ,. leltározzák” az egykori híres, középkori eredetű érc- és ásványbányákat. Mint megállapították, az úgynevezett alsó-magyarországi bányavárosokban — Rudabá- nya, Telkibánya — kívül bányászkod tak a Mátra vidékén, többek között Recski és Der moszló határában, valamint a Börzsönyben is. Azonosították többek között a Telkibánya, valamint zempléni Rudabányáca- ka határában levő egykori ne- mesíémbá nyák helyét. Feltérképezik az egykori vágatokat, fényképeket készítenek a föld alatti munkahelyekről, össze' gyűjtik az ottani kőzeteket. A felmérések alapján rekonstruál, ják az egykori bányamunka technológiáját. & Minisztertanács tárgyalta Megújul az újítómozgalom H hogy az újítómozgalombam mekkora alkotói energia rejlik, arról esetről esetre némi képet kapunk egy-egy te- kervényes ügy hullámverése kapcsán... Mi tagadás, az elmúlt esztendőkben aligha csak az elszánt újítók túlzott vehe- mensságe, vagy a kelleténél bürokratikusabb vállalatvezetői szemlélet miatt keletkeztek konfliktusok a jót, a korszerűt — a társadalom számára hasznosat — akarók törekvése nyomán. Nem. mert az idő mintha eljárt volna az 1967-ben született rendelet fölött is. amelynek az eredeti célja éppen e mozgalom kibontakoztatása, társadalmasítása volt. Talán ennek következtében lettek, egyre szolidab- bak az újítási statisztikák, kisebbek az újítók seregének és az újítások mennyiségének alakulását bizonyító számok. Tény, az újító mozgalom nem fejlődött kellőképpen. A helyzet láttán az illetékesek, éppen a mozgalom elhivatottéinak tevékeny közreműködésével, igyekeztek megoldást keresni, jobb körülményeket te_ remteni. Hosszas és alapos előkészítés után így került a Minisztertanács elé a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a? Országos Találmányi Hivatalnak a fejlődés előmozdítása szándékával készített rendelet tervezete. Méghozzá úgy, hogy a jogi megfontolások mellett ezúttal fokozottabban helyet kaptak a társadalompolitikaiak és a közgazdaságiak is- Azzal a nem titkolt szándékkal: az új rendelet orvosolja a korábbi előírásokban levő fájó pontokat, adjon zöld utat az alkotóknak, az újítások bevezetésének. Ha közelebbről megvizsgáljuk a változtatásokat, azonnal felfedezhető; tartalmát tekintve nem teljesen új szabályokról van szó. hanem a régiek jelentős továbbfejlesztéséről A szinte ajánlásként is felfogható az első paragrafus egyik megállapítása: az új rendelet jobban fejezze ki az újító munka társadalmi fontosságát, tömegmozgalmi jellegét. Vajon hogyan sikerül ezt a nem csekély politikai célt megvalósítani? A kulcs a társadalmasítás igényében van — az új rendelet az újításokat a gazdasági élet minden területére kiterjeszti, ugyanazok az elvek vonatkoznak valamely gyárban készített új műszaki megoldásra, illetve annak beterjesztésére, elbírálására. mint valamely termelősafr vetkezet dolgozójának javaslatára. A rendelet megszünteti az újítók kategorizálását is (előtte „A’> és ,.B” kategóriát ismert) és egységesen rendezi az erkölcsi és anyagi elismerés módozatait, egységes szabályokat ír elő. Itt érdemes megjegyezni azt az újdonságot, hogy az 1975. január 1-től érvényes jogszabály egyszerűsíti a díjazásra vonatkozó módszereket is. nagymértékben gyorsítva az újítások elbírálását, illetve honorálását. Külön fejezetet érdemel az az érdekes megoldás, hogy a balesetveszélyes körülmények, mód-, szerek megváltoztatására, illetve a munkakörülmények javítására beadott újításokat a bérköltségként fizethetik a vállalatok, szövetkezetek, de ezeket az összegeket progresszív adó nem terheli, mert a bérszínvonalba nem számítják be. A rendelet kedvezményesen bírálja el az úgynevezett beruházási újításokat — az állami erőből fi” nanszírozott beruházásokról van szó —, az újítási díjat itt a fejlesztési költség-megtakarítás terhére kell elszámolni. E rövid gondolatsor aligha terjedhet ki mindazokra a célszerű módosításodra, amelyekkel újítási jogszabályunk a mához igazodott. Azt azonban még érdemes megjegyezni; a rövidesen megjelenő Minisztertanácsi rendelet egységesen meghatározza » vállalatok,* szövetkezetek vezetőinek feladatait, az újítások kezelésével, elfogadásával kapcsolatban; rögzíti a felelősséget, mindazokat a teendőket, amelyek az újítások elbírálóit terhelik. Hogy ez a gyakorlatban mennyit jelent — alig szükséges külön ecsetelni... A z Országos Találmányi Hivatal elnöke — a Szak- szervezetek .Országos Tar nácsával. s az érdekelt szövetkezeti szervekkel egyetértésben — az új rendelethez csak keretszerű irányelveket fog kiadni. Az irányelvek útmutatása alap_ ján a részletszabályok kialakítása a vállalatokra hárul. A vállalat, illetve a szövetkezetek vezetőinek kötelessége ezután, hogy a szakszervezettel egyetértésben helyi újítási szabályzatot készítsenek, illetve ennek végrehajtásáról gondoskodjanak. Ez módot nyújt arTa is, hogy a részletszabályok kidolgozásában maguk az újítók is közreműködjenek.
