Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

harminc

;

'^ESZTENDEJE

31. Kezdődik!

«

a tanítás

■

. ■

Részlet A. I. Puskás Magyar- * ország a második világháború- ! bon című könyvéből: „A 4. Uk- j rán Pront hatalmas erejű tea- i pasai alatt és a felvilágosító : munka hatására az 1. magyar ; hadsereg felbomlott és nem je- • lentett többé katonai erőt. 1944. « október 20-tól 30-ig 14 390 em- ! bért vesztett halottakban és se- : besiiltekben, 19 024 ember pe- : dig fogságba került.”

Egyebek között ez késztette ■ Vörös .János vezérkari főnököt !

1944. november 3-i 1. számú pa* ; ranesa kiadására: „Magyar ka- j tornák és Budapest lakossága!.,. :

1. Budapestet semmi körűimé- • nyék között ne védjetek, mert • akkor a város földig lesz rom- ! bolvaés a lakosság a télen haj- * léktalan marad. 2. Minden esz- * közzel akadályozzátok meg, hogy | a németek a Duna-hidakat fel- * robbantsák. 3. A csapa tok áll- * janak át teljes felszereléssel és fegyverzettel az oroszokhoz.”

A 2. Ukrán Front haditanácsa az átju+ást megkönnyítő igazolványt adott ki orosz és magyar nyelven: .,Ez az átlépési igazolvány feljogosít mindén magyar katonát arra, hogy az orosz csapatoknál hadifogolyként jelentkezzék. A Vörös Hadsereg parancsnoksága gondoskodik a hadifogoly életbiztonságáról, valamint arról, hogy jó bánásmódban részesüljön és hogy a háború befejezése után hazatérhessen.”

Hogy mindez milyen eredménnyel járt, arról így emlékezik meg a szovjet iskolák 10. osztályosainak történelem tankönyve: „A Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottságának bejelentése szerint a magyar hadsereg igen sok katonája és tisztje átállt a szovjet harcosok oldalára.”

Erősödött az ellenállás a hadseregen kívül is. A Maró‘-csoport partizántevékenységéről készült jelentés szerint: „A csoportnak november elején az újpesti hídnál levő német robbanóanyag-raktárból sikerült hamis katonai paranccsal több mázsa robbanóanyagot elszállítania. Ezek birtokában most már hozzáfoghattak nagyobb lélegzetű robbantási akciók végrehajtásához. Az első ilyen vál- ; lalkozás volt a déli összekötő ■ vasúti híd és a Kelenföldi pá- » lyaudvar közötti vasúti vonal- ■ szakasz megrongálása. A Marót-, : a Szír- és a Laci-csoport vala- : mennyi tagja részt vett a rob- • bántásbán egyik ködös novem- • bér eleji estén, amikor mintegy ! húsz helyen egyidőben felrob- i bántották a vasúti vonalakat. : Ugyanezt a vállalkozást meg- • ismételték egy héttel később.” ■

A felszabadult országrészben • pedig már békésebb feladatok • megoldásán dolgoztak az em- 5 berek. November 6-án, Gyulán ■ kelt tanfelügyelői utasítás sze- s rint: „A megszálló katonai ha- ; tóságok nem kívánnak bele- jj szólni iskoláink belső életébe, 5 csupán annyi a kikötésük, hogy : fasiszta elvekre ne neveljük lf- > jóságunkat... A tanítást lehe- : tőleg minden iskolában biztosi- • tani kell. szükség esetén osztály- ■ összevonásokkal vagy másod-. ■ esetleg harmad napi foglal kozá- S sokkal. A tüzelő- és tanterem- : hiányon váltakozó rendszerrel ; kell segíteni... Az iskolák jel- ■ legkülönbség nélkül kötelesek • egymáson segíteni tantermeik ! átengedésével.”

(daniüS) j

^ gflrgy medwzzíZ! \

isii. NOVEMBER 3. "

Pillanatfelvételek

egy nyugdíjas-találkozóról

iVefcés munka

A rossz., kellemetlen időjárásban Is építik Békéscsabán a Körös-csatorna partvédelmét Ha az idő jó marad, az építők december 1-re befejezik munkájukat Fotó: Demény

\ tlj kőolajipari gyár

létesül

Utolsó tégladarabjait is elta- i

hárítják lassan a gyulai hús- j üzem felszabadulás előtt emelt ] épületeinek. De nemcsak a régi | falakat váltották fel újak az eltelt három évtized alatt. Észrevétlen kicserélődnek az arcok is.

És nemcsak, hogy kicserélődnek és kicserélődtek, hanem meg is szaporodtak. Az arcok is, a falak is. Új üzemrészek épültek és épülnek. A milliárdos rekonstrukciónak nem is olyan régen láttak hozzá. Közben ügyes gépek, szállítóeszközök költöztek a tágas csarnokokba, ahol jó néhány éve még a félsertéseket a hentesek cipelték vállukon.

Negyedszázada öt vagon gyulait ha előállítottak itt egy év alatt. Napjainkban a háromszáz vagonnyit Is meghaladja az üzem esztendei teljesítménye. Az államosítás évében naponta harminc, most legkevesebb hússzor harminc sertést dolgoznak fel.

A párttitkár irodájában egy asztalt vendégeknek terítettek meg. Jaffás üvegekkel. Kelten várják az érkezőket. Túri Sándor, a húsüzem szakszervezeti bizottságának titkára és Uitz Mihály üzemszervező. Képeket tesznek elém. Gyűlésen készülhettek. az elnöki asztalnál hárman ülnek. A hallgatóság sorait idős emberek töltik meg. Csupa idős ember. Nagyon sokan vannak.

— Huszonöt évvel ezelőtt még egyetlen nyugdíjasa sem volt az üzemnek. Most meg csaknem 200 régi dolgozónkat hívtunk meg a múlt heti nyugdíjas-találkozóra, ahol ezek a felvételek készültek — magyarázza az szb-titkár.

— Százhúszan jöttek el. Egész naposra szerveztük' a találkozót. Ellátogattunk a gyulai várba. megnéztük a gyár építkezését, együtt ebédeltünk, azután az ifjúsági házban a főmérnökünk, Zám András beszámolt az üzem legújabb eredményeiről, százhúszon jöttek el. Pedig nagyon sok közülük a vidéki — mondja Uitz Mihály.

*

rendeztük a nyugdíjas-találkozót.

Barna István: Húsboltba járok mostanában kisegíteni egyszer—kétszer egy héten. Kiszolgálás közben gyakran eszembe jutnak a gyári történetek, volt, hogy egy megvadult bika elől bizony még a kazán tetejére is felmenekültünk. Persze ez csak érdekes emlék. Ennél kellemesebb visszaidézni a barátok mókáit.

Burda Béla; Én csak teszek- veszek otthon, sétálgatok, csinálok eZt-azt. Őszintén szólva, nem mindig találom a helyem. Még jó, hogy van ez a hetenkénti hűsvasárlás a gyárban, amire á nyugdíjasak is jogosultak. Persze egyébként is belátogatnék. Jó volt itt. Határozottan jó volt.

Juhász György; Nem is tudom, mit mondjak. Nagyon szerettem itt dolgozni. Ha szükség van rám, ha szólnak, szíves- örömest állok be akármikor. Rengeteget dolgoztunk, az biztos. De láttuk értelmét. Jó kollektíva volt

Kézről kézre járnak a nyugdíjas-találkozón készült képek. A felidézett történetek újabbakat szülnek. Egyre az a kérdés motoszkál bennem, vajon nemcsak a távolság, a bizonyos fokú elszakadás szépíti így meg a múltat?

Tiltakoznak a kérdés ellen, ök nem szakadtak el innen. Ha akarnák sem tehetnék, hiszen az itt dolgozó fiatalok, akik tőlük tanulták a szakmát, akik maguk is szakmunkások lettek vagy éppen vezetői a gyárnak — mint Túri Sándor szb-titkár, Zám András főmérnök, vagy Nádudvari István, Kliszek Imre és Kliszek Lajos, Szegedi Mihály, Dékány Ferenc, Szabó, András, vagy Boldog Lajos, no meg a többiek: a felnövekvő új törzsgárda tagjai — mozdulataikban munkaközben az ő mozdulataikat szavaikban az ő szavaikat, példaadásukban az ő példájukat is őrzik.

Kell-e ennél erőteljesebb

kötődés?

Kőváry E. Péter

Oj gépzsírgyár berendezéseinek felszerelését kezdtek meg a Komáromi Kőolajipari Vállalat Almásfüzitői Telephelyén. Az új létesítményben lehetőség nyílik évi 30 000 tonna, , több mint százféle gép zsír előállítására.

Berendezkednek olyan univerzális zsírok gyártására is, amelyek alkalmasak lesznek 3—4- féle Célra.

A tervek szerint 1976-bán kezdik meg a termelést az új kőolajipari gyárban.

Gerencsér Miklós:

Ácsteszértől • a halhatatlanságig

t6. Táncsics Mihály életregénye

öten a százhúszból megígér- ” ték, hogy egy héttel a nyugdí- í jas-találkozó után ismét felke- ; resik az üzemet, s akkor le- • ülünk egy üveg jaffa mellé ; csöndes kis beszélgetésre. Egy- ! más után érkeznek.

Barna István 1969-ben ment ■ nyugdíjba, a csontozórészleg- ■ bői. Már a felszabadulás előtt : is az üzemben dolgozott. Vele S egy időben hagyta abba a mun- ; kát Takács István, a gyár volt ■ raktárosa. Huszonhárom évet ; töltött itt Burda Béla és Ju- | hász György az idén lett nyug- : díjas. Évtizedek után tették le : ők is csak a bárdot.

Ha nem is a legidősebb az • öt nyugdíjas közül Drágán : Lászlóné, mindenesetre ő a ; rangidős. 1965-ben vonult nyu- • galomba.

De lehet-e egyáltalán nyuga- ■ lomba vonulni? Húsz, harminc, ! negyven év után abba lehet-e : hagyni a munkát? El lehet-e : szakadni végleg életünk j6 fe- ■ lénék színteréről, a munkahely- ; tői?

*

Drágán Lászlóné: Mindig be- : szalad hozzám valaki a mű- ■ helyből az asszonyok közül, el- « pletykálgatunk, nevetgélünk. ! Mennyi vidám órát töltöttünk : együtt. Azt nem lehet elfelej- J teni. Pedig már csaknem tíz ’ éve vagyok nyugdíjas.

Takács István: Most a saját ■ „bőrömön” érzem, mit jelentett I a nyugdíjasoknak az, amikor • még én voltam az szb-titkár : és 1965-től minden évben meg- 5

Eleinte büszke magára, hogy szerkesztőtárs lehet egy új lapnál. De rövid a boldogsága. Mintha valóban sorscsapásokra szemelte volna ki a végzet, nem képes kilábalni a bajok seregéből. A lap anyagi gondokkal küszködik, elvi ellentetek miatt kell késhegyig menő vitákat folytatnia Kunoss Endrével. „Pest és környéke” című Cikkében szól a veszély ellen, hogy az ország szíve teljesen elnémetese- dik. ha nem történik ellenintézkedés, mire Csató Pál irgalmatlanul megtámadja a pozsonyi „Századunkéban. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Megso- kallva a szerkesztőségi balszerencséket, lemondott megbízatásáról. Végső mentségéhez, az Orczy-kert melletti egy hold földjére menekült, újra kezdte a kertészkedést. Tehenet vásárolt részletre azzal a szándékkal, hogy a tejhozamból, ha szűkösen is, de pénzel valamicskét. A

vásár után derült ki a tehénről haszontalansága: még annyi tejet sem adott, ami Stancsics igazán szerény fogyasztására elegendő lett volna. Mivel pedig a szegényt még az ág is húzza, jelentkezett Kunoss Endre, hogy bajban van a lap miatt, segítse ki anyagilag. Mit tehetett? Eladta a rossz tehenet, árát Ku- nossnak ajándékozta. Ilyképpen tehene sem Volt, s a tartozás részleteit is fizethette. Ezzel végződött a fényesnek álmodott szerkesztői dicsőség.

Amíg ő az élet bajaival küszködött, szép csendesen meghalt Steinbauer kádármester. Annyi ideje azonban volt a vég6Ő távozás előtt, hogy az eladott tel- ke-háza utáni követelését nevelt fiára Írassa. Az lett volna előnyös Stancsics Mihályra, ha a végrendelet így is marad. De az özvegy, aki ráadásul a házban lakott, megtámadta férje végrendelkezését. Gondolhatni, menynyire szerethette feleségét a sváb mester, ha egyszerűen kihagyta az örökségből. Ám az elhalt né. hai érzelmeivel mit sem törődött a törvény. Helyt adott az özvegy keresetének, Stancsics tehát neki tartozott a hátralékkal. Fizetni a legjobb akarattal sem tudott. Steinbauerné erre árverést tűzetett ki a házra. Harciasnak és irgalmatlannak bizonyult. Mégis megüzente ügyvédje által az ugyanabban a házban lakó Stancsicsnak, hogy szívesen eláll minden követelésétől, ha összeházasodnak.

Kellett-e még elég csapás Stancsicsnak? Feje fölött az árverés réme, amelytől csak úgy szabadulhatna, ha harminckilenc évesen elvenné az önjelölt vénmenyasszonyt. Sokféle bajra, veszedelemre számított, de ilyenre nem* érhette a fejét Stancsics, mikén.: ússza meg balsorsának ezt a válságos pillanatát, hogy tudniillik a háza is megmaradjon, s a rút, rossz lelkületű öreg özvegyasszonyt se kelljen feleségül vennie.

Amilyen taszító volt a tolakodó özvegy, olyan jóravaló, takaros és kellemes teremtés a keresztlánya: Seidl Teréz, az árva rokon, akit szolgaként tartott magánál. Stancsics nagyot gondolt, megkérte a nálánál tizenöt évvel fiatalabb lány kezét. Teréz boldog volt, hogy tanult, jó megjelenésű, szolid életű emberhez mehet férjhez. Keresztanyja nem nagyon berzenkedhetett, mert számos ro-