Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-11 / 238. szám

äasinpompns látr-ány Kézimunkák a kiállítóteremben Elmondta: a képviselőnő AKINEK EMBEREK EZREI SZAVAZNAK BIZALMAT, ADNAK FELADATOT, ANNAK NAPRÓL NAPRA ÉS ÁTLAGON FELÜL KELL TENNI A KÖZÖSSÉGÉRT. Ne szóljunk bele? ÍBbs ember lassan, nehézkesen asall fel Békéscsabán a zsúfolt f-es autóbuszra. A tolakodó, lök­dösődő tömegből egy fiatalember durva, goromba hangját hallom: — gyorsabban tata, mert lejár a személyi igazolványa.,.! Az öreg­ember riadtan tűri, nem mer visszafeleim. Egy középkorú fér­fi rászól: — Ne beszéljen olyan durván azzal a szerencsétlen öregemberrel! Micsoda dolog ez! Mire a fiatal titán az előbbi stí­lusban válaszol: — Magának eh­hez semmi köze! Ne szóljon, bele! ,Ne szóljon bele!” Ugyebár ismerős ez a kifejezés, ugye gyakran halljuk ezt a fölényes rendreutasítást? Elhangzik üz­letben, szemtelen, erőszakoskodó vevőtől vagy metán goromba el­adótól, jegypénztáraknál soron kívüli tolakodóktól, járókelők­től. De gyakran sütik el a „ne szóljon, bele” jcd bevált fegyve­rét a házban is, ahol lakunk és ahol esetleg lakik egy garázda, durva, iszákos alak is, aki nap nap után felháborítóan viselke­dik családjával vagy szomszédai­val. Ugye ismerősek ezek a pél­dák? Az igazság az, hogy az embe­rek többnyire megfogadják az intést és tényleg nem szívesen szólnak bele mások dolgaiba. Azt mondják — magánügy! Vagy azt: családi ügy. Valóban kényel­mes megoldás az, ha vállunkat oonogatjuk es továbbmegyünk. Érdekes dolog, mennyire elter­jedt az ilyen lapuló viselkedés. Ha netán mégis akad valaki, aki nem restell „beavatkozni”, akkor a környezetében levő többi em­ber enyhe rosszallással csóválja fejét. Mintha ök is azt monda­nák: tényleg, minek szólt bele az illető mások dolgába? Ez már veszélyes cinizmus és feltehető­en közömbösség! Igenis: annak az állampolgárnak van igaza, aki nem tűri szó nélkül a ház­ban garázdálkodó részeges lakó napi botrányait vagy aki erélye­sen közbelép az utcán, amikor trágár szavakkal ittas fiatalem­berek éppen egy fiatal nőt sér­tegetnek. Ügy érezzük, dicséret illeti azokat, akik akár egy köz­napi utcai gorombáskodásnál, akár az élet más, komolyabb ügyében tapasztalt felháborító igazságtalanságnál azonnal és határozottan „közbeszólnak”. Mert valakinek — többnyire védtelenebb, gyengébb ember­nek — a megsértése, bántalma­zása, félrevezetése, kicsúfolása a legritkább esetben magánügy. —Seres—< vonatkozó megállapodásokat tö­rölni. Ez természetesen csök­kentette az egységokmány ér­tékét, éreztette hatását az el­lenállási mozgalomban. Az ok­tóber 10-én aláirt dokumentum ennek ellenére alapvető, törté­nelmi jelentőségű okmánya a magyar munkásmozgalomnak. Szákasits Árpád és Kállai Gyula által aláírt dokumentum előírja, hogy a két munkáspárt messzemenően együttműködik a nóciellenes harcban és gátat emel minden olyan mesterke­désnek, amely a Hitler-ellenes erők táborán, belül a kommu­nisták elszigetelésére irányulna. A határozat kimondja: a hábo­rú gyors befejezése és az új demokratikus Magyarország megteremtése csak „a munkás- osztály harcos, forradalmi egy­sége. határozottsága és vezeté­se” által biztosítható. A megállapodás egyik, talán legfontosabb pontja yi magyar munkásosztály egységles forra­dalmi pártjának megteremtésé­ről szólt: „Az SZDP és a KP megállapítja — olvasható a ha­tározatban —■, hogy a magyar munkásosztály harcos, forradal­mi egységénél: továbbfejleszté­se szükségessé tenné a két párt egyesülésével az egységes és egyetlen forradalmi szocialista munkáspárt megalakításét”. Az aláírók azonban helyesen látták, .feegv az adott helyzetiben, ez Klsaeiy János ne szakkörvezető Lapunkban már több alka­lommal adtunk hírt a mező he­rényi díszítőművészek munká­járól, elért eredményeikről. A napokban a szakkör életének újabb jelentős eseményéhez ér­kezett: a Petőfi Sándor Műve­lődési otthonban megyénk fel- szabadulásának 30. évfordulójá­ra rendeztek kiállítást. A kézimunkák tárlatának megnyitóján jelen volt testvér­megyénk, Penza küldötteinek egy csoportja, valamint Zolnai László a községi pártbizottság titkára, Siklósi Ferenc Mezőbe- rény Tanácsának elnöke, dr. Gá­csér József, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának vezető­je, dr. Szabó Ferenc a Megyei Levéltár igazgatója, Szőnyi Er­nő, a járási pártbizottság kép­viseletében, Hegedűs Pál, a HNF közspgi bizottságának el­nöke, Vince Miklós, a KISZ községi titkára. Előbb Balogh Ferenc, a mű­velődési ház igazgatója szólt, néhány szót a díszítőművész tolná a legfontosabbat, az anti­fasiszta harcot, ezért úgy dön­töttek, hogy „a két párt az egye­sülés kérdésének megoldását a háború utáni időkre halasztja”, A két munkáspárt megálla­podása nagy hatással volt a szervezett dolgozókra. Megerősí­tette őket abban, hogy támogat­ni kell a Magyar Front akcióit, siettette a kommunista és szo­cialista munkások egységes küz­delmét a nyilas uralom ellen, a különböző német- és nyilas­ellenes megmozdulásokban. Az egységokmány az ország fel- szabadulása után — a peyeri jobboldal minden gáncsoskodá- sa, a megállapodás hitelességé­nek és érvényességének kétség­bevonása ellenére —■ a két mun­káspárt és .még inkább a kom­munista, szocialista munkások együttműködésének, a peyeri megalkuvó politika gyors visz- szaszorításánek alapja lett, és kiindulópontja a munkásosztály egységes, forradalmi pártja meg­teremtésének. 1944, október 10-e így lett nemcsak az új, születő demok­ratikus Magyarország, hanem a magyar munkásmozgalom egy­ségének helyreállításában és az egyedüli marxista-leninista for­radalmi munkáspárt megterem­tésében is fontos dátum. Pintér István, a község hímzett címerével szakkör tevékenységéről, majd Takács István népművelési fel­ügyelő nyitotta meg a kiállí­tást. Beszédében többek között a következőket mondta: — Mezőberényben az utóbbi evekben hagyománnyá válik, hogy a díszítőművész szakkör évente egy-két alkalommal helyben vagy vidéken kiállítást rendez s ezzel szűkebb hazája, Mezőberény és más tájak nép- művészeti hagyományait bemu­tatja s megőrzi, sőt továbbfej­leszti. — Külön jelentőséget ad a Körös menti kulturális hetek mai kiállításának, hogy megyénk la­kossága ezekben a napokban ünnepelte felszabadulásának 30. évfordulóját. Munkájuk eredményességét bizonyítja az a kiállítás, melyet 1973-ban a község újratelepíté­sének 250. évfordulóján ren­deztek, még ebben az évben más helyi kiállításokon és or­szágos pályázaton is részt vet­tek, s ezek közül is kiemelke­dő Kiszely Jánosné mezőberé- nyi motívumokkal díszített té­rítője és könyvborítója, mely országos II. helyezést ért el. Beszédének végén Takács Ist­ván a szakkör munkáját elis­merő oklevelet adott át. Kiszely Jánosné, a díszítőmű­vészek vezetője, a minták ter­vezője Siklósi Ferenc tanácsel­nököt köszöntötte és átadta az eredeti motívumokkal övezett, hímzett községi címert a szak­kör tagjainak nevében. A művelődési ház nagytermé­ben ezúttal bemutatott anyag csaknem nyolcvan asszony egy­éves munkájának eredménye, hiszen a tavalyi kiállításon lá­tott kézimunkák most nem sze­repelnek. Ezzel szemben gyö­nyörködhetnek az érdeklődők szép számú kalocsai hímzésben is, melyek a szakkör tavalyi kalocsai tanulmányútja nyomán készültek. Amint a szakkör megnyitója beszédében is mondta, a nép­művészet egyre nagyobb tért hódít a lakáskultúrában, divat- tervezésben. De eredményesen, időtállóan csak az igazi népmű­vészet állja meg helyét — amit a herényi lelkes kollektíva is művel. Megyeszerte egyre több követőjük van, munkájukat or­szágosan is elismerik, ismertté válnak a herényi motívumok — ezek a siker jelzőkövei. Remél­jük. soruk nem szakad meg. Eröss Gy, Skaliczki Kúrolyné országgyű­lési képviselő békéscsabai mun­kásasszony. Telefonon keresem a téglagyár 2-es telepén. Azt mondják, fent van a padláson, dolgozik. Hívjam műszak után. Végre találkozunk. Nagyon siet, mert másnap kezdődik az or­szággyűlés. — Két hete vök az országos közművei ődéspolitikai aktíva- értekezlet — mondom. — A fel­szólalásáról szeretnénk beszá­molni. — Az hasznos ítész — moso­lyog — Fontos dolgokról tol­mácsoltam több ezer csabai munkás véleményét. „Mi, a békéscsabai téglagyár munkásai nagyon időszerűnek tartjuk a közművelődés tovább­fejlődését, a párt Központi Bi­zottságának határozatát. Őszin­tén meg kell mondanom, hogy a téglaiparban zömében azok a dolgozók helyezkedtek el a ko­rábbi években, akik nem kíván­tak tanulni, hanem inkább vál­lalták a kemény fizikai munkát. Ismeretes viszont, hogy a tég­laipar is óriási műszaki fejlődé­sen ment át a közelmúltban, 'ezért minden erőfeszítést meg kell tennünk a munkásmüvelő- dés lehetőségeinek növelésére. A békéscsabai gyáregységek fizikai létszámának mintegy 20—25 százaléka nem rendelke­zik az általános iskola nyolc osz­tályával. Az általános és szak­mai műveltség emelése érdeké­ben 1970-től alapvető változta­tásokat tettünk a téglagyárban. Megszerveztük a dolgozók üze­münkbe kihelyezett általános és középiskoláját. Különböző szak­mai tanfolyamokat indítottunk- 197 3-ban már 40 fizikai dolgo­zónk végezte el az általános is­kola 7—8. osztályát. Az idén 50- en tanulnak általános iskolánk­ban. A szakközépiskolai ősz- ; tályokban jelenleg 75 szakmun­kás, fizikai dolgozó végzi tanul­mányait. Ezenkívül évente mintegy 250—300 téglagyári munkás hallgatja a különböző szaktanfolyamok előadásait. Vállalatunk 1970 előtt az ok­tatásra 80—100 ezer forintot for­dított csupán, míg tavaly ezt az összeget 430 ezer forintra emel­te. Az oktatásra fordított össze­gen kívül többet kellene áldozni az üzemi közművelődési feltéte­lek javítására, a területi közmű­velődési intézmények korszerű­sítésére, bővítésére. Vállalatunk rendelkezik ugyan egy régi tí­pusú művelődési házzal, de az épület nem alkalmas a közössé­gi tevékenységre. Színvonalát sokszor egy rossz kocsmához le­hetne hasonlítani. A Központi. Bizottság határozata alapján a téglagyári pártbizottság ezen a helyzeten gyökeresen kíván vál­toztatni; A területi •közművelődésben is sók még a gónd. Békéscsaba leg­nagyobb munkáskerületében az üzemek mintegy másfél kilome­ter hosszúságú útszakasz men­tén épülték. Ezen az útszaka­szon tíz olyan helyiség van, ahol szeszes italt lehet fogyasztani. Ezzel szemben csupán, két he­lyen van közművelődési létesít­mény. Egy kerületi és egy üze­mi könyvtár. A múlt örökségén a munkáskerületben csak ennyi­ben tudott a város változtatni. A város kulturális területen jel­lemző, viszonylagos lemaradása miatt alkották meg 1972-ben Bé­késcsaba 15 éves távlati kulturá­lis fejlesztési tervét. A Központi Bizottság közmű­velődési határozata alapján pe­dig az elmúlt hónapban végre­hajtási, intézkedési terv is szü­letett. Az MSZMP KB ez év márciusi ülésén megszabott köz­művelődési feladatokat csak ez intézkedési terv alapján tudjuk megvalósítani: növelni kell a vá­ros közművelődési beruházása­inak számát; korszerűsíteni kell a kerületi könyvtárhálózatot, a művelődési házakat. Ebben a munkában megkülönböztetett fi­gyelmet szükséges fordítani a munikáslakta körzetek közmű­velődési hálózatának kialakítá­sára. Kérem az illetékes elvtár­sakat, hogy kiemelten segítsék Békéscsabát és Békés megyét gondjainak megoldásában.” ' * „ Az aktívaértekezleten ország­gyűlési képviselőnőnk előtt Aczél. György, a Politikai Bi­zottság tagja, minisztereinökhe- lyettes beszélt országos gond­jainkról és feladatainkról. „Csak azt szabad elértnek tekintenünk, ami gyökeret eresztett a kultú­rában, a mindennapi életben, ami szokássá vált,” — mondot­ta, t Békéscsabán és Békés megyé­ben is csák akkor beszélhetünk •majd a szocialista közművelődés komoly eredményeiről, ha már szokássá vált hétköznapjaink­ban a többet tudni akarás. Eh­hez azonban szükséges a válla­lati erőforrásók igénybevétele, a társadalmi és tömegszervezetek anyagi támogatása és nem. utol­sósorban a város, a megye kul­turális költségvetésének fele­lősségteljes felhasználása; mind­azoknak a gondoknak a megol­dása, amelyekről valamennyi­ünk nevében szólt Skaliczki Ká~ i'olyné. R. I. iiimimt! •inniiHfiimmifnnusmKiiH« nem reális és ez zavart kelte­ne a szövetségesek táborban, sá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents