Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
KÓROS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Évadnyitó filharmóniai hangverseny a Jókai Színházban Forró sikerű Bartók- hangversennyel kezdődött a filharmóniai évad szeptember 30-án, Békéscsabán, A koncert különleges aktualitása volt, hogy része lehetett 30 éve felszabadult városunk ünnepi esemény- sorozatának, egyben méltó tisztelgés volt a nagy zeneszerző emlékének halála 29. évfordulóján. A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarát, hazánk legnagyobb múltú és méltán világhírű együttesét | hallhattuk ismét a kitűnő karmester, Kórody András vezényletével. A koncert elsőként felhangzó műve Bartók: Két kép zenekarra (Virágzás. A falu tánca) volt. A mű 1910-ben keletkezett. Érdekesség, hogy 1913-ban a bemutatón is a Filharmóniai Társaság zenekara vett részt Kemer István vezényletével. Az alkotáson erősen érződik Debussy hatása, ugyanakkor népzenei ihle-. tésű is. Különösen a második kép, A falu tánca áraszt folklór levegőt, jóllehet á dallamok nem népi eredetűek. A Kórody András vezette zenekar magas mű- vésziséggel tolmácsolta az igényes kompozíciót. A legnagyobb várakozás talán a III. zongoraversenyt előzte meg, nemcsak a csodálatos zene, hanem az előadó, Ránki Dezső fiatal művészünk miatt is, akit először hallhattunk Békéscsabán. A III. zongoraverseny Bartók utolsó alkotása. A Ilii' Bartók Béla hangszerelést már nem tjíd- ta teljesen elvégezni, a befejező tizenhét ütemet Ser- ly Tibor hangszerelte. Különleges alkotás a ül. zongoraverseny, összegezése Bartók hatalmas életművének. A nagybeteg mester túlemelkedik életének nehézségein, zaklatott korának minden megpróbáltatásán, csodás kömnyedségű muzsikát ír. Vállómás ez, az emberi élet értelmébe, szépségébe vetett mély hit utolérhetetlen megfogalmazása. A III. zongoraverseny szólistáját, Ránki Dezsőt —> rendkívül rokonszenves fiatal művészünket — már jól ismertük a rádió- és tévé jóvoltából, a személyes találkozás azonban messze felülmúlta a várakozást. Ellentmondva fiatal korának, kiforrott művészt hallhattunk. Művészi egyénisége talán a lírai elemek iránt fogékonyabb, de ha kell, robbanó feszültséget is képes terem| item játékával. A rendkívül nehéz, zeneileg hallatlanul igényes zeneművet mély átéléssel szólaltatta meg. Játéka maradandó élményt jelentett a koncert közönségének. A Kórody András vezette zenekar méltó partnere volt a ragyogó szólistának. Az est második felében Bartók: A csodálatos mandarin című táncjátékának zenéjét ’ hallottuk. A darab meséjét maga Bartók e szavakkal foglalta össze: „Egy apacs-tanyán három apacs kényszerít egy szép fiatal lányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnák. — Az első egy szegény legény, a második sem különb, de a harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a lány irtózik tőle. Az apacsok megtámadják, kifosztják, dunyhába fojtják, karddal szúrják ke± resztül, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak, szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a lányra. Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el.” A mű szimbolikus ítélet a kor társadalma felett. „A mandarin érkezésével lép be, s az 6 halálával múlik el ebből az alacsony világból a nagyság” — írja Szabolcsi Bence. Különlegesen érdekes ez a zene. Korát jelentősen meghaladó alkotás, ha arra gondolunk, hogy az első vázlatokat már 1917- ben papírra vetette a szerző. Hallgatása közben az az érzésünk, hogy Bartók már a század elején megvalósította napjaink modem törekvéseit. A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara és a Magyar Állami Operaház énekkara (karigazgató Nagy Ferenc) Kórody András vezetésével autentikus előadásban szólaltatta meg a nehéz művet, tökéletesen bontakoztatta ki tartalmát. A koncert nagy lépéssel vitt bennünket közelebb Bartók Béla, a XX. század talán legnagyobb zenei zsenije művészetének élvezéséhez, megértéséhez. Marton György Emléksorok egy T~—34-es oldalára, Battonyán Berecz Miklós 'Amikor az őszi hajnalok mikor a táj felett sejtelmes pára teng és vadludak húznak fent a légben és suhogva tör fel a felkelő Nap is és felcsillan folyóink vékony ezüst csíkja és a tegnapok szomorúságába belemosolyog a történelmi tavasz — különös őszi hajnalok új világunk zsibongását látva most rátok gondolok Patai Pál Október Két könyv a tömegkommunikáció kása tájáról Az első sokkalta szűkebb körnek szóló. Az MRT Tömegkommunikációs Kutató- központ szakkönyvtárának 24. köteteként látott napvilágot. Megjelentették Killik László fordításában Pavel CAMPEANU 1972-ben kiadott, tömör összefoglalást nyújtó, nyilván elsősorban a szakembereknek, szociológusoknak szóló Rádió, televízió, közönség című tanulmányát. Campeanu előbb igen olvasmányos oldalakon mutatja be a rádió, majd a televízió elterjedésének történetét, a romániai tömegkommunikációs viszonyok alakulását. Ezt követően tudományos elemzésben ösz- szegezi a tömegkommunikáció rendszerével kapcsolatos elméleti ismereteket. Meg kell adni, az első fejezetek információ-gazdag oldalai után ezekben a szemiotikái szakzsargon valóságos trópusi erdeje következik. Művelődéspolitikus, szociológiai érdeklődésű mozgalmi munkás számára a második részben, a közönséggel foglalkozó fejezetek, különösen a rétegződés, a vélemény- irányítók, az ízlés, a hatékonyság és hatások kérdéseit taglaló részek — az irály akadémikus jellegén átütő erővel —« számos tanulságot, bőséges okulást nyújtanak, részleteket világítanak meg Köszöntjük a kötet magyarul megjelentetését, s elméleti érdeklődésű mozgalmi munkások, szociológusok, pedagógusok és természetesen a tömegkommunikáció szakemberei figyelmébe ajánljuk. Nemcsak a televíziónézők számára volt jelentős élmény a „Magyar tudomány nagy öregei” vagy a „Magyar tudósok és Nobel-díja- sok” című portréfilm-soro- zat, hanem most '“KARDOS István összeállításában, szerkesztésében megjelent interjú-sorozat (Sokszemközt tudósokkal) a legizgalmasabb olvasmányok egyike ezekben a hetekben hazánkban. Ha az előző kötet tömegkommunikáció elméletével ismertetett meg ez a gyűjtemény a legjobb információ-adás példatára. Két tucat természettudós, ám nem egy szellemtudománnyal foglalkozó akadémikus is, a televízió képernyőjén, majd e kötetben is, saját tudományszaka lenyűgöző „ismeretterjesztő előadójaként” szerepel. Emlékszünk még — mi, a régebbi népművelők és a szorgalmas hallgatók — a Szabad Föld téli esték című eladássorozat alkalmaira, amikor nem. egyszer botcsinálta előadók olvasták fel estéről estére a kis füzetek oldalait. Hol vagyunk már ettől! Ma egyszerre hallja-látja az ország milliós hallgatótábora a legjobb szakértő vonzó életével, pályafutásával példázott összegező előadását — a televízió, a nép kezében levő tömegkommunikáció jóvoltából. Akadnak itt ugyan tudások, akik zárkózottak maradták a képernyő előtt is, akadnak, akik viszont a legbonyolultabb tudományos fogalmakat is milliók által megérthető világossággal fogalmazzák meg. Külön öröm az is, hogy közben izgalmas, harcos munkásmozgalmi életpályák epizódjai „agitálnák” a leghatásosabb módon a forradalmár létforma oldalán! És szinte valamennyi interjú olvastakor meghatott: mily szeretettel, nagyrabecsüléssel emlékeztek meg e nagy tudósok egykori — talán teljesen feledetté vált — tanáraikról... Az MRT— Minerva kiadásában megjelent kötet olvasnivalói színpadi kellékestől a filmrendezőig és betanított munkástól az egyetemi tanárig egyaránt nyújtanak valami szívdobogtató, meleg emberi élményt. Varga Imre
