Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
Negyvennégyben — a tanyán SxeUulity Péter tárcája M.» Legjobban a teleket szélre Item. Fejembe nyomtam öregapám báránybőr sapkáját, felkapaszkodtam a szánkóra, térdemre terítettem a lópokrócot és indultunk az erdőbe, hasábfáért. Körülöttünk nagy-nagy fehérség, fölöttünk károgó varjúfelliő és a hasábfák között néha nyulak lapultak. A hóolvadás két hétig, három hétig tartott és a hóié néha napokra elzárta a tanyát a külvilágtól. Ilyenkor behúzódtunk az istállóba és a tehenek faránál vártuk a tavaszt. Az öreg béres ráült a fölfordított vizesvödörre és órákig mondta történeteit a nehezen ellő tehenekről, a vérszopó denevérekről, a bátor béreslegényről, aki éjfélkor ment végig a temetőn és bevitték a városba, a sárga házba, ahol a kőművesek lábszárvastag rácsokat raktak az ablakokra, az ápolók meg láncos ostorral járnak föl- ala, föl-alá. II. A háborúról Mihály, az öreg béres azt a nézetét juttatta kifejezésre: a minisztereket kell összeereszteni. Magam elé képzeltem a harcmezőt: a sereg előtt a díszmagyarba öltözött minisztert karddal, érdemrendekkel és pajzzsal. — Megtehetnék, de gyávábbak annál, hogy megtegyék — vélekedett az öreg béres és egykedvűen mosta a tehenek farát. Közös konyhaszomszédunk cséplés után SAS-be- hívót kapott Mihály, az öreg béres első világháborús tapasztalatait felemlegetve elmesélte, a katonák félnek, szuronyroham közben rosszul lesznek, akinek esze van, az íöltartja a kezét, megadja magát. — Hőre ruke! Hőre ruke! Megtanultuk. Megtanulja Lajos is. De ha fogoly, akkor szokjon le a dohányzásról, mert éhen pusztul. A foglyok a kenyeret dohányra cserélik és felfordulnak. Apám szerint a foglyokat munkára adják és némelyik megkanolja a gazdasszonyt. — A lukat mindenütt megtalálja magának a katona —, szólt az öreg béres, s kiköpött. — Kikergetnek a lövészárokba kezedbe nyomják a puskát, rád parancsolnak, és te szaladsz, megmártod a szuronyodat a felebarátod hasába, öt is anya szülte, téged is anya szült és kieresztitek egymás belét. Gyerünk itatni. Itatás közben megállapította: — Az orosz jószívű, a szerb kanos, a román olyan amilyen, de az összes között a német a legrosszabb. A tanya mögött lezuhant egy Liberator. A pilóta megszenesedett testét másnap reggel vitték el furcsa, idegenszerú közönnyel. A katonák leszálltak a gépkocsiról, rágyújtottak, elszívták a cigarettát és a hullát a platóra dobták. Puff. — Megszokták — magyarázta az öreg béres, 6 elmondta, tizennégyben a bakák a hulla hasán ették meg a babgulyást. Vállat vont: — Megszoktuk. III. A tábori csendőröket a gazda borral és füstölt sonkával kínálta. Ittak, ettek és a gazda nyugtatta őket, hogy a tanya körül gyanús személyek nem jártak. Nem hitték el. Mihályt, az öreg bérest az itatóvályúhoz parancsolták. Az egyik csendőr belemarkolt az öreg l>é- res hajába, fejét belenyomta a vízbe A másik rámordult: Felelj! Hol bújtatjátok a partizánokat? Mihály vizes hajjal, lógócsöpögő bajusszal szívósan hallgatott. Szeged felől időnként ágyúzás hallatszott Másnap a kocsisok reggeli után azt mondták, egyszer mi is urak leszünk, és visz- szafeküdtek az ágyba aludni. Apám röviden és tömören felvázolta teendőinket. Elmondta: Fehér zászlót kell lobogtatni és kézfeltartással jelezni, hogy megadjuk magunkat. — De mi lesz az asszonyokkal? —. kérdezte komoran Mihály, az öreg béres. A gyalogú ton Podonesz futott, az asztmás harangozó, hóna alatt cirokseprővel. , — Maguk vetni akartak? — kérdezte csodálkozva. A cirokseprő nyelét a szántásba szúrta, s szaporán magyarázta: a faluban felfordult a világ, a leventéket viszik, a községházán pakolnak, az asszonyok sírnak, és ölik a baromfit. — Hergott krucifix! Félreverem a harangot. Kirántotta a szántásból a 6eprőt és szaladt. IV. A katona ruhát kért Öcska nadrágot, foltos inget húzva magára, a tanya mögött belefeküdt a magavájta lyukba, lapult, lapult és figyelte a karavánt, a menekülőket. A maga részéről a hadviselést befejezte. A kocsik port kavartak, a por lerakodott a fűre. A vásározók, a rófösök, a szabók, a csizmadiák, a rongyoszsidók, a bazárosok és a mészégetők szoktak szekereikre ponyvasátrat húzni, a ponyvák alatt most menekülök kerekeztek Baja felé. A kútnál megálltak inni, itatni és mesélni. Előző este verődtek össze a jánoshalmi vásártéren: székelyek, dél-bácskaiak és kiskunsági homokiak. A székelyeket dob6zó ugraszÚJ REZSÓ VERggt Anyámmal a szovjet képkiállításon — Szép, napsütéses ősz volt, mikor a térre értünk; —- kezemben egy nagy „cekker" — bevásárlásról tértünk — anyámnál, kiskosárban káposzta, zeller, sóska, s a tetejükön díszlett egy csokor őszirózsa. — Fiam, nem lehet mégsem oda csak úgy betérni. — De lehet anyám, menjünk bátran. — Tudtam; nem érti. Szalonok, urak, zárt csend, régi kiállítások, melyekről hírből hallott, esze ilyesmin járt most. Bementünk. — Lestem arcát; a teremőrt figyelte. Dugta a kosárkáját; — nem látta? Észrevette? Ám az őr mindent látott; megszólalt: — Tessék, néni, tessék csak bátran beljebb. Érdemes körülnézni. A hangra felderültem és bátrabb lettem én is. — Bevallom: azt gondoltam, hogy hátha „olyan” mégis az őr és reánk támad: — Csomaggal nincs bejárat! — s örökre elriasztja innen édesanyámat. Sétáltunk, gyönyörködtünk, miként a többi ember. — Nézd, nincsen cifra úr itt, — szólalt meg anyám csendben. — No lám csak, akkurátos a Vincze Jóska, nézd-e, — mutatott lelkendezve egy kedves, derűs képre, melyen katona, otthon dalolt, s harmonikázott. körötte asszony, gyermek jókedvű arca látszott. És tovább szépen körbe az életünk színekben bestéit, harsogott, zengett hangnál elevenebben! A lelkesítő sok kép — éreztem, tudtam — több, más, ezerszer nagyobb, döntőbb, mint csak egy kiállítás. Oly otthonosan járt-kelt úttörő és a felnőtt, mint ott a Volga-parton a derűs nyári felhők... — Űri szivar füst, par főm nem lepte sorainkat, s még meghittebbé tette káposzta, s zeller illata, mely anyám kosarából jelképet festőn áradt, mint üde valósága e nagy találkozásnak. Budapest, 1949. Harsogjál versem Én versbe írom, te tollba mondod, ez köbe vési, az hanggá zúgja a gyárak harcát, a mezők harcát? Javában áll már szent háborúja a millióknak a milliókért, a remek soknak rossz kevés ellen, s a verssoroknak ma itt a sorban harsogni kell új tételekkel; tonnákkal, percek pontos hadával, távvezetékek hosszával, géppel ezerrel ma és még több ezerrel holnap! — És együtt harcol a néppel a vers, a dal, a kép és a színpad, közösen küzd most szín, szöveg, ritmus, s virtusunk — ha valamit ért — hát ma izzik itt az igazi virtus! — Szamarak, keshedt, bamba uracskák, szolgák, lakájok elétek álltunk és félrelöktünk az országútról, hogy jobban és hogy messzebbre lássunk! — Tegnap még hangos, behúzza nyelvét, s csúf arcát rejti a múltak gőgje. Visszafelére állított ajtón tán senki sincs már, ki dörömbölne. — Harsogjál versem a tavaszunkban! Aki megért ma — s aki nem ért még — mind érzi mégis a ritmusodban, hogy senki másért, hogy csak a népért érte van minden, tőle van minden, belőle volt, van és lesz a munka, s munkából térül tiszta terítő, kenyér, bor, jó könyv az asztalunkra. — Millió lámpa villanyfüzére falvakat fűz be fényével sorra. — Koporsógyáros becsukhatsz holnap, nem lesz már szükség a koporsódra. — Az élet jött el élőkhöz élni, az Angyalföldre, Csepelre jött el, falvakra zúdul, tanyákba árad — örül a népünk a tettözönnek, s a vers is zengi nagy áradatban, hogy így teremtünk magunknak létet síkban és térben, ezer alakban. — Nem csöpög nyálas-nyavdlygős érzés már soha többé a verssorokból! Ihletet támaszt, holdfénynél szebbet a láng az izzó Martin-kohókból... — Anyám már hetven évét tapossa, de mondogatja; „— Micsoda sürgés!..." Ha nem is érti. érzi, hogy más ez, valami szivet hevítő tűz — és fiára, rám néz; ez is közülük, — gondolja, nem szól, de véli; így kell tenni a mai fiatalságnak, előre bátran, ésszel és szívvel! — És így cselekszünk! Mögöttünk évek, előttünk új táv, amiért élünk. — Harsogjál ver\sem, harsogd csak széjjel a történelmi nagy küldetésünk! Budapest, 1949. EREDMENYHIRDETES Vers- és novellnpályázat fiataloknak tóttá ki az ágyból. A gatyára nadrágot rántottak és futottak befogni a lovakat. Az asszonyok a ponyva alá dugták a gyerekeket, belerúgtak a macskába, sarog- lyához kötötték a tehénkét és indultak. Neki a vakvilágnak. A nap egyre feljebb kúszott az égen. A kukoricás fölött seregélycsapat körözött. Repültek a hegybe szüretelni. A völgy tiszta, páratlan volt és feltűnően csendes. Ez most a senki földje, mondta apám és kiállt a tanya elé. Mihály, az öreg béres meg kihozta a gombos harmonikát, és leült az árokba. Oda. ahol' a fűben négylevelü lóhere után szokott kutatni. Felszabadulásunk 30. évfordulójára készülve a KISZ Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Népújság szerkesztősége vers- és novellapályázatot hirdetett fiatalok számára. A kiírás értelmében a pályázat eredményét 1974. október 6-i, mai számunkban tesszük közzé. A pályázatra több száz pályamunka érkezett, különösen 60kan küldték el verseiket, de a novellapályázatra lg benyújtottak mintegy 30 pályamunkát. A zsűri véleménye szerint a verspályázat anyaga erőteljesebb, kiforrottabb, bár — és ez érthető — igen sokan küldtek olyan műveket, me. lyek a pályázat megkövetelte színvonaltól igen mesz- sze állnak. A zsűri döntése a következő:. A verspalyázat első díját, 1000 forintot Katona Judit (Szeged) pályázónk nyerte. Második díjat, 800 forintot Szente Béla (Orosháza), a két harmadik díjat, 500— 500 forintot Géczy János (Medgyesegyháza) és Szoko- lay Zoltán (Eger) pályázónk kapja. Műveiket lapunk kulturális melléklete bemutatja. A novellapályázat első díját nem adtuk ki Második díjat, 1000 forintot Horváth Péter (Budapest) nyert, a harmadik díjat, 500 forintot Józsa Agnes (Budapest) pályázónk kapja. A pályadijakat pályázóinknak postán küldjük ki. A KISZ Békés megyei Bizottsága A Békés megyei Népújság szerkesztősége
