Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

Sürgősségi sorrendben mindig a gyermekek az elsők Iátogatás a Gyógyászati Segédeszközök Gyára békéscsabai fiókjánál Ha valakinek fáj a lába, a ge­rince, ortopédcipőre, művégtag­ra vagy gyógyfűzőre szorul, ne­hezére esik a mozgás. Türelmet­lenül várja, hogy mielőbb meg­kapja a mozgást elősegítő gyó­gyászati segédeszközt. Azelőtt megyénkből Szegedre vagy Bu­dapestre utaztak a gyógyászati segédeszközökre szoruló betegek, Szentpétery József főorvos javas­latára, a városi tanács sokoldalú támogatásával egy esztendővel ezelőtt megnyílt Békéscsabán a Gyógyászati Segédeszközök Gyá­ra új fiókja. Kíváncsiak voltunk, hogyan dolgoznak, mennyit könnyítőnek a bajba jutott em­bereken. Az V. kerületben levő „mini­özem” előcsarnokában kellemes meleg fogad. Gyermekek és fel­nőttek várakoznak méretvételre. Egyiknek lúdtalpbetét kell, a másiknak ortopédéipő, művég­tag, haskötő vagy éppen gyógy­fűző. Bizony Bzűkös a hely e sokrétű tevékenység ellátására. Kovács Béla ortopédcipész he­tenként egyszer jön Szegedről Békéscsabára méretet venni. A cipők Szegeden, illetve Kiskun­félegyházán készülnek. Ilyenkor sokan keresik fel a gyógycipészt, beáll hát az adminisztrációk ellá­tására Burányi Sándor ortopéd- műszerész, a fiók vezetője is. =— Ezt a miniüzemet hamar megismerték a Békés megyeiek —• magyarázza a fiókvezető. — Jönnek ide Battonyától Dévavá- snyáig, Sarkadtól Bókésszentanó­rásig minden városból, község­ből, s a tanyavilágból egyaránt. Mi annak örülünk a legjobban, ha minél gyorsabban segíthe­tünk a betegeken. Hisz még az egészséges ember is türelmetlen, ha a boltban, buszmegállónál várakoznia kell. A cipők sajnos nem itt készülnek, s bizony 2,5— S hónap éltelik, mire a beteg megkapja. A legnagyobb bajt abban látom, ha az első cipőt, művégtagot vagy egyéb segéd­eszközt kapja meg hosszú idő múlva a beteg. Ha már van oda­haza, s mégannyira nem is új, mégis könnyebb elviselni a vára­kozási időt Mi készül Békéscsabán? — Betét, haskötő, vászonfűző, járógép, művégtag — hogy csak a legfontosabbakat említsem. — Az érdeklődésre jellemző, hogy a legutóbbi negyed év alatt ösz- szesen 772 pár győgybetétet, 180 haskötőt, 112 vászonfűzőt, 33 járógépet adtunk át a megrende­lőknek. Gyógycipőből hetenként 25—30 pár méretet vesz Kovács Béla kollégánk. Elmondotta Baranyi Sándor azt is, hogy szigorúan orvosi ren­deletre készülnek a gyógycipők és egyéb fontos eszközök. Itt is disztingválni kelL Vannak na­gyon sürgős esetek és akadnak olyan gyógycipők, amelyek igen jó szolgálatot tesznek, de eny­hébb a lábfájás, s inkább ráér várni vele a beteg. Mivel rend­kívül sok a munka, sürgősségi sorrendben mindig a gyermekek az elsők. Amúgy is elég egy be­teg gyertnek baja, lelkibánata. Ahol lehet, segítenék rajtuk. A gyógyfűzőket és haskötőket Salát Györgyné, illetve Román Mik- lósné varr ja. Róluk a következő­képp nyilatkozott a fiókvezető: — Ok a mi üzemünk stabil szakmunkásai. Rendkívül ponto­san, lelkiismeretesen dolgoznak. Szinte ragyog a szemük, ha egy beteg azt mondja: köszönöm, nagyon el tetszett találni. Ezt az érzést én jól ismerem. Amikor elkezdtem az ortopéd műszerész- séget tanulni, csakhamar meg­untam a gipsszel, bőrrel való foglalkozást. Szerettem volna tisztán, elegánsan, friss levegőn dolgozni. Anyám szigorúan rám­szólt: ha majd nagykorú leszel, azt csinálod, amit akarsz, de amíg az én kenyeremet eszed, tedd, amit mondok... így hát ki­tanultam a szakmát, s munkába álltam. Amikor megkaptam az első betegtől a köszönő levelet, mert jól sikerült a művégtag, sírva fakadtam. Egyebek között azt írta: „Aranyba kellene önte­ni a kezét. Nem is tudja, mit je­lent nekem, hogy úgy szálltam fel a buszra, mint mások..." — Nos, én akkor értettem meg igazán, hogy mit jelent beteg embertársainkon segíteni. Mert igaz, hogy elsősorban az orvos gyógyít De ha mi lelkiismerete­sen, jól készítjük el a megrendelt segédeszközt, mi is segítettük a gyógyulást Reklamációik vannak-e? — Nem mondhatom, hogy nincs. De viszonylag kevés. Ne­künk rendkívül nehéz a mun­kánk. Ahány beteg láb, az any- nyiféle. A művégtagoknál, .gyógyfűzőknél, betéteknél bizony nagyon pontos mintát kell ven­nünk. A fogorvos munkájához hasonlíthatnám. Ha rossz a minta, a világ legjobb techniku­sa sem készíthet jó koronát. Elő­fordult, hogy mire a megye má­sik széléről bejön a beteg, alapo­san megdagad a lába. Ha így vesszük a mértéket, a kész cipő kora reggel bő lesz. Beszélt a fiókvezető a szákem­berhiányról is. Gyógyfűzőtanulő- ik vannak, de ortopédműszerész­nek, gyógycipésznek senki nem akar menni. Pedig ösztöndíjat, kollégiumi ellátást kapnának Budanesten a tanulók. Nehéz lesz az utánpótlás, pedig, sainos a be­tegek létszáma nem csökken me­gyénkben sem. Ary Róza 20—26—414 Tévedés ne essék, nem a leg­újabb! lottószámok ezek, hanem az Orosháza—Békéscsaba között közlekedő vonatszerelvény egyik kocsijának a száma. Annak a kocsinak „ismerteíőjele* ez, amelynek a nem dohányzó részén levő tili-toli ajtaja hónapok óta ellenkezik az ntasokkal. Ha az ajtó megmakacsolja magát, se nem nyílik, se nem záródik. Oly­kor záródik, máskor meg csak nyílik. Bosszantó, mert több ka­lauznak (bocsánat, jegyvizsgáló­nak) szóltunk már. akik a vo­1974. OKTÓBER 27 natvizsgálóra terelték figyel­münket — azaz nem továbbí­tották észrevételüket. Ugyanígy vagyunk azzal _a kocsival is, amelynek a fűtés fő- szabályoz'ja állandóan vissza­ugrik. ilyenkor aztán hűti és nem fűti a kocsi belsejét- Ennek a kocinak a száma he­lyett ismertető jelként szolgáljon a vonat vizsgálónak az a spárga, mellyel mi — mindennapi uta­sok felváltva kikötjük a fűtés főszabályozó „karját”, hogy ne tornássza el magát a melegtől! Cgy gondolom, ez az észrevé­tel belefér a csúcsforgalomba, mert tapintatlanság lenne tőlem most arról szó'ni hogy csaknem mindennap 10—20, sőt 30 percet késik, vagy oda, vagy vissza, vagy mind a kétezer. De ezt értem! Értem? Megértem... Medgyesbodzás’74 tár tervdokumentációja. A Bé­kés megyei Tanács Tervező Vállalatának KISZ-esei készí­tették társadalmi munkában. Körülbelül 700 ezer forintba kerül, amelyet jövő április 4- én szeretnénk átadni. — Nagyon kell tudni számol­ni, ha az évi 3.5 millió költ­ségvetési keretet igazságosan akarjuk elosztani —■ kapcsoló­dik a beszélgetésbe Katona Ist­ván, az MSZMP községi csúcs­bizottságának titkára —, ugyanis nálunk mindenből három kell. Három óvoda, három iskola, há­rom presszó... és még sorol­hatnám. Szeretnénk vízmüvet, de mit szól az ottlakai vagy gábortelepi lakos, ha csak Bod- záson építjük meg? Kp ül a baromfitelep Messziről olyan a kép. mint­ha szürkés krétarajz volna. Há­zak. utcák, halványan elmosód­va. Az átmenti akácok sárgul­ni készülő leveleit zörgeti „ ko­ra őszi szél. Ahogy autónk köze­lít a faluhoz, úgy szűnik az egy­hangúság. Elénk tolulnak a piros tetős, sokszínű házak, nagyszemű ablakaikkal. A me­zőkovácsházi járás észak-nyuga­ti csücskében — Medgyesbod- záson vagyunk, Mindenből három A tanács 1973-ban elkészí­tett szervezeti és működési sza­bályzata plasztikusan tükrözi a község mai helyzetét. 1968 ja­nuárjában a szomszédos romá­nak, szlovákok, magyarok lakta Pusztaottlaka és Medgyesbod- zás termelőszövetkezete egye­sült Tavaly április 15-e óta P<r dig a két község egy tanácsi igazgatás alá tartozik. A köz­ségi közöse tanácsba Medgyes- bodzás 25, Pusztaottlaka 15 ta­nácstagot választott. •— Hogy mi változott itt 30 óv alatt? — kérdezi Bacsa Já­nos tanácselnök — Minden. Kö­vesét, villanyhálózat. 22 kilo­méter járda épült Pusztaottla- kán négy tantermes iskola, óvcr da létesült, ahol román nyelvű oktatás is folyik. Ezenkívül orvosi lakást presszót adtunk át az utóbbi években. Naponta kilenc autóbusz közlekedik a megyeszékhelyre és a környező községekbe. Gábortelepen nem­régiben új presszót nyitottunk és az ott élő 600 lakosnak meg­oldottuk az állandó gázzal, fű­tőolajjal való ellátását Itt Bod- záson orvosi rendelőt kultúrhá- zat, szolgáltatóházat a gyerme­keknek politechnikai műhelyt építettünk. Jövőre villamosít­juk a környező tanyaközponto­kat . . 5 Egy köteg jratcsomót vesz elő és mutatja: — Ez a majdani 120 négy­zetméter alapterületű új könyv­tásáJioz. Szépem, ügyesen M- goznak. Egy szöszke hajú, kék szemű kislány átkarolja » lábar mat felsandít rám nagy szere tettel. — Most mi lesz? — Most alszunk — felelik a gyerekek —, ilyenkor aludni kelL Néhány perccel később a há­lóteremben halk szuszogás fo­gad. Az ibolyavirág, a mélybar- na. bogárfekete szemek felett elnehezült szempilla verdes — jön, jön a meleg, jószagú álom... Adói — és kapni Az Egyetértés Termelőszövet­kezetnek ezer tagja van, amely­ből 580 az aktív dolgozó, a töb­bi nyugdíjas és járadékos. Az irodán milliós számokat sorol­nak: tavaly 142 millió volt a bruttó árbevételük, amelyből, az állattenyésztés részesedése 60 millió. Ebből is kiemelkedik a zárt rendszerű barem fi te­nyésztés. A szakosított telepe» jelenleg másfél millió csirkét nevelnek, ezt jövőre szeretnék megduplázni, ami 100 millió fo­rint bevételt jelentene évente. Kukoricából 70 (májusi mór Zsoltban), búzából 75, cukorré­pából 380 mázsa termett hek­táronként. Nyolc felsőfokú és 18 középfokú szakember vesz részt a munka irányításában, szervezésében. Négyezer hektár föld nyűj" tózkodik a határban, ami meg« kapja és bőven meg is adja, ami jár. De mit ad és mit kap az em­ber? Kérdésemre Bal! István, m termelőszövetkezet elnöke vála­szol; — Évről évre többet adunk és természetesen többet is ka­punk. Csak egy számadat: 1963­önfeledt játék — Mondhatnánk azt is, hogy gyors átalakulásiban van a mi községünk is — veszi át a szót a tanácselnök. — Hiszen kereken 200 ember dolgozik valamilyen ipari üzemben Békéscsabán vagy Orosházán. A legnagyobb gondunk az, hogy rohamosan csökken a települések lakossá­ga. Az utóbbi négy , évben több mint 500 ember költözött el. most már csak 2500-an va­gyunk. Van fürdőszobánk is Az óvodáiban halk gyermek­zsivaj. Apró asztalkákon szí­nes műanyag játékok. Czene Évike és Orovecz Marci eme­letes házat épít, Melega Zoli, a hatalmas „Dutrát” lovagolja. Nagvon tiszta itt minden, a padló, a falak és tiszták a gye­rekek is. Forgó Pálné vezető óvónő szerint: — Jónak mondhatom a helyzetünket Egy vegyes cso­portban 34 „gyerekem” van. Most vásárolt a tanács 3000 fo­rintért különböző játékokat. Nemrégiben fúrtak egy kutat az udvaron és bevezették a vizet. Most már van fürdőszobánk is. Ebéd után a naposok hozzá­kezdenek az asztalok letakarí­m óvodában ban hétezer, « idén pedig Sh ezer 500 forint volt az egy tag­ra eső évi jövedelem. Már nem parasztok A tsz építőbrigádjának tagja Vozár István. Falujától, Puszta,, ottlakáról kérdezem, öt és fél évtizede ismeri. — Most már megnézhetik. Pedig nagyon sokáig egyformá­nak láttam: nem volt valami szép... A parasztember? Az kevesedik: látja, én is már jó pár éve itt dolgozom mint be­tanított munkás A fiatalság ma már vagy kimegy a faluból, vagy a gépre ül fel itthon,. Bölcs mosolygással magyaráz­za: — Olyan paraszt már nemra is kell, mint mi voltunk: köny- nyébb a géppel, mint a kapá­val, abba nem rokkan bele az ember. Nem parasztok ők sem — mutat a körülötte levő fia­talokra; Vozár Józsefre, Dohár Mihályra és Takács Józsefre — Építőmunkások. És a többiek... akik a gépműhelyben dolgoz­nak. ha meg is fogják a kapát a háztájiban, mégsem parasz­tok már. Szerelők, traktorosok. Kezében felsír a fűrész és fe­hér fűrészpor hull a jó. fekete földre... , Seres Sándor centrum hétfé asztali állólámpák j

Next

/
Thumbnails
Contents