Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
KÖR ÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Országos múzeumi hónap 74 Seta a Nemzeti Múzeumban Istennő terrakotta mcllképe, Pantikapaionbő] Már régen nem mondhatjuk azt, hogy múzeumaink túlságosan is falaik között maradnak, hogy nem kapcsolódnak be megfelelően a közművelődés áramkörébe. Sokféle módon tehetik ezt, még hagyományosan is, ha kiállításaik rendszere, megjelenítése például valami fontos eseményhez, alkalomhoz kapcsolódik. Az évente visszatérő legmozgalmasabb idyszak az októberi múzeumi hónap. Ezt igazolja a budapesti Nemzeti Múzeum erre az időszakra megnyitott több kiállítása is, többek között az „Antik kultúra és művészet a Fekete-tenger északi partvidékén” című, és a napokban elkészült „Történelmi karikát lírák”-kiállítás. A múzeum dísztermében kapott otthont az a hatásosan válogatott, és értékeiben ’ meglepő kiállítás, mely az Ermitázs és az Állami Puskin Szépművészeti Múzeum csodálatos műkincseit hozita ^1 múzeumi hónapunk keretében Budapestre, és természetesért nemcsak a budapestieknek, hanem az országnak, mindén érdeklődőnek, aki a fővárosban járva, szán egykét órát arra, hogy szem beálljon elmúlt évezredek fennmaradt emlékeivel, eltűnt népek üzeneteire kíváncsian és fogékonyan ismerkedjen — ezúttal — az antik kultúrával. , A katalógusban Borisz Piotrovszkij, az Ermitázs igazgatója utal a magyar és a szovjet múzeumok együttműködésének jelentőségére, mely nélkül ez a nagy értékű anyag nem juthatott volna el a Nemzeti Múzeumba. „Az Állami Ermitázs és az Állami Puskin Szépművészeti Múzeum ”Antik kultúra és művészet a Fekete-tenger északi partvidékén fi. e VII. — i. sz. VII. század)« című kiállításának magyarországi bemutatásával a múzeumaink közötti tudományos kapcsolatok további erősítését kívánja elősegíteni” — írja Piotrovszkij, ide kívánkozik, hogy ez a kapcsolat egyre többször realizálódik hasonló kiállításokban, és az sem lenne éppen rossz, ha lépések történhetnének szovjet unióbeli testvérmegyénk múzeumai, és a mi múzeumaink közötti ilyen kapcsolatok kiépítésére. Maradjunk azonban még itt, a pesti kiállításon. A díszterem méltó kerete annak a tucatnyi tárlónak, melyek a Fekete-tenger északi partvidékén létrejött korabeli görög városok — Berezány. Olbia, Panti- kapaion, Chersonesos. Nympheion és mások — emlékeit őrzi. Felsorolni szinte lehetetlen, annyit mégis megjegyezhetünk, hogy akit érdekel az antik kultúra, ezt a kiállítást nem hagyhatja ki! Terrakotta szobrocskák, fekete- és vörös alakos vázák, márvány - szobrok, gyöngyök és üvegedények mellett ilyen gazdagságban nagy ritkán láthatunk aranytárgyakat: súlyos nyakékeket, fibulákat, öv-vereteket Közöttük is megragadó a Novocserkaszk közelében talált szarmata arany nyakék, a Dnyeper mellől származó szkíta királynői sír-leletek, és a pe- rescsepinai kincs színarany övdísz sorozata. Két és fél ezer évvel ezelőtt élt emberek világáról ad hírt a kiállítás, mely arra is hivatott, hogy felkeltse az érdeklődést az antik kultúra iránt, mely a szomszédos szkíta, szarmata és hun törzsekkel is érintkezve formálódott, gazdagodott egészen az időszámításunk utáni hetedik évszázadig, lassú letűnésének idejéig. A múzeum felső kupolacsarnokából nyílik az a helyiség. ahol a „Történelmi karikatúrák” kiállítást berendezték. Izgalmas találkozás ez is, ezúttal a XVII. századig visszatekintve. A grafikus karikatúra, a „propagandacélból sokszorosított gúnykép-röplap, vagy újságrajz” kezdetei összeesnek a humanizmus korában fellendülő fa- és rézmetszet elterjedésével. A most bemutatott anyag a XVII. század utolsó negyedében keletkezett gúnyrajzokkal kezdődik. Fő témája a hazánk területén folyó török visszafoglalási háború és Thököly Imre szabadságharca. Az egyik rajz azt a szenzációs hírt mutatja be a grafika eszközeivel — nem éppen gúnyolódás-mentesen —, amikor a váradi pasa elfogatja Thökölyt, hogy foglyát a császári udvarnak felkínálva a Porta részére kedvező békét nyerjen... Az ember akaratlanul elgondolkozik a „magasabb diplomácia” módszerein, melynek gátlástalanságairól további lapok rántják le sorra a leplet. Metternich is megkapja a magáét, és nagyszerű történelmi tudósítás az a gúnyrajz, amelyen Haynau angliai megtámadásáról tudósít g rajzolómester. Kossuth Lajos alakját számos újabb kiállított lapon fedezhetjük fel, és mindig a szabadság szószólója, harcosaként. Haladva tovább, nagy örömünkre szolgál, hogy a magyar politikai karikatúra egyik megteremtőjének, a Tótkomlóson született Jankó Jánosnak több rajzával is találkozunk. Jankó különösen a Habsburg önkényuralom ' változó politikai koncepcióihoz alkalmazkodó köpönyeg forgatókat gúnyolta élesen, Változy alakjai 1848-tól 1866-ig egyik remeke ezek közül. A Jankó- rajzokat követően jutunk időben egyre közelebb a mához. A századforduló időszakának nagy karikaturistája, Homicskó Atanáz, aki érzényen regált a nagybirtokok és a parasztság közötti osztályellentétekre, a munkásság mozgalmaira, és- a kor nemzetközi helyzetére, áramlatainak fő irányaira. És végül egy kultúrtörténeti ritkaság: Munkácsy Mihály önarckép-karikatúrája, melyet az 1882-ben, tiszteletére rendezett bankett étlapjára rajzolt világhírű festőművészünk. Figyelemre méltó, hogy a Nemzeti Múzeum egymás után rendezi rövid idejű, érdekes kiállításait, olyanokat, mint például ez is, és ezzel közművelődési funkcióit okosan és hatásosan szélesíti, mindenképpen a köz javára. Ház előtt SJiodost áUatfrízes edény Berezányból Sass Ervin Kapu
