Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
Ka EíSI2u lesnék, ugyanezt írnám interjú Sxokolay Sándor Kossuth-díja» zeneszerzővel rn<r<f«tf! KlhÄIr ▼ers*Ib«V Virágénekek — Századunk megújulást keretó zenei életében miivé» gondolatok kitérik oí- kotóútján Szokolay Sándort? — Féltem a zenét. A dallamot, a ritmust A művésze* lendületét melynek lassan helyére lép a töprengés. tépelődés... Az idő rostájából régen a kicsiny hullott ki: — ma, úgy tűnik, mintha csak. a mikroelemeket gyűjtenék s a nagyobb bazaltokat szemügy- , re se vennék... Hiszek a belső sugallat diktálta hang vállalásában. Ez a hang az a szűrő, mely lassúbb járásra késztet talán kortársaimnál, de amely egyedül biztosítja jó alkotó közérzetem. — Hogyan vélekedik korunk zenéjéről? — A modem zene nehéz, differenciált alkotóelemekből tevődik. Ez egyik védőpajzsa; kizárja ugyanis a dillettantizmus lehetőségét. A kísérletezés (feltétlenül jogos, de — veszélyes is. A művészet nem laboratóriumi játék! Aki a korszerűséget csak az eszközök válogatásában véli megtalálni, könnyen építménynek látja az elemeket, melyek pedig csak beépíthetők az alkotásba Jogos aggodalmam: hová vezet az érzelmek sugárzását, lendületét nélkülöző, hideg fővel kiszámított zenei nyelvezet, amely egyre többi, modem zeneművet jellemez? — Csak a zeneszerzők Déry Tibor 80 éves A köszöntésre készülő sző elhalkul az idő múlására eszmélő csodálkozástól: lehetséges, hogy az író, aki fiatalokat megszégyenítő munkabírása folytán új meg új művekkel, s mindig érettebb, teljesebb alkotásokkal gyarapítja irodalmunk kincsesházát,, 80 éves volna? Déry Tibor kivételes jelenség, és nem csak a páratlan alkotóerő tekintetében. Ha röviden akarnánk Jellemezni, moralistának és humanistának neveznénk, akinél az írás a gondolat szolgálatában áll, a gondolat pedig az emberi szenvedés csökkentésének kérdésére keresi a választ Versek, novellák, kisregények az életút e szakaszának kilométerkövei, majd két nagyregény zárja e korszakot: A befejezetlen mondat a magyar nagypolgárság és * munkásmozgalom körképe, melyben a két szélső pólust a főhős önéletrajzi ihletésű személye kapcsolja össze; és a magyar munkásság időben-térben hatalmas ívű ábrázolásának szánt, ám befejezetlenül maradt Felelet, , A Felelet megírását kővető korszák élményei fordulatot hoznak az író gondolkodásában, szándékaiban. Válaszoló emberből kérdezővé vált, önmagában, sőt saját kételkedésében is kételkedővé. „Minek írsz? — kérdi önmagától. — Ha tudnám! Nyilván, hogy kérdéseket tegyek fel, amelyekre, nincs válasz. A küzdelem az elérhetetlen válaszért, talán ez’ a kultúra.” Uj korszaka kis remekművekkel indul, ekkor születik a Niki, (a kort egy kutya sorsábantükröztető kisregény); a filmen is tökéletes hűségű elbeszélések, a Szerelem, s a Két asszony; majd a G. A. úr X-ben, a modem anti- utópia, a regény, amellyel a tudományt évtizeddel megelőzve előlelegezi korunk világméretű problematikáját: a nagyvárosi lét veszélyeit, a természeti világ pusztulásának ökológiai következményeit, a technika ember- pusztító lehetőségét, a manipuláció egyéniségsorvasztó hatását stb. Mégsem adja meg magát a kísértő pesszimizmusnak; ........hogy milyen lesz a jövőnk? Ez az ember sorsdöntő k érdése, én csak azt írtam meg, hogy milyen ne legyen. Az emberiség és a szocializmus iránti bizalomról tanúskodik, hogy megírtam.” Az irónia derűsebb színeivel, de épp ilyen mély, gondolkodtató szándékkal írja meg a A kiközösítő c. „áltörténelmi regényt”, melyet szatirikus kulcsregénynek, a szektás korszak szerkezeti ábrázolásának is tekinthetnénk, ha az író enyhén gúnyos távoltartása és a valóságos történelmi tények nem folytatnák a káprázat játékát velünk: mégiscsak a régi időkről van szó, viszont eszme és megvalósulás, ideológia és cselekvés ellentéte a központi kérdés. Főművének azonban mindmáig az Ítélet című önélet-írást érezzük. Aztán újabb regények következnek: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a túliparosodott kapitalista világ Dante poklát idéző képe; majd az öregség pontos kórképe, a Kedves bó- peer, melyben a kontraszthatást a jelenlevő fiatal nő tündér-bája adja. Közben folyamatosan készül a napló, A napok hordaléka, tanúbizonysága a szüntelen, minden apró eseménytől indítást nyerő töprengésnek. Déry Tibor világméretű kérdésekkel viaskodik, világirodalmi jelentőségű alkotásokban; léte, alakja egész szellemi életünk büszkesége. lennének tehát felelősek • közönség közönyéért, mely- lyel az új zeneműveket fogadják? — Korántsem. Súlyos hiányosságai vannak e téren az oktatásnak, a sajtókritikának. Mindenekelőtt az elmélyült kritikusi munkát hiányolom. Egy-egy új mű elbírálásánál gyakran az derül ki, zenei ízlésben hol tart, személy szerint mit igényel a kritikus? Egyedül Kroó György zenekritikus volt, aki rendszeresen, minden operabemutató előtt elkérte a partitúrát,. áttanulmányozta, hogy ne csak egyetlen benyomásáról. hanem valóban a mű egészéről írjon véleményt. — Mi vonzotta Ont az opera műfajához? — A szöveg bűvöletébe estem. Kantátákat, oratóriumokat komponáltam, ezek csodálatosan’ szép szövegei, a belőlük áradó gondolatok, valósággal sodortak a színpad felé. A színház számúmra az élet egészének szintézisét , jelenti. Ahol helyet kapnak a valóság. a vágyak, az álmok, ahol nem idegien' a pátosz, az elementaritás... Valójában nem a zene a fontos, hanem a mondanivaló. Ha költő lennék, ugyanezt írnám, ha festő lennék, ugyanezt festeném, mint amit ma a zenémmel próbálok kifejezni. — Mi az a legfontosabb mondanivaló? — Minden fontos, ami az emberről, az emberért szól. Operáimban a Vémász az érzelmek lázadását, a Hamlet az igazság, a Sámson az elhivatottság gondolatát, buktatóit, szépségét példáz-' za, minden kor emberére érvényes tanulságokkal. Egyik új művem Bananyi Ferenc költővel közösen készül. Mátyás bolondja címen történelmi daljátékot írunk. A régi anekdoták ebben sem csak a poros történelmet idézik, hanem a jelen kort is. Mert néha ma sem ártana, ha egy-egy álruhás igazságtevő leleplezné a hazugokat, csalókat, törtetőket. — Véleménye szerint mit tehetnek a zeneszerzők 1azért, hogy megnövekedjen a kortárs zenét kedvelők tábora? — Legnagyobb baja * mostani új zenének, hogy nincs elég pedagógiai darabja. Így azok is idegen'"kedve hallgatják a modem műveket, akik- tanulnak zenét, igénylik is. A csak klasszikusokon nevelkedők nem értik a modem zene nyelvét. Éppen ezért érdeke minden zeneszerzőnek, hogy gyermekdarabokat is írjon, ha nem akar elszakadni a közösségtől. Hisz a most felnövő nemzedék lesz a jövő hangversenylátogatója. Ahol az ő müveit is játszani fogják. — Hogyan képzeli el a zene jövőjét? — Nagy változások tanúja volt eddig is életem. A felszabadulás utáni lelkesedés a művészeteknek is lendítő ereje volt. Ma — gyakori az érdektelenség. A művészet pedig mindent el- f bír, csak a közönyt nem. Jó I lenne megérni, hogy azok a kísérleteik, melyek ma egyaránt toboroznak híveket és ellenzőiket, idővel egyfajta' rendbe tömörülnek. A szépnek jelentése igaz, megváltozott, de azért a XX. szá- 6 zadban, sem kötelező csúnya zenét írni. A harmónia igénye örök az emberben — és ezt lesz hivatva szolgálni a jövő zenéje is. László Hona Póka György Csőszház hol vagy nekem? naparcod hol fürdik holdezüst derengéseimben? mitől fáj veled s nélküled mint talp alatt a szálló képzelet?l 2. belefájdultam a szerelembe mint aki nézi hogy vágják lábát és jaj nekem olyan ritkán látlak s életem göncei batyuba kötve a szíveden 3. bújj hozzám néha az éjszakába* tudod nagyon egyedül vagyok jer Kedves hogyha hűvösül az éj s megfagynak mind a hullócsillagok találjuk meg egymás szégyenlős kezét hajnalhasadást a béna éjszakák mint fájsz nekem krisztus-seb-értelem s mint sikoltasz bennem föltámadás! Ballada két hangra „ L nekem már harminc éve halottnak kellene lennem ha az a kráter_ ha az a bombaszilánk._ nekem már negyvennégy éve élnem kellene ha megtanított volna rá valaki izomrángás tapos meg korhadt árkok mélyén s tenyeremből kőhomlokú bálványok nőnek szorongásaim terepszínű sátrai fölé 2. meg nem is érthetem soha már hűséged / keserű szívvel csak űzöm az EGESZET * taszítálak-vonzlak el nem is bocsátlak véremmel íródó verseimben áldlak jaj hogy szeresselek hogy úgy szeresselek hogy nap hold csillagok ránk ne essenek anyám száján zsoltár az vagy aki is voltál de hiába lélek de hiába szárnyak lelkünkre hegednek kósza égi árnyak 1974 A belátás Toldalagi Pál A földre feküdt, hogy pihenjen, sokat kutatott a szívekben, az alagutakat bejárva meghányt a-vetette, belátta, hogy bonyolultabb nem lehetne más semmi, roppant tengerekre bárkával szállni sokkal könnyebb a szenvedélyek sorra jönnek, az indulat, a bosszúállás mindenre képes, jól kipányváz valakit a szerelemféltés, s ki az, aki mindent megért, és ki tartja oda másik arcát, ha megütötték, így a harc hát tovább folyik: belátta, ő sem más, mint a többi, nem időtlen, hanem halandó és esendő, nem tudva, mit hoz a jövendő, B. E.
