Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-15 / 241. szám

Szendvics panelek Az egyesülés eredménye Új létesítménnyel gazdagodott Doboz nagyközség A. Magyar Alumíniumipari Tröszt Alumíniumszerkezeti Üzemében különleges szendvics paneleket készítenek. A jó hőszigetelő képesség biztosítására az alumíniumlemezek közé habosított műanyagot öntenek. A szendvics panele­ket elsősorban mélyhűtőházak számára készítik. (MTI-fotó: Csikós Gábor felvétele—KS) ;ssB9BaEsa9®sasaj99!Bae*as5BSB«s«B: —- Mindig nagy öröm szá­munkra, ha községünk egy új létesítménnyel gazdagodik, mint például most, ezzel a szép ta­karékszövetkezeti üzletházzal... Komlósi Lajos, Doboz nagy­község Tanácsának elnöke kezdte e szavakkal beszédét október 12-én, szombaton délelőtt. A szövetkezeti pénzintézet új üz­letházának megnyitása azonban jó alkalom volt arra, hogy a már említett ünnepi aktuson a Dobozra érkezettek előtt a ta­nácselnök bemutassa a község utóbbi években elért eredmé­nyeit. Így tudtuk meg, hogy a IV. ötéves tervidőszak megkez­dése óta épült ki az egjész köz­ségre kiterjedően az ivóvíz­hálózat, helyezték üzembe. a harisnyagyár telepét és épült fel az új művelődési ház, melyet a közelmúltban, vagyis megyénk felszabadulásának 30. évforduló­ján adtak át rendeltetésének. Mint mondotta, az utóbbi évek­ben korszerűsítette bolthálózatát e községben a gyulai ÁFÉSZ, helyezte földutak melletti üzle­teit kövesutak mellé, bővítette a fiatalok által különösen látoga­tott presszóját Míg a Petőfi Tsz a lakosság megelégedésére hús­boltot nyitott Folytatódott a sor a községben átvezető útsza­Az új Ozletttáz a megnyitás után Tárgyalóteremből Hamis tanúzásra vette rá élettársát A HATOKBAN tárgyalta a békéscsabai városi bíróság Bor­bíró István Vésztő, Árpád út 40. szám alatti és Fehér Kál­mán, valamint Makai Rudolfné tápiógyörgyei lakosok bűnügyét Az elsőrendű vádlott, Bor­bíró István már több ízben állt bíróság előtt garázdaság és lo­pás miatt Legutóbbi bünteté­sét 1973 áprilisában töltöttele. Tápiőgyörgyén megismerkedett Makai Rudolfnéval. Együttélé­sükből két gyermek született Munkát vállalt és úgy látszott, hogy változtat korábbi élet­módján. A múlt év szeptembe­rében azonban újabb bűncse­lekményt követett el Békéscsa­bán, kerékpárt lopott Augusz­tusban pedig lopott kerékpáron, ittasan kerékpározott a város­ban. A békéscsabai városi Rendőrkapitányság többszörö­sen visszaeső által elkövetett lo­pás bűntette és közlekedési vét­ség miatt eljárást indított elle­ne. Cselekményét a rendőrsé­gen és az ügyészségen beismerte. A nyomozati eljárás során Ma­kai Rudolfné mentességi jogára való figyelmeztetés ellenére val­lomást tett, megerősítve élettár­sa beismerését. IDŐKÖZBEN a vádlott elha­tározta, hogy visszavonja ko­rábbi vallomását. Ez év január 5-én Borbíró István, a Békés megyei Büntetésvégrehajtási In­tézetben 30 perces beszélgetőre fogadta Makai Rudolfnét. Rá­vette, hogy ügyében a békés­csabai városi bíróságon tartan­dó tárgyaláson jelenjen meg és tegyen olyan vallomást, misze­rint 1973 szeptemberében eltu­lajdonított kerékpárt nem lop­ta, hanem vásárolta. Továbbá Takarékos község Nagyszénáson évről évre nö- íkszik a lakosság takarékbetét- lománya. A múlt évben az őző évhez képest ez az em el- ídés mintegy hatmillió forint alt. Legtöbben családi házra yűjtenek. A község OTP-fiók- i a múlt évben 68 családi ház pítéséhez nyújtott kölcsönt, ez eben pedig 54-hez. határozottan állítsa azt is, hogy az alkut jelenlétében kötötte meg egy ismeretlen fiatalem­berrel. Január 17-én tárgyalta a városi bíróság Barbíró bűn­ügyét. A vádlott'tagadta a ter­hére rótt cselekményt. Makai Rudolfnét a bíróság nem idézte meg, mégis eljött A vádlott kérelmére tanúként hallgatták meg. Annak ellenére, hogy a bíróság figyelmeztette mentes­ségi jogára, vallomást tett, még­hozzá olyan tartalommal, aho­gyan azt a vádlottal megbeszél­te. Makai Rudolfné azt is el­mondta, hogy a Fehér Kálmán­nak eladott kerékpár igazolvá- j nyát is látta. A TÁRGYALÁST KÖVETŐ napok valamelyikén pontosan meg nem állapítható módon a Gyulai Büntetésvégrehajtási In­tézetből levelet juttatott el a vádlott élettársához. Megkérte, beszélje rá Fehér Kálmánt, a tárgyaláson olyan vallomást tegyen, hogy ő is látta annak a kerékpárnak az igazolványát, melyet a vádlottól vásárolt. Ma. kainé felkereste Fehér Kálmánt- A büntetett előéletű férfi kötél­nek állt. A következő tárgyalá­son azonban kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy Makai Rudolfné az említett napon nem járt Békéscsabán, tehát nem le­hetett jelen a kerékpár vásárlá­sánál. A tanúk vallomásából és a tárgyi bizonyítékok alapján arra is fény derült, hogy a vádlott az egyik kerékpárt a Centrum Áruház elől, a mási­kat pedig a ligetből lopta el. Makainé és Fehér Kálmán a bíróság megtévesztésére, a vád­lott érdekében, sőt egyenesen felhívására tettek valótlan tar­talmú tanúvallomást. A VÁROSI BlRÖSÁG Bor­bíró Istvánt kétrendbeli fel­bujtóként büntetőügyben elkö­vetett hamis tanúzás bűntette miatt két év és hat hónap sza­badságvesztésre ítélte. Mellék- büntetésként három évre eltil­totta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést fegyházban kell letöltenie és feltételes sza­badságra nem bocsátható. A büntetés kiszabásakor súlyosbí­tó körülményként értékelte az elsőrendű vádlott büntetett előu életét. Hamis tanúzás bűntette miatt Fehér Kálmánt hat hónap javító-nevelő munkára, Makai Rudolfnét pedig hat hónap sza­badságvesztésre ítélte. Fehér Kálmánnak a javító-nevelő munkát a Szolnoki Cukorgyár­ban kell letöltenie. Makai Ru­dolfné büntetésének végrehajtá­sát a bíróság két év próbaidőre felfüggesztette. Enyhítő körül­ményként értékelte ugyanis azt, hogy az asszonynak három kis­korú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. Az elsőrendű vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. S. J. kasz korszerűsítésével, s a vil­lanyhálózat bővítésével» — Most pedig, községünk őrömére, átadhatjuk rendel teté- sénék ezt a szép takarékszövet­kezeti üzletházat — mondotta Komlósi Lajos tanácselnök, aki 1962-ben e pénzintézetnek nemcsak alapítója, hanem éve­kig elnöke is volt. És máris arról szólt, hogy a 12 évvel ez­előtt száz dobozi lakos összefo­gásával létrejött takarékszövet­kezet a szűk és korszerűtlen bérelt épületben nagyszerű eredményeket ért el. Időközben Gerlára is kiterjesztette műkö­dési területét. Majd 1972 októ­berében a megyei szervek javas­latára Doboz község takarékszö­vetkezetének 1654 főt számláló tagsága 166 ezer forint részjegy- alapjával és 4 millió 900 ezer forint betétállományával egye­sült a kétegyházivaL Amint a községi tanács el­nökétől hallottuk, az új szövet­kezeti pénzintézetet ma már 1681 dobozi lakos vallja magáénak, amely 228 ezer forint részjegy­alappal rendelkezik. A 460 ezer forint költséggel kialakított és impozáns berendezéssel ellátott új üzletházban csaknem 8 és fél millió forint betét- és 4 millió 612 ezer forint kölcsőnállományt kezelnek. Komlósi Lajos tanács­elnök beszédét követően Sarka- di István MÉSZÖV-elnök sza­lagátvágással adta át rendelte­tésének Dobosz nagyközség ú(j létesítményét. A takarékszövetkezet ttzlethá- zának megnyitása után Szele- zsán Péter, a Kétegyháza és Vidéke Takarékszövetkezet ügy­vezetője szólt elismerően a SZÖVTERV Vállalat Békés me­gyei Irodája dolgozóinak kiváló munkájáról. Ezt követően, kö­szönetét mondott azoknak a do­boziaknak — essen belül a ter­melőszövetkezetnek — és a ki- rendeltség dolgozóinak, akik mintegy 10 ezer forint értékű társadalmi munkával segítették az új üzletház létrehozását. Kü­lönösen sokat tett a pénzintéze­tért Doboz nagyközség szövet­kezeti veteránja, a 70 éves Ba­gó Károly, akinek Szelezsán Pé­ter átadta a takarékszövetke­zet ajándékát. Továbbá ezen az ünnepi eseményen vette át sok éves munkájának elismeréseként kiváló dolgozó kitüntetését, s a vele járó pénzjutalmat Szabó Julianna, a dobozi kirendeltség vezetője. Kép, «üveg: Balkns Imre GYEYI KÁROLY: MENEKÜLÖK Gyorsan esznek, kapkodva. Az ezredes megkérdezi: —Sietnek talán valahová? A választ meg se várja, mindjárt közli, hogy nagyon szeretné, ha együtt ma­radnának, parancsot adott ugyanis, amíg az ebéd tart, ku­tassák át a házat még egyszer. — ön kicsoda? — szegezi a kérdést Gézának. — Építészmérnök vagyok. Ma reggel érkeztem a szomszéd községből Különben a Rita kis­asszony vőlegénye. — Nagyon jő. Nagyon jó —, mondja az ezredes —■, majd se­gít nekünk, meg a honfitársa­inknak. Már most volna egy kis munka, ha vállalná. ■— Mi lenne az? — Ezt az épületet kell meg­vizsgálni szerkezetileg. Elbírna-e egy átalakítást? Például ebből a szobából kettőt kell csinálni kü­lön bejárattal, s a mennyezetet is megerősíteni. — Boldogan vállalom — fele­li sebtiben Géza és felnéz a mennyezetre. Hangjában túl­áradó örömmel ismétli: — Bol­dogan vállalom. — Helyes. Ebéd után azonnal kezdjen hozzá — mondja az ezredes. — Nem mehetnénk mégis » dolgunkra? — kérdezi idege­sen a jószágigazgatóné. — Nem, sajnos nem engedhe­tem meg, amíg nem jelentik, hogy átkutatták a házat Ezt így szoktuk, ezt így kell, háború van és így kell tennünk — fele­li az ezredes udvariasan és a mögötte álló katonától egy üveg bort kér. Maga bontja fel és tölt az asszonynak, Ritának és ma­gának. Int a katonának, hogy hozzon még és töltsön minden­kinek. Éjjel fél egy lehet, amikor ék­telen harci lárma keletkezik. Kint lódobogás, motorzúgás, orosz nyelvű katonai parancs­szavak. Rita az anyjával alszik, a hadnagy a másik szobában. Felriadnak, átmennek az ez­redes szobájába, de azt nem ta­lálják ott. Harckocsik vonulnak a ház előtt. Rita rémülten sza­ladgál a házban, egyik szobából a másikba. — Hol vannak? Hová lettek? — kérdi rémülten. — Lehet, hogy a németek jöttek vissza? Hiszen akkor szörnyű lesz itt, akkor mindnyájan elpusztulunk! Zokogva borul Géza mellére. Közben elhalkul a harci zaj. Mind messzebbről hallani az ágyúdörgést és a harckocsik lánctalpainak csörgését. Az özvegy kimegy a szobából, mindnyájan szótlanul követik, A kertbe mennek a frissen hán­tolt sírhoz. — Nem kellett volna meghal­nod — mondja komoran az asszony és mereven nézi a sír­hantot — Fel kell majd szednünk — mondja Rita. — Csak a háború végén —, jegyzi meg Géza —■, csakis ak­kor, amikor már papunk is lesz. *— Nem kell ennek pap holtá­ban se — mondja az özvegy — életében se szerette őket Az is­tent se szerette. Mindenki így jár, aki nem féli az istent Géza óvatosan elmegy a sírtól, a többiek állnak még egy dara­big, kis idő múlva feltűnik az özvegynek, hogy a fiatalember nincs ott. — Hová mehetett? — kérdezi Rita nagy kerek szemeket me­resztve a távolba. — Majd előkerül — mondja az asszony és karonfogva beve­zeti Ritát a házba. i • * • A tiszti kaszinó épületének te­tején egy ember igyekszik fel­felé a kis torony csúcsán álló szélkakashoz. — Hová igyekszik kérem? — szól fel neki Géza. — Leverem innen ezt a bádog­kakast, nem kell ez ide. — Én azt mondom kérem, hogy maradjon az csak ott. Jó helyen van az ott, különben sem jelképez az semmit. Ha csak ez­után nem mutatunk fel rá eset­leg, hogy lám, lám csak, ilyenek vagyunk — mondja Géza, ml-

Next

/
Thumbnails
Contents