Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
KÖR ÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra Két amatőr grafikus bemutatkozása Art « már-már professziónál ista biztonságot, ami grafikáit jellemzi, még nem fedezhettük fel a rézlapokon. A vonalra hangolt grafikus át-áthajol a kemény anyaggal viaskodó (jobb kifejezés híján:) réz-domborító válla fölött és a nehéz pillanatokban segíteni igyekszik. Ez a „segítség” nem használ a réz-reliefeknek: a térbeli ábrázolás egyelőre megoldhatatlannak tűnő részletein egydimenziós elem bukkan fel, a vonal, gyengítve a hatás tisztaságát. Hisszük azonban, hogy a rézlemez is előbb- ötóbb megadja magát a szorgalmas kísérletezőneík. Á Fiatat Orosházi Festők kiállítása Vollmuth Frigyes /i., ég július végén a //y békéscsabai Vá_ f / rosi Tanács dolgozóinak új klubjában Gafourek Károly festőművész nyitotta meg egy fiatal építész, Katsányi Pál grafikáinak kamara-kiállítását. A már több ízben rokonszenvesen bemutatkozott fiatalember ezúttal is kellemesen lepte meg a szemlélődét: a visszafogott és eszköztelen- nek tűnő rajzain az iskolázott vonalkultúra, a biztos kompozíciós érzék bizonyítékain túl már jelentkezik az érzelmi telítettség többlete is. E sorok írójának egyik kedvenc vesszőparipája a jól értelmezett (tehát szó szerint vett) amatőr művészet, s most örömmel írja le: ez a kiállítás csak elmélyíti rögeszméjét. A békéscsabai tanács új klubját, annak ízléses és több Célú hasznosításához mindenben igazodó belsőépítészeti megoldásait Katsányi Pál tervezte. Nem nehéz a képzőművészet formavilágán pallérozott ízlés nyomait ebben a munkában is fellelni. Reméljük: Katsányi a mások által tervezett klubokba is elviszi alkotásait. Vollmuth Frigyes annyiFöld ban amatőr, amennyiben „o művészet valamely ágát nem hivatásszerűen, hanem kedvtelésből műveli” — és amennyiben a fiatal művész tanár alkotói körülményei, lehetőségei távolról sem közelítik a hivatásosak körülményeit, lehetőségeit. Sovány vigasza lehet a frivol bölcsesség, amely szerint az igazi tehetség az egérlyukban is kibontakozik; — örömmel kell eltöltse viszont az a bensőséges siker, amelynek szeptember elsején részese volt a békési Jantyik Mátyás Múzeum ódon falai között. A békésiek a patinás épület két termét bocsátották Vollmuth Frigyes rendelkezésére, hogy a város közönsége műveivel megismerkedhes- sék. Aligha bánták meg: korábbi próbálkozásainak részeredményeit impozánsan összefoglaló gyűjteményt állított ki a vendég, aki első ízben jelentkezett számára új anyaggal: megmunkált rézlapokkal. Vollmuth jellegzetesen vonalra beállított egyéniség: a szellemi gyorsírás azonnali útját, a rajzot választotta, hogy élményeit, gondolatait rögzítse, mielőtt azok elillannának vagy megváltoznának. A festagyománmyá vált már, hogy a Fia- fy l_^/ tál Orosházi Festők minden év augusztusában közös kiállításon mutatják be esztendei munkájuk termését. Az idei, sorrendben a X±II. joggal aratott elismerést a szakemberek és a látogatók körében. Egyértelmű volt a megállapítás, hogy a korábbiaknál egységesebb, színvonalasabb volt a mostani. Miért volt jobb ez a tárlat a korábbiaknál? Egyszerű lenne a válasz: mert jobbak voltak a képek. A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. Lényegében egy strukturális változás történt, kevesebb volt a korábbi években kifogásolt — szűkkörűségről, s témaszegénységről is tanúskodó ■— portré, önarckép, csendélet. Helyette új, magasabb színvonalú tájképek, az ember és a természet, az őt övező környezet kapcsolatát kifejező alkotásokat láthattunk, s megjelentek az ember alkotó munkáját ábrázoló képek is. Ez utóbbi azért figyelemre méltó, mert évek óta hiányoztak a változó Orosházát bemutató képek. Jogos volt az észrevétel, hogy az orosházi festők éppen a helyi témákkal bántak mostohán, pedig a mai valóság megannyi témát kínál. A öt festő — Dénes Sándor, Fekete János, Feld- mann Tibor, Horváth János, Szlotta András — 93 alkotását mintegy kétezren látták. Dénes Sándor olajképei közül különösen az E3őszohasarok, az Útépítők, az Utcarészlet tetszett, hasonlóan tusrajza, a Kútnál. Fekete János mindkét akvarellje — a Domboldal, az Ösvény, — olaj- képei közül a Két ház, a Kápolna, az Öreg házak vonta magára a figyelmet. Feldmann Tibor gyopárosi akvarell-pitt képei újszerűségükkel, harmóniájukkal arattak sikert és kitűnő volt az öregember című olajképe is. Horváth János, a csoport egyik legtermékenyebb tagja ezúttal is jő kompozíciójú, élénk olaj- képeivel tűnt ki. A Hegyoldal, a Cigánylány, a Szomorú bohóc, a Családvárás, a Zsaluzok a fiatal alkotó gazdagodó látásmódjáról, művészi fejlődéséről tanúskodik. Szlotta András tehetségének újabb bizonyítékait láthattuk, kitűnő ceruzarajzai közül az öreg fa, a Bene-patak partja, A festő tetszett, de talán még ezeknél is jobbak a Kacs- kakezű és a Modell című linómetszet. Végül nem mehetünk él szó nélkül a festők és a város kapcsolata mellett. A város magáénak érzi festőit, támogatja, segíti őket. Évente kéthetes alkotó tábort biztosít részükre, képeiket rendszeresen vásárolja. Mint V. Kiss Margit művészettörténész írta a kiállítás prospektusának előszavában, örvendetes ez a patrióta magatartás, mert a támogatás a felelősségteljes érdeklődés bizonyítéka, ami kedvező hatással van a fiatalok további fejlődésére. Seleszt Ferenc «tényhez, szoborhoz idő kell, ő pedig a pillanatban találta meg, amit keres. A megfelelő pillanat rögzítése legfőbb erénye, s ezt annak köszönheti, hogy spontán készséggel rajzol, látszólag hallatlan könnyedséggel. (Azért látszólagos e köny- nyedség, mert a szemlélő nyilván mit sem tud a képet megelőző számtalan vázlatról, egy-egy vonal helyének a kutatásáról, a vonalak dinamikájának, ritmusának belső törvényeiről. Mi már a kész művet, az eredményt látjuk. És ez az eredmény nem csekély.) * A két fiatal grafikus azok közé a rokonszenves műkedvelők közé tartozik, akik szerényen, csendben munkálkodnak: az ég kárpitját hasogató dilettáns nagyképűsködés stigmája nem jelöli őket. Előhírnökei annak a várva várt új típusú embernek, aki oly természetesen, mint ahogy lélegzik, egyéb dolgai mellett kedvtelésből, a maga kedvére és a mi gyönyörűségünkre művészi eszközökkel fejezi ki önmagát és a világot. Akinek van mondanivalója és érdemes a meghallgatásra is. Kovács György Vollmuth Frigy®* Présház Varjúcsőrben Fiiadéin Mihály , amit nem lehet kibírni esők olyat szabóé leírni a föld alá viszem hát legszebbik versemet legyen megáldva hétszer ki látta szívemet fekete varjú csőriben dió voltam * ime lehulltam hogy fa legyek emberek béküljetek meg a készülődővei hisz amire vágyott olyan keveset játszhatott szegény és fönt és lent úgy várja már a csend hogy szíve szakad meg belé s ha van KESELYŰ mely tépi még a máját: hogy hiába volt annyi ütközet csak elégett s nem hozott TŰZET varjúcsőrben dió volt csupán s csak ha földbe hullt., csak azután.**, HM Vollmuth Frigyes Vihar
