Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
KÓROS TAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Dér Endre: , SZLOVÁK ÍRÓK KÖZÖTT — Amint az utcán is tapasztalható, egész Szlovákia a nagy nemzeti felkelés 30. évfordulójára készül. Ezt iparkodnak irodalmunk élő legjobbjai megünnepelni műveikkel — jegyzi meg a törökösem készített kávé kavargatása közben a házigazda, dr. Libor Knezek, a Szlovák Írószövetség irodalmi osztályának vezetője, a neves irodalomtörténész és kutató. A szövetség elnökének, a magyarul is kiválóan beszélő Andrej Plávkának dolgozószobájában ülünik. Kánikulai a hőség odakint, Pozsony utcáin olvad az aszfalt... Jó idebent, a tömör falak hűvösében — eszmét cserélni, barátkozni — őszinte, testvéri légkörben. A testvéri kapcsolat fogható jeleként kapom az ajándékot is, Plávka: „Szlovákia” című költői emel- kedettségű prózai írásának mini — bibliofil — kiadását. A bőrkötéses, Ludo- vit Fulla festőművész, a „Nemzet Művésze” cím birtokosának illusztrációival ékes, apró könyvben olvasom: „A nép... vágyait és reményeit mondákban és balladákban fejezte ki, fájdalmait és örömeit pedig — a pogánykortól a mai napig — számtalan népdallal... Bartók Béla egymaga több ezer szlovák népdalt gyűjtött össze, megérezve bennük a nép géniuszát... A szlovákok nemzeti jellegében min/tha Észak meggondoltsága, Dél temperamentuma, Nyugat ésszerűsége és Kelet szemlélődése találkozott volna; mintha kis országukban a Tátra örök havától a Du- na-parti szőlőskertekig a természet m-nden szépsége fészket rakott volna, s ezek a fészkek a soha el nem apadó, hol rapszodi- kus, hol pedig bacchusi életszeretet izzó forrásai maradtak”. Igaza van Andrej Plávkámák: az északias meg- gondolbság, a délies vérbőség és a keleties szemlélődés összefonódását tükrözik a Bartók gyűjtötte szlovák népdalok. S szinte valamennyi — a pusztítás, az oktalan vérontás ellen lázit. Kivált a katonanóták — amelyeknek mondandója oly meggyőzően csendült össze a zseniális magyar zeneszerző humanizmusával: „Ki hozzánk annyit járt, Most a föld takarja, Ki annyiszor ölelt, Itt porlad a karja...” Babits, Kassák, Illyés, Weöres tolmácsolója Élénk tekintetű, energikus mozgású fiatalember viharzik be az Írószövetség elnökének ajtaján. Palócos akcentussal, de szép magyarsággal köszönt minket a feleségemmel. Versesköteteket lobogtat kezében. Vojtech Kondrót a neve, harminchárom éves matematika-fizika szakos tanár —■ s elsőrangú költő és műfordító. Jelenleg Illyés és Babits válogatott verseinek műfordításán dolgozik. A kezében pedig Kassák és Weöres Sándor egy-egy kötetnyi verse — szlovákul. Nem sokat teketóriázik; az egyiket is, a másikat is — azonnal dedikálja. A Kassák-kötetbe ezt írja: „Dér Endrének — szívesen: V. Kondrót.” — A Weöres-kötet, a „Zma- menia” (Jelek) című első oldalára is lakonikus dedi- káció kerül: „Dér Endré- nének — szívből”. S máris boldog könyvtulajdonosok vagyunk... — Hogyan adtad a fejed a műfordítói munkára, erre a különös misszióra? — Nézd, egyszerű, mint az „egyszeregy” — válaszolja matek-tanárhoz illőn Vojtech. — Abban a középiskolában, ahol én voltam diák: Szencen, a szlovák irodalomtanárom egyszer felolvasta a szlovák betyárvezér, Jánosik balladáját: „...Nem szenvedtek tőlem, csak a hitvány urak/Sohase« bántottam szegény bojtárokat./Csak az urak ellen gerjedt föl a mérgem/Kik nehéz adókkal nyargaltak a népen.” Aztán melléolvasta a magyar betyár, Fábián Pista balladáját: „Göndör hajam nem hagyom levágni/Nem fogom a császárt kiszolgálni!” Ugyanaz az úrgyű- lölő, rebellis szemlélet — mindkét nép betyárballadáiban ... Persze, a tanári szó azért eshetett jó talajba, mert jól előkészítették azt a falumban ... Szülőfalumban, ahol félig magyar, félig szlovák anyanyelvű a lakosság. S ahol magyar nyelvű nagyanyám szájából felejthetetlen jóízzel csobogtak a magyar szavak.. „ „Sort kerítek Juhász Gyulára...” — Miért siettél épp Kassákot, Weörest szlovákul megszólaltatni ? — No, sort kerítek a Nyugat nagy nemzedékére is! Babits és Illyés után Tóth Árpádra, Juhász Gyulára, Kosztolányira. Eddig csak Juhásztól jelent meg válogatás — Beniáké, 66- ban. De a sors úgy hozta, hogy öt évvel ezelőtt Kon- csol László, magyar folyóiratunk, az Irodalmi Szemle egyik szerkesztője előbb jelképesen, a versek révén, majd — három esztendeje — valóságosan is megismertetett Weöres Sándorral, aki a feleségével. Károlyi Amyval hosszabb körutat tett a csallóközi magyarság között. Akkor kapott meg a költő varázsa, aki azt akarja, hogy „ne csak az ember olvassa a verset, hanem egyúttal a vers is olvassa az embert”. — És Kassák? — Kassákot a „Grimasz mindenre” és a „Mesteremberek” olvasásakor szerettem meg. Az Érsekújváron született költő a mi korunk, az értelem korának ars poeticáját fogalmazta meg számomra, prózában is: „Mintha építész lennék építeni szeretnék. A széteső dolgokat vasmarokkal összefogni, s egy új egységet hozni létre a körülöttünk levő zűrzavarból”. Hogyan ne kapott volna meg e fejtegetést, épp engem, aki matematikatanár és költő vagyok — egy személyben ... Búcsúzunk. — Szakolcát feltétlen keressétek fel! — int végül. — Ott tanított Juhász Gyula. ...Felkeressük, Vojtech! S köszönjük apostolkodásodat! Ahogy te írtad: „szívből”. Épületek, műemlékek Az írók Házában lakhattunk két hétig: innen látogattunk el néhány regényes hegyi tájra, s mind a népi építészet, mind a modem, paneles városnegyedek látványában többször gyönyörködhettünk. „Hát lehet a paneles épületekben gyönyörködni?!” .— hallom minduntalan ismerőseinktől, barátainktól az ironikus szavakat mióta hazatértünk. Nos, nem is szükséges ma már külföldre menni ahhoz, hogy meggyőződjünk róla: lehet! Hiszen az újszegedi, friss épületsort is mily barátságossá, vidámmá varázsolják a helyesen alkalmazott erkélyszínezések! Hát még, ha bátrabban élnének a lehetőséggel tervezőink. A szomszédok elég merészen élnek a színek atmoszférateremtő, egyhangúságot megtörő hatásával. Az Alaesony-Tátrában lelhető üdülő, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelésről neveztek el, nem csupán az erkély falak üde színeivel, hanem klinkerek_ kel és faburkolással történő építészeti változatosságok egész sorával válik egyedien vonzóvá, ember- szabásúvá. A Csorba-tónál látható Panoráma-szálló nem csupán statikai remeklés, hanem a forma, a plaszticitás variálhatóságának is szellemes példáját szolgáltatja. A bűbájos hegyi falvak, hangulatos kisvárosok régi építészetének jellegzetes elemeit — a kalligrafikus felületű, stilizáló épületfrontok rajzolatait, a faburkolatos és faragottkő- kandallós szobabelsők megoldásait számos középületben. szanatóriumban, szállóban alkalmazhatják. A stilizáló népművészeti épületelemek szerencsés szintézist alkotnak a modem, geometrikus formákkal. Hegyi tájakon, dombvidéken •— maga a Természet, a miliő ad — láthatóan — sok-sok jóízű ötletet a tervezőknek és a kivitelezőknek. Pozsony egyik új városnegyedében, a „Rovnice” nevűben például a háztömbök elhelyezését a dimbes-dombos talaj határozza meg: ahány Mucsl Józsefe Soproni képeslapok Két hét távol idegenben, két hét békés őszi csendben, két hét minden munka nélkül, még az ég is belekékül. Béke van a völgyben, hegyen, ősz díszlik a leveleken, színük most lesz nagyon gazdag, mint nálunk egy búzaasztag. Déli fekvésű, szép szobát kaptunk, a hegyre nézett ablakunk szeme. Illő csend és rend fogadott, s melle a földszintről felszűrődő zene. Csinos kisasszony hozott fel liften, a sok-sok gombbal egyre csak bajolt, s mikor fölértünk, zökkent a jó lift, formás feje az enyémhez hajolt. Szundikál az ősz a Károly-tetőn] kedves színeit álmosan szórja. Arany és bronz lesz az erdők lombja, amíg Sopronban töltöm az időm, Vendég is akad, úgy néha-napjánt Őszi lepke száll az ablakomra. Ragyog ruhája, szeme korongja csodáló arcom szemléli némán. ősz postása, te árva, kis pilléi Vidd üzenetem Békéscsabára, mondd el, hogy az igaz, jó barátra gondolok itt is, örömtelt szívvel. Vörös bársony volt úti ruhája. Szárnyára vette a képeslapot, búcsúzásul egy halk csókot kapott, s vidáman indult hosszú útjára. Már egy hete „szenvedünk? Iff, élvezzük a szépségeit az ódon utcáktól terhes városnak. Hej, ha te is köztünk volnál, velünk együtt ráhajolnál e nagy-nagy szabadtéri múzeumra. SS!»«»* ;>>*»&& VatKoayi jauos Aegi vár épület, annyi alapszint-variáns ... A közeli dombok élénkzöld erdeiből imponáló vonalritmussal ragyognak ki az egyes épületeik. Együtt szép az új — s az ódon Persze, az új lakások tízezreinek alapterületével már sok a probléma ... Egy kedv®, ismerős épületasztalos-famíliánál tett látogatásunkkor tapasztalhattuk. hogy a kétszobás lakások alapterülete aligha haladja meg az 53-54 négyzetmétert ... A „gyere ki, hogy bemehessek” tréfálkozó, évődő szólás szinte minden lakásra vonatkoztatható Rovnicán... A szűkös méret ötletek egész sorát sajtolja ki a lakásbirtokosokból. A mi barátaink a gyerekszobának berendezett emeletágyas megoldású, második szobácskába még egy zongorát is belevarázsoltak a leánykának és a fiúnak... Valaminő bűvös cipőka- nál-módszer segítségével. Annál tágasabb, szellősebb, persze, a restaurált pozsonyi vár sok-sok kiállítóterme, s a Régi Városháza és az úgynevezett Apponyi-palota összekapcsolásával kialakított Városi Múzeum. Sok magyar vonatkozás található benne; mindenekelőtt a tanácsterem, hiszen az 1526- os mohácsi csata után Pozsony Magyarország fő- és koronázóvárosa lett. Az Apponyi-palota helyiségei a szlovák nemzeti megújhodás, a Húrban vezette, 48- as polgári demokratikus forradalom dokumentumait tartják elénk. — Vadászati-erdészeti tematikájú képkiállítást is láthattunk e múzeumban; különösen Viktor Bilcsik tájképei, őzike- és medveábrázolásai árultak el nagy természetszeretetet és nem köznapi megjelenítőerőt. — Kellemes meglepetésként a „Zsivot” című képeslap szerkesztőségében az előtérben — alföldi hangulat fogadott: Cs. Pataj Mihály csabai születésű, Szegeden élő festő színgazdag kamaratárlata ... A vendégkönyvben sok~ sok, elragadtatást kifejező megjegyzés. A „Zsivot” szerkesztőségéből Pozsony legragyogóbb gótikus építészeti remekművéhez, a Szent Márton székesegyházhoz vitt utunk. Ezen a templomon annak idején kőfaragók, templomdíszítők, s építészek több nemzedéke munkálkodott. Bakócz Tamás érsek jókora új részeket toldatott a templomhoz 1510- ben. A gazdag barokk stílű Szent János kápolna végső részletként 1730-ban készült el. ennek szobrait s domborműveit európai hírű művész: Donner György Rafael alkotta. A dóm neogótikus tornya 85 méter magas. Tizenegy királyt és nyolc királynét koronáztak falai között, I. Miksától egészen V. Fer- dinándig terjed a sor. A kápolna gótikus oltárán ragyogó reneszánsz Pieta látható. A kriptában özön érsek, püspök, a Pálffy- család tagjai. S ide temették az ellenreformáció legnagyobb alakját: a gazdag nyelvezettel író Pázmány Pétert is, 1637-ben.
