Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-29 / 228. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Az egyetemek és a különböző szintű iskolák kapunyitásával egyidőben, jelképes csengőszávai indulnak a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezésében az országszerte népszerű szabad- egyetemek, tanfolyamok. A szocialista brigádok és egyéb munkásközösségek, az értelmiségi, alkalmazotti és ifjúsági kollektíváik szellemi gyarapodását szolgáló TIT-rendezvények és -sorozatok. Túlzás nélkül mondhatjuk : ma társadalmunk valamennyi osztályát, csaknem valamennyi rétegét érintő folyamat a rendszeres tájékozódás és tanulás, az osztályok, rétegek közötti szintkülönbségek fokozatos csökkentése. Annak a folyamatnak a kibontakoztatása, amelyet a maga eszközeivel — az MSZMP közművelődési határozatában rögzített módon — a kultúra valamennyi munkása is gyorsítani hivatott. A tudat, az ismeretek világában is fel lehet számolni a régi kiváltságok maradványait. A kívánatos társadalmi, művelődési, tu- datbeli integráció azonban — sajátos módon — csak a szociális és szemléleti skála mai realitását jelentő sokféleség tudomásulvételével erősíthető. Csupán akkor gyorsítható, ha pillanatra sem felejtjük el, sőt az ismeretterjesztés javára fordítjuk a sajátosságokat' és eltéréseket. Ma talán a legfontosabb az üzemi ismeretterjesztés demokratizmusának tiszteletben tartása. Senki ne gondolja, hogy a brigádok és műhelyközösségek munkásai nem tudják megmondani: mi érdekli őket, mire kíváncsiak? Igényeiket a műszaki és természettudományok. a , technikai, termelési műveltség körében fogalmazzák meg a legkönnyebben. A társadalomtudományok és a művészetek választékában nehezebb eligazodniuk, de ezeken a területeken is jellemezhető az érdeklődésük. Nyitottabb füllel-szívvel ül a helyére az a munkás, akinek módja volt és van ebben is véleményt nyilvánítani, kívánságait képviselni. Nem mindenki él majd e lehetőséggel. De még a hallgató dolgozó részvételi kedvét is erősíteni fogja, ha brigádját, műhelyét, üzemét — az ő tudomásával — szóra bírják, megrendelőként is kezelik, ha hangadó társaitól megkérdezik : milyen témakörökben kívánnak tájékozódni, kiket akarnak meghallgatni, milyen módszerekkel (film-, diavetítés, színészek közreműködése, szemléltetőeszközök stb.) szeretnék az előadást színesíteni. A cél az, hogy a munkás ne feszengő vagy unatkozó vendégként, hanem jóleső otthonossággal, a házigazda öntudatával vegyen részt a szamara rendezett előadásokon. éeá megmondani, hogy hazánk sok száz üzemének szocialista brigádtagjai, munkásai, alkalmazottai milyen társadalomtudományi, közéleti, művészeti kérdések iránt érdeklődnek 1974 őszéin — nyilvánvaló lehetetlenség. Ahány ház, annyi staokás, és talán ugyanannyi ízlés, vonzás, érdekeltség. Csakhogy a sokféleség mögött fölismerhető egy-kót — Soprontól Békéscsabáig érvényes — közös vonás is. Bizonyos péLdáúl, hogy a munkás a versek és regényeik, filmek és drámák dolgában is elsősorban saját élete felől tehető érdekeltté. Művészet- történeti, esztétikai, céhbeli szakmai megközelítés a dolgozók zömét hidegen hagyja, mert közvetlenül nem érinti. A munkás arra kíváncsi, ami vele és családjával, munkatársaival történik. A művészi alkotásokat is többnyire sorsa tükreként akarja és tudja megismerni, érteni s leikéhez is közel engedni. Ebbe a keretibe azután — ha létrejött az élményszerű találkozás — sok minden helyet kaphat. Beszélni lehet a történelmi háttérről, társadalom és művészet ösz- saefüggéseiről, az irodalom, a film, a színház műhelyproblémáiról. A kiindulópont azonban lehetőleg mindig az élet, a munkások által közvetlenül ismert valóság. Ilyen módszerrel erősíthető a munkások közötti olvasási kedv. A jó könyv sem csak a sízűkebben értett irodalmat, az úgynevezett szépirodalmat közvetíti. Dokumentumként is felfogható, ismeretet közvetít, világképet formál, az ember ízlését, értékrendjét befolyásolja. . Erre pedig manapság különösein nagy szükség volna. Hiszen mindenkit eláraszt a sok ismeret és híradás, a sajtó, a televízió, a rádió megannyi műsora. Csak a válogatás képessége szerezhet könnyebbséget, biztosíthat igazi élményt. De erre csak akkor képes az ember, ha sok mindenről — épp a legfontosabb dolgokról — van határozott véleménye, szilárd értékítélete, kiforrott ízlése. Mindez pedig csak a rendszeres olvasás adta műveltség és biztonság alapján fejlődik. Régi korokban — emlékeztetnek a művelődéstörténet szakemberei — a kastélyokban, majd a polgári szalonokban és a ká- véházakban mindennapi beszédtéma volt a tudomány, az irodalom és a művészet. Hozzátehetjük: a népélet is létrehozta a maga — idő és hely. lehetőségei szerint változó — fórumait: a kovácsműhelyt, a malomalját, a kocsmát, a vendéglőt, a szakegyletet. A munkások és parasztok mindig flgyeltek-ügypltek a friss eseményekre. Ma a lehetőség, és az igény is százszoros. Műhelyben, irodában, fehér asztal mellett és családi körben gyakori —> ha nem napi — téma az, amit a televízióban, a rádióban százezrek, milliók néznek és hallgatnak. A közéleti, tudományos és művészi információ túlnyomó része napjainkban- a tévé és a rádió közvetítésével jut el az emberekhez. Közismert dolog, vitathatatlan tény ez, mégis igaz, hogy közművelődésünk, ismeretterjesztésünk nem eléggé alkalmazkodik hozzá. Elején vagyunk még csak a tévéhez, rádióhoz kapcsolódó művelődési lehetőségek, formák és módszerek tanulmányozásának, felismerésének. Kísérletekre volna szükség. Arra, hogy országszerte keressék a tömegkommunikációs műsorok visszhangját szolgáló népi fórumok, üzemi és falusi tévékörök változatait. Azt, ami az említett hagyományokhoz is kötődik, mégis merőben új. Hiszen új a technika, és új a társadalom, amelyben létrejött és hatni képes. Visszatérve a társadalmi rétegek sajátosságaiból adódó változatokhoz: az értelmiségnek szánt szellemi szolgáltatások is több figyelmet kívánnak, mert eddig ki nem használt lehetőségeket tartogatnak, A történelmi, közgazda- sági, szociológiai, jogi stb. ismeretek körében, a művészet múltjában és jelenében eligazító tájékoztatásra az értelmiségnek azért is szüksége van, mert ez — túl az ismereteken — világnézeteit közvetít. Megkönnyíti az eligazodást há- záek és a világ eseményeiben, az aktuális társadalmi gazdasági folyamatok, a két világrendszer közötti küzdelem értelmezésében. Segít kialakítani az állam- polgári aktivitást, a szocialista közgondolkodást. Ez persze nemcsak az értelmiségi csoportoknál fontos, hanem általában: az ismeretterjesztés valamennyi területén és kategóriájában. A tanulás ugyanis akkor termékeny, ha nem elszigetel,. hanem összeköt honfitársainkkal társadalmunk gondjaival és erőfeszítéseivel, a szocializmusért vívott küzdelmek mindennapjaival és távlataival. Ebben pedig nagy szerep jut a humán ismeretek, az ember és közösségei, a társadalom anyagi és szellemi élete témakörében — röviden: a politika tudományos aspektusaiban — nyújtott tájékoztatásnak. Említsük most csupán a közéleti rátermettséghez szinte nélkülözhetetlen érzelmi, erkölcsi fedezetet. Ennek létrejötte és erősödése aligha képzelhető az irodalom, a film, a színház értékeinek — jól válogatott, de folyamatos — befogadása nélkül. Itt a figyelem- ébresztésben, és a közérdeklődésre legtöbb joggal számot tartó értékek bemu- tasában lehetne a TIT-nek többre vállalkoznia. Ki fog derülni, hogy fogékony közönségre talál. Derei Tamás került sor a tertütenvező művészek legjelentősebb országos találkozójára — a fal- és tértextil biennáléra — SzombathelyenKét hónapon át a Sava- ria Múzeum adott otthont a kiállítás anyagának, s az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. Közel 40 művész alkotása került bemutatásra. Sokféle anyagot, változatos technikai megoldásokat láthattunk. Kender, pamut, len, gyapjú, vászon, műszál, filc, seuyem egyaránt szerepelt szövött, varrott, ragasztott, nyomott, festett vagy éppen hímzett feldolgozásban. Sajátos hangulatot képviselnek ezek az ipari és képzőművészeti alkotásnak egyaránt tekinthető művek. Van közöltük számos hazai és külföldi kiállításon sikerrel Szereplő, ismert művész alkotása éppúgy, mint pályakezdő fiatalok újszerű kísérletei. A kiállítás hatásosságát csak fokozta az a Janus- arcúság is, amelyet a falon elhelyezkedő, illetőleg a térben szinte lebegő művek kettős hatása kelt a nézőben. Kiállításról kiállításra III. fal- és tértextíl Hennáié ’74 Szombathelyre elsősorban a kétezer éves múlt gazdag emlékei vonzzák a hazai és külföldi látogatók ezreit. Az utóbbi időben egyre gazdagabb és változatosabb kulturális és művészeti rendezvények teszik emlékezetesebbé a várost felkereső érdeklődők itt eltöltött napjait. Ez évben már harmad---------- » i xgyce-: z olta a katalógus előszavában olvasható megállapítást: „Szemlátomást gyorsan, sőt rohamosan növek szik a magyar kárpittervező iparművészet súlya, tekintélye, a szombathelyi bieranálé rangja.” Bizonyosnak látszik, hogy az 1976-os bemutatóval tovább folytatódik a sikersorozat, mely ismét nagyszámú érdeklődőt vonz a szombathelyi Savaria Múzeumba. Dr. Papp János (Kálovits felv.) Shaw, az utas Bemard Shaw egy alkalommal vonatra ült, hogy meglátogassa vidékén élő barátját. A vasúti rendelkezés szerint csak I. osztályú fülkében volt szabad dohányozni, a mozdony utáni első fülkében. Shaw beült ide, megtömte pipáját és derűs hangulatban fújta a füstöt. A vele szemben helyet foglaló egyetlen utast a füst köhögésre ingerelte. Morogva megszólalt: — Kérem, oltsa el a pipáját. — Eszemben sincs — vágott vissza Shaw. — Akkor szólok a kalauznak. — Szóljon. A kalauz megjelent, de ki se nyithatta a száját, mert Shaw felállt és ingerült határozottsággal útitársára mutatott: — Kalauz úr, mondja meg ennek az úrnak, hogy ne avatkozzék olyan dologba, amihez semmi köze. Mert a második osztályon és a mögöttem levő I. osztályú kocsikban megtilthatja a dohányzást, de itt nem. Nézze csak meg a vasúti jegyét! A kalauz elkérte az utas jegyét: az okvetetlen- kedőnek valóban második osztályra szólt a jegye. Szégyenhezve ki kellett vonulnia a fülkéből. Közbein hallhatta, amint a kalauz bocsánatát kér ShawtóL Amikor Shaw az esetet egy asztaltársaságban elmondta, többen felkiáltottak: — De honnan tudta, hogy a pasasnak második osztályra szólt a jegye? A nagy író mosolyogva felelte: — Roppant egyszerű. A jegy csücske kilátszott a mellénye zsebéből, hát nyomban megláttam, hogy pontosan olyan — mint az enyém. ® • • Tavasz volt, kirügyeztek a cseresznyefák. Shaw akkora vágyat érzett a természet iránt, hogy vonatra Kávét kavarva ült, megnézni a tengert Alig ült le, jött a kalauz, kérte a jegyet. Shaw izgatottan kutatott a zsebében, de nem találta. Ekkor a kalauz felismerte a nagy írót: — Ah, művész úr! Tessék csak hagyni! Majd meg tetszik találni. De ha nem lesz meg, az se okozzon gondot a művész úrnak. Én nem csak elhiszem, sőt, jót is állok azért, hogy ön megváltotta a jegyét. Tessék csak nyugodtan.. „ művész úr... Shaw eközben roppant gyorsasággal kutatott zsebeiben, majd ingerülten a kalauzra kiáltott: — Ne dumáljon már annyit, inkább segítsen megkeresni azt a nyomorult jegyet. Meg kell találni, különben nem tudhatom, hogy hol kell leszaH- nomí Shaw egyszer barátjával tett hétvégi vonatkirándulást. Bár igen feledékeny volt, barátja mégis .rábízta a jegyváltást. El is utaztak, majd a kirándulás után újre vonatra ültek, hazamentek. Az odautazásnál is Shawnál voltak a jegyek, s a barátja jegye is nála maradt. Jött a kalauz. Shaw kétségbeesve kaparászott a zsebeiben, szinte mindet kifordította, de csak az egyik retúrjegyet találta meg. Mikor már nem volt hol keresDusa Lajos Ma láttam, régi kedvesem karját lefogták gyáva rózsák A lépcsőn jött le, s nem velem — kávét kavartam éppen — és láttam régi kedvesem Jött némán engedelmesen nem nevetve nem összebújva — S gajdolni kezdett részegen az árulás stratégiája hátam mögött a pultra bukva gélnie, átadta az egyetlen jegyet a kalauznak, majd barátjához ford tót, széttárva kezét: — Édes öregem, ez szinte hihetetlen. Oly nyugtalan vagyok! H iába keresem, a jegyed örökre eltűnt. Most szólj hozzá. Még ilyet. Nahát! Dénes Gém gyűjtése A házigazda öntudata
