Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-29 / 228. szám
füT s hütet l»írm?iyarí?(íiilí. Páftv fhrsef Nyugalom és idegesség Természetes dolog, hogy számunkra a hét eseménye a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség moszkva— leningrádi útja, a Xjeonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttséggel folytatott tárgyalása és a szovjet dolgozókkal való találkozása volt. De bízvást állíthatom, hogy erre az utazásra érdeklődéssel tekintett az egész világ, különösen a szocialista országok közvéleménye. A látogatás alkalmat adott a pohárköszöntőkben, nagygyűlési beszédekben fontos külpolitikai állásfoglalásokra. A testvéri szocialista országoknak a magyar küldöttség tárgyalásairól szóló sajtóvisszhangját így jellemezhetjük: a szocialista országok szoros együttműködésének nemzetközi jelentőségét emelték ki. E sorok írója a hét elején Berlinben, az NDK fővárosában járt; az ottani televízió, rádió és valamennyi lap vezető helyen foglalkozott a Kádár János vezette delegáció útjával, fontos mérföldkőnek tekintette a szocialista államközösség egysége megszilárdításának útján. Berlin egyébként már saját ünnepének lázában ég: közeledik az NDK kikiáltásának 25. évfordulója. Az állami lét első negyedszázadát az eddigi alkotmány módosítása és kiegészítése is lezárja. Az alkotmány szövegébe bekerült, hogy a német munkások és parasztok szocialista államát örök és megbonthatatlan szövetség fűzi a Szovjetunióhoz. A két német állam egyidejű létezését rögzíti az új alkotmány és tulajdonképpen ennek következményét állapítja meg a nemzetek formálódásában: külön fejlődik a szocialista német nemzet! A német újraegyesítés valószínűtlenségének, sőt lehetetlenségének gondolatát igazoltnak látja az ember ma azáltal is, ami az NSZK-ban és általában Nyugat-Európában végbemegy. A bonni kormány új vihart kavart a Közös Piacon, vagyis a tőkés országok nyugat-európai integrációjában. „Bundesrepublik über alles... ”— így fogalmazzák egyesek a szövetségi köztársaság törekvését, hogy egyszer s mindenkorra biztosítsa és elfogadtassa szövetséges ve- télytársaival a maga vezető szerepét a tőkés Európában. A nyugatnémet állam elég erősnek érzi már magát (nemcsak gazdaságilag, pénzügyileg, hanem erkölcsileg, politikailag is!) ahhoz, hogy ne kelljen újra és újra megfizetnie a „helypénzt” a Közös Piacon, hanem most már maga lehessen a „piacét lenőr”, aki parancsol... Számtalan ilyen hasonlat lát manapság napvilágot a nyugati sajtóban. A toliforgatók fantáziáját az a tény mozgatta meg, hogy Helmut Schmidt kormánya egykettőre elutasította annak a közös piaci határozatnak a végrehajtását, amelyet pedig Érti nyugatnémet mezőgazdasági miniszter maga is aláírt, s amelynek értelmében a kilenc országban 5 százalékkal kellene emelni a parasztok portékáinak termelői árát. Ez a döntés kétségtelenül kevésbé kedvez a főként az ipari termelésben érdekelt Nyugat-Németországnak. Ma a bonni kormány első gondja az, hogy megpróbálja megfékezni az inflációt, a munkanélküliség terjedését. Ugyanakkor az egyoldalú . nyugatnémet döntés joggal háboríthatta fel a Közös Piac többi országának politikusait, gazdáit és közvéleményét. Altételeién megkezdte az általános vitát az ENSZ-köz- gyulés. Nagy figyelmet keltett Andrej Gromiko felszólalása. A szovjet külügyminiszter kifejtette, hogy a Szovjetunió folytatja erőfeszítéseit azért, hogy a nemzetközi enyhülés folyamata visszafordíthatatlan legyen. Gromiko a jelenlegi nemzetközi helyzetben a legsürgősebb feladatokat így összegezte; a ciprusi rendezés végett ösz- sze kell hívni az ENSZ keretei között egy tekintélyes nemzetközi konferenciát, fel kell újítani a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferenciát, be kell fejezni az európai biztonsági értekezletet a legmagasabb szinten hozandó döntésekkel, konkrét megállapodásokra kell törekedni a leszerelési jellegű tárgyalásokon Genfben és Bécs- ben, végül meg kell valósítani a fejlődő országok gazdasági függetlenségét szolgáló1 ENSZ- határozatokat. Az ENSZ-közgyűlés ezen a héten is alkalmat szolgáltatott fontos kétoldalú tárgyalásokra, eszmecserékre. Sorukból kiemelkedett az a vacsora, amelyet Kissinger amerikai külügyminiszter adott Gromiko tiszteletére. Érdeklődésre tartottak számot még azok a találkozók is, amelyek a ciprusi kérd ős megoldását voltak hivatva előmozdítani. Végül hadd hívjuk fel a figyelmet néhány közel-keleti eseményre: Szadat elnök, aki eddig a kormányfői teendőket is ellátta, miniszterelnökké Abdel Aziz Higazit nevezte ki. Az új kormány harmincnyolc tagú, öt új miniszter kapott helyet a kabinetben, de a kormányátalakítás nem érintette a bel-, a kül- és a hadügyi tárcát, tehát a kulcsfontosságú minisztériumokat. A palesztin ellenállás szélsőséges csoportja, a népi fel- szabadítási front kivált a Palesztinái Felszabadítási Szervezetből, amely eddig valamennyi ellenálló csoportot tömörítette. A „kinek használ?” kérdésre adható felelet az, hogy csak — Husszein jordániai királynak és a mögötte álló imperialista . erőknek ... Husszein ugyanis maga tart igényt arra. hogy a felújítandó közel-keleti béke- konferencián képviselhesse a palesztinoknak legalább egy részét. A hé! végének legdrámaibb hírei Portugáliából érkeztek: A jobboldal provokációs célzattal meghirdetett tüntetése előtt katonai akciókra került sor, a rádióállomásokat elfoglalták, a lapok megjelenését nem engedélyezték ... Az események értékelésével még várni kell, de annyi bizonyos, hogy . máris megmutatkozott: az április 25- én megvert fasizmus erői még nem adták meg magukat Portugáliában, szövetségben a nemzetközi reakcióval ellentámadást indítottak. Megemlékezések Egyiptomban hasszer halálának évfordulóián Szombaton, Gamal Abdel Nasszer halálának negyedik évfordulóján munkások, diákok, katonák és rendőrök menete tisztelgett a nagy arab államférfi kairói síremlékénél. A Szovjetunió és több szocialista ország kairói képviseletének vezetői szombaton, halálának negyedik évfordulóján megkoszorúzták Gamal Abdel Nasszer síremlékét. A magyar nagykövetség koszorúját Szűts Pál ideiglenes ügyvivő helyezte el. (MTI) Érezzük a megbecsülést és a szeretetet Kádár János nyilatkozata a magyar sajtó# rádió és televízió számára Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunióban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség vezetője Ler.ingrádban nyilatkozatot adott a magyar sajtó, rádió és televízió tudósítóinak akik a delegációt elkísérték látogatására. Hogyan összegezné Kádár elvtárs a magyar párt- és kormányküldöttség eddigi tapasztalatait, benyomásait? — Elsőként találkozásainkról szereinek szólni, amelyekre a .-szovjet vezetőkkel, a szovjet emberekkel sor került. Moszkvába érkezésünkkor — a számot felbecsülni persze nem könnyű dolog, de aligha tévedünk, ha azt mondjuk — vagy százezer ember fogadott bennünket. Hasonló fogadtatásban volt részünk itt Leningrádban is. Jártunk a piszkarjovói hősi temetőben, a Kirov nevét viselő gyárban, a Lenin születésének 100. évfordulóján felavatod emlékszobornál. Mindenütt hatalmas tömeg várt bennünket, fogadtatásunk felülmúlt minden várakozást. A vezetőktől kezdve az egyszerű járókelőkig szeretetek bizalmat, rokonszenvet, barátságot és testvéri érzést tapasztaltunk mindenki részéről, akivel csak találkoztunk. — Mindez nekünk kétszeresen is jólesett. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy nemcsak egyszerűen személy szerint üdvözöltek itt bennünket, hanem a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép képviselőiként is. Az a megbecsülés, a szeretet és ragaszkodás, ami itt a legkülönbözőbb módon kifejezésre jutott, a szocializmus útján haladó magyar népnek szólt. Legutóbb ezt tapasztaltuk például a nagyon forró hangulatú Kirov gyári nagygyűlésen is. ahol’ a szavak és tekintetek egyaránt kifejezésre juttatták, hogy nagyra értékelik a magyar és a szovjet nép barátságát. — Mi természetesen fel tudjuk mérni, hogy a két ország nagyságrendje nagyon is külön-. böző. Delegációnkat azonban itt j valóban minden szempontból egyenjogú, megbecsült barátként fogadták. Vezetőktől is, a gyűlésen felszólalt egyszerű dolgozóktól is hallottuk, hogy számukra ugyanolyan értékesés drága a szovjet—magyar barátság, mint nekünk a magyar —szovjet barátság. Mindenekelőtt ez a legmélyebb és ez egyben a legfontosabb benyomásunk is. Befejeződtek a magyar—iráni tárgyalások Szeptember 24—28 között magyar—iráni élelmiszergazdasági tárgyalások folytak Budapesten. A megbeszéléseken nagy figyelmet fordítottak a kereskedelmi kapcsolatok szélesítésére, a két ország mezőgazdasága és élelmiszeripara közötti kooperációs kapcsolatok bővítésére. Kitértek a tárgyalásokon a műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésére is. Az együtt- rpűködést jelentősen segíti majd. hogy a tárgyalások eredményeként megalakították a magyar—iráni mezőgazdasági és élelmiszeripari albizottságot. Az erről szóló jegyzőkönyvet szombaton ünnepélyes keretek között írta alá dr Dénárt Tajos mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes és Hos- sein Sepehri iráni mezőgazdasági mihiszterhelyettes. Hossein Sepehrit fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter , s az iráni vendég a kereskedelmi együttműködésről megbeszélést , folytatott dr. Szálai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettessel. Hadd ^érdezíűk meg, anélkül, hogy elébe vágnánk a tárgyalások befejezésének, a kiadandó közös közleménynek: a mostani tárgyalásoknak mi a jelentőségük a magyar—szovjet politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok jövője szempontjából? — Véleményem szerint — és ez nem szokványos protokolláris kifejezés — nagy jelentőségű ez a találkozó. Eddig — megérkezésünk napján, majd az azt követő napon — két tárgyalást folytattunk Mégbeszél-, tűk kétoldalú kapcsolataink helyzetét és a nemzetközi kérdéseket. E kettőt persze nem lehet egymástól elválasztani, de lehet külön szólni egyikről is, másikról is. Kétoldalú kapcsolataink továbbfejlesztése ügyében elmondhatom, hogy mind a velünk tárgyaló szovjet delegációnak, mind a magyar pártós kormányküldöttségnek ugyanaz volt a szándéka és elhatározása. Mindkét fél az élet minden fontos területére kiterjedő kaÄsolatpink erősítésére, bővítésére, további mélyítésére és szélesítésére törekedett. Tárgyalásaink ilyen szellemben folytak, ennek megfelelő elvi megállapodásokra jutottunk és ezeket a mindennapi munka során realizálni fogjuk. Ez a kérdések egyik csoportja. A másik kérdéscsoport ügyében szintén teljes a magyar— szovjet elvi egyetértés és az együttműködés, de itt már olyan nemzetközi problémákról _ a h aladás és a béke nagy kérdéseiről — van szó, amelyek nemcsak a magyar és a szovjet népet érintik. A haladás és a bé- ke — két olyan fogalom, amely a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok politikájában összeforrt. A mi fő jelszavunk és célunk a szocializmus, a haladás és a béke. Mi a béke biztosítását népeink, Európa és a világ népei központi, legfontosabb érdekének ■tartjuk. Ahogy azt mondani szoktuk, ha dolgozhatunk, tudunk építeni. Ehhez azonban az kell, hogy béke legyen. A béke fenntartáséban tehát egyaránt érdekeltek a szocialista, a fejlődő és a kapitalista országok népei. — Amikor tehát arról tárgyalunk, hogy általában hogyan tudnánk együtt jó szolgálatot tenni a haladás és a béke ügyének, akkor nemcsak a két ország érdekeit képviseljük, hanem általánosabb célokat szolgálunk, ami a jelenlegi időszakiban feltétlenül szükséges is. — Nagyon örvendetes tehát, hogy ezekben a nagy nemzetközi kérdésekben is azonos a Magyar Népköztáraság és a Szovjetunió elvi alapokon nyugvó állásfoglalása. A kérdéseknek e csoportjára vonatkozóan is elmondhatjuk, hogy a jövőben is minden bizonnyal erősödni fog az eddig is harmonikus magyar—szovjet együttműködés — a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ügyeiben és a külpolitikában egyaránt. Ismétlem és hangsúlyozóéi.: ez a mi két országunk népeit is szolgálja, és emellett általában a népek közötti barátság ás béke ügyét is előmozdítja. — Egyébként hadd jegyezzem meg: ahogy szokásos és illő, közös nyilatkozatot fogunk megszerkeszteni és nyilvánosságra hozni, amelyben a legfontosabb és legidőszerűbb nemzetközi kérdésekről is kifejtjük közös álláspontunkat, s ennek megfelelően akarunk és fogúink a jövőben is dolgozni. Köszönjük Kádár elvtárs a beszélgetést. — Én is köszönöm, hogy megkerestek és röviden tájékoztatást adhattam itteni hogylé- tünkről és munkánkról. (MTI) Megkezdődtek a kubai- amerikai tárgyalások Tizennégy évi vihar és csend után szombat délelőtt megkezdődtek Havannában a nem hivatalos kubai—amerikai tárgyalások a két ország közeledését érintő kérdésekről. Jacob Javíts és Claiborne Pell szenátorok péntek este megérkeztek Kubába, számos hivatalos személy és több mint húsz újságíró kíséretében. Jacob Javits megérkezése után újságíróknak kijelentette: „nem hoztam semmiféle üzenetet Ford elnöktől vagy Kissin- gertől. De azt tudom, hogy elérkezett az idő, hogy az Egyesült Államok felülvizsgálja, a Kubával szembeni politikáját. Amióta 1961 januárjában az USA megszakította a diplomáciai kapcsolatot a szigetországgal, amerikai szenátorok első ízben látogattak el, Kubába. Jól értesült körök tudni vélik, hogy Fidel Castro is fogadja majd a washingtoni vendégeket. Havannai hivatalos körökben szükségesének tartják hangsúlyozni, hogy a két szenátort nem a kubai kormány hívta meg. A mostani megbeszéléseket a vélemények és álláspontok tisztázásához vezető út első lépéseként értékelik. A kubai kormány ugyanis a fő kérdésekben addig nem hajlandó semmiféle konkrét tárgyalásba bocsátkozni, amíg az USA feltétel nélkül meg nem szünteti a blokádot, A mostani érintkezés felvételére olyan időszakban került sor, amikor Kuba a szocialista közösség tagországainak segítségével átvészelte a nehéz éveket, s ma már sikeresen fejleszti gazdaságát. Havannában óva intenek a túlzott optimizmustól, noha az a tény, hogy amerikai szenátorok Kubában tárgyalnak, már önmagában egy új folyamat kezdetét jelenti, nemcsak a két ország kapcsolatában, hanem a latinamerikai történelemben is. (MTI) esnoi terliszter szövetek ■NniuMSMiBHCHSHiBaan 9 Bimmsss. ™ 1874. SZEPTEMBER 39.
