Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-20 / 220. szám
Az üzemvezető és a munkafegyelem Hová vezetaz Á. István immár több mint I két évtizede dolgozik ugyanab-1 ban az üzemben. Szakmája esz- j ( tergályos. Munkájáról vezetői el- í ismeréssel beszélnek. Ám magatartásával kapcsolatban a véleményük megoszlik. Az üzemrész vezetősége azt mondta róla, olyan ember, aki a kákán is csomót keres. A párttitkár pe- j dig a következőket mondta: Á. i István őszinte ember. Legtöbb- ' szőr amiatt háborodik fel, ha munka közben fegyelmezetlen- í séget tapasztal. Nagy odaadással dolgozik. Az is igaz, hogy éles a nyelve és bárkinek megmondja véleményét. Volt is egy esete, majdnem fegyelmit kapott. . .. Á. István erről az esetről a következőképpen számolt be: — Én teljesítménybérben dolgozom. Arra törekszem, hogy minél több legyen a teljesítményem. A munkaidőm minden percét kihasználom. Ha akármilyen oknál fogva akadály gördül a munkám elé, Bizony felháborodom. A múltkor az történt, hogy majdnem négy órát állnom kellett, mert nem volt anyag. A következő héten éjszakai műszakban elromlott a gépem. Az üzemnek négy szerelője van. Mind a négyen órabérben dolgoznak. Az a feladatuk, hogy karbantartsák a gé- i pékét. Kerestem őket, hogy jc>j - j jenek és javítsák meg a gépemet. Alig tudtam rájuk találni. I Másnap panaszt tettem az üzem- j rész.vezetőnek. Tegyen valamit, j <ö azért van, hogy szervezze meg j a munkát és tartson fegyelmet. Erre azt válaszolta, hogy minden apróságon zsörtölődök. Nagyon kikeltem maiamból.., Ä. István bizony nem válogatta meg szavait, hangját sem ' halkította le. A sértésektől bí- ' borvörösre gyűlt az üzemrész- j vezető arca. A fegyelmiből még- ' sem lett 6emmi. Az üzemvezető talán időközben rájött, hogy az idős munkásnak igaza volt. Ám a munkafegyelemre való javas- I latát nem szívlelte meg. S az- ■ óta is elkerüli, vagy! elnéz fölötte. A négy szerelő viszont úgy jár-kél az üzemben, mint- , ha köszönetét várnának azért, mert bejöttek a munkahelyre. Á. István magában duzzog. Az ] előbbi példához hasonló eset ugyanis megismétlődött. Üjra anyaghiány miatt kellett állnia. Igaz. a munkaidő-kiesés csak két óra volt. Vigasztalót!) A következőkben talán egy órára csökken ez az idő ... Az esettel kapcsolatban sok a kérdőjel.- Az egy pillanatra sem kétséges, hogy mi váltotta ki az esztergályos felháborodását. Egyértelmű a válasz: a laza mun- ! kafegyelem, a hanyagság. Vajon miért háborodott fel ezen az üzemrész vezetője? Neki talán nem érdeke a munkaidő maximális kihasználása? Meghökkentő választ adott erre a kérdésre. — A legtöbb baj a munkamorállal van. Ha egy vezető meg akarja fenyíteni azt, aki munkaidő alatt lóg. az illető nyomban rohan á szakszervezethez vagy a munkaügyi döntő- bizottsághoz. Mindenhol neki 1971. SZEPTEMBER 20elvtelen ség ? adnak igazat. A vezető pedig egyedül hadakozik. Ez történit Á. István esetében is — szögezte le végül. Ámbár amikor ezt mondta, kissé megingott a határozottsága ... Akarva, akaratlanul el kellett ugyanis ismernie, hogy a rossz anyagellátás miatt többször kellett állnia a gépeknek. Azt sem vitatta, hogy az anyagellátás biztosítása az ő feladata. Ennek ismeretében a logikai konklúzió egyáltalán nem övezi glóriával az üzemrész vezetőjét. Ha az anyag nem érkezett időben a műhelybe, emiatt, nyilvánvaló. a kritika elsősorban rá vonatkozott. Szó, ami szó, hanyagul látta el a feladatát. Ezért voltak annyira sértőek Á. István szavai. Ezért akart fegyelmit adni hangulatkeltés címén az esztergályosnak ahelyett, hogy önkritikát gyakorolt volna. Az üzemrész vezetője beszélgetés során kissé rezignáltan jegyezte meg: — Ha az ember erélyes kézzel akar fegyelmet tartani a műhelyben, könnyen lejáratja magát. Á. István esete azonban nem igazolja ezit az állítását. Hiszen az esztergályos panasza alapján felelősségre kellett volna vonnia a négy szerelőt. Ez viszont nem történt meg. Holott, nem ez volt az első eset, hogy az éjszakai műszakban nem tettek eleget — vagy csak vonakodással —munkaköri kötelezettségüknek, önkéntelenül vetődik fel. vajon a felelősségre vonás azért marad el, mert nem akarta lejáratni magát? Szó sincs róla. Az egyik szerelő kissé cinikusan fogalmazott: A főnök régi haver. Együtt jártunk iskolába. Mi mindent haveri alapon szoktunk elintézni... Ez nyilván azt jelenti, noha szó szerint nem hangzott el, a lógást haveri alapon „végzi” ' el. Valahol itt a rejtély kulcsa. Elvtelen engedményekkel, olcsó népszerűséggel nem lehet munkafegyelmet teremteni. Nem az erély, hanem az ilyenforma módszerek járatják le a vezetőt. A munkások többségét pedig okkal háborítják fel. Ámbár nem mindegyikük teszi ilyen éles hangon szóvá, ahogy Á. István tette. Napjainkban a szabad szom- ; bat bevezetésével heti 44 órára ■ csökkent a munkaidő. Erről az • örvendetes tényről rengeteget : beszélünk. Arról viszont keve- ; sebbet, hogy a csökkentett mun- • kaidőt maradéktalanul ki kell ■ használni. Hiszen — és ez köz- ; tudott — társadalmunk fejlődé- : sének és az egyén boldogulásé- : nak alapja a munka, a terme- ■ lés. Arról keveset szólunk, • hogy a fegyelmezetlen munka ; milyen károkat okoz. A mun- ■ kafegyelem lazaságának okáról : pedig alig esik szó. A. István • esete példázza, hogy az első ■ okok közé tartozik a rossz mun- : kaszervezés és az elvtelen ve- 5 zetési módszerek alkalmazása, i Az is vitathatatlan, hogy a t munkafegyelem színvonala a ; vállalatoknál híven tükrözi az j üzem és a munkaszervezés ha- • tékonyságát. ' Ezért is mondjuk: Á István- ; nak van igaza! Scrédi János • Hetvenötezer lorint jutalom a legjobbaknak A Békéscsaba és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet nemrég tartotta meg a kongresszusi verseny féléves értékelését. Hagyomány, hogy a szövetkezet dolgozói rendszeresen vállalásokat tesznek a Kiváló Szövetkezet cím elnyerésére. 1974-re a termelési tanácskozáson a tavalyi 152 mil_ lió forintos forgalommal szemben 170 millió forintos forgalom teljesítését vállalták. Az is szerepelt e vállalásban, hogy a tavalyi eredménytervet 400 ezer forinttal túlteljesítik. Csatlakoztak a XI. kongresszus tiszteletére hirdetett szocialista munkaversenyhez. A legutóbbi értékelés alkalmával a szövetkezet vezet« megállapították, hogy vállalásukat időarányosan teljesítették, sőt túlteljesítették. A kongresszus tiszteletére, valamint hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából 12 kollektíva vesz részt a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó versenyben. Ezek között van a Szász Fálné által vezetett, Kállai Éva nevét viselő szocialista brigád (a 4-es számú önki- szolgáló bolt kollektívája), valamint a 25.. jubileumi brigád, melynek tagjai a központban dolgoznák. E két kollektíva már többszörös tulajdonosa e megtisztelő címnek. A szövetkezet brigádjai jól dolgoztak, bizonyítja ezt az is, hogy a legutóbbi értékelés alkalmával a versenyben résztvevőknek 75 ezer forint jutalmat osztottak ki. A szövetkezet gazdasági, párt- és társadalmi szerveinek vezetői elismerésüket fejezték ki a versenyben részt vevő legjobbaknak. Ezen a tanácskozáson újabb vállalások születtek, a 25. Jubileumi Brigád például a korábban vállalt 150 társadalmi munkaórát megtoldja újabb 150-nel. A többi brigád is tett hasonló vállalást. Back Gyula Szovjet és francia nővénynemesítők Odesszában, a növénynemesí- tő-genetikai intézetben tartották meg a szovjet—francia tudományos tanácskozást egy fontos kalászos, az árpanemesítés problémáiról. August Berlidget, neves francia genetikus, akinek nevéhez az Ager-féle, sokfelé elterjedt árpafajta nemesítése fűződik, a tanácskozás uitán újegyüttműködése ságíróknak kijelentette: nagy hatást tettek ránk szovjet kollégáink eredményei. Különösen érdekes előadást tartott Garka- vij akadémikus az Odesszában nemesített fagyálló és dőlésmen. tes őszi árpa fajtáról. A két ország tudósai megállapodtak információk és nemesi tési anyag cseréjében is. ' iiH««igmnEisniiKii(ici8iafii» eeaasasaasasacaaaaease«* Padlóváz szerelőcsarnok a Csepel Autógyárban Megkezdődött a termelés a Csepel Autógyár új padlóvázszerelő csarnokában. Képünkön: az új csarnok NDK szerelőszalagja (MTI Fotó — Koppány György — KS) Csoór István: Af fk cl I M AR f< IS... r / rKv^ / r l1-| „Köpni való, aljas gazember leszek, ha még egyszer a kocsmában szeszes italt iszok. Fi- lyó Imre gátőr.” Ez a büntetésem, ötszázszor kell leírnom és a legközelebbi raporton bemutatnom. Ez a parancs, mégpedig dupla Károly nagyságos igazgató-főmérnök úr parancsa. Mennyit körmölhetek addig, nagy ég! De nem hajtom magam. Sűrűn pihentetem az ujjaimat, nézem a petróleumlámpa pislogó világát és közben sokat gondolkozom. Többek között azon, hogy jó volna kopírt tenni a papír közé. Gyorsabban haladnék ... Elvetettem rögtön, mert eszembe jutott Csapó Mihály, a szomszéd gátőr. így csinálta, de rá is fizetett. Átnyálazta dupla Károly a koma irkáját és máris bökdösite az írást: — Ez mi?! — Alázatosan jelentem, írás... — De milyen? — Tenta meg ceruza. Vegyesen... Elfogyott a kalamárisból a tenta... — Nagyanyja füle bojtja...! Indigó! Mars ki! Más szöveget íratott Csapó Miskával. Hosszabbat, ráadásul még a fejadagot is megfejelte, ezerre... „Feljebbvalómat még akkor sem csapom be, ha gyűjtést vágnak a hátamon, feljebbvalómnak még akkor sem ha- zudok, ha mogyorómat mángorlóval mángorolják. Csapó Mihály gátőr.” Megvillant bennem az is, hogy szétszedem az irkát. Az asszonynak adok két lapot, a fiamnak is kettőt. Hármónk- nak gyorsabban menne. De elvetettem. mert nem akartam úgy járni, mint a vasút melletti gátőr, Köti Bandi. Tisztelgett a raporton és nyújtotta a teleírt füzetet. Belelapozott dupla Károly és már a harmadik oldalnál kiállt szeméből a vasvilla. — Ezt ki írta? — Nagyságos igazgató-főmérnök úr, alázatosan jelentem, én... — Azt hiszi, hülye vagyok! Ez más kéztől való... — Alázatosan jelentem, az egyiket jobb kézzel, a másikat ballal írtam... Megtalálta a hatodik oldalon a lánya írását is, akinek igen szép betűi voltak, mert kijárta a négy polgárit. Az orra előtt lebegtette a kék fedelű irkát. — Ezt meg akikor mivel írta, mi?i Köti Bandinál is emelt a porción. Ezerszer vésette papírra: „A hazudós ember lopós is, de ezenfelül még bitang, sem- mirevaló, becstelen is, mert a rászabott munkát mással végezteti el. Köti András, gátőr.” A Fokközi gépész is eszembe jutott, az öreg Salap, nyugodjon. Jól átverte a palánkon dupla Károlyt. Salap is ökörnyálba lépett és megkapta a fejadagot. Hosszú szószt diktált le neki, mert a gőzgép körhagyó- ján tűhegynyi rozsdát talált.. „A jó gazda gondosságával ápolt gépek alkatrészei még akkor sem rozsdásodnak be, ha azokat napjában háromszor sósavval kenik be. Salap József, gépész-gátőr.” A következő vasárnap délelőtt már vitte az öreg Salap az ötszázszor leírt szöveget. Felakadt a szeme , duplának, nyelte a nyálát, még a káromkodásról is megfeledkezett. Salap ugyanis az unokájával szedette ki a betűket és a játék guminyomóval vetette papírra...
