Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

Pulóver kimonószerű ujjakkal eesssBBsesesassBCS! A kutyaés a gyermek Krisztinával gyakran találkozom. Első és má­sodik osztályban tanítottam. Most már har­madik gimnazista. Szinte nem akarok hinnj a szememnek, ahányszor csak szemben jön velem a szép testtartásé, határozottan, keményen lép­kedő, de mégis rugalmas járású, nagylány Ber­civel, „aki” nem más, mint egy vizsla kutya. Az 6 póráza van Krisztina kezében. Nem akarok hinni a szememnek, mert Krisz­tina teljesen megváltozott, amióta kutyatulaj­donos lett. Elkényeztetett, önállótlán, halk szavú kislány volt. Kísérték az iskolába, eljöttek érte, vitték a táskáját. Testnevelés-órákon bátortalan volt. Negyedikes korában a szülei megajándé­kozták egy kölyök vizslával. Nagy változást hozott ez a gyermek életébe Szülei — nagyon okosan — Berci gondozását, etetését, sétáltatását Krisztinára bízták. Ami kor látták, hogy a kislány már „jól fogja” a kutyát, az. is „betört” & engedelmeskedik neki, akkor távolabbra, vizslafuttatásra is elengedték. Egyedül vitte ki a kutyaképző iskolába. Nem volt rest — az egykor ugyancsak szívesen lus­tálkodó, nehezen kelő lányka — vasárnap is időben felkelni, hogy pontosan odaérjenek a fog­lalkozásokra. Az egész lénye, a beszéde, a fellépése is meg­változott: egyszóval kutyatulajdonossá lett. aki­nek kötelessége „valakiről” gondoskodni, az ut­cán a közlekedésnél figyelni, vigyázni. Mind­ezért cserébe azt érezheti — ezt büszkén mond­ja is —, hogy Berci bátran nekimenne annak, aki őt bántani merné. A kutya szereti a gyermeket. Sn meg mindig szerettem a kis kutyatulajdonosokat. Az a gyer­mek, akinek van kutyája, az nem kínozza, nem bántja az állatokat. Tudja, hogy az állat is érez. A saját kutyájánál tapasztalja, hogy mennyire várja haza a család tagjait, milyen hűséges fő- torát, mennyire megérzi a család általános han­gulatát. Örül, ha sétára indulnak, szomorú, ha — valamely okból — őt otthon hagyják. A gyer­mek mindezt látja, tapasztalja s ezek nyomán nemesebb tulajdonságok alakulnak ki benne, ér­zelmi világa gazdagodik. A kutyagazda fiatalokat a sétáltatás és a fut­tatás élfoglalja. Nem érnek rá csavarogni. Ta­lálkoznak a kijelölt futtatók^ sétáltatok közelében egy-egy téren. Élénk tapasztalatcsere folyik ott: mit eszik, milyen oltásokat kapott, jó-e trimmel- tetni, lesz-e kiskutya stb. stb. A tereferélő cso­portban persze minden gazda az ő kutyáját tartja a legszebbnek, a legokosabbnak. No, de bo­csássuk ezt meg nékik. Kati a dogjára büszke, az övé a legnagyobb ku_ tya a környéken. Ildi a foxiját látja legfoxibb- nak. Zsuzsa hatalmas németjuhásza a legfé­lelmetesebb, nemhiába Szultán a neve. Csak Géza vonul kicsit félre a ..kutya szülői-értekez­let” csoporttól. Fél, hogy lenézik, mert az ő ku­tyája nem fajtiszta, de nagyon szereti. Okos, hűsé­ges pajtása... és tud legalább annyit, mint faj­tiszta társai. „Több fajta előnyös tulajdonságát hozta magával!”— próbálom neki magyarázni. Géza siet a leckéjével, a tahulással, hogy minél több időt mászkálhasson a szabadban, s már ez önmagában is jó, és egészséges — ha kicsit félre­húzódva is — Pamaccsal. Mint pedagógus, csak jó példáját láttam ed­dig a gyermek—kutya viszonynak. Rábeszéltem a szülőket — különösen a kertes házban élő­ket — a kutyatartásra. Ma is azt tartom, hogy a jó bizonyítvány jutalmaként kapott kölyök­kutya sok örömet szerez a gyermeknek, s egy­általán nem vonja el a tanulástól. Dr. Gergely Károlyné 0 csecsemő és kisgyermek táplálásáról A harmonikus testi és lelki fejlődés érdekében! A csecsemő és a kisgyermek korszerű táplálásáról számtalan népszerű tudományos és felvilá­gosító könyv jelenik meg. Van­nak azonban problémák, ame­lyekről keveset beszélünk. Az egyik ilyen kérdés a szoptatás. A szoptatás csak a mai mo­dern időkben okoz problémát, mert az anyák nem ismerik fal a fontosságát, ezért idő előtt el­hagyják, vagy egyáltalán nem szoptatnak. Gyermekgyógyásza­ink pedig mindig szorgalmazták, különösen a koraszülött és kis- súlyú csecsemők ellátásában tartják nélkülözhetetlennek. Az anyatejet biológiai tulaj­donságai és az eddig nem kielé­gítő minőségű hazai tápszerek miatt, a gyermekegészségügyi ellátás igyekezett is a rászoru­lók részére biztosítani. Az anya­tej biztosítja ugyanis legjobban a csecsemő optimális fejlődésé­hez nélkülözhetetlen tápanyago­kat, ásványi sókat és védőanya­gokat. Ismeretesek olyan adatok is, amelyek az anyatej egyes táp­anyagainak alapvető fontosságát bizonyítják az idegrendszer fej­lődésében. Az anyatej összetéte. lének élettani jelentősége mellett azonban elfelejtkeztünk a szop­tatáséi, arról a természetes táp­i: WKfS MSffl: ÍPUJSSCl 1974, SZEPTEMBER 15. lálási módról, amely legalábbis részben és egy időre fenntartja azt az egységet, ami a méhen belüli életben anya és gyer­mek között fennállott. A szopta­tással a csecsemő nemcsak táp­lálékot kap az anyától, hanem melegséget, védelmet és támaszt is. Éppen ezért a szoptatás az anya—gyermek kapcsolat alap­vető tényezője. A szopás megkí­vánja a csecsemő aktív részvé­telét, együttműködését a táp­lálkozás műveletében. Az első hónapok táplálkozási örömének élménye döntően meg­határozza a kisgyermekkor táp­lálkozási szokásait. Sok kismama nem szoptat. Azt hiszik, hogy ugyanolyan jó az idegen lefejt anyatej, vagy táp­szer, vagy tehéntejhígítás. Vagy ha nem is olyan jó, más is így csinálja és látják, hogy felnőnek azok a csecsemők is, akiket nem szoptattak, sőt kövérebbek, mint a szopós csecsemők. Hogy a táp­lálkozási ösztön, az öröm és a megkapaszkodás milyen szoro­san összetartoznak, azt viszont nem tudják. Ma, amikor hazánkban is jó minőségű tápszerek kerülnek forgalomba, fennáll annak a ve­szélye, hogy a szoptatási kedv tovább csökken. Ezért tartjuk fontosnak már a terhes anyák és szülőnők figyelmét felhívni a szoptatás biológiai és pszichés jelentőségére, a gyermek harmo­nikus testi és lelki fejlődése ér­dekében. Dr. Agfalvy Rózsa ŐSZIBARACK­RECEPTEK KÓKUSZOS ŐSZIBARACK. Vásárolunk 1 kg félkemény őszi­barackot, megmossuk, hosszúkás szeletekre vágjuk. Adunk hozzá ízlés szerint cukrot, 1 csomag kókuszreszeléket, 3 evőkanál ba­rack. vagy cseresznye pálinkát. Összekeverjük, üvegtálra hal­mozzuk, tejszínhabbal leöntjük. Babapiskótával, jéghidegen tá­laljuk. ŐSZIBARACK TŰRÓKRÉM. Hozzávalók: 30 dkg gyümölcs, 25 dkg tehéntúró, 3 dl tejszínhab, 10 dkg vaníliás porcukor. A túrót áttörjük szitán, a tejszínhabot édesítsük 5 dkg vaníliás cukor­ral, kétharmad részét vegyítsük össze a tehéntúróval, felét osz- szuk talpas poharakba. Erre rak­junk egy réteg megmosott, le­csepegtetett, szeletekre vágott gyümölcsöt — néhány szeletet hagyjunk díszítésre —, szórjuk meg a maradék 5 dkg cukorral és tegyük rá a megmaradt túró­krémet. Díszítsük a félretett tej­színhabbal és néhány szelet gyü­mölccsel. Tegyük jégszekrénybe, hidegen kínáljuk. ÖSZIBARACKLEPÉNY 42 dkg lisztet, 18 dkg vajat, 8 dkg zsírt, 12 dkg porcukrot, 3 dkg da­rált mogyorót. 1 tojássárgáját, evőkanálnyi rumot, pici sót, tö­rött fahéjat, tejet jól összedol­gozunk. i órán át hideg helyen pihentetjük, majd tepsibe tesz- szük és félig megsütjük, majd a következő piskótatésztát tesszük rá. Öt tojássárgáját 4 dkg por­cukorral habosra keverünk, hoz- • záadjuk az öt tojás felvert hab­ját, melybe szintén 4 dkg por­cukrot tettünk, 9 dkg lisztet és 1 citrom reszelt héját. Majd ősz- ; szekeverünk zsemlemorzsát, da- • rált diót, porcukrot és törött fa- \ héjat. A félig sült tésztára rá- " szórjuk a morzsa-dió keveré­ket, erre tesszük a negyedekre vágott őszitorackott, majd rá­öntjük a piskótatésztát és mér­sékelt tűznél megsütjük. Amikor már kihűlt, hosszúkás szeletek­re vágjuk és vaníliás cukorral meghintjük3 A modell 90 cm mellfoősé- gű. Kfo. 55 dkg fehér fonal­ból 3-as tűvel készült. Csík­minta: 1 sor: váltva 1 sima, 1 szemet átemelünk a fonalat hátul vezetjük, 1 sima, 2 for­dított. 2. sor: váltva 2 sima, 3 fordított. E két sort ismé­teljük. Kötéspróba: 30 szem és 33 sor 10x10 cm. Köthet­jük a pulóvert, melyet alul kezdünk, körkötőtűvel is. Azo­nos bőséggel kötünk egészen a felsőrész előtti hat sorig, onnan szaporítunk az olda­laknak megfelelő helyen 3x2 szemet. A pulóvert a megfe­lelő bőséggel kezdjük és 1 sima, 1 fordított kötéssel 3 cm-t kötünk, de olyképpen, hogy a sima szemekbe hátul­ról öltünk bele. A 3 cm után, ha körkötőtűvel kötjük, ak­kor mindig simán kötünk egyébként pedig színén si­mán, bal oldalán fordítottan, A patentrészt a fenti min­tával kötjük, kb. 133 szem­mel kefzdjük és a szabásmin­tának megfelelően, a nyak­kivágásig egybe kötjük, on­nan kezdve elöl a ki­vágásnak megfelelően fo­gyasztunk, majd szaporítunk, a hátánál szintén a szabás­mintának megfelelően, de ott a cipzárnak megfelelő mély­ségben! be is fejezzük, majd újra kezdjük, kerekítjük a hát nyakkivágását és végül visszaszaporítjuk az eredeti steemmennyiségre és azután ismét egybe kötünk tovább. Befejezésként összevarrjuk a két részt, a cipzárat bevarr­juk, de előbb szorosszemmel körülhorgoljuk a nyílást. Szorosszemmel két soron és visszafelé haladó szorosszejn- mel egy soron körülhorgol­juk a nyakkivágást. Az ostoba egerecske Volt egyszer egy kisegér, butuska és együgyű, a nagyvi­lágról semmit sem tudott. Árva volt az egerecske, s az öreg­anyja hordta neki a falatokat és néha-né­ha megintette: — El ne menj, míg visszatérek, mert a macska bekap téged! Egyszer aztán egér- anyó elment, és nem tért többé vissza. A kisegér várt, várt, de végül elunta. Ar­ra gondolt, hogy az anyóka talán egy ak­kora sajtot talált, hogy nem bírja ha­zacipelni, Kiosont hát a lyukon, résen, és kint találta ma­gát az udvaron, De egy lelket sem lá­tott. bárhogy forgatta a fejét. Három piros virág bókolt a ház előtt, azoktól kérdezte: — Tüzes szirmú szép virágok, nagy­anyámat nem láttá­tok? Azok mindjárt készséggel felelték: — Bizony, láttuk, átszaladt, hajnalban a fák alatt. Tűnődve ment a fák alá a kisegér, és ott egy tuskóra lelt. — Tuskó, tuskó, fi­gyelj rám, merre ment a nagyanyám? Háromszm• kellett a tüsköt kérdeznie, míg megfelelt: — Erre-arra, balra- jobbra, a fal felé, a sarokba. A sarokban a fal mellett egy fejsze tá­maszkodott, s azt mondta: — Ne hallgass te senki másra, reggel felment a padlásra. Sonka, kolbász van ott elég, tán, lerágta már a felét. Örült ennek a kis­egér. nyomban a padlásajtó felé vet­te az útját. Volt azon egy hasadék, szépen átbújt rajta. Hanem, amint felfelé kapasz­kodott a garádics szélén, szembetalálta magát két villogó szemmel és egy baj­szos orral. Megkér­dezte tőle izibe: — Tüzes szemű, baj­szos állat, nem lát­tad a nagyanyá­mat? Azt mondták, hogy itt találom, son­kák között a padlá­son. Vezess hozzá, nagyon kérlek, mert magamban kissé fé­lek. Egy cseppet sem vagyok bátor, s ször­nyen félek a macs­kától. A macska bámul­va hallgatta mind­ezt, és még pislogni is elfelejtett. Aztán megnyalta a száj« szélét és azt felelte. — Jó helyen jársz, bizony, láttam, pir­kadatkor itt találtam. S bár sovány volt. vén és lomha, mégis ízlett ám éhomra. S ha annyira keresed, nosza, gyere köze­lebb! Az ostoba egerecs­ke közelebb jött, és a macska — hamm — bekapta. Zsombok Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents