Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
Pulóver kimonószerű ujjakkal eesssBBsesesassBCS! A kutyaés a gyermek Krisztinával gyakran találkozom. Első és második osztályban tanítottam. Most már harmadik gimnazista. Szinte nem akarok hinnj a szememnek, ahányszor csak szemben jön velem a szép testtartásé, határozottan, keményen lépkedő, de mégis rugalmas járású, nagylány Bercivel, „aki” nem más, mint egy vizsla kutya. Az 6 póráza van Krisztina kezében. Nem akarok hinni a szememnek, mert Krisztina teljesen megváltozott, amióta kutyatulajdonos lett. Elkényeztetett, önállótlán, halk szavú kislány volt. Kísérték az iskolába, eljöttek érte, vitték a táskáját. Testnevelés-órákon bátortalan volt. Negyedikes korában a szülei megajándékozták egy kölyök vizslával. Nagy változást hozott ez a gyermek életébe Szülei — nagyon okosan — Berci gondozását, etetését, sétáltatását Krisztinára bízták. Ami kor látták, hogy a kislány már „jól fogja” a kutyát, az. is „betört” & engedelmeskedik neki, akkor távolabbra, vizslafuttatásra is elengedték. Egyedül vitte ki a kutyaképző iskolába. Nem volt rest — az egykor ugyancsak szívesen lustálkodó, nehezen kelő lányka — vasárnap is időben felkelni, hogy pontosan odaérjenek a foglalkozásokra. Az egész lénye, a beszéde, a fellépése is megváltozott: egyszóval kutyatulajdonossá lett. akinek kötelessége „valakiről” gondoskodni, az utcán a közlekedésnél figyelni, vigyázni. Mindezért cserébe azt érezheti — ezt büszkén mondja is —, hogy Berci bátran nekimenne annak, aki őt bántani merné. A kutya szereti a gyermeket. Sn meg mindig szerettem a kis kutyatulajdonosokat. Az a gyermek, akinek van kutyája, az nem kínozza, nem bántja az állatokat. Tudja, hogy az állat is érez. A saját kutyájánál tapasztalja, hogy mennyire várja haza a család tagjait, milyen hűséges fő- torát, mennyire megérzi a család általános hangulatát. Örül, ha sétára indulnak, szomorú, ha — valamely okból — őt otthon hagyják. A gyermek mindezt látja, tapasztalja s ezek nyomán nemesebb tulajdonságok alakulnak ki benne, érzelmi világa gazdagodik. A kutyagazda fiatalokat a sétáltatás és a futtatás élfoglalja. Nem érnek rá csavarogni. Találkoznak a kijelölt futtatók^ sétáltatok közelében egy-egy téren. Élénk tapasztalatcsere folyik ott: mit eszik, milyen oltásokat kapott, jó-e trimmel- tetni, lesz-e kiskutya stb. stb. A tereferélő csoportban persze minden gazda az ő kutyáját tartja a legszebbnek, a legokosabbnak. No, de bocsássuk ezt meg nékik. Kati a dogjára büszke, az övé a legnagyobb ku_ tya a környéken. Ildi a foxiját látja legfoxibb- nak. Zsuzsa hatalmas németjuhásza a legfélelmetesebb, nemhiába Szultán a neve. Csak Géza vonul kicsit félre a ..kutya szülői-értekezlet” csoporttól. Fél, hogy lenézik, mert az ő kutyája nem fajtiszta, de nagyon szereti. Okos, hűséges pajtása... és tud legalább annyit, mint fajtiszta társai. „Több fajta előnyös tulajdonságát hozta magával!”— próbálom neki magyarázni. Géza siet a leckéjével, a tahulással, hogy minél több időt mászkálhasson a szabadban, s már ez önmagában is jó, és egészséges — ha kicsit félrehúzódva is — Pamaccsal. Mint pedagógus, csak jó példáját láttam eddig a gyermek—kutya viszonynak. Rábeszéltem a szülőket — különösen a kertes házban élőket — a kutyatartásra. Ma is azt tartom, hogy a jó bizonyítvány jutalmaként kapott kölyökkutya sok örömet szerez a gyermeknek, s egyáltalán nem vonja el a tanulástól. Dr. Gergely Károlyné 0 csecsemő és kisgyermek táplálásáról A harmonikus testi és lelki fejlődés érdekében! A csecsemő és a kisgyermek korszerű táplálásáról számtalan népszerű tudományos és felvilágosító könyv jelenik meg. Vannak azonban problémák, amelyekről keveset beszélünk. Az egyik ilyen kérdés a szoptatás. A szoptatás csak a mai modern időkben okoz problémát, mert az anyák nem ismerik fal a fontosságát, ezért idő előtt elhagyják, vagy egyáltalán nem szoptatnak. Gyermekgyógyászaink pedig mindig szorgalmazták, különösen a koraszülött és kis- súlyú csecsemők ellátásában tartják nélkülözhetetlennek. Az anyatejet biológiai tulajdonságai és az eddig nem kielégítő minőségű hazai tápszerek miatt, a gyermekegészségügyi ellátás igyekezett is a rászorulók részére biztosítani. Az anyatej biztosítja ugyanis legjobban a csecsemő optimális fejlődéséhez nélkülözhetetlen tápanyagokat, ásványi sókat és védőanyagokat. Ismeretesek olyan adatok is, amelyek az anyatej egyes tápanyagainak alapvető fontosságát bizonyítják az idegrendszer fejlődésében. Az anyatej összetéte. lének élettani jelentősége mellett azonban elfelejtkeztünk a szoptatáséi, arról a természetes tápi: WKfS MSffl: ÍPUJSSCl 1974, SZEPTEMBER 15. lálási módról, amely legalábbis részben és egy időre fenntartja azt az egységet, ami a méhen belüli életben anya és gyermek között fennállott. A szoptatással a csecsemő nemcsak táplálékot kap az anyától, hanem melegséget, védelmet és támaszt is. Éppen ezért a szoptatás az anya—gyermek kapcsolat alapvető tényezője. A szopás megkívánja a csecsemő aktív részvételét, együttműködését a táplálkozás műveletében. Az első hónapok táplálkozási örömének élménye döntően meghatározza a kisgyermekkor táplálkozási szokásait. Sok kismama nem szoptat. Azt hiszik, hogy ugyanolyan jó az idegen lefejt anyatej, vagy tápszer, vagy tehéntejhígítás. Vagy ha nem is olyan jó, más is így csinálja és látják, hogy felnőnek azok a csecsemők is, akiket nem szoptattak, sőt kövérebbek, mint a szopós csecsemők. Hogy a táplálkozási ösztön, az öröm és a megkapaszkodás milyen szorosan összetartoznak, azt viszont nem tudják. Ma, amikor hazánkban is jó minőségű tápszerek kerülnek forgalomba, fennáll annak a veszélye, hogy a szoptatási kedv tovább csökken. Ezért tartjuk fontosnak már a terhes anyák és szülőnők figyelmét felhívni a szoptatás biológiai és pszichés jelentőségére, a gyermek harmonikus testi és lelki fejlődése érdekében. Dr. Agfalvy Rózsa ŐSZIBARACKRECEPTEK KÓKUSZOS ŐSZIBARACK. Vásárolunk 1 kg félkemény őszibarackot, megmossuk, hosszúkás szeletekre vágjuk. Adunk hozzá ízlés szerint cukrot, 1 csomag kókuszreszeléket, 3 evőkanál barack. vagy cseresznye pálinkát. Összekeverjük, üvegtálra halmozzuk, tejszínhabbal leöntjük. Babapiskótával, jéghidegen tálaljuk. ŐSZIBARACK TŰRÓKRÉM. Hozzávalók: 30 dkg gyümölcs, 25 dkg tehéntúró, 3 dl tejszínhab, 10 dkg vaníliás porcukor. A túrót áttörjük szitán, a tejszínhabot édesítsük 5 dkg vaníliás cukorral, kétharmad részét vegyítsük össze a tehéntúróval, felét osz- szuk talpas poharakba. Erre rakjunk egy réteg megmosott, lecsepegtetett, szeletekre vágott gyümölcsöt — néhány szeletet hagyjunk díszítésre —, szórjuk meg a maradék 5 dkg cukorral és tegyük rá a megmaradt túrókrémet. Díszítsük a félretett tejszínhabbal és néhány szelet gyümölccsel. Tegyük jégszekrénybe, hidegen kínáljuk. ÖSZIBARACKLEPÉNY 42 dkg lisztet, 18 dkg vajat, 8 dkg zsírt, 12 dkg porcukrot, 3 dkg darált mogyorót. 1 tojássárgáját, evőkanálnyi rumot, pici sót, törött fahéjat, tejet jól összedolgozunk. i órán át hideg helyen pihentetjük, majd tepsibe tesz- szük és félig megsütjük, majd a következő piskótatésztát tesszük rá. Öt tojássárgáját 4 dkg porcukorral habosra keverünk, hoz- • záadjuk az öt tojás felvert habját, melybe szintén 4 dkg porcukrot tettünk, 9 dkg lisztet és 1 citrom reszelt héját. Majd ősz- ; szekeverünk zsemlemorzsát, da- • rált diót, porcukrot és törött fa- \ héjat. A félig sült tésztára rá- " szórjuk a morzsa-dió keveréket, erre tesszük a negyedekre vágott őszitorackott, majd ráöntjük a piskótatésztát és mérsékelt tűznél megsütjük. Amikor már kihűlt, hosszúkás szeletekre vágjuk és vaníliás cukorral meghintjük3 A modell 90 cm mellfoősé- gű. Kfo. 55 dkg fehér fonalból 3-as tűvel készült. Csíkminta: 1 sor: váltva 1 sima, 1 szemet átemelünk a fonalat hátul vezetjük, 1 sima, 2 fordított. 2. sor: váltva 2 sima, 3 fordított. E két sort ismételjük. Kötéspróba: 30 szem és 33 sor 10x10 cm. Köthetjük a pulóvert, melyet alul kezdünk, körkötőtűvel is. Azonos bőséggel kötünk egészen a felsőrész előtti hat sorig, onnan szaporítunk az oldalaknak megfelelő helyen 3x2 szemet. A pulóvert a megfelelő bőséggel kezdjük és 1 sima, 1 fordított kötéssel 3 cm-t kötünk, de olyképpen, hogy a sima szemekbe hátulról öltünk bele. A 3 cm után, ha körkötőtűvel kötjük, akkor mindig simán kötünk egyébként pedig színén simán, bal oldalán fordítottan, A patentrészt a fenti mintával kötjük, kb. 133 szemmel kefzdjük és a szabásmintának megfelelően, a nyakkivágásig egybe kötjük, onnan kezdve elöl a kivágásnak megfelelően fogyasztunk, majd szaporítunk, a hátánál szintén a szabásmintának megfelelően, de ott a cipzárnak megfelelő mélységben! be is fejezzük, majd újra kezdjük, kerekítjük a hát nyakkivágását és végül visszaszaporítjuk az eredeti steemmennyiségre és azután ismét egybe kötünk tovább. Befejezésként összevarrjuk a két részt, a cipzárat bevarrjuk, de előbb szorosszemmel körülhorgoljuk a nyílást. Szorosszemmel két soron és visszafelé haladó szorosszejn- mel egy soron körülhorgoljuk a nyakkivágást. Az ostoba egerecske Volt egyszer egy kisegér, butuska és együgyű, a nagyvilágról semmit sem tudott. Árva volt az egerecske, s az öreganyja hordta neki a falatokat és néha-néha megintette: — El ne menj, míg visszatérek, mert a macska bekap téged! Egyszer aztán egér- anyó elment, és nem tért többé vissza. A kisegér várt, várt, de végül elunta. Arra gondolt, hogy az anyóka talán egy akkora sajtot talált, hogy nem bírja hazacipelni, Kiosont hát a lyukon, résen, és kint találta magát az udvaron, De egy lelket sem látott. bárhogy forgatta a fejét. Három piros virág bókolt a ház előtt, azoktól kérdezte: — Tüzes szirmú szép virágok, nagyanyámat nem láttátok? Azok mindjárt készséggel felelték: — Bizony, láttuk, átszaladt, hajnalban a fák alatt. Tűnődve ment a fák alá a kisegér, és ott egy tuskóra lelt. — Tuskó, tuskó, figyelj rám, merre ment a nagyanyám? Háromszm• kellett a tüsköt kérdeznie, míg megfelelt: — Erre-arra, balra- jobbra, a fal felé, a sarokba. A sarokban a fal mellett egy fejsze támaszkodott, s azt mondta: — Ne hallgass te senki másra, reggel felment a padlásra. Sonka, kolbász van ott elég, tán, lerágta már a felét. Örült ennek a kisegér. nyomban a padlásajtó felé vette az útját. Volt azon egy hasadék, szépen átbújt rajta. Hanem, amint felfelé kapaszkodott a garádics szélén, szembetalálta magát két villogó szemmel és egy bajszos orral. Megkérdezte tőle izibe: — Tüzes szemű, bajszos állat, nem láttad a nagyanyámat? Azt mondták, hogy itt találom, sonkák között a padláson. Vezess hozzá, nagyon kérlek, mert magamban kissé félek. Egy cseppet sem vagyok bátor, s szörnyen félek a macskától. A macska bámulva hallgatta mindezt, és még pislogni is elfelejtett. Aztán megnyalta a száj« szélét és azt felelte. — Jó helyen jársz, bizony, láttam, pirkadatkor itt találtam. S bár sovány volt. vén és lomha, mégis ízlett ám éhomra. S ha annyira keresed, nosza, gyere közelebb! Az ostoba egerecske közelebb jött, és a macska — hamm — bekapta. Zsombok Zoltán
