Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-08 / 184. szám

Bartók és Kodály útján Beszélgetés Bige József furulyaművésszel — Kodály Zoltán (három hónappal a halála előtt) a Magyar Tudományos Akadé­mia népzenei csoportjának nyilvánossága, előtt hallgatta meg az ön beszámolóját, amikor is elragadtatással vet­te tudomásul az ősi paraszt­hangszerek továbbfejlesztésé­ben elért eredményeit. Mi volt ennek a n,agy elismerés­nek a lényege? — Kodály Zoltán zseniális tevékenységével a nemzeti kul­túra egészévé tette a népdalt. Életműve nyomán kivirágzott az énekkultúra. Ez a munka óriási energiát igényelt, így Ko­dály már nem foglalkozhatott a népi hangszerekkel. Bartók Bélán és Lajtha Lászlón kívül tulajdonképpen mindenkinek el­kerülte a figyelmét ez a gazdag kutatási terület. Sajnos ezt az érdektelenséget csak fokozta Kodály Zoltánnak egy korai ki­jelentése: „Nem különösebben hangszerkedvelő nép vagyunk.” Ezzel a kijelentéssel én kez­dettől fogva vitatkoztam. Ha­csak az összehasonlító nyelvé­szet segítségével vizsgáljuk a kérdést, máris más eredményre jutunk: az ősi magyar család­nevek között feltűnően sok a Sípos, Dudás, Dobos, Ütő, Lan­tos, Kürtös, Trombitás, Teke­res stb. Ezek megtisztelő csa­ládnevek voltak. Ilyen nevet nem kaphatott akárki, csakis a legjobb hangszerjátékosok. Eszerint nagyon is hangszerked_ velő nép voltunk. Az idős Ko­dály mesternek bemutattam az általam továbbfejlesztett, azaz a tisztán hangolt formában új­ra készített fúvóshangszereket. Elragadtatásával elismerte, hogy vokáfl, azaz ének centrikussá vált népdalgyűjtésünk. A fel­gyújtott anyag 97 százaléka szöveges. A kimondottan hang­szeres anyag (fúvósok, húro­sok) csak 3 százalék. Így nem kapunk valóságos képet nép­zenei értékeinkről. Ezért fowtoß folytatni és gyorsítani ezen a területen a gyűjtőmunkát. — Bizonyára nem elegendő begyűjteni ezeket a hangsze­reket. — Ez az elvem. A dudát, * tekerőlantot, kanászkürtöt nem elég kiállítani és megcsodálni. A hangszereket nem lehet vit­rin-halálra ítélni. Meg kell szó­lalniuk! Ez a funkciójuk. __ A mai zenekedvelőknek n em szokatlanok ezek az ősi hangok? Azt mondják rájuk a mai ze­nekedvelők, hogy hamisak. A magyar paraszthangszerek csak egy hangot adók voltak. Nem különösebb tisztasági igénnyel és technikai pontossággal ké­szültek, ezért valóban hamisak. A mi feladatunk a fejlesztésük ügy, hogy a mai zenei igények­nek megfeleljenek. __ Tudomásom szerint ön i parigazolvánnyal re ndelkező népi hangszerkészítő is. __ 1970 óta készítek félhiva­tásban hangszereket. Ez egy­előre melléktevékenység, hiszen a Magyar Állami Népi Együttes tagja vagyok. — Hogyan kezdődött a népzenei munkássága? __ Az egyetemen bronzkori r égészként végeztem. Már diák koromban foglalkoztatott a népzene, ezért a diploma után választás előtt álltam. Zene vagy régészet? És a népzene mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, hogy ezen az elha­nyagolt területen nagyobb fel­adat vár rám, mint egy mú­zeumban. 1950-ben csatlakoz­tam az állami népi együtteshez. Valamennyi földrészt bejártam, mint zenekari tag és közben módszeres kutatómunkába kezd­tem. Elindultam a zenetörténet légkezdetlegesebb szakaszától... — És a saját készítésűi hangszerek? I __ Tisztában voltam azzal, h ogy az iparosok egy láda kug­libábu mellett csinálnak egy láda furulyát. Ez nem hang­szer! Elhatároztam, hogy az eredetiek alapján magam ké­szítem el a hangszereket. Az első furulyával egy évig kí­sérleteztem, a többi már köny- nyebben ment. Természetesen most is csali egyedi megrende­léseken dolgozom. — Sokat szerepel a rádió­ban és külföldön. Mit jelent önnek a siker? — A rádió valóban sok felvé­telt készített velem. Külföl­dön nem lépek fel szólistaként, ott esetleg a hangszereimért kapok elismerést. A sikernek örülök, mert az nemcsak az enyém, hanem a magyar népi hangszereké, a magyar népze­néé is. / Réthy István (Fotó: Dcmény Gyula) Az AFIT Szerviz gyulai üzemegysége felhívja tisztelt ügyfeleinek figyelmét: hogy a GARANCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSBA BEKAPCSOLTA A KIS TEHERGÉPKOCSIKAT IS. (Barkas, Nysa, ZUK) SZEMÉLYGÉPKOCSIK KÖZÜL A ZAPOROZSECET. Ezúton kérjük ügyfeleinket, hogy a kis teher- és személy- gépkocsik garanciális igényükkel keressék fel szerviz­állomásunkat. AFIT ÜZEMVEZETŐSÉGE GYULA Orgonaest Békéscsabán ORGONAHANGVERSENYRE gyűlt össze Békéscsaba komoly zenét kedvelő közönsége augusz­tus 5-én, hétfőn este a katoli­kus templomban. Kovács End­re orgonaművész műsorának tengelyében J. S. Bach két ha­talmas orgoniaműve állt: az Esz-dúr prelúdium és fúga va­lamint a c-moll passacaglia. Ezt keretezte egy lcorálelőjáték, szintén Badhtól, illetve a műsor nyitó száma: Buxtehude: A- dúr prelúdium és fúgája, majd a két zárószám: Liszt: Evoca­tion c. műve és Boelmamn: c- moll toccatája. A Buxtehude-mű laza szer­kezetével: toccata-szerű indí­tásával. könnyed, lebegő máso­dik részével, egyszerű, áttekint, hető fúgájával, s a recitativikus, majd nagy lélegzetű negyedik részével impozánsan vezette be a hangversenyt. Ennek ellen­pólusaként hatott Bachnak a „Jöjj, népek Megváltója” kez­detű korái' dallamára írott korálelőjátéka. A három , fel­dolgozás közül a legbensősége­sebb hangon megszólaló dara­bot tűzte műsorára az előadj s a hallgató méltán feledkez­hetett bele az ünnepélyes las­súsággal lépkedő basszusok fö­lött áradó, különlegesen gazda­gon díszített korái dallam szép­ségébe. A Barokk Ünnepet idé­ző, monumentális hatású, fran­cia nyitány típusú Esz-dúr pre­lúdium kimondatlanul is köz­A berlini Pergamon Múzeum­ban Három évezred japán mű­vészete címmel érdekes kiállítás nyílt meg a közelmúltban. A | 155 japán műremek nagy ré­szét először mutatják be Euró­pában, a kiállítási tárgyak kö­zül jó néhány pedig még so­hasem hagyta él hazáját. A mű­kincseket egyébként japán mú­zeumok, templomok és magán­gyűjtők kölcsönözték a Perga­mon Múzeumnak, t Míg az európaiak eddig leg­jobb esetben a japán fafaragást ismerhették meg, a Pergamon Múzeumban most figyelemmel ponti helyet foglalt el a prog­ram egészében; súlyozott, pon­tozott ritmusaival, majd a hár­mas fúga reneszánsz foganta- tású első, elevenen pergő má­sodik, és az előző kettő témáját is szintetizáló, sodró, harmadik részével. Bach orgonaműveinek gazdag tárházából is kiemelke­dik a nyolcütemes basszus­témára épülő hatalmas variáció- sorozat: a c-moll passacaglia. A húsznál több változatot felvo­nultató mű nagyszabású ket­tős fúgába torkollik. Különösen nehéz feladat elé állítja az elő­adót az a zenei tény, hogy a sokféleséget, a különböző va­riációkat nagy egységbe kell foglalni, a hallgató jelenlétében kelj felépíteni ezt a grandiózus zenei alkotást. Érezhető volt, hogy Kovács Endrének különö­sen szívügye lehetett a Passa­caglia: az orgona technikai és hangszínlehetőségei teljes kiak­názásával, változatosan, szép színekkel fejtette meg közön­sége számára Bachnak csak a jó előadásban feltárulkozó ze­nei titkát. Liszt orgonaműveinek jellem­zői közé nem tartozik a szigo­rú szerkesztettség, a következe­tes zenei formaképzés. Ezt még fokozottabban mondhatjuk el az Evocation c. műről, amely­nek megszólaltatása csak azok­nak a koncertlátogatóknak sze­rezte meg a felismerés örömét, akik zenei emlékeik között tud­ják Mozart: Ave verum corpus kísérhetik a japán művészet fej­lődését. A kiállításon láthatók: agyagfigurák, sírmellékletek, buddhista szobrok, tussal fes­tett képek, a noszínház 16.—18. századi csodálatos köntösei, i. e. 1500—200-ból származó agyag­plasztikák és a zen szerzetesek kaligrafiái. A kiállítás viszonzása annak a három tárlatnak, amelyet az NDK rendezett Tokióban és Kiotóban, s amelyeken főkép­pen Dürer és Rembrandt mű­veit mutatták be a japán kö­zönségnek. (BUDAPRESS-PA- NORAMA) c. kompozícióját (ui. a Liszt­műben idézetként hangzott el). Nagy hatású, virtuózán előadott romantikus hangvételű francia szerző művével, a Caeser Franck iskoláján nevelkedett Boeünann: c-moll toccatája hangjaival búcsúzhattunk a koncerttől. Feltűnhetett a hallgatónak, hogy a plakátokon meg­hirdetett orgonaműsor az egyetlen Liszt-mű kivételével teljesen megváltozott. A műsor_ változtatás látszólag önkényes­nek tűnt, holott az orgonám ű- vész Kovács Endre rugalmassá­gát dicséri, aki messzemenően figyelembe vette a rendelkezés­re álló orgona adottságait, vala­mint az akusztikai viszonyokat. A fennálló objektív feltételek­nek (mint a hangokat össze­mosó akusztika, a hangok ki­maradása vagy nagyarányú és zavaró késése) tulajdonítjuk az időnként észlelhető ritmikai bizonytalanságot. Különösen a tutti hangzásoknál — melyek­től Kovács Endre hallhatóan és indokoltan tartózkodott — tá­madhatott a jelenlevőknek az benyomása, hogy a jól hangolt, rendszeresén ápolt, karbantar­tott orgona a művészileg átélt előadás mellett elengedhetetlen tényezője a teljes, hiánytalan esztétikai élménynek. Az or gon a kon certen Fülöp Attila énekművész, a Magyar Állami Operaház magánéneke­se működött közre. Montever­di: „Exúlta filio” mo­tettájának előadásában, a műbe komponált stile con- citato -ban (izgatott stílus, ban) nugradéktalanul tükröző­dött a kora barokk túlfűtöttsé­ge, s az eszköztelenül, nemes egyszerűséggel, a zene iránti bensőséges alázattal előadott Bach-korálok (a Geistliche Lie­der első ízben két, másodízben egy darabja) betekintést enged­tek a hallgatónak az orgona­művek hatalmas konstrukciót mellett és között Bach kon­templativ költői világába. Fülöp Attila szép fényű tenorhangja, külön figyelmet keltő tiszta in­tonációja, plasztikus formálása, s a megszólaltatott zenével min­dig sikeres azonosulása tette teljessé a szép hangversenyt. Laczó Zoltán Japán műkincsek Berlinben Felice Chilanti: Három zászlót Salvatore Giulianónak 30. • Verdiani rendőrkapitány ne- : héz feladatot kapott: le kell ; zárnia az egész banditizmus-so­• rozatot, éspedig botrányok nél­■ kül, anélkül, hogy alkalmat ad­■ na a bűnözőknek, hogy besároz- ! zák a közéletet, szégyent hozza- : nak a társadalomit; ugyanis a ; vádlottak padjára ültethették ■ volna Szicília jó néhány politi­• kusát, jó pár szövetséges ügy- S nököt, akik politikai terrort S hurcoltak az országba a bandi­• tizmus révén. ■ Ez a kényes feladat jutott a I rendőrkapitánynak. Azt tudta, S hogv Giuliano megírta az első ; emlékiratot, sejtette, hogy töb- 5 bet is írt, és azzal is tisztában ; volt. hogy Giulianónak segítenie I „kell” azokat a fiúkat, akiket ■ 5 vitt bele a portellai lövöldö- 5 zésbe, s akik most börtönben j ülnek a tömegmészárlás vádiá- { val. Ha ugyanis nem segít raj- j tűk, akkor elveszti Montelepre j rokon szervét, baráti érzését, szo- S lidaritását; a fiúk bebörtönzése • után már úgyis gyűlölködés vet­te körül házát, az anyák elát­kozták az ő anyját. A maffiások is azt kívánták, hogy mossa le róluk a cinkosság vádját. És a monrealei maffi­ások ezért hízelegtek neki, ezért hozták-vitték a lányoknak irt leveleit, ezért ajánlották fel la­kásukat a találkái számára. Rá akarták venni, hogy írjon alá egy hamis emlékiratot, amelyet egy palermói ügyvéd szerkesz­tett. Amikor pénzre volt szük­sége,' rendelkezésére bocsátot­ták újra virágzásnak indult szervezetüket, hogy lebonyolít­hassa rablásait. zsarolásait. Annyira buzgólkodtak, hogy amikor egyszer megtudták: Tra- paniban úisütetű banditák Giu­liano nevében elraboltak egy dúsgazdag gyárost, akkor nyom­ban elkobozták az élő zsák­mányt, és mint egy ajándékot nyújtották át Giulianónak. Tár­gyalni is ők tárgyaltak, és a válbságdíiat is ők szerezték meg. Aztán feleztek Giulianóval: a két újsütetű banditát pedig minjt veszélyes tanúkat, akik szervezetlenül, főnök nélkül dolgoztak, pár héttel később megölték. 1949 nyarán Mannino és Can­dela hazatért Tunéziából. Nem vették be őket az idegenlégióba. Csak Palma Abbatét sorozták be és vitték nyomban az indokí­nai háborúba. Terranova és csa­patának néhány tagja brigan- tiéletet kezdett Tunéziában is, pár. hónap múlva az Interpol le is tartóztatta és egy palermói börtönbe szállította őket. Mannino föl akarta venni új­ra a kapcsolatot Giulianóval, ezért a monrealei maffiásokhoz kellett fordulnia Ám Giulianót, igen nehezen lehetett utolérni, a maffiások féltékenyen őrizték, bár közben tárgyaltak a rendőr­séggel, mert azt forgatták a fe­jükben, hogy az egész bandát véglegesen fölszámolják. Per­sze. mert amíg Giuliano. Pis- ciotta, Passatempo. Badalamenti meg a többiek ugrásra kész far­kasként járják a vidéket, addig a maffiások élete is hajszálon függ Pár héttel azután, hogv Castellammaréban nartra szállt, Manrunónak sikerült találkoz­nia Camparealéban Pisciottával, de a csapatkaoitány se volt ek­kor közvetlen kancsolatban Giu­lianóval. Hetekig. hónanokig kellett várnia, amíg találkozha­tott a vezérrel. Giuseppe Cucinella, bandája zömével —. melynek erőssége a gyilkolásban tanúsított kegyet­lenség és határozottság volt — Alcamo körnvékét tartotta ret­tegésben A kereszténydemokra­ta párt alcamói titkárának, Leo-

Next

/
Thumbnails
Contents