Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-08 / 184. szám

\ ENSZ-seg íiség a tisztább Dunáért Az ENSZ egészségügyi szer­vezete, a WHO megbízásából fcs jelentős anyagi támogatásá­val az Országos Vízügyi Hi­vatal szakemberei méréseket végeznek, hogy elsőként a Dunán és a Sajón vizminő- ségvédelmi mintaterületet alakítsanak ki. Az itt szerzett tapasztalatokat más, erősen szennyezett vizeken is hasz­nosítják majd. A nagyszabású környezetvédelmi munka je­lenlegi szakaszában kijelölik az automatikusan működő vizminőségjelző állomások he­lyét. A Közép-DunavJHgyt Vízügyi Igazgatósás laboratóriumának munkatársai mintát vesznek a Duna vizéből a budapesti sza­kaszon (MTI Fotó — Csikós Gábor felv. — KS) Léggömb - mint televíziós reléállomás A Bahama-szigeteken egy rög­zített léggömböt szereltek fel, amely reléállomás szerepét tölti be a televíziós- és rádióadások­nál. A héliummal töltött lég­gömb mintegy ötezer méter ma­gasságban „tartózkodik” és ny- j lonkötél köti össze a Földdel. Az I energiaellátásról egy kisebb mo­tor gondoskodik. Az üzemanyag pótlásának biztosítására a . lég­gömböt hetenként egyszer le kell hozni a Földre. A léggömböt kö­téllel úgy rögzítik, hogy még az orkánszerű viharoknak is ellen­állhasson. nárdo Rendának például az volt a „bűne”, hogy csendőrsé­gi állomáshelyet nyittatott a Koano- és a Roanello-birtokon, Cucinella bandájának bázishe­lyén, ezért 1949. július 8-án meggyilkolták. Újabb letartóztatási hullám következett: Giuliano anyját is elfogták újra a csendőrök. És Giuliano meg volt győződve, hogy a csendőrök még nagyobb ellenségei, mint a rendőrség, ezért rájuk fenekedett a legjob­ban. A banditizmus elleni harc­ban csakugyan sokszor folyt torzsalkodás, vetélkedés a kü­lönböző rendőri testületek közt és kibékíthetetlen nézeteltérés volt a különböző tisztviselők és funkcionáriusok közt. Amíg Verdiani rendőrkapitány minden erejével azon dolgozott, hogy letartóztassa a cinkosokat és bűnpártolókat — de óvato­san és diplomatikusan, a ban­ditával folytatott közvetlen tár­gyalások útján —. addig a csendőrök egészen más irány­ban dolgoztak. 1949 nyara. Giuliano úgy ér­zi, a maffiások foglya lett, sejti már, hogy az utolsó árulásukra készülődnek. Közben a rendőr- kapitány a maffiások tábórát ta­nulmányozza, azt a maffiave­zért keresi, aki alkalmas arra, hogy Giuliano „fegyverletételé­ről” tárgyaljon. És a bandita aláírását vizsgálgatja azon az emlékiraton, amelyben a vé­rengzésről szól. és tagadja, hogy voltak megbízok. Nehéz a vá­lasztás, miután meggyilkolták a parünicói Santo bátyámat. A rendőrkapitány jó szimatát bizonyítja, hogy a monrealei Gnazio bátyámra, az egyik leg­hatalmasabb cosca vezetőjére teszi fel kártyáját. Először bűnrészesség vádjá­val börtönbe csukatja, hadd gondolkodjon egy ideig; aztán hivatja, és azt javasolja: mű­ködjön közre terve végrehajtá­sában. Személyesen akar Giu- lianóval találkozni. Július elején Giuliano arról értesült, hogy Gnazio bátyámat kiengedték a börtönből, és ta­lálkozni akar vele. A bandita közben merényletet szervezett a csendőrök ellen, amolyan elkese­redett erőpróbát, szét akarta zúzni a körülötte szövődő maf­fia- és csendőrcsapdát.' A terrorakciót július 19-én hajtotta végre: egy csendőrségi teherautót, mely Bellolampónál lassan haladt az országúton egy emelkedőn, aknával fölrobban­tott, nyolc csendőr azonnal életét vesztette, többen súlyosan meg­sebesültek. A sajtóban, a par­lamentben nyomban a rendőr­kapitány leváltását követelték, valamint erőteljesebb föllépést, hogy végre felszámolják a Giu- liano-bandát. Az ellenzék ma­kacsul. bő dokumentumokkal fejtegette, hogy a banditizm us- nak milyen politikai cinkosai vannak. A rendőrkapitányi hi­vatalt föloszlatták, és helyette megalakították a Banditizmus Ellen Küzdő Különítményt, ve­zetője Ugo Luca csendőr ezre­des lett, tanasztalt kémelhárító. (Folytatjuk) A nyereség forrásai Ha vállalatról van szó, csaknem mindig szerepel az a megállapítás, hogy nyereséggel gazdálkodik, s ehhez automati­kusan pozitív gondolatok tár­sulnak. Nem ok nélkül, mert az eredménnyel, nyereséggel záru­ló vállalati tevékenység végső soron azt jelenti, hogy a dolgo­zók bére, keresete növekedett, a nyereségből olyan alapok kép­ződtek — részben a vállalatnál, részben a társadalom közös kasszájában, a költségvetésben —, amelyekből a termelés bő­vítésének költségeit lehet finan­szírozni. Az is pozitívum, hogy szinte minden vállalatnak van nyere­sége, a valóságos veszteséggel gazdálkodók száma oly csekély, hogy azokat két kezünkön is számba vehetjük. Népgazdasági szinten a vállalati nyereség összesített summája jóval meg­haladja a 100 milliárd forintot. Az elmúlt esztendőben különös­képpen szép volt a vállalati gazdálkodás mérlege, mert a nyereség majd 20 százalékkal gyarapodott. A nyereség összege, növeke­désének üteme elegendő indok arra. hogy elégedettek legyünk. A vállalati nyereségben ugyan­is átfogóan tükröződik egy-egy gazdálkodó egység munkájának eredménye. Ebben a logikai ösz- szefüggésben a nyereség növek­vő összegéhez az élő és holt munka jobb hasznosítása, a termelékenység javulása, az ön­költség csökkenése társul. An­nál is inkább, mert a vállalati nyereség az árbevétel és az el­számolható költségek különbsé­géből jsdódik s az utóbbiak leg­jelentősebb tétele az anyag-, a bér- és az úgynevezett általá­nos költség. Kétségtelen, hogy a nye­reséget ez a forrás is táplálja. A költségszint épp az elmúlt esztendőben javult — a koráb­biakhoz képest — legjelentőseb­ben, s az ebből származó nye­reségnövekmény a vállalati gaz­dálkodás érdeme. A nyereség összegét azonban olyan forintok is gyarapították, amelyek más forrásokból származnak. Az iparvállalatok az elmúlt eszten­dőben kedvezőbb, jobb áron ér­tékesítették termékeiket, s a nagyobb árbevétel ugyancsak tevékenyen alakította a nyere­séget. Ebből a szempontból a tőkéspiaci értékesítésnek volt döntő szerepe; a tőkés piacokon értékesített ipartermékek ár­szintje majd 9 százalékkal emel­kedett. Nem írható a vállalati gaz­dálkodás javára az a nyereség­summa sem, amely az import­árak költségvetési támogatása következtében keletkezett. Az elmúlt esztendőben — s erről gyakran esett szó — a tőkés vi­lágpiacon példátlan ütemben emelkedtek az anyagárak. A költségvetés a viszonylagos ár- stabilitás megőrzése érdekében milliárdokkal dotálta a íegfon- tosabb nyersanyagok hazai ter­melői árát. s ez — a változat­lan anyagárakkal dolgozó — magyar ipar versenyképességét, az export-árbevételben pedig a nyereségét növelte. Hadd utal­junk arra is, hogy ez a nyere­ségforrás, amelyet egyrészt, a növekvő importtámogatás, más­részt a tőkéspiaci értékesítési árak emelkedése táplál, ma még bővizű, de a termelői árak Hovekszik az éta.'ajfogyasztás — biztató terméseredmények részleges — 1975. január else­jei rendezése elapasztja, a jö­vő évben azzal már aligha le­het kalkulálni. B vállalati nyereségnek __ számos iparágban — a ked­vezmények is fontos összetevői. Népgazdasági szinten az eszköz- állomány majd egyharmadát in­gyen használják a vállalatok,, azokért nem fizetnek eszközle­kötési járulékot, sokan pedig a bérjárulék fizetése alól kaptak felmentést. Ezek a kedvezmé­nyek ugyancsak milliárdokkal gyarapítják a vállalati mérle­gekben kimutatott nyereséget. A nem minden arany, ami fénylik közmondásnak a válla­lati nyereség vetületében az 'a jelentése, mondanivalója hogy a nyereségként keletkező fo­rintoknak számos összetevőjük van. Az évről évre gyarapodó vállalati nyereség egy része bi­zonyíthatóan a jobb gazdálkodás eredménye, de vannak olyan nyereségforintok is, amelyek nem a gyárkapukon belül vég­zett jobb munkából származnak. A vállalatoknak minden fo­rint nyereség egyformán ked­ves s aligha tesznek különbsé­get azok eredete, forrása alap­ján. Mi sem ünneprontás célza­tával tettük. Nem titok azon­ban, hogy a részleges termelői árrendezés és az eszközlekötési járulékfizetés egyidejű módosí­tása majd minden vállalatot érinteni fog. A tervezett intéz­kedések végrehajtásának ugyan az az alapelve, hogy az egyes vállalatok jövedelmi helyzete ne változzék — seprő, se kontra — indokolatlanul, mégis arra kell figyelmeztetni, hogy a nyereség előállításának feltételei bizonyos értelemben mások lesznek. Az importár-támogatás csak­nem teljesen megszűnik, az anyagköltségek hányada maga­sabb lesz, sor kerülhet egyes támogatások, avagy elvonások kiiktatására is. Az év első hét hónapjában, az elmúlt évinél 15 százalékkal több étolajat vásárolt a lakos­ság és csaknem egynegyedével több margarin fogyott. A nö­vényolaj ipar szakemberei arra számítanak, hogy az év hátra­levő részében tovább növekszik az érdeklődés a korszerű táplál­kozásnál nélkülözhetetlen ter­mékek iránt és a növényi ola­jokból 20—30 százalékkal több fogy majd, minit 1973-ban. Er­re annál is inkább lehetőség van, mert biztatóak a termés- kilátások. Az üzemek, várható­an az elmúlt évinél több alap­anyaghoz jutnak a következő hetekben, hónapokban. A jelentések szerint a ká­poszta-repce — fonitos ipari alapanyag — aratása jó ütem­ben halad. Az üzemek 4 250 va- gonnyi terményre számítanak, ebből háromezer vagonnyit már átvettek a termelőktől. Az országban elsőiként, Szol­nok megyében augusztus elején megkezdték az olajlen betaka­rítását. Az országos termés egy- harmadáit várják a feldolgozó üzemek erről a vidékről. Az összes termés 1450 vagonra te­hető, ez jobb eredmény az el­múlt évinél, s így a festék­gyáraknak elegendő olaj­alapanyagot biztosítanak majd. A gazdaságok ebben az év­ben 113 000 hektáron termesz­tenek oapnaforgót. ez a termő- terület 10 százalékkal nagyobb az 1973. évinél. Ez azonban nem teliinthető végleges adat­nak, mert sainos az ár- és bel­vízkárok miatt a számítások sze­rint legalább ötezer hektár ter­mése kiesett. A mezőgazdasági nagyüzemekben azonban nagy területen korszerű téchnológiá- kat vezettek be az idén, s így remény van arra, hogy az olajipar a tavalyinál több napraforgóhoz jut. 11 felhasználó és feldolgo­zó iparvállalatok csak akkor módosíthatják saját termékeik árát — és i kizárólag hatósági engedéllyel, ha az ár- és a já­rulékváltozás egyenlege megha­ladja a termelési költség 2 százalékát s a vállalati nyere­séget legalább 15 százalékkal csökkenti. Ha a negatív hatás ennél kisebb mértékű, azt a vállalatnak saját erőből kell el­lensúlyoznia. Aligha kétséges, hogy ezek a körülmények a nyereség szemszögéből előtérbe állítják a költségek csökkenté­sét, ennek szerepét növelik. A vállalatok figyelme, munkája ma még nyilvánvalóan az idei gazdasági feladatok, az idei nyereségterv teljesítésére össz­pontosul, de jól teszik, ha elő­relátóan az árrendezés menetét követve költségszámítással, okos mérlegeléssel és műszaki, gazda­sági intézkedésekkel egyaránt felkészülnek 1975-re. G. I. ISorgiszszcrcncse? Barátom — aki vele­született szerénységétől indíttatva megkért, hogy az ő nevét ne írjam ki — tegnap az alábbi kis hor­gásztörténetet adta elő: — Szombaton, ponto­sabban augusztus 3-án kocsival mentem pecáz- ni. Sarkadon tankoltam. Igaz ugyan, hogy egy fia halat sem fogtam, de a giliszták biztosan örül­tek a kényszerfürdőnek a nagy kánikulában. Ha­zaérve, este bánatomban beültem egy vendéglőbe, de csak halászlé volt. Sört ittam inkább, s amikor fizetni akartam, ijedten vettem észre, hogy nincs meg a brif- tasnim Atya világ — vil­lant át az agyamon —, azt bizony a benzinkút­nál a kocsi tételén hagy­tam, onnan esett le va­lahol, Mi lesz most? Az igazolványom, a jogosít­ványom, a kilenc érvé­nyes havi lottó még csak hagyján, de benne volt az is, ami a fizetésem­ből a havi részletek ki­fizetése után megma­radt: 1330 forint. Sze­rencsére a pincér régi haver. Adott még öt kor­só sört hitelbe. Én meg igazi magyaros keserű­séggel kívántam minden egyes korsónál jó egész­séget pénzem szerencsés megtalálójának. Odaha­za pedig a feleségemmel — véleményeink kölcsö­nös kicserélése után — beláthatatlan időre szó­ló mosolyszüneti egyez­ményt irtunk alá őszin­te, baráti légkörben, mindkét fél megelége­désére. Vasárnap úgy döntöttem, eladom a horgászfelszerelést. Pe­ches ember ne menjen a jégre A feleségem meg a ruhatáramat leltározta: mit vihetne hétfőn a bi­zományiba. Másnap reg­gel el is indultam a bo­tokkal. a hálóval meg a többivel vevő után. Előtte azért, csak úgy próbaképpen, telefonál­tam a sarkadi rendőr­ségre. Azt mondták, már szombaton is vártak. Ott van náluk a briftasnim. Egy gyulai motoros vitte be még délben. Minden megvolt: az iratok, a lottók meg a pénz is, az Utolsó fillérig. Úgyhogy most szombaton — fenn­állásunk óta először — a feleségem is eljön ve­lem pecázni. Mit szólsz ehhez? Ez az igazi hor­gászszerencse, nem? « * * Mit szólhattam volna? Én magam nem hódolok a pecázás nemes szenve­délyének. Nem tudhatom, mi az igazi horgászsze- renese. Annyit tudok csupán, hogy a szeren­csének legtöbb köze a véletlenhez van. Márpe­dig az, hogy Márta László, Gyula, Kisfa­ludy utca 53. szám alatti lakos úgy vitte a rend­őrségre az elveszett irat­tárcát, ahogy találta, egyáltalán nem véletlen. Az ilyesmi ugyanis nem a szerencse, hanem a be­csület dolga, (küv»vr)

Next

/
Thumbnails
Contents