Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

Építők az ískolákkaa Felújítják, bővítik az óvodákat, iskolákat* — Új kollégium épül Gyulán és Endrődön — Pedagógushiány a mezőkovácsházi járásban — Hétszázezer forint társadalmi munka Békéscsabán A nyár a diákoknak a pihe­nést, a táborozás és a „szóra- kozunk-dolgozunk’-építőtáborok élményeit jelenti. A kihalt isko­laépületekben, óvodákban dolgos kezek már a következő tanévre gondolva teremtik meg az előző évinél korszerűbb tanulási fel­tételeket: építőbrigádok végzik a korszerűsítési, felújítási, vagy éppen a bővítési munkálatokat. A tanácsi szervek ebben az év­ben is sok-sok ezer forintot köl­tenek az oktatási intézményekre. Ez azonban önmagában még ke­vés lenne. A helyi termelőszövet­kezetek, vállalatok és a szülők társadalmi összefogással támo­gatják a tanácsokat; nemegyszer a szakigazgatási szervnek csak az anyagköltségeket kell biztosíta­nia. a szocialista brigádok tár­sadalmi munkával segítenek. A szarvasi járásban augusztus végére valamennyi korszerűsíté­si, felújítási munka befejeződik, az évnyitóra érkező gverekeket tiszta, szebb tantermek fogad­ják. A békésszentandrási óvodában két új foglalkozási termet épít a község a helyi termelőüzemek társadalmi segítségével. Az álta­lános iskolában társadalmi mun­kával új tornaterem épül. A szentandrási diákotthon lakói a következő tanévben már új ebédlőben étkezhetnek; a kollé­gium bővítése 400 ezer forintba kerül. Endrődön általános iskolai di­ákotthon építését végzik. A száz iskolás a kényelmes, minden igény kielégítő kollégiumot —, amelyet a központi alapból épí­tenek — csak a jövő tanévben foglalhatja el. A község másik új létesítménye a 75 férőhelyes óvoda lesz, amely a napokban fogadja a beíratott ötven kis­lányt és kisfiút. A következő év első napjaira további 25 gyer­meknek biztosítanak elhelyezést. Hunyán, az általános iskolá­ban napközi otthont létesítenek, a* átalakítás 200 ezer forintba kerül, míg az örménykúti felső- tagozatos iskolás gyerekek örö­mére négy új tanterem épül. A kétmillió forintos beruházás te­temes hányadát a helyi terme­lőszövetkezet és az állami gaz­daság adta a tanácsnak, a kivi­telezést is a tsz-építők végzik. A szarvasi járás pedagógus­ellátottsága igen jó, mindössze Gyomára várnak három általá­nos iskolai tanárt és egy óvónőt. A járás iskoláinak 138 tanter­me közül 53 szükségjellegű; megszüntetésükhöz további tár­sadalmi segítséget várnak. Gyulán, az Április 4. téren a befejezéshez közeledik az új kö­zépiskolás leánykollégium építé­se. A műszaki átadást a hónap közepére tervezik, a gyulai épí­tőipari vállalat ígéri, hogy lakói szeptemberben elfoglalhatják az új létesítményt. A mezőkovácsházi tárás szék­helyén nemrég fejezték be a 2. számú általános iskola telies fel­újítását, az almáskamarási négy tanterem is megszépülve várja a tanévkezdést. Nem ilyen jó a helyzet az iskola napközis kony­hájának építésével: a 400 ezer forintos beruházást anyaghiány miatt egyelőre nem tudják folytatni, az építők csak szep­tember 30-ra ígérik az átadást. Medgyesbodzáson is szorgosan dolgoznak. A termelőszövetke­zet építőbrigádjai a pedagógus­lakások felújítását vállalták, 701 ezer forint értékben az óvoda új fürdővel, mosdókkal gazdago­dik. Az általános iskola kéttan- termes bővítése azonban — az előzetes számítások szerint — nem lesz készen szeptember el­sejére. A kovácsházi járásban az isko­lák pedagógushiénnyal küsz­ködnek. Csak Kevermesen hét tanárra lenne még szüksége az iskolának, az elmúlt tanévben túlórákkal igyekeztek „enyhíte­ni” a gondon, tizenöten képesítés né'köl tanítottak. Békéscsabán több mint har­minc óvoda, általános- és közép­iskola felújításával, bővítésével törődik az Alsófokú Művelődés- ügyi Intézmények Közös Gond­noksága. Az idei évhen a mun­kálatokra 4,5—5 millió forintot fordítanak. •■■■•••■■■•■■■■■■••«•■•■■a* Azt, hogy gyakorlatilag Giuli- ano rendezte a vérfürdőt, a nyo­mozók tudták. De hát köztudott volt, hogy Giuliano kapcsolatban áll a maffiavezérekkel. Ebbe az irányba ",«n indult nyomozás. Crozza F’-ek hatal­ma, homályos eredetű befolyása, a vezető politikusok megzsaro- lása eléggé megnehezítette a nyomozást. Crozza Black komp­romittált bizonyos személyeket. Ezeknek végig támogatniuk kel­lett a terveit, különben elvesztik hitelüket, jön a szégyen vagy va­lami még rosszabb. Május 22-én. amikor Giuliano már úgy érezte, hogy magára hagyták, akkor érkezett Monté- leorébe egy meglehetősen ráme­nős amerikai újságíró: M. S. A szenzációvadász tollforgatók kö­zé tartozott, nem ismert kíméle­tet, ha egyszer témalehetőséget szimatolt. Ebben az időben sok civil vi­selte az amerikai hadsereg egyenruháját, ez az újságíró meg éppenséggel tiszti ruhát vi­selt, azzal a rangjelzéssel, ame­lyet a háborúban kapott. Könnyen tudott találkozni Giulianóvai. Beszélgetésükről semmi pontosat nem lehet tudni. Hónapokkal később egy Paler­mo közelében. Passo Riganóban meggyilkolt maffiás zakójának zsebében találtak egy levelet, amelyet Giuliano az amerikai újságírónak írt Rómába, a kül­földi sajtóirodába. A bandita se­gítséget. utasításokat, nehézfegy­vereket kért. Tehát Giuliano a levelet a maffiára bízta, a maffia viszont nem továbbította, tfe hogyan és ki ölte meg a maffiást, aki ezt a dokumentumot vitte? Crozza Black működési területén belül történt a dolog. A levél különben nincs meg, nem szerepel sem­milyen rendőrségi vagy bírósági aktában. Vannak viszont fotó­kópiák róla a napilapok archí­vumaiban. Bonyodalmak, megfoghatatlan ármánykodások: Giuliano vé­rengző csapatkapitánya, Salva­tore Ferreri, azaz Fra Diavolo, miközben tovább ügyködött a banda maradékával, magas ran­gú rendőrtisztviselőknek meg­ígérte. hogy orvul elteszi láb alól Giulianót. Fra Diavolo csa­pata tartotta ellenőrzése alatt Álcámét és környékét. Csapatá­nak tagja volt apja és a két Pianelli fivér is. akik annak ide­jén jelen voltak, amikor Giuli­ano azt a levelet kapta, amelyben szabadságot ígértek neki. és megnarancsolták. hogy lőjenek a nép közé Portellán. 1947. június 22-én Giuliano végrehajtotta Crozza Black utol­só parancsait az antibolsevista front nevében. Kis csoportokra osztotta erőit, és minden csoport ugyanabban a késő délutáni órá­ban dobott bombát a carini, a partinicói, a monrealei és más kommunista és parasztszövetsé­gi székházakra. Partinicóban az „antibolsevik” banditák tüzet nyitottak azokra, akik az Olasz Kommunista Párt székházában tartózkodtak. Négy munkást megöltek. (Folytatjuk) A csabai óvodák közül a Len­kei utcaiban 400 ezer forint ér­tékben központi fűtést szerelnek fel, a szennyvíz-hálózatot cseré­lik ki: a hónap közepére készen lesznek a felújítással. A pár éve összevont erzsébethelyi Padrah Lajos Általános Iskola két kü­lönálló főépülete, valamint a ki­helyezett osztályok tantermei sok-sok gondot okoznak. A kö­vetkező ötéves tervre vonatkozó városfejlesztési tervezetek is je­lenleg készülnek, ezért csak fo­lyamatosan, nagy körültekintés­sel tudnak enyhíteni a gondokon. Jelenleg a volt 5. számú iskola épületében a központi fűtést sze­relik, az Orosházi úti alsó tago­zatos tantermeket felújítják. A most készülő korszerűsítésre és a tervezett bővítésre, modernizá­lásra kétmillió forintot biztosíta­nak. Békéscsabán a legnagyobb problémát évek óta a kihelye­zett tagozatok jelentik. A 3. szá­mú iskola Bartók Béla utcai tantermei elavultak, a szanálásra várnak. Addig is a legszüksége­sebb munkák elvégzésére 400 ezer forintot fordítanak. A Vandháti úti fiú és a Sza­badság téri leány középiskolás kollégiumokat korszerűsítik: a diákotthonokban ősztől központi fűtés lesz. A társadalmi segítés értékben kifejezett nagysága évről évre nő. Az óvodák és iskolák szocialista szerződéseket kötnek termelő­üzemekkel: a kétoldalúság felté­teleinek betartása mellett mégis az oktatási intézmények látják hasznát a szerződések nyújtotta segítségnek. Az elmúlt félévben a csabai óvodákban 281 ezer fo­rint, az általános iskolákban 379 ezer forint, a középiskolák­ban és kollégiumokban pedig 53 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el, vagy éppen új szemléltetőeszközökkel gaz­dagították az iskolákat a válla­latok, üzemek, a szülők A kö­zelmúltban fejeztek be a Szabad­ság Tsz brigádjai a Szegfű ut­cai óvodában egy félmillió fo­rint értékű szabadtéri játékszín építését. A mezőmegyeri óvoda elavult épületének villamos be­rendezéseit és padozatát a MÉ­SZÖV dolgozói társadalmi mun­kában cserélik fel újra. Lehetne sorolni tovább a csabai, megyei példákat is. S ha a kivitelezők betartják ígéreteiket, szeptem­ber 1-én a „második otthon”-ok megszépülve fogadják diák-la­kóikat. (Nemesi) Kél hét mú'vo sorsolják u'oljára az V. Békekölcsön) Befejezéshez közelednek az államkai csönök teljes visszafize­tésének előkészületei. Az Orszá­gos Takarékpénztár két hét múlva, augusztus 17-én már az V. Békekölcsönt sorsolja utol­jára, Münnlch Ferenc utcai köz­pontjában. A húzáson — az eredeti terv. tői eltérően — az idei első és második félévre jutó nyeremé­nyeket együtt sorsolják. 119 100 kötvényre 47,9 millió forintot. Ezenkívül 879 000 kötvényt 87,9 millió forint névértékben válta­nak vissza. A nyeremények kifizetését és a ki nem sorsolt kötvények be­váltását az összesített nyere­ményjegyzék alapján, szeptem­ber 10-én kezdik meg. Ugyan­csak szeptemberben rendezik majd a VI. Békekölcsön utolsó húzását, s ezzel befejeződnek az államkölcsön-sorsolások; utána a nyereményekkel együtt, min­den. I—VI. Békekölcsönt vissza­fizetnek. (MTI) Anatoli] újra Ma gyár or »ságon Barátok, harminc év után Litvániát Székkutastől csak-1 nem 3 ezer kilométer választja i el. A háború élménye a szov­jet és a magyar néptől 30 évnyi messzeségbe távolodott. Noha az ágyúdörgést, a front­harcokat, a halált és a nélkülö­zést soha nem lehet elfelejteni, eltompítja mindezt az emlé­kek arzenáljában az újjászüle­tés. a szabadságra ébredés fel­emelő érzése. Ahogyan távolo­dunk az időben, úgy válnak a -felszabadulás apró, kedves moz_ zanatai még szebbekké, lélek­ben közelebb«... Ebéd utáni pihenő dr. Szabó Béla nyugalmazott ügyvéd vá­sárhelyi lakásában. Odakint rekkenő hőség, odaíbent a béke és a nyugalom hűvösbe burko­lózott otthona. A nyugdíjas há­zaspár csöndesen beszél. „Ana­toli j alszik, ne zavarjuk ál­mát.” De most fölösleges a ta­pintat, hiszen Anatolij „kiszö­kött” a kertbe, nagyot nyújtó­zott, s a nap felé fordította ar­cát. „Nem tud betelni a napo­zással — mentegeti az asszony — Litvániában ugyanis alig-alig jut hozzá.” Bemutatkozás, üdvözlés. Orosz vodka kerül az asztalra. „Na zdarova!” — koccintunk Anato­lij egészségére. A találkozás örömére... Lassan kitágul a szoba; egé­szen Székkütas határáig. Az idő kerekén visszapergetünk 30 évet. Dr. Szabó Béla Vásárhely—Ku­tas fiatal jegyzője, ö fogadja a falu nevében Malimovszkij mar­sall felszabadító csapatainak ide érkezett egységeit. Október 6-án felszabadítják Orosházát, október 8-án Hódmezővásár­helyt. A felszabadítók alig egy hónapig tartózkodnak Székkuta­son, magyar családoknál elszál­lásolva. Szabóéknál is lakik néhány szovjet katona, közöt­tük Anatolij Ivanovics Privol- nyev. Aniatolij eredetileg repü­lőstiszt volt, a németek azon­ban lelőtték repülőgépüket. A többiek meghaltak, Anatolij életben maradt, de olyan súlyo­san megsebesült, hogy alkal­matlanná vált a további repü­lésre. így került a felszabadító csapatok gyalogsági ezredébe. A magyar jegyző és a szov­jet katona között meleg barát­ság szövődik a felszabadulás napjaiban. Szabó Béla oroszul tanul, Anatolij magyarul. Együtt éneklik a Vörös Hadsereg da­lait, s ezt a kottásfüzetet Ana­tolij emlékül hagyja magyar barátjának... Régi fényképek kerülnek elő. A jegyző a zongoránál ül, a fia­tal szovjet katona rátámaszko­dik a zongorára, tekintete messzire réved ... Mi vár rá otthon, mi vár a kedves kutasi családra, mi vár a felszabadu­lásban eggyéforrt szovjet és manyar népre? Hamarosan búcsúzniuk kell, a szovjet csapatok tovább­vonulnak. A testvéri szeretetet, a családi melegséget azonban magával vitte Anatolij a hosszú útra ... Szüksége is volt mindkettőre, mert életét elölről kellett kez­deni. Míg ő a frontokon har. colt, a németek kivégezték fe­leségét és 13 éves kisfiát. Ott is hagyta Szmoleoszket, s a banktisztviselői állást, mene­kült, még a kínzó emlékek szín­helyétől is. Messze, északon, Litvánia fővárosában, Vilniusz- ban telepedett le. Egy közel 10 ezer munkást foglalkoztató vil­lamosipari üzemben dolgozott, rpérnöki beosztásban, s ott dol_ gozik még ma is, noha már nyugdíjas, 69 éves. Újra 1 nő­sült, új családot alapított. Kis­lánya most 13 éves... Sosem adta fel a reményt, hogy Szabóékat viszontláthas­sa. A fényképek, levelek kö­zül egy gyűrött, megsárgult noteszlap hull ki. Rajta Szabó­ék kutasi címe. Végül Is ez ve­zette Anatolijt a mostani ta­lálkozásig. „És a vágyódás, hogy ismét lássam őket.” 1972 őszén jött az első levél, hosszú-hosszú bolyongás után, hiszen Szabóék időközben Vá­sárhelyre költöztek... Mégis megérkezett. Igaz, a címzett családja sem volt már a régi. A feleség meghalt. Sza­bó' Béla újra nősült. S a meg­értő asszony áterezte a barát­ság mélységét és ő javasolta: „Hívjuk meg Anatolijt!” Ettől kezdve jöttek-mentek a kedves levelek, képeslapok. A már nyugdíjas ügyvéd újra elővette az orosz nyelvkönyveket, fel­idézte a régi emlékeket. Fele­sége pedig átrendezte a lakást, nagytakarítást csinált, a kis- szobát előkészítette Anatolij- nak, sütött-főzött.., Július 7-én nagy Izgalomban voltak mindketten. Anatolij már úton van. Vilno—Lvov— Csap—Budapest—Szolnok. Az esti gyorssal érkezhet Vásár­helyre. Hová menjenek ki elé­je? A Népkertre vagy a nagy­állomásra? Megismerik-e vajon egymást? Anatolij Szolnok felé már elmesélte útitársainak, ho­vá megy, kik azok a kedves Szabóék Vásárhelyen ... A család pedig úgy döntött, a nagyállomáson várják a ven­déget. Szállnak le az utasok. Szabó Béla izgatottan fürkészi az arcokat, hiába. Egyik sem lehet Anatolij. 10 óra felé hosszan csönget­nek. A kapuban taxisofőr áll. „Kedves vendéget hoztam, Bé­la bácsi.” És föltűnik Anatolij. Vonásai a régiek, csak meglá­gyítja őket a meghatottság. „Zdrászvujtye!” — átölelik egy­mást, sírnak, mint a gyerekék, negyedórán át... Közvetlen ember, figyelmes, udvarias Szabóéknál ismét iga_ zi családi életet talált. A város? Hát igen. Itt minden nagyon megváltozott. — - Boldog vagyok, hogy részt vehettem Vásárhely fel­szabadításában. A magyar em­berek barátságosak, kedvesek, nagyon jól érzem itt magam. Kicsit otthon is ez. második ott­honom ... Ahová az ember tartozik, ott vannak a halottjai is. Anatolij első útjainak egyike a szovjet temetőbe vitt. Végigolvasta a feliratokat, sokáig álldogált né­mán. szeme ugyanúgy messzire révedt, mint azon a régi ké­pen, a zongoránál... Mennyi minden történt 30 év alatt a fel- szabadulásban eggyéforrt szov­jet és magyar néppel! Felke­resték Orosházát, a régi szék- kutasi otthont és meglátogatták dr. Kardos Sándor szentesi fő­orvost. aki annak idején ugyan­csak Székkutason lakott, Sza­bóék szomszédságában. A múlt mellett azonban egy­re jobban érzékeli a jelent, a 30 év alatt felszaporodott ren­geteg üi élményt. Ismerkedik a lakosokkal, közvetlensége, sze­rénysége hamar népszerűvé teszi. A pártszervezetek, s az üzemek MSZBT-tagcsoportjai is meg­hívják magukhoz. Esténként a Kertmoziba megy (ahol Szabó- né üzemvezető) vagy a televí­ziót nézi. A Nagy csaták című sorozatban a sztálingrádi csatát meghatottan nézte és a végén csak ennyit mondott: „Valóban ígv volt...” Dicséri a házi­asszony főzési tudományát (Szabóné pedig boldog, hiszen úgy szeretne kedvében járni), és minden magyar vendéget meg­kínál nemzeti italukból a talál­kozás örömére... Es legkedvesebb számára a napozás. Fény felé fordított arccal, táguló tüdővel szívja be a szabadság levegőjét ___ J urányi Anna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents