Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

HARMINC ESZTENDE3E 18. Erkolcsvá® Angliában, rnplapnb a csabai utcán A Körösvidék című lap 1944. augusztus 3-án megjelent híre szerint „Woodbridge dél-angliai városban erkölcsvédő egyesület alakult. Célja az, hogy a fiatal leányok erényét megvédje a katonai beszállásolásokkal járó veszélyek ellen. Az erkölcsvédő egyesület asszonytagjai a sötét­ség beállta után kettesével, hármasával őrjáratot tartanak, így őrködnek a lányok erényé­re.” Ugyanekkor a Német Távirati Iroda ezt jelenti: „A Norman- diában folyó, súlyos harcokban az észak-amerikai csapatok veszteségei július 31-én tető­pontjukat érték el. Csupán ezen ■ az egy napon több mint két­ezer amerikai katona halt meg vagy esett fogsás;ba.” Kommentár nékül két hír az említett újságból: „Teljesen új. 38-as. barna, női cipő eladó.” — „Fiatal, fekete vadászkutya elveszett. Meataláló vigye a német helyőrséghez.” S lássuk a Körösvidék az­napi vezércikkét: „A német birodalom és hű szövetségesei nyugodtan tekintenek az ese­mények elé. Ez a nyugodtság az, ami mindig jellemezte a rémét hadviselést és a belpoli­tikát. ez biztosította az elhatá­rozások megfontoltságát és szilárdságát... A német nép megmutatta, hogy hasztalan ujjongtak ellensége^ időleges és látszólagos sikereiknek, mert an­nál kíméletlenebb lesz a meg­torlás. Nem maradhat el a vég­ső győzelem... A végső győ­zelem csak a miénk lehet. A miénk is, mert ott állunk ki­tartással nagy szövetségesünk oldalán és éppoly bizalommal, erős hittel nézünk az. esemé­nyek elébe, mint a nagy Né­metbirodalom minden lakosa.” Ez a bizalom azonban nem volt kölcsönös. Hitler három nanpal korábban így nyilatko­zott; '„A legfontosabb számunk­ra a magyarországi térség megtartása. Élelmezési szem­pontból ez az egyetlen lehetsé­ges pótlása annak, amit másutt elveszítettünk, nyersanyag szem­pontjából értékes forrása a bauxitnak, mangánnak stb. Közlekedésileg pedig ez a kul­csa a dél-keletnek ... Éppen ezért nagyon megfontolandó, mit tudunk az újonnan létesí_ tett alakulatokból mindjárt oda- küldeni vagy ott felállítani, hogy bármikor képesek legvünk. ha szükséges. Horthy úr állam­csínyének elébevágni vagy azt megelőzni.” Horthy bizonytalan elszaka­dási kísérletei nagyon erőt­lenek voltak. Pedig volt példa a határozottabb, cselekvés igé­nyére. A Belügyminisztérium július végi összesítője szerint egyebek között: „Békéscsabán ismeretlen egyének 'Szabotálj! Légy te is partizán! Ne vonulj be katonának! Le a háborúval! Üsd a németpártit!’ ■... feliratú kommunista röpiratot szórtak. A röplapokon sarló és kalapács jelvény is van. A fenti jelsza­vakat gumiból készült nyomó­val, lila színű festékanyaggal nyomták papírra, melyet 15x6 centiméteres nagyságban, vona­las füzetből vágtak ki.” (danfss) 1874. AUGUSZTUS 4. De örülök, hogy eljött, Irénke! Szabályozzák a kórházi látogatást Tikkasztó hőség van. A ' napsugarak szinte szikráznak a felforrósodott levegőben. Alig járnak néhányan az utcán. Las­san sétálunk az árnyékos olda­lon, beszélgetünk. Perlaki Pál- né. a békéscsabai egészségház védőnője — talán kicsit izgatot­tan— 16 eve csöngetett be az első családhoz és azóta nagyon sok helyet felkeresett, hogy ta­nácsokkal lássa el az édesanyá­kat. és ha néhány percre is. ját­szótársa legyen az apróságok­nak. Belépünk a tágas udvarra. Jantyik Pálnét nagy munkában találjuk. A verandán mos. Ha­mar észrevesz minket, kikan- cso’ia a génét és lerázva kezéről a habos vizet, elénk siet. — Jó nanot. Irénke. de örü­lök. hogy eljött — mondja őszin­te le’kesedéssel. Zolika — akihez látogatóba jöttünk —r a hatodik gverek, mégis kell a ió tanács, amivel mindig szo'gá! Port^ki Pálné. A konvhában találunk rá a két­éves kisfiára, aki — imám bo­csa’ — bilin ülve fogadja a vé­dőnénit. — Van valami probléma veiea — kérdezi a gyerek szöszi felét melsimítva. A mama nem eon- dolkod’k sokat, már mondia is. — Fzv kicsit fájt a torka. F1mentiink a dokfor bácsihoz, aki Veeacilint írt fel. Csak azt nem tudom, meddig adiammég. Irénke vaoímimitia a nini homlokát, aki időközben fe'állt. s most egy őszibarackot m-íszol fel-felnézve a kedves nénire. — Láza nincs. Az étvágv, úgy látom annál nagyobb — moso­lyog —• még egv nanot szedje * a gyógyszert, aztán többet nem kell adni. A gyümölcs, a levegő és a napocska a legtöbb orvos­ság ilyenkor. Ugye. bábuéi? — guggol a gyerek mellé, aki ma- szatos kis kézévé1 a barack ntnl. só falatját gyömöszöli a szájá­ba. — Nincs itt comml bal anyu­ka. Csak minél több vif°mint egyen a kicsi. Most van bőven, meg itt a nagy kert, biztos akad gyümölcs e'ég — mutat kifelé. — És a többi gyerek hol van? | — Dolgornav — mondic bősz- ■ kén „vendéglátónk”. — Tudja, • hogy van az, Irénke. Eevik ru- 5 hát szeretne, a má°:k nyaralni | menne, hát keressék meg a ; pénzt rá. Jai. mépr n«m is dl- ! csekedtem! A nagvfismat fel-• vei ‘ék az egvetpmre. ívfost vo- • nul he katonának, aztán tanul ! tovább. , : Tréplío bóioffat. .Tói i cm or! a 5 családot, hiszen sokat iárt itt. S óból szívesen toaadják. őszin- ■ ték, sokat bőszének a eve rak- S ről, a esaiódról és sok más Z eevébről. Ferói mesól, amikor J Újra az utcán tárunk. — Régen nehezebb volt a : munkánk. Akkor a mamák kö- : zel sem voltak olyan felvilágo- : sultak. mint napjainkban. A i múltból visszamaradt babonák, i hagyományok olykor erősebbnek : bizonyultak, mint a védőnő sza- : vai. Sokáig falun dolgoztam, s • ott talán ez még jobban érző- ■ dött. • ■ ■ Azután a múltjáról be- ! szél. Elmondja, hogy csak azért : választotta ezt a pálvát, mert : akkor éppen ez adódott. — Aztán megszerettem. Ami- • kor a kisfiam megszületett, még • közelebb kerültem, jobban meg- • értettem az édesanyákat, a ; gondjaikat, féltésüket. Azóta • 'jobban bízok magamban. Saját j „bőrömön’’ tapasztaltam, mi- lyen jó, ha érdeklődnek a gye- j rek állapota iránt és segítenek ; a nehézségeken. Mert bármilyen ; furcsa, hozzám is járt védőnő j annak idején. * Közben megérkeztünk. Már a lépcsőházban vagyunk, s • bizony a fülledt melegben csak lassan, nehezen- lépegetünk felfelé. Vég­re megállít egy ajtó előtt. „Vin­cze Lajos” olvasom a -névtáb­lán. Irénke becsönget az ajtón. Semmi nesz. Várunk. Talán nin­csenek itthon ? — kérdezem, de már halljuk a lépéseket. A fia­talasszony, Vincze Lajosné, szé­lesre tárja előttünk az ajtót. — Éppen szonik a kicsi. De azért csak tessék beljebb jön­ni — mondja, s már tessékel is befelé. Juditka az ágyon fek­szik. Nagy szemeivel a falat né- .zi. majd mikor me<üátja édes­anyját. apró ökleivel hadonász­ni kezd. Szoptatás közben beszélget­nek. Megtudom, hogy Juditká­nak ízlik az alma. hogy a ba­rackot is meg lehet próbálni, hátha azt is megeszi. Már há­romhetes a csönoség, csak az a baj, nem tudják lemérni. új mérleget kell szerezni, mert ami van, az nem pon’os. A cumira csak pici lyukat kell fúrni és a Ro-Bébv-bő] sokat evett a gye­rek ... És így tovább. Az édes­anya kérdez és Irénke türelme­sen kioktatja. Aztán mikor las­san kifogynak a kérdések: — Megdicsérjük az édesanyá­dat — hajol a védőnéni a már jóllakott baba fölé —, kivett abból a csúnya pólyából. így nincs meleged, ugye? — A kicsi figyel, hosszú szempillái leeresz. kednek, álmosodik. — Szerdán tessék behozni. D- vitamin-injekciót kan a baba — mondja végül, s már indulunk kifelé. Az előszobában még né­hány kérdés, aztán elköszönünk. — Viszontlátásra. Irénke. Kö­szönöm, hogy eljöttek. Az Utcán még egv dara­big együtt megyünk, aztán el­búcsúzunk. Még sokáig látom törékeny alakját, sötét hosszú haját, aztán befordul az egyik saroknál, hogy egy újabb csa­ládhoz kopogtasson be, ahol bi­zonyára úgy fognak örülni, aho­gyan Jantyik Zoli és Vincze Ju­ditka édesanyja örültek. Nagy Agnes Az Orvos—Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének vizs­gálata megállapította: a legtöbb kórházban a látogatási idő leg­alapvetőbb előírásait sem sike­rül betartani Ez nemcsak a be_ tegek nyugalmát és gyógyulá­sát veszélyezteti, hanem zavar­ja az orvosok és ápolók munká­ját. alka'm-'t teremt a fertőzé­sek be- és kihurcolására. A megvizsgált 37 kórház kö­zül 29-ben — annak ellenére, hogy a hivatalos időn túli láto­gatást csak az igazgató vagy az osztályvezető föcrvos enge­délyezheti — a betegek hozzá­tartozói és ismerősei csak anv- nyit mondanak a portán: ..Az orvoshoz meev-k!” — s máris szabad az útjuk. Jó néhány kórházban az egyszeri rendkí­vüli látogatásra az orvosok szó­ban adnak engedélyt, ilyenfor­mán az ellenőrzés szinte lehe­tetlen. Tovább rontja a helyze­tet. hogy a vizsgált kórházak 80 százalékában a beteghez g'-akran három-négy. néha még több látogató érkezik egyszer­re, s az á svakon ablakpárká­nyokon. fűtőtesteken foglalnak helyet, a kabátokat, kalapokat, sálakat az ágvakra terítik. A 37 kórház közül mindössze négy jelentette, hogy a látogatók nem hozhatnak’ be 14 éven aluli gyermekeket, hoay a kórház vezetősA<v> biztosította a gyere­kek felügyeletét a látogatási idő alatt. A legtöbb kórházba korlátla­nul lehet bevinni élelmiszert, de csupán 8 kórházban áll elég hűt.öszekrénv a betegek rendel­kezésére, 13-an csak néhány, 16-ban azonban az éjjeliszekré­nyekben és az ablakok között tárolják az élelmet. A kórhá­zakban nincs elegendő üemele­tes takarítónő, hogy a padlót a látogatási idő után felmossák, holott ilyenkor a fertőzés el­kerülésére fertőtlenítésre is szükség lenne. A kórházak 20 százalékában a különösen ve­szélyeztetett osztályokon — intenzív fertőző, újszülött, ko­raszülött és szülészeti részle­gek — semmiféle látogatási kór'átozást nem vezettek be.. Az Fcészségügyi Minisztéri­um kórházi főosztálya messze­menően figyelembe vette avizs. gálát eredményeit, a lényegé­ben elkészült a Kórházak Szer­Felice Chilanlis 27. Pianában egy csecsemő kö­szönti sírva az életet. Sok asz- szony gyűlt Eleonora háza elé, akj világra hozta gyermekét. A bába magasra emeli az apró kis testet, megmutatja a kint állók­nak: a kicsi ordítása behallat­szik abba a házba is, ahol a por- tellai áldozatokat virrasztják. Az imádkozásba merült asszonyok fölpillantanak a halottak mellől, megnézik az újszülöttet, és az öreg anyakezek áldásra emel­kednek. A tragikus nap véget ért. Giu- liano és Pisciotta egy magá­nyos villába menekültek egy magaslatra, ahonnan .látni a Pa­lermo—trapani országutat. Giuli- ano már lefeküdt, éspedig háttal Pisciottának, aki a félig behúzott ablakból fölszegzett géppisztol­lyal fürkészi a villa környékét. — Fáradt vagyok — mormogja Giuliano —, nagyon fáradt. — Aludj, majd két-három óra múlva fölébresztlek. — Csak ébressz föl, amikor akarsz. Aztán majd én őrködöm, és te glhatsz reggelig, Gasparino. — Aludj. — Holnap minden újság Por- telláról fog írni. Az egész vilá­gon..» És ez figyelmeztetés is volt azoknak az uraknak. Ha nem tartják be. amit ígértek, ak­kor mind kinyírjuk őket, mint a kutyákat. Nem igaz, Gaspa­rino? — Aludj! Pisciotta idegesen cigarettá­zik. A trikóban fekvő Giuliano félmeztelen hátát nézi, aztán égő tekintetét az éjszakai csönd­be fúrja. — Fölkötjük őket, nem is lesz elég olajfa, hogy mindet felkös­sük. Giuliano előérzete azt súgta, hogy a végén kiderül: ez a har­madik zászló is csalás. Pedig véghezvitték „a nagy dolgot”, a nehéz kö elrepült. A vérfürdőt követő napokban a nép mindent elsöprő tiltakozó hulláma lát­tán — mely az Alpoktól Szicíli­áig egész Olaszországot megrázta vezeti és Működési Szabályza­tának tervezetével. Az osztály vezetője, dr. Najzer Alajos a következőket mondotta el a kórházi látogatás előreláthatóan a jövő év elején érvénybe lépő új rendjéről: — A legtöbb kórházban to­vábbra is érvényben marad a heti 3 hivatalos látogatási nap, a helyi tanácsok azonban ezt ■2 napra is korlátozhatják. Az időpontokat is a helyi tanácsok határozzák meg. Várható, hogy egyik-másik kórházban beveze­tik a délelőtti látogatást, má­sutt pedig a jelenlegi, délután 5—7 helyett a 4—6 óra közötti időszakra előrehozzák a láto­gatási időt. Megszigorítják a soron kívüli látogatásokat is. csak rendkívüli esetben és csak­is írásbeli engedély alapján le­het majd belépni a kórház te­rületére. Egy alkalomra az osz­tályos orvos, többszöri látoga­tásra viszont csak az osztályve­zető főorvos adhat engedélyt. A tervezet szerint valamennyi kórház köteles lesz megszabni, hogy az osztályos orvosok és főorvosok mikor álljanak a lá­togatók rendelkezésére és ezt a portán ki kell majd írni. A hozzátartozók tájékozta tás r> ér­dekében valamennyi kórház megerősíti telefonszolgálatát, az orvosi titoktartás kötelezettsége miatt azonban telefonon csak általános jellegű tájékoztatás kapható. 12 éven aluli gyerme­kek nem látogathatják a kórhá­zi osztályokat, a béhozottak el­helyezéséről a kórházaknak kell gondoskodniuk. A tervezet sze­rint két látogatónál több egy­szerre nem tartózkodhat a be­teg ágyánál. Naponta 75—80 ezer beteget kezelnek a magyarországi kór­házakban. A látogatási rend megszigorítása, a jogszabályok helyes alkalmazása és az egész­ségügyi dolgozók határozottabb fellépése önmagában még nem elég. hogv az évek óta egyre rosszabbodó helyzet megszűn­jön. A betegek és a hozzátarto­zók belátása, megértése és tá­mogatása is szükséges, hogy végre rend legyen a kórházak­ban. A betegek érdekében, hogy mielőbb gvóeyultan hagyhas­sák el a kórházakat. Pethes Sándor ■ •■■•■miti ........................... — Crozza Black és felbúitói, tá­mogatói rájöttek, hogy hibát kö­vettek el. Arra számítottak, hogy a ter­rorizmus hulláma átterjed Szi­cília más területeire is: a leg­alább annyira handabandázó, mint amennyire aljas palermói maffiások, banditák és ifjúfa­siszták úgyis bizonytalan ígéretet tettek. Valójában csak Giuliano lőtt május elsején: Giuliano, a bandája, meg azok az ártatlanok, akiket belekevert a portellai tö- megmészáriásba. — A többi városka nem lőtt; megígérték neked, hogy lőnek — kérték számon a csapatkapitá­nyok, Terranova, Mannino, Pas- satempo. Pisciotta hallgatott, pe­dig lelke mélyén ő volt a legki- ábrándultabb, meg volt győződ­ve, hogy Crozza Black meg a közvetve vagy közvetlenül cinkos „politikusok” — és előbb-utóbb a maffia is — sorsukra fogják hagyni a banditákat, elárulják, rendőrkézre adják vagy halomra gyilkolják őket. • * * Közben a nyomozás nagyon zavaros körülmények között folyt, a rendőrtisztek és tisztvi­selők vad torzsalkodása közepet­te. És nem terjedt ki, nem irá­nyult a felbujtókra. Csak néhány környékbeli birtokost kérdeztek ki, de se a nagy maffiásokra, se a politikusokra, se a gengszter­világból idecsöppent sötét ame- rikás ügynökökre nem terjedt ki. Lucky Luciano, a híres kábító- szerosempész „boss” pár héttel a portellai tömegmészárlás előtt érkezett Szicíliába, / lira zászlót Salvatore Gialiaaónak

Next

/
Thumbnails
Contents