Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-31 / 203. szám

Aktaháborá egy munkakönyvi bejegyzés körül Mikor fejeződik be Lakatos Gusztáv ügye? Magas, fekete hajú férfi. 45 eves. Elkeseredett emberként keresi igazát. Járja a bíróságo­kat, kilincsel munka után, leve- lezget minisztériummal, vállalat­tal, remélv4 hogy majd segít raj­ta valaki. Eddig több mint 50 levelet írt különböző szervekhez és mintegy 900 forintot költött utazásra. Ám úgy látszik, az igazság istennője egy bevehetet­len várba költözött, melynek aj­taját a bürokrácia sárkánya őr­zi. Lakatos Gusztáv gépszerelő ezzel a rettenetes szörnnyel ha­dakozik, immár több hónapja. Kikérő levelet küldtek Az aktaháború ez év elején kezdődött. A Békéscsabai Kerté­szeti és Köztisztasági Vállalat egy hirdetést tett közzé műhely- vezetői munkakör betöltésére. Lakatos Gusztáv ekkor a Buda­pesti 31. számú Építőipari Vál­lalat hódmezővásárhelyi építés- vezetőségén dolgozott. Megpá­lyázta a műhelyvezetői munka­kört A vállalat főmérnöke és személyzeti, valamint gépcsoport előadója egy rövid ismerkedő beszélgetés után javasolta a vál­lalat igazgatójának, hogy alkal­mazzák. Március 9-i keltezéssel a 31-es számú Állami Építőipari Vállalat hódmezővásárhelyi fő­építésvezetőségéhez a következő kikérő levelet küldte a vállalat: „Kérjük, szíveskedjenek az önök alkalmazásában lévő autó­szerelő munkakört betöltő La­katos Gusztáv, Orosháza, Thö­köly út. 10 szám alatti lakost március 12-től áthelyezéssel át­engedni. A nevezett dolgozót vállalatunk műhelyvezetői mun­kakörben alkalmazza 3400 forint fizetéssel. Amennyiben a T. Cím nem járulna hozzá, úgy tekintsék ezen kikérő levelet a dolgozó felmondásának.” A főépítésvezető hozzájárult Lakatos Gusztáv áthelyezéséhez, aki ezután március 12-én már munkába állt a Kertészeti és Köztisztasági Vállalatnál. Eddig minden úgy ment, mint a kari­kacsapás. Csupán a munkakönyv hiányzott. Lakatos levelet írt az építésvezetőséghez, sürgetve munkakönyvének elküldését, majd panaszt tett a Szegedi Munkaügyi Bíróságnál. Ez ha­tott. Egy napon megérkezett La­katos lakására egy borítékban a munkakönyv. Elvitte a vállalat­hoz, anélkül, hogy felbontotta volna. Amikor pedig erre sor ke­rült, akkor derült %i, hogy a munkakönyvbe „áthelyezés” he­lyett „kilépett” bejegyzés áll. Ez persze a kikérő levelet figyelem­be véve nem lett volna akadálya annak, hogy tovább alkalmazza a vállalat. Ennek ellenére a hó­nap végén munkaviszonyát meg­szüntették. A határozatot a kö­vetkezőkkel indokolta a Kerté­szeti és Köztisztasági Vállalat: „Munkakönyvében a kilépett bejegyzés szerepel, holott azt nyilatkozta, az áthelyezéshez ve­zetői hozzájárulnak. Az adatok­ból nyilvánvaló, hogy áthelye­zése ilyenformán nem is jött lét­re. Félrevezető magatartásával eszközölte ki vállalatunknál a műhelyvezetői alkalmazást.” Er­re az utóbbi megjegyzésre a vál­lalat személyzeti előadója azt a magyarázatot adta, hogy Lakatos Gusztáv első beszélgetéskor azt állította, csak két munkahelye volt, az SZTK-lapján viszont 41 4 K7i AUGUSZTUS 31. van bejegyezve. Ám tekintettel a kikérő levélre a pálforduláshoz ez sovány érv. Sarkára állt az osztályvezető Az ügyet fellebbezés útján tár­gyalta a Békéscsabai Munkaügyi Bíróság. A Kertészeti és Köz- tisztasági Vállalat jogi képvise­lője vitatta, hogy létrejött volna a munkaviszony. Ugyanakkor J Sidó Ferenc, a vállalat gépcso- (portvezetője a tárgyaláson el­ismerte, hogy amikor Budapes­ten járt az építőipari vállalatnál, látta Lakatos kikérő levelét és azt is, hogy a hódmezővásárhe­lyi építésvezető az áthelyezéshez írásban adta meg a hozzájárulá­sát. A józanság úgy diktálná, hogy ezzel be kellett volna zá­rulnia az ügynek. Feltehető, hogy a csoportvezető erről tájé­koztatta a Kertészeti és Köztisz­tasági Vállalat igazgatóját is. Eközben Hódmezővásárhelyen a főépítésvezetőség munkahelyi döntőbizottsága is határozatot hozott, mely szerint a munka- j könyvi bejegyzést áthelyezésre I kell javítani. Ám ekkor sarkára állt a 31-es számú Állami Ápítő- ipari Vállalat jogi osztályának vezetője. Fellebbezett az építő­ipari vállalat nevében. A mun­kahelyi döntőbizottság ugyanis nemcsak a munkakönyvi bejegy­zés kijavítására hozott határoza­tot, hanem Lakatos prémium- és túlóradíj-követelését is megítél­te. Így újabb perre került sor, mégpedig a Szegedi Munkaügyi Bíróságon. A bíróság végzésé­nek indokolásában többek kö­zött ez áll: „A munkaügyi bíró­ság a becsatolt iratokból meg­állapította, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottság hatás­körét túllépve járt el, amikor a munkakönyv kijavítása tekinte- - tében határozatot hozott. Ilyen értelmű panasz ugyanis nem tar­tozik a hódmezővásárhelyi fő­építésvezetőség hatáskörébe, sem más Csongrád megyében lévő fő­építésvezetőséghez, mert Laka­tos Gusztáv március 4-én a bu­dapesti 14-es számú főépítésve­zetőség állományéiban van. Mun­kaügyi vitája, tehát munkaköny­vének kijavítási panasza a buda­pesti'14-es számú főépítésveze­tőség munkaügyi döntőbizottsá­gához tartozik, és ezután a Fő­városi Munkaügyi Bírósághoz. Kinek használt a huzavona? A Fővárosi Munkaügyi Bíró- j ság június 28-án a munkakönyvi • bejegyzés megváltoztatása mi- • att indított munkaügyi vitában • végzést hozott. Az eljárást ezen- 5 nel megszüntette. Az indokolás- : ban megállapította, hogy ebben [ az ügyben a Szegedi Munkaügyi i Bíróság már jogerős végzést hó- : zott. A bíróság ugyanakkor meg- £ kereste a 31-es számú Állami • Építőipari Vállalat munkaügyi S döntőbizottságát, kérve, hogy az : ügyet terjessze fel. A döntőbi- • zotfcság azt közölte, hogy Laka- í tos ügyét a hódmezővásárhelyi : főépítésvezetőség munkaügyi: döntőbizottsága bírálta el. Ezt j követően július 24-én, újra a j Szegedi Munkaügyi Bíróság elé • került Lakatos Gusztáv ügye. A ■ bíróság most ítéletet hozott. Kö- « telezte az építőipari vállalatot, ! hogy 200 forint prémiumot és öt- : napi szabadság megváltása cí- j mén 615 forintot fizessen a pana- • szosnak. A munkaügyi bejegyzés ■ ügyét azonban nem tárgyalta. • Indokolásában megjegyezte, hogy S a felperes, azaz Lakatos munka- : könyvének kijavítása miatt újból * kezdje meg a főépítésvezetőség munkaügyi döntőbizottságánál a pert, mert ügyében a Budapesti Munkaügyi Bíróság téves végzést hozott. így Lakatos Gusztáv újra a 'főépítésvezetőség munkaügyi döntőbizottságához fordult. Ott azt a választ kapta, hogy ügyét nem tárgyalják, mert már egy­szer tárgyalták. És akkor olyan határozatot hoztak, hogy mun­kakönyvébe az „áthelyezés” be­jegyzést kell írni. Most már ezt a határozatot végrehajthatóság szempontjából záradékolni kelle­ne. Lakatos Gusztáv erre vár. Ezt követően valószínű újabb el­járásra kerül sor. ^Ugyanis ha a munkakönyvébe az „áthelyezést” jegyzik be, annak az lesz a kö­vetkezménye, hogy a békéscsa­bai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat akarva nem akarva, kénytelen lesz alkalmazni. 0 Papírháború ez a javából. Te­gyük hozzá azt is, hogy emiatt egy ember nem tud elhelyez­kedni. Az igaz, hogy a Szegedi és a Fővárosi Munkaügyi Bíró­ság az eljárási szabályokat be­tartva tologatta ide-oda az ügyet, ahelyett, hogy döntött volna a munkaügyi bejegyzés tárgyában. Az illetékességre és a hatáskör­re vonatkozó szabályokat be kell tartani. De vajon ilyen áron? Ki­nek használt ez a huzavona? Talán a 31-es számú Építőipari Vállalat jogi osztályának, vagy a •békéscsabai Köztisztasági Válla­lat hírnevének? Az ügyre a mai napig nem került pont. Értetle­nül és döbbenettel kérdezzük: mikor fejeződik be? Jogszabálya­ink bürokratikus kificamítása nemcsak Lakatos Gusztávot sér­ti, hanem társadalmunk józan felfogását is. Serédi János Befejeződött a fiatalok nyári építőtáborozása Augusztus 24-én bezárták ka­puikat a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség önkéntes nyá­ri építőtáborai. A végzett munka értékelése, a részletes statisztika | elkészítése természetesen még hátra van. Június 16-a és augusztus 24-e között öt váltásban, két-kéthetes turnusokban 24 593 egyetemista, főiskolás, középiskolás és szak­munkástanuló dolgozott az ifjú­sági szövetség 34 központi szer­vezésű építőtáborában. A három hónap alatt 24 me­zőgazdasági tábor — ebből öt koedukált —, egy csatornaépí­tő, három út-, .vasútépítő és hat építőipari tábor dolgozott. Az idén javultak a szabad idő hasznos, kellemes eltöltésének feltételei is a táborokban, a ko­rábbinál több sportpálya épült, felfrissítették a könyvtárakat, s több központi műsorról is gon­doskodtak. A tábortanácsok a legjobb tel­jesítményt nyújtók közül külföl­di jutalmakra is jelöltek: a munkában, a közösségi élet szer­vezésében kitűntek közül 278-an már el is utaztak a Német De­mokratikus Köztársaságba. Az ötödik turnus 58 legjobbja juta­lomból a Magas-Tátrában tölt­heti majd a szilvesztert. Október 9-én kezdődnek a műszaki könyvnapok Az október 9-től 31-ig tartó műszaki könyvnapókra hét ki­adó 52 műve jelenik meg csak­nem 300 000 példányban. A tíz alapfokú, 21 közép- és ugyan­ennyi felső szintű munka az anyagmozgatástól a gépészeten, a híradástechnikán át, egészen a műszaki alaptudományokig és az üzemszervezésig érinti a mfi- ' szaki-tudományos élet szinte va­lamennyi területét. Viszonylag nagy számmal jelennek meg az építészet és az építőipar külön­böző kérdéseit tárgyaló kiadvá­nyok, közöttük olyan új mű is, amely a komplex könnyűszerke­zeti építési mód központi prog­ramját hivatott támogatni. Pén­teken a Vörösmarty téri Zene­művészek Klubjában volt a 13. könyvnapok sajtótájékoztatója, ahol Fischer Herbert, a Műszaki Könyvkiadó irodalmi vezetője is­mertette a műveket és a könyv- napokhoz kapcsolódó eseménye­ket. (MTI) Finn vendégek a Kereskedelmi Kamaránál Kallós Ödön, a Magyar- Ke­reskedelmi Kamara elnöke pén­teken fogadta Sakari Yrjönent, a finn központi kerekedebni ka­mara ügyvezető igazgatóját, és Gerold Bloöberget, a finn textilipari szövetség elnökét. Tárgyaltak a jövő év áprilisában Helsinkiben megrendezendő magyar gazdasági napok előké­születeiről, a magyar—finn gaz­dasági kapcsolatokról, valamint a kamaraközi együttműködés to­vábbfejlesztéséről. (MTI) ■aaKsaacaaifisaEZES&EsiHsasaiaflaaaiaaBiMBassaascBsaRasifssssiKasBssüSResegBsesasflaaeBBaitf aaaasaaaaaaaBaaaaaeaaaaai CSEREI PÁL: Dróthajú naplójából — Hol a pokolban * jár az eszed? Berezeltél? Tartsd a szád. Meg ne rémítsd a többit! Hirtelen pipás lettem, még- hogy én berezeltem! De az­tán lehűltem és restelltem ma- tíam, hogy minek is jártattam a szám. De nem volt időm rá­gódni ezen, odajött hozzánk Bandi bácsi és azt mondta Csupacsontnak, hogy hívja össze néhány percre a brigá­dot; szót kellene érteni abban, hogy a férfiak vegyenek részt a kézilabdapálya építésében. Persze, amikor nem vagyunk nappali műszakban. Csupaesont könyékkel oldal­ba lökött, miközben ezt kér­dezte: „Akarod?” Néma maradtam, olyan lett a fejem, mint a bunyóban a soro­zatütés után. Csupaesont látta ezt rajtam ” és ismét meglökött, csak nem csüngetem az orro­mat? „Rá se ránts! Holnap reggeltől minden emeleten -ki­nyílik a liftajtó.” És nagyot nevetett. Napok múlva, amikor elmen­tek a szerelők, olyanok lettünk, mintha minket is megjavítot­tak volna. Csupaesont tenyerét dörzsölgette örömében. Egyszer aztán azt mondta, hogy most már kirándulhatnánk. Miután bizonygatni akarta, hogy a sza­bad levegőn felfrissülünk, ki­párolog belőlünk a festékszag, közbeszóltam, nem kell ide só­der, hanem menjünk. Mintha összebeszéltünk volna, a többi­ek lelkendezve ismételgették: „Menjünk, menjünk!” Bandi bácsi máris a- praktikusságra tért át. — A Körös-p>artra menjünk. Megnézhetjük a békési duz­zasztót is. Mindenkinek tetszett az öt­let és vasárnap reggel szatyo- rotkkal várakoztunk a buszpá­lyaudvaron. Bandi bácsi nem tudott jönni, mert szombat es~ , te berendelték munkásőrszol- gálatra. S azt üzente, egy pil­lanatra se okozzon ez nekünk gondot, mert első mindig a kö­telesség. Meg azt is üzente, nyilván nyugtatásként, hogy ő most már. ha kedve tartja, a Trabanttal könnyebben kisza­lad a duzzasztóhoz. Kocsival mi az a tizenkét-tizenhárom ki­lométer. Családostól Bandi bácsi nél­kül is huszonketten voltunk, mert velünk volt Csupaesont menyasszonya is. Ilonka néni már a pályaudva­ron akcióba lépett, közölte ve­lünk. hogy a buszjegyeket ő váltja meg. Miután kiosztotta a jegyeket, felszólított bennün­ket, hogy amikor hazaérkezünk, neki adjuk oda azokat. Csupa- csont közbeszólt, nincs arra szükség, tudjuk hányán Uta­zunk, feljegyezzük és kész. Ilonka néni nem hagyta magát. — Saját pénzével azt csinál mindenki, amit akar. De a kö­zös i>énzről bizonylat kelL Csiupacsont megrándította a vállát, mintha azt mondaná, hát akkor legyen úgy. Ilonka néni közben már Pirikéhez és Kisgömböchöz beszélt, hogy azok száraz gallyakat szedjenek majd a déli szalonnasütéshez. Gyuszi pedig — aíki vállára aíkasztott gitárral várakozott — nyársnak való gallyakat szerez­zen. A füzesben ezt is. azt is lehet találni. Csupaesont. meg én, miután megérkezünk a Kö­röshöz, madzagot kötünk min­den sörösüveg nyakára, a part­hoz erősítjük és leereszthetjük az üvegeket a vízbe. Délig fi­noman. lehűl a sör. Valami furcsán nézhettem Ilonka nénire, mert odaszólt nekem: „Rosszat álmodtál az éjszaka, Dróthajú?” Nem álmod­tam semmit, csak azon álmél- kodtam, hogy én még jófor­mán körül sem néztem, ő meg már azt is tudja, hogy minden szatyorban sör is van. Amikor már az országúton ro­bogott velünk a busz, valameny- nyien a tájat néztük. Az út men­ti sudár nyárfákat, a gyapjas búzatáblákat a suhanó fecské­ket. a busz elől fel-felröppenö és mögötte újra leszálló galam­bokat. Kedves látványt nyújtot­tak a csapatba verődött őzikék. A lányok, asszonyok nagyot si­kítottak, amikor egy nyúl ugrott a busz elé és örömmel kiáltot­ták, miután látták, hogy az to­vább ugrott az út menti árokba. „Megmenekült szegényke!” Amikor a buszból kiszálltunk, jókedvűen lóbál tűk a szatyrokat és úgy nekiiramodtunk, mintha sietős dolgunk lenne. Nekifutva mentünk fel a gátra, ott, ahol értük, nem kerestük a kitapo­sott gyalogutat. A gátról sikít­va szaladtak le az asszonyok, lá­nyok. Kisgömböc Piriké kezét akarta megfogni, nehogy fel­bukjon az a gátoldalon, de Piri­i

Next

/
Thumbnails
Contents