Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
HARMINC FESZTEN DE3E 21. Légiveszély felirat a papíroszíályon Egy újságot elsősorban az jellemez, hogy milyen híreket közöl, milyen cikkeket olvashatnak benne az előfizetők, a vásárlók. Másodsorban — legalábbis esetenként — pedig az, hogy milyen eseményekről, tényekről nem tájékoztatja a nagyközönséget. Fentieknek szép példája a Körösvidék című lap 1944. augusztus 28-i száma. A hírek jórésze a hadihelyzettel foglalkozik. Megtudhatta a lapból az olvasó egyebek mellett a következőket: „Mint jelentik, a -Kárpátok előterében a magyar csapatok augusztus 26-án eredményes támadó vállalkozásokkal több magaslatot elfoglaltak.” Nem tudhatta meg a lapból, hogy augusztus utolsó hetében milyen jelentős győzelmeket arattak a szövetségesek. Pedig ebben az időszakban szabadították fel a szovjet csapatok Bukarestet és Ploestit. foglalták el amerikai csapatok Nizzát, angol csapatok Amines-t, vonultak be a szabad francia hadsereg egységei Bordeaux-ba. A valós helyzetet csak sejteni lehetett. Abból a hírből, hogy „az arcvonal déli részén folytatódtak a súlyos harcok; a német elszakadó mozdulatok tervszerűen folynak az új, nyugatabbra levő vonal felé, amit egyes román kötelékek kiesése tett szükségessé.” Jól tükrözi viszont a lap, hogy az enyhén szólva is mérsékelt hadi sikereket milyen „erős-kezű’ hazai intézkedésekkel ellensúlyozták a kor hatalmasságai. Egy közlemény ennek igazolására: „A Lorántffy Zsuzsanna leánygimnáziumban a beíratások ideje szeptember 5., 6. és 7. napja délután 2-től 7-ig. Az első osztályba beiratkozni szándékozók szülőjük vagy felnőtt megbízottja kíséretében szeptember 5-én délután jelennek meg, hogy átadják a beíratandó okmányait, köztük szüleik és négy nagyszülőjük születési és házasságkötési okmányait, a tiszta keresztény származás igazolására.” Megint csak nem tudhattak a Körösvidék olvasói arról, hogy Párizsban lényegesebb dolgokkal törődtek az emberek, mint a vallási, faji hovatartozás. A Radio France augusztus 23-án az alábbiakat sugározta: „A párizsiak felkeltek a németek ellen, ellenállhatatlan erővel. A szégyen és árulás napjai elmúltak ... A felszabadulás mámoros örömére még várnunk kell, most az a kötelességünk, hogy menjünk harcolni \a barikádra... A barikádokon harc folyik és tudjuk, hogv a németek utolsó órája ütött Párizsban . .. Minden franciának kötelessége, hogy részt vegyen a németek elleni küzdelemben.” Viszont újra pontos volt az Információ a közvetlen anyagi érdekeltségű árucikkek kínálata ügyében. Az egyik hirdetés így hangzott: „Légvédelmi riasztókörzetek térképe kapható a Kö_ rösvidék boltban és a Turul Sajtóirodában. Ára 3 pengő.” A másik — megint csak a sorok közötti beismerés a hadijelentések „hiteléről” — arról tájékoztatta az olvasókat: „Légi veszély és Zavaró repülés feliratok kaphatók a Körösvidék papírosztályán.” (daniss) Nem egy, nem is kettő; Vezetői önállóság és a szövetkezeti demokrácia fl? utóbbi években megnövekedett a termelőszövetkezeti vezetők hatásköre. Ugyanakkor változatlanul arra kell törekedni. hogy a termelőszövetkezetek tagjai az eddigieknél hatékonyabban szóljanak bele a közös gazdaság ügyeibe, irányításába. A két dolog valóban ellentétesnek látszik. Mégsem az. Mind_ járt ide kívánkozik egy eléggé szélsőséges, de igen szemléltető példa. A napokban egy nemrégen még igen gyengén gazdálkodó tsz brigádvezetőjével beszélgettünk a vezetői önállóság és a szövetkezeti demokrácia kölcsönhatásáról. Elmondta, hogy náluk a termelőszövetkezeti törvény módosításáig az volt a gyakorlat, hogy a közgyűlés sorra vette az összes munkaköröket és mindegyiknél tételről tételre megállapította, hogy mennyi az alapdíjazása a traktorosnak "Rözépmély szántásnál, mennyi a prémiuma, mennyi jár az állatgondozónak a fejősért, a takarmányozásért és így tovább. Látszólag tehát itt nagyon erős volt. a termelőszövetkezeti demokrácia, hiszen a gazdálkodás tizedrangú, sőt századrangú kérdéseiben is a közgyűlés döntött. Csakhogy rfiiközben a tagok a lényegtelen, illetve kevésbé lényeges ügyek sokaságán vitatkoztak, nem jutott idő például annak a legfontosabb kérdésnek az alapos megvitatására, hogy tulajdonképpen miért is gyenge a termelőszövetkezet. Pedig a gyengeség egyik fő oka éppen az volt, hogy a tsz közgyűlése valósággal megkötötte a vezetők kezét/a sokféle rendszabályokkal. Kél kö?gyű3^s között aztán jöttek olyan körülmények, amelyek tekintetében gyorsan és nagyon rugalmasan kellett volna dönteni, sokszor eltérően a korábbi közgyűlési határozattól, mert közben kiderült, hogy a közgyűlési határozat gépies végrehajtása kárt okoz. Erről is egy példát.- a sok eső erősen összeáztatta az amúgy is kötött talajt, a traktorosok teljesítménye saját hibájukon kívül a legnagyobb igyekezetük ellenére is lecsökkent, ezáltal kisebb lett az alapdíjuk, a prémiumnak pedig még a reménye is eltűnt. A főmezőgazdász — noha tudta, hogy mi lenne a fő feladat — tehetetlenül tárta szét a kezét, mondván: kérem, nem tehetek semmit, a közgyűlés így határozott. Magyarán szólva, a közgyűlés levette az elnök és a főmezőgazdász válláról a felelősséget. Mi lett ennek az eredménye? A traktorosok egy része elment a tsz-ből, a szántással, vetéssel elkéstek, emiatt keveset termett a föld, kevesebb lett a tagok jövedelme, ami a munkakedv csökkenéséhez vezetett. Egyik hiba szülte a másikat. A tsz-demokrácia nem valami öncélú, önmagáért való dolog, hanem eszköz ahhoz, hogy a „több szem többet lát” elve érvényesüljön, a közösség tapasztalatai eredményesebbé tegyék a közös gazdálkodást. Ha viszont az eszközt felcserélik a céllal, az nem vezet jóra. A termelőszövetkezeti demokrácia és a személyes felelősség nem egymást kizáró folyamat, sőt feltételezik egymást. Itt azonban egy másik véglet is szokott jelentkezni. Akadnak szakemberek, akik kereken kijelentik: az egyes munkakörökben dolgozó tsz-tagoknak nincs és nem is lehet áttekintésük a nyolc-tízezer holdas gazdaságról, így tehát semmi értelme, hogy beleszóljanak a szakemberek dolgába. Bz ilyen nézeteket hirdetőknek nincs igazuk. Annak a kérdésnek az eldöntésében például, hogy milyen legyen a tsz- ben a közös vagyon gyarapításának és a kiosztott jövedelemnek az aránya, minden tsz- tagot érdekel, tehát nagyon is helye van az alapos vitának, nehogy a szövetkezet mértéktelen beruházásokba kezdjen, vagy fordítva. Ennek összegszerű kidolgozása, a részletek megmunkálása azonban már a szakemberek dolga. Az sem teljesen szakmai kérdés, hogy a közös gazdaságot milyen irányban kell továbbfejleszteni, milyenek a termelési hagyományok és adottságok. Mindezek olyan kérdések, amelyekbe teljes joggal szólhat bele minden termelőszövetkezeti gazda, sőt nagyon is ajánlatos, hogy beleszóljon. Egy bizonyos ponton túl jelentkezik a kérdés szakmai része. Ha például a közgyűlés eldöntötte, hogy a szarvasmarhatenyésztést kell fejleszteni, utána következik a részletek kidolgozása. Ez már a szakemberek dolga. Ily módon nem sikkad el sem a termelőszövetkezeti, sem a személyes felelősség. Ha viszont a közgyűlés arról is határozatot hoz, hogy mondjuk háromszázzal kell növelni a szarvasmarha-állományt, holott a reális lehetőség csak kétszázat enged meg, akkor később, ha baj van, a szakember azt mondhatja: én előre láttam a bait, de mit tehettem volna, hiszen a közgyűlés határozott így. fl termelMve^eieti demokrácia erősítését, nem lehet elképzelni az úgynevezett információ-áramlás nélkül. Ez szintén kétoldalú kérdés. Információra nemcsak a tsz-tagoknak van szükségük, hanem a vezetőknek is. Az a vezető, aki nem ismeri a szövetkezeti gazdák szándékát, véleményét, akaratát, törekvéseit, aki nem él együtt a tagsággal, hamar eltévelyedik. Az egészséges információáramlás biztosításának rengeteg formája van, kezdve a brigádértekezlettől egészen a tsz-újságig. Megyénkben is több olyan közös gazdaság van, mint például a sarkadi Lenin, az újkígyó- si Aranykalász Tsz, amelyik nyomdai úton állíttatja elő üzemi lapját. De egyszerű stencillapon is sok értékes feladatot és hasznos adatokat lehet közölni a szövetkezeti tagokkal. Mert így érdemben bele tudnak szólni a közös gazdaság ügyeibe és ez kedvezően hat a gazdálkodás eredményeire. Seress Sándor 4 KPÚJSÁCÍ 1874. AUGUSZTUS 35. Varga Domokos: KÖLYÖKKÚSTQLSAT Ó De én csak itthon szeretekl" 95 Hamar rájött Bubu: neki idehaza van a legjobb dolga, ebben az izgalmas-mozgalmas családban, ahol ha akar, egyedül is játszhat, de ha akarja, mindig akad társa bármilyen mulatságra, a szappanhab-fúj- kálástól a dominó állítgatásáig és döntögetéséig. Nagyobb testvérei annak idején nem egészen így voltak. Sokat játszottak pedig egymással — sokat veszekedtek is —, de mindegyikben ott fészkelt valami örök kielégíthetetlenség, hogy neki nem jut annyi apjából-anyjából s az élet egyéb javaiból, mint amennyire vágyik. Ök soha nem ragaszkodtak olyan rettenetesen a családhoz, de személy szerint hozzánk, édesszüleikhez sem, mint Bubu. Nem volt szüntelen gondjuk, félelmük, hogy jaj, csak innen ki neszakadjanak, minket el ne veszítsenek. Rájuk jött néha a veszett nagy apás-anyásság, bújtak is hozzánk, másztak be az ágyunkba, furakodtak az ölünkbe, kapaszkodtak a nyakunkba, de éppígy birtokba (8.) vették a hozzánk járó barátokat, ismerősöket is. Ragadtak rá mindenkire. Fogták meg a kezüket, mikor indultak el, hogy mennek ők is, mennek, mennek. Azt se kérdezték,' hova, közel-e. vagy messze, hosz- szú vagy rövid időre. Nem voltak félelmeik. Hittek a család, az otthon határtalanságában : bíztak az emberiségben. ök fészekhagyó természetű fiókák # voltak. Bubu fészekőrző, mindhalálig. Nagyon megrendült, mikor nemrégen férjhez ment az idősebbik nénje. — Elmegy a Panni? És többet nem jön vissza? — De visszajön. Látogatóba. — De nem lakik itt? — Nem, ő már a férjével lakik. — Mért a férjével? — Mert ő már asszony. Az asszonyok a férjükkel laknak. — Én nem is akarok férjhez menni! Később aztán megegyeztünk, hogy ha mégis férjhez menne a Pócs Gergőhöz — óvodai szerelméhez —; akkor ők itt lakhatnak nálunk. De kikötötte, hogy nem a kisszobában, hanem a lányokéban, mert ott mind elférünk. Mi fekszünk Anyjával a Panni ágyán, ő a Pócs Gergővel a fejünknél, a piros rekami- én, és én ugyanúgy fogom a kezét, mint most, minden este. Csak azt nem ígértette meg, hogy mesélek is neki. Gondolta tán, hogy mesélni a férjek is tudnak. Neki.az otthon, a család: a hetedik mennyország. Egyszer már azt hitte, kirekesztik belőle, s azóta szinte betegesen ragaszkodik hozzá. Ragaszkodott már azelőtt is, hogy Anyja félbeszakította gyermekgondozási szabadságát, s őt kétéves, kéthónapos korában bölcsődébe adtuk. De a nagy sokkot akkor kapta, s ez azóta is bőven meglátszik rajta. Ajaj, az a beadás! Azok a szívszorongató napok és hetek! Korához képest ő nagyon kis ügyes volt. Szépen evett magától, tetőtől talpig fel tudott öltözni. le tudott vetkőzni, gombjait ki- és begombolni, cippzár- jait le- és felhúzni, cipőfűzőjét ki-bekötni. de nem bogra, hanem szabályos maslira; ismert minden színt, pirosat, zöldet, sárgát, feketét, fehéret, sőt megkülönböztette a sötét- és világoskéket. .. egyet mégse tudtunk megértetni ve'e: azt. hogv nem kell félnie. Hogy mi őt nemcsak elvisszük, hanem délután haza is hozzuk. Hogy ez a nam elvitel nem a teliés elszakadás. a maidani végleges ott- hagyás. az élete eddigi Paradies'"»rn.átiól való kiűzetés kezdete. Szeret Apja, szeret Anyja: ezt Űj könyvek A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ megjelentette — közösen az ungvári Kárpáti Kiadóval — Friedrich Engels életrajzát. A sok érdekes képpel, fakszimilével illusztrált kötetet a marxizmus—leninizmus klasszikusainak szerkesztősége rendezte sajtó alá. Környezetvédelem Magyarországon címmel a Közgazdasági ismeretek sorozatban napvilágot látott Gerle György munkája. Holló Mária új kötetének címe Technika és társadalom. A jelenkori angol viszonyokba enged hiteles bepillantást Klaus Pick- schau és Dieter Raulf könyve, az Osztályharcok a mai Nagy- Britanniában. Szemes Piroska riportkönyve Sikeres életek címmel került a könyvesboltokba. Sok hasznos információt tartalmaz, s a közlekedési morál javítását szolgálja Kucsara Pál könyve, az Emberek az utakon. A GONDOLAT KÖNYVKIADÓNÁL látott napvilágot Borisz Eichenbaum tanulmánykötete, Az irodalmi elemzés címmel. Rácz Endre és Takács Etel Kis magyar nyelvtana már a 4. kiadásban kerül az olvasó kezébe. örökség és örökösök címmel Tolnai Gábortól jelent meg tanulmánykötet; a könyvben található esszék Kazinczytól máig tallóznak a magyar irodalomban. Napvilágot látott Sergio Villegas: A stadion című riportkönyve, amelyben szemtanúk számolnak be a chilei junta kegyetlen terrorjáról. Most jelent meg Kalmár György: A felrobbant ország; a Világjárók sorozat új kötete Pakisztán és Bengália konfliktusával, az önálló Bengália megszületésével foglalkozik, felvázolva a történelmi események hátterét is. Az újvidéki Fórummal közösen jelentette meg a Gondolat Oto és Lise Bihajli— Merin kötetét Jugoszláviáról, Barangolások, emlékezések alcímmel. A KOZMOSZ új kötetei között szerepel — A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban — egy kitűnő válogatás Váci Mihály verseiből; a kötetet életrajz és jegyzetszótár is kiegészíti. „Fel- szállnak a sikoltások” címmel Ibériától jelent meg irodalmi és politikai antológia. Ugyancsak most került a könyvesboltokba a Galaktika című tudományosfantasztikus antológia új kötete. értette. De azt már nem, hogy ha szeretik, miért dobják oda idegeneknek. Az egyévesek állítólag kevésbé sínylik meg, ha mások kezére adják őket. A háromévesek, a már óvodás korúak szívének is könnyebb a naponkénti elválás ( bár az anyásabbja de tud bőgni eleinte!). A kétévesek már pontosan tudják, mi történik velük, de képtelenek megérteni^ miért akar szabadulni tőlük anyjuk és apjuk. A bizalom rendül meg bennük, az eddigi teljes biztonságukat veszítik el. Nem mind egyformán. Ki jobban, ki kevésbé. A mi Búbunkban mintha egy világ omlott volna össze. Rém sokat sírt, nappal és éjjel. Csi- títtatta, nyugtatgatta magát, mindent megtett, érte, hogy fogjuk ölünkbe, eresszük ágyunkba, fogadjuk kegyelmünkbe. Ügy kapaszkodott belénk, mintha fuldokolna. Nagyon szánandó kis szőkeség volt ebben az időben. Én mindig hajlottam rá, hogy eleresszem a fülem mellett gyermekeim sírá- sát-rívását, főleg, ha előre megfontolt bőgéssel akartak valamit kicsikarni maguknak. „Addig ordítok, míg meg nem csinálod, vagy oda nem adod, amit akarok.” Jó, gondoltam gonoszul, majd elválik, hogy a te torkod bír-e többet, vagy az én idegeim. Csak anyád ki ne boruljon idő előtt... Hanem Bubutól majd a szívem szakadt meg. Ö csakugyan szenvedett Túlságosan hozzánk nőtt kiesi kora óta, s most ez visszaütött, nem is annyira miránk, mint őrá, szegény elapátlanodott- elany átlanodottra.
