Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

cÁ liél

Békéscsabáin

Jelenet A fej nélküli lovas című színes szovjet kaland- filmből

A hét legérdekesebb filmjének A fej nélküli lovas című

színes, magyarul beszélő szovjet kalandfilm ígérkezik. Ha lehet azt mondani: ez az első szovjet western-film, amit elkészítettek. A csodálatos, vadregényes, valóban a jó vadnyugati filmek tájait idéző kubai környezet is emeli a film színvonalát. A klasszikus vadnyugati témát ezernyi új ötlettel frissítették fel a film készítői, a szovjet és kubai színészek játéka élményt jelent. A főszerepekben, Ludmilla Szaveljevát — aki a Háború és a béke Natasáját alakította emlékezetesen — és Oleg Vidovot láthatjuk.

Két egyetemista szerelmét meséli el az Önző szerelem című színes jugoszláv film. A cselekmény reális alapokról, a hétköznapok örömeinek, tragédiáinak talajáról táplálkozik, így nem mentes a túlkapásoktól sem. A néző számára mégis érdekes a film, hiszen minden megvan benne, aminek egy fiatalokról szóló alkotásban benne kell lennie.

Hazánkban igen ritkán láthatunk svájci filmalkotást. A Meghívó szombat délutánra című színes mű — amely az elmúlt évi cannes-i fesztiválon a zsűri különdíját nyerte — cselekményes, szolid humorú vígjátéknak ígérkezik tele jobbnál jobb ötletekkel. Az új ház parkjában rendezett víkend történetét érdemes megnézni.

„Eső" a föld alól

Egységes föld alatti öntöző- rendszert dolgoztak ki a Krím- félsziget hegyi lejtőinek szőlői számára. A víz az ásványi műtrágyával együtt mikropórusos keramit csöveken jut el a növények gyökereihez. A csöveket 60—80 centiméter mélyen fektetik a földbe. A gyakorlat

Vagy egy hónapba telt, míg úgy ahogy megszokta, hogy neki immár nem egy, hanem két világa van: az otthoni meg a bölcsődei. Jobban mondva két fél világa: az egyik reggeltől délutánig, a másik délutántól másnap reggelig.

Nem ő volt emiatt a legszerencsétlenebb. Egy hasonló korú másik gyerek szinte az egész esztendőt átszűkölte, átvonította, még hónapok múltán is reszkető szájjal üvöltötte bele a világba az ő nagy fájdalmát, mégse vették ki, mégse vitték haza a szülei.

Mi úgy voltunk vele: ha néhány hét álatt nem szokik meg, visszacsináljuk az egészet.

Nem tudom, más bölcsődében akad-e olyan Ili néni és Erzsiké néni, mint a miénkben. De alighanem ritka adománya a sorsnak, hogy valaki ennyire az anyja lehessen — minden érzésével, elszánásával — vadidegen gyerekeknek.

Buburól mindjárt látták, hogy különleges eset. Hetekig küszködtek vele: ha kellett, órákra ölbe fogták, ha kellett, az ebéd utáni takarodó idején mellé feküdtek, de nem nyugodtak, míg kezes jószág nem vált belőle.,

Lassan elmaradtak a reggeli bőgések, az éjszakai hánykoló- dások, felriadások. Lassan már kezdett bölcsődét is játszani otthon: ő volt Ili néni, babái a gyerekek, s etette, itatta, altatta, mosdatta, csendre és rendre intette őket, mesélt és énekelt nekik. Azt is játszotta, hogy a ke- ze-lába egy-egy ikerpár, mert a bölcsődében is volt kél iker kislány, Kriszti meg Andrea, érfoltnak, mint két tojás. Különöazt mutatja, hogy ez az öntözési módszer növeli a szőlőtermést, ugyanakkor megakadályozza a talajeróziót és csökkenti a vízfogyasztást is. A szakemberek számításai szerint egy év alatt térülnek meg az új öntözési rendszer bevezetésének költségei.

sen a kezeit szerette kinevezni Krisztinek és Andreának, s ezek aztán hol simogatták, hol ütötték egymást, hol összeölelkeztek, hol táncoltak egymással, hol beszélgettek, hol veszekedtek.

Odabenti élményeinek ez az otthoni megjátszása — két külön életének képzeletbeli összekapcsolása — alighanem szintén segített benne, hogy fokról fokra visszatért az életkedve, az első hetek szigorú éhségsztrájkja után már rendesen évett is a bölcsődében, s otthon is kezdett, a régi vidám — magát csak időnként elbőgő — Bubuvá visz- szavedleni.

Nem is lett volna tán semmi baj, ha nem jönnek az újabb és újabb betegségek, taknyosságok, köhögések, influenzák, lázak, fülfájások, fülgennyesedések, fülszúrások, kerek egy esztendőn keresztül. De jöttek kegyetlenül, megelőzhetetlenül, feltartóztathatatlanul. ..

Ezt is túléltük. Túlélte ő is. S ha mindent mérlegre teszünk, azt kell mondanom: nem is igen volt más választásunk. Csakugyan gyerekek közé kellett már csapnunk, ilyen áron is. Szoktatni végre, hogy 6 többék egyike. De ráébreszteni ennek az örmé- re is.

Még mikor óvodába vittük, akkor is el-elsírta magát eleinte: — Itthon akarok maradni! Itthon akarok játszani!

— Nem lehet. Bubuskám, Akkor nem tudok dolgozni. Akkor nem lesz pénz.

— De én akkor se akarok óvodába menni!

— Muszáj, te aranyos. De ott jó! Az óvodában jó!

Orosházi Jelentés:

Amit sokszor el kell még mondani

Munkások tanácskozása a munkásművelődésről

Nem lehet erről a tanácskozásról egyszerű tudósítást írni, mert ereje és hangulata volt.

És őszinte, az első perctől az utolsóig. Nyílt szavú, kendőzetlen, munkás-stílusú. Ez volt talán a leglényegesebb.

ÉS AMIRŐL SZÓ VOLT, NAPJAINK NAGY FELADATA: A MUNKÄSMOVE- LÖDES. AZ OROSHÁZI MŰ-' VELÖDÉS1 KÖZPONT VEZETŐI MEGINT NAGYSZERŰ KEZDEMÉNYEZÉSSEL HÍVTÁK FEL MAGUKRA A FIGYELMET. A KÖZIGÉNYT, KÖZHANGULATOT ÉREZVE ÉS ÉRTVE, MEGHIRDETTÉK A VÁROS MŰNK ASM 0 V ELŐDÉSI TANÁCSÁNAK MEGALAKÍTÁSÁT.

Szerdán délután 4 órakor gyülekeztünk a művelődési központ klubjában. Feldmann József igazgató barátokat, ismerősöket köszöntött, aztán Zana János főelőadó mondta el, mit terveznek, mit javasolnak, mit szeretnének. Az egész percek alatt klubszerű eszmecserévé alakult, és mintha mindenki ösz- szebeszélt volna:

CSAK AZ IGAZAT! CSAK AMIT GONDOLUNK, CSAK AMIT EL KELL MONDANI! Három óra hosszat voltunk együtt a klubban, harmincán Az orosházi üzemek munkásai meg a központ vezetői. Várhattunk volna hosszadalmas hozzászólásokat, üres mondatokat, akaratlanul is rögződött jelszavakat, közhelyeket.

A meglepetés és valami jó érzéssel telített nyugalom akkor kezdett uralkodni ebben a klubban, amikor már az első jelentkező úgy beszélt a művelődésről, mintha az üzemben tenné az udvaron vagy az étteremben, vagy munka közben, ha akad rá idő.

HA SIKERÜL, NAGY DOLOG LESZ EZ A MUNKÁS- MŰVELŐDÉSI TANÁCS, VEZETŐSÉGÉT ÉS SZAKBIZOTTSÁGOKAT VÁLASZT,

IIIIIMIIMIIlin •MIHIIimiMMIIIIHIII«*

— De én csak itthon szeretek! ! Hát igen. 0 már ilyen. Ugyan j

már nem egészen. Most, hogy i épp megint beteg, én találtam j neki mondani, mikor a lázát * mértem egy este, és nyűgöskö- * dött:

— Ne búsulj, te jóság! Leg- j alább idehaza lehetsz.

Könnyek gyűltek a szemébe. ;

— De én akarok menni óvó- ■

dába! :

— Jó, jó, majd meggyógyulsz, j

és mehetsz. Kivel szeretnél ott :

játszani? :

Tüstént kész volt a válasz: !

■

— A Várai Eszterrel, Meg a ;

Horváth Katival. Meg még a kis- I csoportosokkal. :

Könnyű volt elértenem, miről ■ van szó. ;

— Azoknak vagytok ti az ■ anyukája?

■

— Igen, azoknak. És mindig ; játszunk együtt.

De meglesném egyszer a Bu- | bu-anyukát! Bár látom is néha, l ahogy a vendégségbe hozzánk s járó Halmosi Attilával — bece- * nevén: Csigabigával — anyásko- • dik idehaza. Meg kell enni őket. j

— Szereted ezt a gyereket? — |

kérdi Anyja büszkén és boldo- » gan, ahogy már húsz éve is kér- I dezgette az akkori kicsikről, mi- j kor nekik örültünk ilyen tiszta : szívből. !

— Mit csináljak, ha muszáj j szeretni? — vonom meg a vál- s lám, mintha nem sokba venném ■ az egészet. Holott én is — mint ] ő — a meg-megújuló beteljesü- í lésnek ezekből a mindennél drá- | gább perceiből élek.

(Folytatjuk)

ELHOZZA A MUNKÁSOK IGÉNYEIT A MŰVELŐDÉSI KÖZPONT HIVATÁSOS NÉPMŰVELŐIHEZ. PROPAGÁLJA A MŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK EGÉSZ

PROGRAMJÁT, ÉS A MAGUK JÖ PÉLDÁJÁVAL IS ÉLESZTIK A MUNKÁSMÜ- VELÖDÉS KIBONTAKOZÁSÁT.

Semmiképpen nem azt akarják Feldmannék, hogy valamiféle „társadalmi szervező gárdát” alakítsanak, aki erre gondolna, nem érti a tanács tevékenységének lényegét. Szerencsére, akik eljöttek és elmondták véleményüket a dologról, kendőzetlenül beszéltek mindarról, ami nem tetszik nekik a művelődésben, de arról is. ami tetszik, és miért; nos, legyen most is övék a szó. A három óra nemcsak az orosházi népművelők számára hasznos, odafigyelhet arra az egész megye is. Mindenki, aki arra vállalkozik, hogy közművelődést csinál; vagy művészként akar elmondani valamit a valóságról; aki azt akarja, hogy az emberek évről évre értékesebb emberek legyenek: aki rátette szívét a MUNKÁSMÜVELÖ- DÉSRE.

SCHROLL LÁSZLÓ, ' MEZŐGÉP Vállalat: „Tizenöt évvel ezelőtt meg kellett volna már alakítani ezt a tanácsot. Értelmes kulturális rendezvények kellenek. És nemcsak a VOX együttes, hanem Kocsis Albert és Szabó Csilla is, például. A fokozatokat azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül!”

GÁLIK FRIGYES, Alföldi Kőolaj: „Véleményem szerint jól alakul a munkásművelődés. Jő példákat is mondhatunk. Nálunk még most is emlegetik Varga András operaénekest, «ki két éve a szerelőcsarnokban hangversenyezett! Más nem vállalkozna erre?! Különben mi, orosházi munkások, nagyon keveset tudunk egymásról! Ki járt már például a Bar- neválban? Vagy máshol? Ugye, kevesen. Munkástalálkozókat is szervezzünk, helyeslem a művelődési központ javaslatát.” BERGER NÁNDOR: „Vetélkedők kellenek. De ne csak iro- dalmi meg művészeti legyen. A munkástörténelem is érdekes, izgalmas és változatos. Mérjük fel a 30 éves fejlődést, vetélkedőn! Ki hogy ismeri? Legyen több író-olvasó találkozó. Ez mindig élmény, és felkelti az érdeklődést a könyvek iránt.”

BÁNFI ISTVÁN. Vas-Műanyag Ktsz: „Aki ide jött. erre a tanácskozásra, legyen jól tájékozott, és ismerje meg munkatársai igényeit, érdeklődését. Akkor sokat segíthet. De én azt hiszem, a gazdasági vezetőkkel is foglalkozni kell! Ne legyen számukra a munkásművelődés sokadrangú kérdés, esetleg teher.”

BOR ANTAL, MEZŐGÉP

Vállalat: „Sokat járok színházba. A színházi élmény semmi mással nem pótolható... Orosháza szerencsés helyzetben van: három színház is játsz a itt. A szolnoki nagyon színvonalas, Szeged is ráteszi a pluszt, a csabai viszont... Gyengébb volt az elmúlt évadban, mint azelőtt. Ez rosszul hat a közönségre. A munkásművelődéshez tartozik ez is, úgy hiszem.”

IGLÖDI MÁRIA, ruhagyár: „Jók a vetélkedők. De ne legyenek zárt körűek. Legyen közönség is, szórakozzon, tanuljon. Volt nálunk egyszer egy versmondó vetélkedő. Hát azon csak a szavalók voltak meg a zsűri. Minek jó ez?”

URBAN ANDRÁS, MEZŐGÉP Vállalat: „Szervezzenek munkásvetélkedőt Táncsics Mihály életéből meg Darvas Józsefről. Vagy Orosháza egész történetéből.”

GYŐRI JÖZSBF, Vetőmag Vállalat: „A mi segítségünkre nagy szükség van, azért hívtak meg bennünket. Ne legyen olyan senkiben sem, hogy „a fene vergődik a kultúrával'” Mondták azt már sokan, sokáig. Ennek lejárt az ideje. Legyünk olyan, mint a patak: messze elfolyik a vize, eljut mindenhová. Érdeklődnek az emberek, csak szégyenük néha. Ezt vegyük észre, erről beszéljünk ebben a tanácsban, ha összejövünk. Meg arról is, hogy mennyi gyönyörűt építettünk. Talán nem jó érzés elmenni, kint az utcán, a kultúrház mellett? Munkásemberek vagyunk, de nem a diploma meg az érettségi teszi a művelt embert. Aki ismerni akarja a világot, magától is tanulhat. A művelt embert szerintem a jelleme határozza meg elsősorban!”

...ÉS ÍGY TOVÁBB. MÉG LEGALÁBB ENNYI HOZZÁSZÓLÓ ÉS KÖZBESZÓLÓ. FÜLÖP JÓZSEF, A VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG MUNKATÁRSA MÉG AZT EMLÍTI, HOGY ÉVENTE 230 EZER EMBER FORDUL MEG A MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN. EZ NAGY SZÁM, DE NEM ELÉG! MUNKÁSOK EZREIT VÁRJÁK. ÉS EHHEZ A MUN- KÁSMÜVELÖDÉSI TANÁCS JÓ ÜT. TISZTES VÁLLALKOZÁS, SIKERRE SZÁMÍTÓ AKARAT.

Már sötétedik, a város főutcáján égnek a fények. Közhelynek éreztem, mégis odaírtam a jegyzetem szélére: IDEBENN IS FÉNYEK ÉGNEK. A MOSOLYOKBAN, AZ IDŐS MUNKÁSOK KOMOLY ARCÄN. ODATELEPSZENEK A KIS ASZTALOK VIRÁGAIRA. MINDENHOVÁ.

Aztán a valóságosabb régiók’ a jegyzet végén egyetlen mondat: A MUNKÁSMÜVELŐ- DÉSI TANÁCS MEGALAKULT. OROSHÁZA, 1974. AUGUSZTUS 22. ESTE 7 ÓRA.

Sass Ervin

Események a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában

A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Budapesten az elkövetkező héten rendezik meg a szovjet gyermekfilmek hetét. Elsőnek augusztus 28-án, szerdán a „Vászja Trubacsev és barátai” című filmet vetítik. Ugyanezen a napon délután öt órakor a KGST fennállásának 25. évfordulója alkalmából találkozót rendeznek az Intermetall és a KGST-tagországok megfelelő vállalatainak részvételével. Csütörtökön a szovjet gyermekfilmek hete a „Bíborvörös vitorlák” című film vetítésével folytatódik, majd ezen a napon délután öt

órakor a zeneszalonban előadás hangzik el a népdal szerepéről és jelentőségéről a dolgozó tömegek életében.

Augusztus 30-án délelőtt lt

órakor „Az orosz nyelv külföldön” című lap találkozója lesz kiemelkedő esemény a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában, déli 12 órakor pedig könyvil- lusztrációs kiállítás nyílik a szovjet olaj- és gázipari dolgozók napja alkalmából. Sz. Eizen- stein rajzkiállításának megnyitója ugyanezen a napon délután 4 órakor lesz.