Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

Losonczi Pál ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) minden hatalom a dolgozó né­pé.” ÁUamépító tevékenységünk — melynek alkotmányunk megte­remtése egyik kimagásló és irányt mutató' eserpénye — eredménnyel teljesítette és tel­jesíti feladatát. Alkotmányunk megfelelő1 teret 'és feltételeket teremtett és teremt ahhoz, hogy az élet által megkövetelt mó­don, és hatásfokkal alakulja­nak^ állami, társadalmi intézmé­nyeink, berendezkedésünk. Az ipar gyors fejlesztésével, a szövetkezeti földtulajdon megteremtésével és kialakulásá­val népgazdaságunk egészé­ben uralkodóvá lettek a szocia­lista . tulajdonviszonyok, a nekik megfelelő osztálytagolódással. Az élet immár történelmi vív­mányai erősítették meg azt a hatalmat, melyben a társada­lom vezető osztálya a munkás- osztály, mely e hatalmat a szö­vetkezetekbe tömörült paraszt­sággal szövetségben, az értel­miséggel és a társadalom többi rétegével együtt gyakorolja; azt a társadalmat, amelynek ered­ményesen dolgozó, elismert ve­zető ereje — ahogyan az alkot­mány megfogalmazza — „A munkásosztály marxista—leni­nista pártja”. Azt mondják — és joggal — egy alkotmány üdvös ismérvei csak a gyakorlatban ellenőriz­hetők. Hogy egy alkotmány mennyire jó, milyen mértékben szolgálja az állampolgárok ja­vát, az csak azon mérhető, hogy a gyakorlatban is megvalósul­nak-e — és hogy az előírások­nak, az alkotmány betűjének és szellemének megfelelően való­sulnak-e meg — tételei, parag­rafusai. Mi bátran és büszkeséggel mondhatjuk ki hogy alkotmá­nyunk az elmúlt negyedszázad­ban a gyakorlatban is messze­menően kiállta a próbát: min­den tétéig valós társadalmi, po­litikai és gazdasági vívmányo­kat szentesít. Olyan vívmányo­kat, amelyek a nép, minden dolgozó ember javát szolgálják. Alkotmányunk olyan társadal­mat fémjelez, amely a munkán alapszik, ahol nincsenek jogok kötelezettségek nélkül; olyan világot, ahol mind teljesebbé, értékesebbé válik az ember élete. Népünk erről álmodott, ezért küzdött emberöltőkön át. Kedves Barátaim! . Munkásosztályunk, parasztsá­gunk, a dolgozó emberek nagy többsége szívesen, felelősséggel tesz eleget kötelezettségeinek, teljesíti a reá háruló feladato­kat. Ez a széles körű társadalmi összefogás biztosítja, hogy nép­gazdaságunk — a párt X. kong­resszusa határozatainak megfe­lelően — a IV. ötéves terv elő­írásaival összhangban fejlődik. A számok nyelvén szólva: há­rom év alatt nemzeti jövedel­münk a tervezett 15—16 száza­lék helyett 19 százalékkal nőtt. Az ipari növekedés üteme — a tervezettnek megfelelően — évi 5—7 százalék fölé emelkedett. A mezőgazdaság eredménye az előirányzott évi 2,9 százalék he- lyett 6 százalék. Külkereskedel­mi forgalmunk az ötéves terv eddigi időszakában gyorsabban növekedett a tervezettnél. A számok tehát egyértelműen azt bizonyítják, hogy a negye­dik ötéves terv fő előirányza­tainak teljesítése tervszerűen ! halad. Bízvást mondhatjuk: a gazdasági épitómunka mai ked­vező irányzatainak állandósítá­sával, a hatékonyság tovább- fokozásával negyedik ötéves ter­vünket sikeresebben teljesítjük, mint bármelyik ötéves tervün­ket eddig. A lakosság fogyasztásának évi ötszázalékos átlagos növe­kedése megfelel a tervnek. Az elmúlt három évben a terv sze­rint növekedett az egy főre ju- té teái jövedelem. A X. kong­resszus óta központi intézkedé­sekkel emeltük az ipari, az épí­tőipari, a közlekedési dolgozók­nak, a fegyveres erők tagjai­nak, a • pedagógusoknak, az egészségügyi, az igazságügyi és az egyes kulturális intézmények dolgozóinak a bérét Emelke­dett a családi pótlék, a nyugdíj, több központi és helyi intézke­dés nyomán javult a nők és a fiatalok helyzete. Életszínvonal-politikánk és a szociális ügyek központi kérdé­se: a lakás. A negyedik ötéves terv elmúlt három esztendejé­ben a tervezett 224 ezer lakás helyett 240 ezer épült, tehát mintegy 16 ezerrel több a terve­zettnél. A negyedik ötéves terv végére előirányzott 400 ezer la­kás felépítésének adva vannak a feltételei. A terv megvalósítá­sa lényegesen megjavítja ha­zánk lakásviszonyait. Megállapíthatjuk tehát: a gaz­dasági munka eredményeivel összhangban,' azzal arányosan emelkedik népünk életszínvo­nala. Hazánkban minden dol­gozó osztály és számottevő; ré­teg kereseti és lakásviszonyai, fogyasztása, egészségügyi, szo­ciális, kuituráls ellátottsága, életkörülménye rendszeresen ja­vul. Tudjuk, hogy vannak még megoldatlan problémáink, szá­mos tennivaló áll előttünk. De tudjuk azt is, hogy eddigi ered­ményeinkre építve, a szocializ­mus, a nemzeti felemelkedés útján járva, bizalommal te­kinthetünk a jövőbe. Minek köszönhetjük mind­ezt? Minek köszönhetjük, hogy ma olyan Magyarország lakói­ként élünk, amelynek fejlődése méltó bizonyítéka a szocialista társadalom erejének; ahol az élet normái már nem is hason­líthatók a felszabadulás előttihez; ahol azután, hogy a nép biz­tosította magának a munka, a megélhetés jogát, mindinkább kialakítja a szocialista ember­hez méltó életviszonyokat? Mindenekelőtt annak a követ­kezetes, elvi és eredményes marxista—leninista politikának, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt az egész nép érde­kében folytat. Az MSZMP a munkásosztállyal, a szövetkezeti parasztsággal, a társadalom kü­lönböző rétegeivel folyó állandó eszmecsere tapasztalataira épít­ve dolgozta ki és fejleszti tovább politikáját. E politika társadal­mi bázisa a nép. Hazánk lakos­ságának döntő többsége biza­lommal és cselekvőén támogatja ezt a politikát, mert egyéni sorsának kedvező alakulása is meggyőzte, meggyőzi ennek a politikának a helyességéről. Ez a bizalom fejeződik ki az építőmunka eredményeiben is, Mindenkor a nép alkotó mun­kája teremtett meg minden maradandót és értéket orszá­gunkon. Népünk tudja, hogy önmagának épít, ez kifejeződik munkája lendületében, cselekvé­sének tudatosságában. Fel kívánom használni ezt az ünnepi alkalmat, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében őszinte köszönetünket fejezzem ki egész népünknek, munkás- osztályunknak, szövetkezeti pa­rasztságunknak, alkotó értelmi­ségünknek, minden dolgozó em­bernek a közös ügy, a szocializ­mus javára végzett felelős mun­káért, a párt politikája iránt tettekben megnyilvánuló biza­lomért. Köszönet illeti munkásosztá­lyunkat, amely a legnehezebb körülmények között is méltó módon töltötte és tölti be felelős hivatását: a munkásosz­tály politikája vezette ki a ma­gyar népet a nemzeti katasztró­fából, a munkásosztály marxí^ ta—leninista pártjának politiká­jával valósultak meg a szocia­lizmus már testet öltött, nagy­szerű vívmányai. A munkásosz­tály vezető szerepe hazánkban hosszú időn át azt is jelentette. hogy a munkásságnak kellett a legnagyobb áldozatokat vállal­nia azért, hogy a magyar nép fennmaradjon, elkerülje a pusz­tulást, elinduljon az új úton a boldogulás felé. Ezért az egész nemzet javát szolgáló, helyes politika a pártnak az az elhatá­rozása, hogy tovább erősíti a munkásosztály vezető szerepét, politikai befolyását, növeli anyagi megbecsülését, emeli kulturális színvonalát. A mun­kásosztály történelmi célja — a szocialista társadalom felépítése — egész népünk érdeke. Ez im­már társadalmi felismerés. Ehhez pedig — és ezt is megtanította velünk a történelem — a leg­fontosabb az, . hogy a vjnunkás- hatalom szilárd legyen, és a munkásosztály vezető szerepe érvényesüljön az élet minden területén, a A dolgozóknak, a munkásoknak még jobban érez. niük kell, hogy nemcsak a nagy politika kérdései, nemcsak az országos ügyek intézése történik az 6 érdekeik, akaratuk, az 6 szándékuk, az ő törekvésük szerint, hanem munkahelyükön is van szavuk, beleszólásuk a sorsukat meghatározó dolgok kimunkálásába és eldöntésébe. A munkásosztály vezető szere­pének erősítése, társadalmi be­folyásának növekedése egyértel­műen és határozottan arra irá­nyul, hogy a szocializmus esz­méi jobban hassák át a társa­dalom egészét; hogy következe­tesebben és határozottabban haladjon előre a szocialista tár- sadalom^ építése. Ez a felisme­rés úja&b lendületet és erőt ad a munkásosztály társadalmi és termelői tevékenységének. Ezután Bács-Kislkun megye eredményeiről beszélt, majd így folytatta: Alkotmányunk és az új ke­nyér ünnepén jóleső érzéssel számolhatunk be arról, hogy magtárban van az ország jöyő évi kenyere, és hogy egyéb terméskilátásaink általában szintén jók. A mezőgazdaság dolgozói ilyen rövid idő alatt és ilyen jó minőségben még so­hasem végeztek az aratással, mint az idén. Köszönet és elis­merés érte mindazoknak, akik közvetlenül vagy közvetve hoz­zájárultak ahhoz, hogy új ke­nyerünk az ország asztalára ke. rüljön. Parasztságunk jó munkával viszonozza a társadalmunk se­gítségét, amelyet az élet- és munkakörülményeiben kialakult évszázados elmaradás fölszámo­lásában kapott. Biztos lehet a parasztság abban, hogy pártunk és államunk a jövőben is megad mindent termelőszövetkezeteink­nek, hogy kielégíthessék a ve­lük szemben támasztott követel­ményeket. A jövőben is megte­remtjük azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy érvényesülhessen a szövet­kezetek öntevékenysége és kez­deményezőkészsége; hogy to­vábbra is megvalósulhasson és kibontakozhasson az ésszerű gazdálkodás és a szövetkezeti élet belső demokratizmusa, amely mind-mind elemi feltéte­le a magasszintű termelésnek. Ezután is a munkás-paraszt szövetség kipróbált útján járunk, folytatjuk a párt bevált szövet­ségi politikáját. Mert ez a poli­tika olyan változásokat eredmé­nyezett egész népünk életében, amelv biztosítja szocialista fej­lődésünket. Elismerés Illeti közös ered- ménveinkért értelmiségünket, amely a szocializmus építésének előrehaladásával párhuzamosan mind jelentősebb rétegévé válik társadalmunknak. Műszakiak és agrárértelmiségiek, közgazdá­szok és jogászok, pedagógusok és orvosak, tudósok és művészek egyaránt alkotó és cselekvő ré­szesei építőmunkánknak: tettek­kel bizonyították, bizonyítják, hogv a munkásosztállyal, a pa­rasztsággal vállvetve dolgoznak hazánkért, a szocialista társada­lomért Egész népünk számít ér­telmiségünkre, mely teljes biza­lommal tekinthet a jövőbe. Pár­tunk politikájának elválasztha­tatlan alkotóeleme az értelmi­séggel való szoros együttműkö­dés. Népünk számít társadalmunk kispolgári dolgozó rétegére Is. Munkájukra szükség van. Becsü­lettel végzett munkájukat né­pünk, államunk értékeli, elisme­ri a jövőben js. Legfontosabb feladatunk most az, hogy valóra váltsuk a X. kongresszus célkitűzéseit, a ne­gyedik ötéves terv előirányzata­it. Mindez becsületes helytállást, áldozatos munkát követel társa­dalmunk valamennyi tagjától. Munkásságunk, parasztságunk ezernyi jelét adja, hogy azono­sulva a célokkal, minden erejé­vel részt vállal a feladatok vég­rehajtásából. Eire utal a pár­tunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évforduló­ja tiszteletére kibontakozott szé­les körű munkaverseny. A mosta­ni versenyvállalások nemcsak követik az elmúlt három évtized szép hagyományait, hanem to­vább is fejlesztik. Minden eddi­ginél hosszabb távra, csaknem két évre szólnak. Szilárd bizto­sítékot nyújtanak a negyedik öt­éves terv teljesítéséhez, és tar­tós társadalmi, tudati, érzelmi, hangulati alapokat teremtenek az ötödik ötéves terv előkészíté­séhez. Tisztelt ünnepi Gyűlés! ‘ Eredményeink munkánk nyo­mán születtek, sikereinket a magunk tevékenységének kö­szönhetjük. Egész életünk, lehe­tőségeink, kilátásaink alapirá­nyát az határozza meg, hogy mit és hogyan végzünk itthon. Ugyanakkor azonban egy pilla­natra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a nemzetközi hely­zetben javunkra bekövetkezett változás — a határozottan ész­lelhető és érezhető enyhülés — nagymértékben közrejátszanak abban, hogy hatékonyabban és zavartalanul folyik országunk­ban az építőmunka. E korszakos változások a világ politikai helyzetét meghatározó erőviszonyok átrendeződése nyomán következtek be. A Szovjetunió, a szocialista közös­ség országai megsokszorozták erejüket az élet minden terüle­tén. Egybefogott erőnk, össze­hangolt külpolitikánk egyértel­műen és vitathatatlanul világ­politikai ténvező lett, amellyel kénvtelen mindenki számolni. De más tényezők is a ml erőn­ket gyarapítják. Szövetségesünk a tőkés országok munkásosztá­lya, amely a maga történelmi ta­pasztalatai alsnián látia be, hogy a mi politikánk az ők iga­zi érdekeinek a hordozója is. A nemzeti függetlenség útjára lépett fejlődő országok törekvé­se ugyancsak sok vonatkozás­ban egvbeesik a mi szándéka­inkkal. Kapcsolataink és együtt­működésünk limperiallstaellenes éle. ezeknek az országoknak a nemzetközi életben játszott és betömött szerene borútól ag hat az ellenséges törekvésekre, szán­dékokra. , A mi javunkra tolódtak el te­hát az erőviszonyok a nemzet­közi küzdőtéren. Ennek a tük­röződése a velünk szemben álló országok és politikai tömörülé­sek álláspontjának felülvizsgá­lata. megváltoztatása. Az impe­rialistákat a realitások felisme­résére az erővlszonvokban bekö­vetkezett változások kényszerí­tették rá. A realitásoknak a nemzetközi kapcsolatokban a lö­vőben is érvényesülniük kell. Üd­vözöljük, hogy több nyugati ha­talom — köztük az Amerikai Egyesült Államok — új vezető személviségel is szükségesnek tekintik az enyhülési politika folytatását. Természetes, hogy e felisme­rés és a nyomában bekövetke­ző változások létrejöttében nagy és meghatározó szerepe volt és van a szocialista országok kül- poi’Hkáiának, legfőként és első­sorban a Szovjetunió diplomáci­ájának. A Szovjetunió tekin­télyt és elismerést vívott ki ma­gának az egész világon. Diplo­máciájának egyértelmű jel­zője a béke lett világszerte. A Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenysége része a szocialista közösség összehan­golt cselekvésének. Lehetősé­günkhöz mérten igyekszünk ki­venni részünket a béke megtar­tásáért, megszilárdításáért ví­vott közös küzdelemből, aminek elengedhetetlen feltételeként tartjuk számon a szocialista kö­zösség egységének és összetör- rottságának szüntelen erősítését. F.nnek szellemében munkálko­dunk az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sike­res befejezésén éppúgy, mint Dél-Vietnamban a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság tagjaként, vagy a leszerelési ta­nácskozásokon, és a diplomácia más fórumain. Meggyőződéből állíthatjuk, hogy jó utat választottunk, jó útón járunk, amikor külpoliti­kánkban a szocialista országok­kal együtt — a világ haladó erő­ire támaszkodva — azon mun­kálkodunk. hogy megmásíthatat­lan és visszafordíthatatlan le­gyen korunk uralkodó áramlata: az általános nemzetközi enyhü­lés. Ez a politika a nemzetközi­ség elvétől áthatott politika, amely a szocializmus, a haladás, a béke ügyét erősíti az egész vi­lágon. Ez a politika a legkövetke­zetesebben hazafias politika, mert történelmünk során elő­ször biztosítja tartósan, megbíz­hatóan a magyar nép számára a nyugodt élet, a békés fejlődés feltételeit. Ez a politika rangot és tekintélyt ad a Magyar Nép- köztársaságnak. Hazánk egész történelme folvamán nem élve­zett még a maihoz hasonló elis­merést és tekintélyt a világban. Szocialista külpolitikánk 'nagy vívmánya ez. Tisztelt ünnepi Nagygyűlés! Kedves Elvtársak és Elvtárs­nők! Ha alkotmányunk megszületé­sének 25. évfordulóján visszate­kintünk a múltba, bízvást el­mondhatjuk, hogy nemzeti törté­nelmünk nagy eseményére em­lékezünk. Az ezer év előtti állam- alapítás emléke, új honfoglalá­sunk, szocialista társadalmi ren­dünk megteremtése, alkotmá­nyunk negyedszázaddal ezelőtti törvénybe iktatása, együtt az új kenyér képletes megszegésével gazdag ünnepünkké, nemzeti ünnepnappá teszi augusztus hú­szadikát. Méltó ünnepe ez a nap hagyományaink őrzésének, harc­ban kivívott jogainknak, a mun­ka gazdag termésének. Felfelé ívelő utat járt végig népünk az alkotmány megszüle­tése óta. A forradalmi változá­sok, az alkotó munka széles út­ját. Népünk tudja, hogy minden eredményünk odaadó munkájá­ban leli forrásét; a munkában, amely a nép és a nemzet felvi­rágzását, lelkesítő szocialista távlatainak megvalósulását szol­gálja immár három évtizede. Eh­hez a nagyszerű történelemfor­máló tevékeny és termékeny munkához kívánok valamennyi­eknek — közvetítésükkel Kecs­kemét és Bács-Kiskun megye la­kosságának —, hazánk minden állampolgárának -erőt és jó egészséget. Munkálkodjunk sikeresen és eredményesen hazánk felvirá­goztatásán, népünk boldogulá­sán. *** Az Elnöki Tanács elnökének beszéde után a kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság Terme­lőszövetkezet küldöttei új búzá­ból sütött friss kenyeret adtak át Losonczi Pálnak. Ezt köve­tően a kalocsai népi együttes és a tiszakécskei művészeti együt­tes ünnepi műsort adott. A ne­gyedszázados alkotmány nagy­szabású ünnepi demonstrációja az Internacionálé hangjaival ért vé­gei. (MTB

Next

/
Thumbnails
Contents