Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

ígvlétta a hetet hírmagyarázónk, Páífy Józsefi «V NATO-politika Ciprus ellen a hét eseménye: Gorögor-1 szág kormánya bejelentette, hogy hátat fordít a NATO in­tegrált katonai szervezetének! Persze nem az Észak-atlanti Szerződést mondta fel, amelyet 1952 elején írt alá Venizelosz kormányának képviselője. (Egyébként egy napon a Men- deresz vezette török kormány küldöttével...) És Karamanlisz attól is óvakodott, hogy érvény­telennek nyilvánítsa az Egye­sült Államok és a korábbi gö- . rög kormány, a fasiszta ezrede­sek juntája között létrejött megállapodásokat, amelyek ré­vén az USA hírhedt földközi- tengeri flottája a görög kikö­tőkben biztos támaszpontokra talál. Még a nukleáris fegyve­reket hordozó atammeghajtású tengeralattjárók is ott állomá­sozhatnak a görög kikötőkben! De hát — kérdezhetné vala­ki, aki különben elég tájéko­zott a nyugati diplomácia és katonapolitika dolgaiban — a NATO-nak nem éppen az Egye­sült Államok a vezető hatalma? Miféle „atlanti tudathasadás” jelentkezik itt? Görögország nem húz ujjat Amerikával, de fel mer lépni a NATO-val szemben? Illetve még egy „tu­dathasadásos” jelenség: miért és hogyan lehet egy ország az Észak-atlanti Szövetség tagja anélkül, hogy részt vegyen a közös katonai programban? Hi­szen az atlanti paktum 1949 óta mindmáig az aláíró orszá­gok kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségét tartalmazta. Há­ború esetén egymás oldalán tar­toznak harcolni. (Mondjuk — a törökök és a görögök is, szö­vetségben, nem pedig egymás ellen.. .) Nos; 1966 óta,' amikor De Gaulle „felmondott” a NATO katonai szervezetének, a diplomáciában elfogadottá vált ez a furcsa különbségtétel: Franciaország vállalja az 1949- ben aláírt paktumból adódó kötelezettségeit, de kivonult az egységes katonai szervezetből, mintha különálló valami lenne a „NAT” az Észak-atlanti Szer­ződés és megint külön az „O”, a szerződés szervezete. Ezt a diplomáciai leleményt próbálja most újra alkalmazni az athéni kormány. (Az más kérdés, hogy a jelek szerint nem akkora el­szántsággal, nem akkora őszin­teséggel és nem akkora tekin­téllyel, mint tette nyolc eszten­deje De Gaulle tábornok.) Gö­rögország és az USA között fe­szültté vált a viszony, de any- nyira nem, hogy az athéni kor­mány hozzá akarjon és hozzá merjen nyúlni az amerikai ka­tonai kiváltságokhoz. Washing­ton számára pedig ez a lényeg: a saját stratégiai érdekeit ki- t vánja biztosítani, utána már másodrendűvé válik, hogy a NATO hogyan fogja fenntarta­ni ezt követően az összekötte­tést az olaszországi parancs­nokságok és a déli szárny ke­leti csücske, Törökország kö­zött .., flz amerikaiaknak Tö­rökországban is megvannak a maguk külön támaszpontjai: egy részük a szovjet határ kö­zeiében, más részük a szíriai határ mentén. A bázisok mind í a két csoportja 'rendkívül fon­tos a Pentagon számára. Innen adódik, hogy Washington az utóbbi napokban a török állás­pont mellett sorakozott fel a 1974, AUGUSZTUS 19. ciprusi válság majdani megol­dása dolgában: osszák fel két autonóm területre a szigetor­szágot, amelynek egyharmadán így a ciprusi' török kormányzat alatt élnének a törökök, a két­harmadán a ciprusi görög ön- kormányzat alatt pedig a görö­gök.., Itt érkeztünk el a látványos — ide kívánkozik a kegyetlen szójáték: görögtüzes és töröktü­zes — válság kulcskérdéséhez: vajon nem azért támogatta-e a NATO (és annak élén az ameri­kai imperializmus!) először a gö­rög fasiszta tisztek államcsínyét, amely Makariosz megbuktatásá­hoz vezetett, hogy így szántszán­dékkal kiváltsa a törökök reagá­lását? Vajon nem azért támad­hattak ezen a héten is háborítat­lanul a török repülőgépek, pán­célosok és hadihajók, mert a brüsszeli NATO-központ a washingtoni Pentagon helyeslé­sével találkozott az akciójában? Vajon nem az-e a sötét terv lé­nyege, hogy a világ majd fellé- legzik, ha Cipruson elhallgatnak a fegyverek, és elfogadja az önálló ciprusi állam felszámolá­sát, kettéosztását? Utána egy­két év múlva már meg lehet bé- kíteni Görög- és Törökországot, rendet lehet teremteni a NATO déli szárnyán... j Vannak politika! megfigyelők, akik arra is felhívják a figyel­met, hogy ha az aktív semlegessé- gi politikának nem lesz valóságos bástyája ezután Ciprus, hanem ellenkezőleg, a NATO-hatalmak bázisává válnék, akkor ez a kö­zel-keleti erőviszonyokat is meg­változtatná! Izrael támadó ked­vét ez fokozná, tárgyalási haj­landóságát pedig csökkentené... 0 Szovjetunió békepoii« kájának bizonyítéka, hogy ép­pen a ciprusi válság kiújulásá- nak pillanatában adtak újabb nyomatéket Moszkvában an­nak a szovjet javaslat­nak, amely szerint ki kel­lene vonni a Földközi-ten­gerről minden, nukleáris fegy­vert hordozó szovjet és amerikai hadihajót! A szovjet diplomácia arra összpontosít, hogy magát a konkrét ciprusi problémát ne a NATO, ne is valami hármas, an­gol—görög—török keretben, ha­nem az Egyesült Nemzetek égi­sze alatt oldják meg. A Bizton­sági Tanácsban, amelynek e ha­vi soros elnöke éppen Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-kül- dötte, éppúgy ezért folyik a dip­lomáciai küzdelem, mint a szov­jet részről kezdeményezett két­oldalú eszmecseréken, üzenet- váltásokban. A ciprusi válság háttérbe szo­rította már az új amerikai elnök bemutatkozását is. Pedig érde­kes volt Gerald Ford üzenete, ahogyan a nixoni külpolitika folytatását, viszont új gazdaság- politika és a kongresszussal va­ló új együttműködés ígéretét tar­talmazta. A dél-koreai probléma megoldatlanságára irányította a világközvélemény érdeklődését egy szöuli merénylet: Pák Csöng Hi-t, a diktátort akarták lelőni, a lövések . őt nem találták el, de feleségét igen, az asszony éle­tét vesztette. Portugáliában a demokratikus kormány ellen „balról” ismét­lődnek a támadások, oly formán, hogy balos csoportok rendeznek túlzó követelésekkel ismételt tüntetéseket. Egy ilyen tüntetés végén már emberhalál volt, a rendőrök fegyverüket használ­ták. Ugyanakkor történik ez, amikor a portugál kormány Bissau-Guinea és Angola után Mozambikban - is meg kívánja adni a függetlenséget, és a por­tugál gyarmati probléma meg­oldásához közeledik. Ez a mi világunk olyan... _ Ü nnep előtt Mezőberényben Az országúton • alig van for- j galom. A csend méltósága üli meg a végtelenbe nyúló tarló- földeket. Befejeződött az ara­tás. Sehol egy ember, sehol egy gép. Egy ligetes erdősáv mögött azonban megváltozik a kép. Fel­tűnik magasba szökő tornyaival, fehérre meszelt házaival, új üzemeivel megyénk egyik leg­régibb községe, Mezőberény. A főtér mintha vásárt ülne; em­berek tarka sokasága. Boltok­ból jönnek vagy oda igyekez­nek. A háttér pedig, mint egy vigyázó szem, a tanácsháza ódon épülete. Láttam a megilletődött arcokat Tágas iroda a tanácsháza felső emeletén. A végrehajtó bizottság titkára egy pillanat­ra maga elé réved. Emlékeiben kutat. — A felszabadulás után vá­lasztottak meg községi elöljá­rónak. 1949 augusztusában már visszavonhatatlan tény volt a földosztás. Épültek a cserepes tanyák. Egymást követték ak­koriban az események. 20-án hirdették ki az alkotmányt Nagy dolog volt az. — Miért? — Az alkotmány szentesítette a nép hatalmát. Megjelölte azt az utat amelyen haladnia kell az országnak. Soha sem felej­tem el azokat a napokat.. Ki­mentünk a tanyákra és istner- tettük az emberek előtt az al­kotmányt. Láttam a megillető- dött arcokat Sokan értetlenül kérdezték: mi az, hogy munká­hoz való jog, pihenéshez való jog. Mikor lesz arra ideje egy parasztembernek, hogy éljen a művelődéshez való joggal? Az Oncsa-telepiek közül is sokan hasonló kérdéseket tettek fel. Ez volt Mezőberény legelmara­dottabb része. — Ma mi jellemző a község­re? — Gomba módra épülnek a házak. Minden utcának van járdája. Közművesítettük a községet. Az utóbbi években több mint ezer tanyai költözött be. Az ipari szövetkezetek év­ről évre bővülnek. A lakosság­nak mintegy 47 százaléka ipar­ban dolgozik. — Mezőberény több nemzeti­ségű község. , — Igen, magyarok, szlovákok, németek lakják. Én szlovák szülőktől származom. Nevem: Puskel Pál. Ez szlovák név. — Kik képviselik a községben az államhatalmat? — A tanácstagok többségé munkás-paraszt de van, nem egy értelmiségi, sőt kisiparos is. Magyarok, szlovákok, német nemzetiségűek egyaránt akad­nak közöttük. Ez már a nevek­ből is kitűnik. Mi készítjük elő a rendeleteke! A község szélén új utcasor. Közepe táján takaros ház, lu­gassal. Itt lakik Hudák János, a körzet tanácstagja. Munká­ban van. Sarat készít a tapasz­tálhoz. — Kivettem néhány nap sza­badságot. Ez lesz a fürdőszoba — mutat a vakolatlan falú he­lyiségre. — Mióta tanácstag? — Már 14 éve. Ezenkívül tagja vagyok az ügyrendi bi­zottságnak is. Mi készítjük a tanácsülés elé a községi szintű rendeleteket és megtárgyaljuk a módosításokat. — Milyen a kapcsolata a vá­lasztóival? — Szinte mindennapos. Gyak­ran keresnek . lel észrevételeik­kel, javaslatokkal. A tanácstag­nak azonban nemcsak a saját körzetének érdekét, hanem az egész községét kell szem előtt tartania. Választóim szeretik a községet. Szívesen vállalnak tár­sadalmi munkát is. — Hpl dolgozik? — A téglagyárban, 1950 óta. Kotrós! vagyok, tagja a szocia­lista brigádnak. — Emlékszik az alkotmány megj elenésére ? — Halványan. 1949-ben apám_ nál dolgoztam a tanyán. Beszél­tek róla az emberek. Azóta so­kat változott a világ. Én szinte meztelen tenyérrel kezdtem meg az életet. És tessék, nézzen körül — büszkén mutat újon­nan épült házára, a szép lu­gasra. — Szokott olvasni? A szobába invitál. A fal mel­lett könyves szekrény. Regé­nyek, ismeretterjesztő művek sorakoznak a polcokon. — Szeretem a könyveket. Sok hasznos dolgot tanűltam belő­lük. Az alkotmány módosításá­ról szóló törvényt is olvastam. — Üdült már? Kissé meghökken a kérdésen. — Nem. Pedig többször fel­ajánlott a vállalat beutalót. Nem volt időm. Építettem ezt a. házat. Most már fellélegezhe­tek, csak a fürdőszoba van hátra. Ilyen fáiban végeztünk az aratással A mezőberényi Lenin Tsz 2-es számú üzemegységében dolgozik Kokauszki Mihály. Magtáros. Sovány, inas ember, — Jó volt a termés az idén. Búzából 208 vagont takarítot­tunk be 500 hektárról. Harminc évvel ezelőtt a holdankénti 10—12 mázsás termés már cso­daszámba ment. — Hogyan ünnepelték akkori­ban augusztus 20-át? — Az az igazság, hogy kint, a tanyákon sehogy. Ilyen táj­ban végeztünk már az aratással. Ám az ünnep mindig csak fé­lig volt ünnep. A jószágot el kellett látni, ha esett, ha fújt Szabad idő, pihenőnap ismeret­len fogalom volt. Ilyesmi egy! jó parasztembernek eszébe sem jutott. — Miért mondja, hogy „jó”? — Olyan parasztemberre gondolok, aki szerette a munkát. Engem apám munkára nevelt. Ez vált a véremmé. — Mióta él Mezőberényben ? — Öt éve költöztünk be a községbe. De a mi családunk régi ezen a vidéken. Az öregek azt beszélik, hogy dédnagyapám házában Kossuth Lajos is meg­fordult. — Tanácstag? — Igen, a tanyaiakat képvi­selem. Ezenkívül a tsz vezető­ségének is tagja vagyok. Sokat fejlődött a tsz. Én 1960-ban 8 ezer forintot kerestem, a múlt esztendőben pedig 35 ezret. Ugye nagy a különbség? — Olvasta az alkotmányt? — Az igazát megvallva nem. Ritkán olvasok. De azt tudom, ez a mi világunk olyan, hogy aki becsületesen dolgozik, az jól tud boldogulni. — Gyermekei? — Hárman vannak. Vala­mennyien felsőbb iskolát vé­geztek. A fiam agrármérnök, ö volt az első a Kokauszkiak közül, aki diplomát szerzett. * Pro űrbe érem Dr. Bak Mihályt sokan isme­rik Mezőberényben. Orvos. Het_ venéves. Nem látszik meg raj­ta a kor. Fürkésző, nyílt tekin­tetében jptt bujkál a tettvágy szikrája, párosulva valami lel­ket nyugtató szelídséggel. — 1951-ben lettem tanácstag. Mikor láttam a nevemet a jelölő­listán, megkérdeztem a község akkori vezetőjét, hogy mivel ér­demeltem ki ezt a nagy meg­tiszteltetést. Nem tévedés ez? Hiszen én orvos vagyok. Meg­nyugtatott, szó sincs tévedésről. Sokat tettem a községért, a leg­nehezebb körzetben gyógyítok. Ugyanis én voltam a két ci­gánytelep körzeti orvosa. — Több ízben kapott minisz­teri dicséretet. 1962-ben Érde­mes Orvos lett, 1973-ban pedig a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát kapta meg. — Hosszú a történet. 1929- ben végeztem nőgyógyászat szakon, majd a fogorvosi diplo­mát is megszereztem. Voltam egyetemi tanársegéd. Több ta­nulmányt írtam. 1936-ban ne­veztek ki Mezőberénybe községi orvosnak. Mindig az vezérelt, hogy erőmet és tudásomat latba vetve segítsek a beteg emberen. Én sohasem ismertem a rangot. — A Pro uirbe érmet miért kapta? — Azért a munkámért, amit Mezőberényben végeztem. 1949- ben nyílt meg a községben a szülőotthon és a területi böl­csőde. Akkoriban az országban csak három ilyen intézmény volt. Huszonöt évig vezettem. Ötezer-kettőszázötven édesanya szült a kezem alatt. — Mi volt az a társadalmi munka, amit Ön kezdeménye­zett? — A közművesítés. Volt a községnek három mély fúrású kútja. A tanácsüléseken több ízben kardoskodtam, hogy vé­tók ezt a lehetőséget ki nem használni. Pénzt gyűjtöttem a vízvezeték építésére és meg­szerveztem a társadalmi mun­kát. A cigánytelepiék dolgoztak a legtöbbet. Több mint 14 kilo­méter hosszú árkot ástunk a vízvezetéknek. — Mire a legbüszkébb? — A községre. Mezőberény évről évre szebb, és ehhez ón is hozzájárultam. Más a méret Hatalmas kőtömbök. Az asz­talon egy fényes, fekete tábla, svéd gránitból. — Ez a műhelyem — mutat körbe Schäfer József kőfaragó. — 1949-ben váltottam ki az iparengedélyt. Nyolc éve vagyok tanácstag. Ezenkívül a kisipa­rosok helyi szervezetének a tit­kára. — A neve után ítélve német nemzetiségű. — Igen, csak éppen a nyelvet nem beszélem. Valamikor ez a község valóban három nemzeti­ségre oszlott. Sok ellentét adó­dott ebből. Nem egy esetben pedig az ember megítélése szempontjából a hovatartozás volt a fontos. Manapság más a mérce; a közösségért végzett munka alapján ítélik meg az embert. Amikor Mezőberény újratelepítésének 250. évforduló­ját ünnepelte, sokan végeztek társadalmi munkát. Én több emléktáblát restauráltam. * • * Estébe hajló délután. Túl az erdősávon, mely mögött eltűnik Mezőberény, van egy domb. Te­tejében két farmemadxágos ül. Az egyik gitárt tart az ölében, talán most fogalmazódik meg benne a dal a messzibe nyúló rónáról vagy tán a szerelem­ről. Bizonnyal lány lehet a tár_ sa. Serédi János it

Next

/
Thumbnails
Contents