Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-16 / 191. szám
Népművészet - nemzetközi együttműködéssel Előbb egynéhány közhely: a nyár az idegenforgalmi csúcsszezon; az idegenforgalmi csúcsszezonban megindul a külföldiek áradata és ilyenkor ölt tömegméreteket a belső turizmus is. Így van ezen a mostani nyáron is. S még néhány dolog, ami szintén nem újdonság azok számára, akiik nyitott szemmel járják az országéit. Pontosabban nem is az országot, hanem a vonzó tájainkon fellelhető bazárokat, ajándékboltokat, souvenir pavilonokat. Mert ugye azt is tudjuk mindnyájan, hogy a nyár- ideji kánikulában éli virágkorát a giccskereskedelem is, dacára minden tiltakozásnak, okos érvnek. A csodás emléktárgyaik, bámulatos kacatök, elbűvölő mütyürkék és egyéb izék kedvéért nem restek sort állni a nyaralók százai. Az előbb — a részletek talán bocsánatos mellőzésével — felsorolt műtárgya^ között sajnos akadhatunk néhányra, mely szép népművészetünkre vaió hivatkozással kelleti magát. Azaz: amelyeket népművészetként sóznak rá az élelmesek a kevésbé élelmes vagy kevésbé jószemű turistákra. Ami elég baj már akkor is, ha csupán a magánkereskedelemben fordul elő, de találkozhatunk néha a nem éppen legvalódibb népművészettel az állami üzleteik polcain, kirakataiban is. E termékek többnyire hagyományosak. évek óta ugyanazzal a technológiával készítve, változatlan külsővel kerülnek forgalomba. Illetve kerültek eddig. Most azonban örömmel konstatálhatjuk. hogy népművészetünk fejlődése képes lépést tartani a világ közismerten rohamos előrehaladásával. Ha_ gyományaink ápolásában, népi kultúránk népszerűsítésében bátran alkalmazzuk nem csupán a legmodernebb technikai eszkö/ zöket. de megtaláljuk; hozzá a korszerű gazdasági kereteket is. Például a kooperációt. Nem mindennapos szenzációként elértünk ugyanis odáig, hogy valódi magyar népművészetet egy több ezer kilométerre levő ország iparával együttműködve állítunk elő! Természetesen annak érdekében, hogy az illető népművészeti tárgy tökéletesebb legyen, jobban funkcionáljon . . . Hogy mégis miről van szó? Egy közönséges népművészeti falióráról — japán óraszerkezettel. Képzeljék csak: kívül az eredeti magyar népi mintákkal ízlésesen díszített tányér — belül pedig a japán ipar precíziós remeke ketyeg. Ez a csodálatraméltó népművészeti cikk minden bizonnyal a vásárlói igények jobb kielégítése érdekében született meg. Hiszen így duplán jár jól a vevő. Egyrészt szemét originál népművészet gyönyörködteti, másrészt idejét megbízható szerkezet méri. Tehát a japán óraművel ellátott, népművészeti falióra nem csak szép. de hasznos ajándéktárgy is. Nekem va_ laihogv mégsem tetszik. Szerintem ugyanis akkor — és attól — népművészet a népművészet. ha valódi. S nem csak kívül, belül is. És ha már egyszer népművészetünk remekei között nem találhatók eredeti óraszerkezetek, akkor ezt jobb tudomásul venni s. bármilyen fájdalmas is. beletörődni, mint importból pótolni. Vagy pedig azt kellene eldönteni a faliórával kapcsolatban, hogy elsősorbán népművészetünk hordozója vagy pontos, megbízható időmérő akar lenni? Mert, ha mindkettőnek szánják, könnyen lehet4 hogy egyik sem lesz. Mit csináljunk, ha az órafaragé.«! nem volt divatban nálunk? (Erőss) A levegő tisztaságáért A Labor Műszeripari Művek esztergomi gyárában befejeződött a porterhelésmérö ciklonszonda kísérleti gyártása. A berendezés, amely környezetünk levegő-szennyeződésének ellenőrzésére szolgál, több éves, alapos kutatómunka eredménye. A műszer sorozatgyártása 1975-ben kezdődik meg. Képünkön: Magyarfalvi Imre konstruktőr és Tóth Béla, a kísérleti üzem művezetője ellenőrző méréseket végez a berendezéssel Egy vizsgálat tapasztalatai Közművelődés a gyulai járásban Négy községhen, Sarkadon, Eleken, Szabadkígyóson és Méhkeréken végzett vizsgálatot nemrégen a gyulai járási-városi Népi Ellenőrző Bizottság. Arra voltak kíváncsiak, miként tesznek eleget a járás közművelődési intézményei feladatuknak. Milyen eredményeket értek el egyebek között a lakosság általános és szakmai műveltségének emelésében, mit tesznek a szabad idő helyes felhasználásáért, és együttműködnek-e a különböző társadalmi szervekkel feladataik megvalósításában ? A bizottság tagjai megállapították, hogy a négy község művelődési otthonai kevés olyan helyiséggel rendelkeznek, melyekben a korszerű művelődési igényeknek megfelelő kiscsoportos foglalkozásokat rendezhetnék. Bútorzataik, fűtési berendezésük általában korszerűtlen, és így nem tud versenyre kelni a vendéglátóipari egységek egyre modernebb környezetével. Mindezek ellenére az intézményekben számos szakkör és klub működik eredményesen. Az elekieknek és a sarkadiaknak egyre ismertebb művészeti csoportjaik vannak, jól dolgozik a méhkeréki tánccsoport is. A járás művelődési otthonai őrzik és ápolják a négy nemzetiség hagyományait és kultúráját. A szocialista brigádok és a fiatalok klubjaiban értékes politikai munka folyik. { Megállapíthatták, hogy a Jókai Színház, a Balassi tánc- együttes, a Körös-együttes és a Pécsi Balett rendezvényei, valamint a helyi szervezésű irodalmi és zenei programok íz- lésfejlesztőek voltak, de az ŐRI úgynevezett „hakni”-mű- sorai többnyire ellenkező hatást váltottak ki. A járás könyvtárai jé állapotban vannak, de az olvasók számának állandó növekedése miatt egyre szűkösebbnek bizonyulnak. A könyvállomány áttekinthetősége nem megfelelő, és az olvasók akaratlanul is zavarják egymást. Jó lenne, ha meg lehetne hosszabbítani a könyvtárak nyitva tartási idejét, de ezt létszámhiány miatt nem tudják megoldani. A négy könyvtár az elmúlt években összesen 54 000 forintot fordított könyvvásárlásra. Méhkeréken ez lakosonként 4 forint 90 fillért, Eleken 4 forint 50 fillért, Szabadkígyóson 3 forint 70 fillért és Sarkadon 1 forint 50 fillért jelent. Sarkadon ebből az összegből nem tudják megoldani a könyvállomány frissítését, a selejtkönyvek pótlását. Egyik könyvtárban sem megoldott a mezőgazdasági szakkönyvellátás, és a nemzetiséglakta községekben az anyanyelvű könyvek beszerzése. Feltűnő, hogy a nagyobbrészt mezőgazdasági jellegű települések fizikai dolgozóinak (tsz- t-agok) mindössze öt százaléka A gyomai Körösmenti Szövetkezeti Néptáncegyüttes vendég- szereplésének viszonzásaként Gyomára érkeztek a lengyelországi Krasnyik város néptáncosai. A baráti országban oly népszerű „Partizán Dalfesztivál- rendezői augusztus 12-től 22-ig tartózkodnak hazánkban. Először látogatja rendszeresen a könyvtárakat. A bizottság vizsgálata során úgy tapasztalta, hogy a lakosság hét végi szabad idejének tervszerű felhasználását nem segítik kellően a közművelődési intézmények. Csupán Eleken van biztató kezdeményezés, ahol szombatonként délelőtt 9 órától este 24 óráig állnak a közönség rendelkezésére a rendszeres filmvetítésekkel és a kirándulások szervezésével. Sok népszerű és értékes programra vap még szükség a hétvégék kitöltéséhez! Az intézmények kapcsolata a települések gazdasági és társadalmi szerveivel — megfelelő. Erkölcsi és anyagi támogatást kapnak, de a helyi tanácsoknak még többet kellene tenni a gyulai járásban is annak érdekében, hogy a gazdasági egységek és a társadalmi szervek a kultúrára fordítható anyagi erőiket jobban összpontosítsák, és a közművelődési intézmények rendelkezésére bocsássák. t A Népi Ellenőrzési Bizottság hasznos tapasztalatai jelzik, hol van szükség a segítségre a lakosság kulturális igényei kielégítésének érdekében. Gyomán mutatkoznak be, majd Gyulán, Sátoraljaújhelyen, Pál- házán és Jászberényben. Műsorukból a közönség a gazdag lengyel folklórt ismerheti meg. Az együttest elkísérték a Ljubiin megyei párt- és állami, valamint művészeti vezetők. Lengyel táncosok megyénkben Varga Domokos: ■ ■ ■■ K0LY0KK0ST0LGAT0 Jár a baba, jár : Először mászik, csak azután : jár. Sót mielőtt mászik, mar j sok mindent tud, hátáról a ha■ sara, hasáról a hátára henge- : redni, magáitól felülni, lefeküd- : ni, négy kézlábra állni, s ez ; utóbbi testhelyzetben előre-hát- j ra ringatózni, vagyis a mi paj• zán szavunk-járása szerint „faj• fenntartó mozdulatokat végez- : ni”. Végül már fel is tud állni, ; s az ágy vagy a járóka rácsá- : ba kapaszkodva jobbra-baira ; lépegetni, közben olykor a fe- ; nekére tottyanva, de izgő-mozgó jj kedvét ettől el nem vesztve. I Első fiunknak, Andrisnak ; még nem volt járókája, őt ■ kénytelen-kelletlen az ágyában ■ tartottuk, míg meg nem tanult ■ járni. Jobban mondva: kiraktuk • néha a rekamiénkra vagy a 5 padlóra is, ha elég piszkos volt 5 már a rajta levő kezeslábas, : vagy egyéb ruhanemű ahhoz, j hogy hamarosan úgyis át keli- : jen öltöztetni. Kiraktuk, de az- ! tán vissza i6 tettük, mert már ! akkor is olyan volt, mint a hi• gany: éber figyelemmel kellett • lesnünk minden mozdulatát, lé j né rántson, fel ne döntsön va• lamit, s erre nem mindig értünk • rá. Egyszer az történt, hogy is■ mét igy ágyba rekkentvén a (3.) gyereket, nyugodtan rácsuktuk az ajtót. Ordít egy sort, aztán elhallgat. Ordított valóban, majd el is hallgatott. Volt az ágyában néhány ártalmatlan játékszer, gondoltuk, azokkal szórakozik, ha ugyan el nem aludt. Hanem egyszerre megzörrent a szobaajtó, azé a szobáé, ahol az ő ágya állt, de két méterrel odébb. Hitetlenkedve néztünk arrafelé. Mi zöröghet? Hisz Andris az ágyában van! Üjabb zörrenés, sőt már-már dörrenés az ajtón. Szaladunk, nyitjuk ki, de csak óvatosan, mert már érződik, hogy ven mögötte valami, amit el kell tolni, hogy bemehessünk. Vagy ha nem valami, hát valaki, no persze: Andris ül ott a fenekén. — Te hogy kerülsz ide? Peszólni se tud még, kilenc- hónapos mindössze de a helyszíni vizsgálat mindent élárul. Felhajtotta az egyik kis matracát (neki még több kis matraca volt), s addig feszegette az ágy léceit, nyomta az egyiket jobbra, a másikat Utalna, míg az így támadt nyilason lábbal, fenékkel le nem tudott ereszkedni a padlóra. Onnan aztán már semmiség volt az ajtóhoz másznia. ö különben járni is korán tanult meg, tizenegy hónapos koréban már vígan totyogott a pipaszár lábain. Vékony volt, de erős, inas kölyök: a saját súlyát könnyen elhordozta. Ment, mint a veszedelem amerre csak szabad teret, nyitott ajtót látott. Nem is bocsátotta meg soha, hogy nem engedtük már akkor a maga feje után rohanni. s ha kiszökött a lépcsőházba, felkaptuk, visszahoztuk, mielőtt lebukfencezett volna. Ordított, mint a sakál, hogy ő menni akar, menni, menni, nem számít a lépcső, nem számít semmi, csak eresszük a maga útjára. Hozzá képest Bubu igazán jámbor, kellemes egykének bizonyult. ö nem feszegette szét az ágya léceit, minek is feszegette volna, mikor állandóan le volt húzva a rácsa: kedve szerint bármikor kimászhatott a rekamióra. ö nem szökött ki a lakás ajtaján sem, minek is szökött volna, mikor kicsi korától iogva folyvást magúinkkal hur- colásiztuk mindenüvé, erdőre- mezőre, le a városba, meg még messzebb is: egyéves kölyökként már Kolozsvárt is megjárta. Ügy járta meg, hogy mégnem is tudott járni. Miután hazajöttünk, akkor sikerült rávennünk az önálló mendegélésre. Megvan ennek a forsza. Áll a gyerek a földön, s kapaszkodik valamibe, akár az ágyba, akár egy székbe vagy másegyébbe. Kapaszkodik, de már nem olyan görcsösen, mint ele_ inte, mert az álláshoz, a fogódzva járáshoz már megszerezte a kellő biztonságot, csak támasz nélkül nem mer még eindulni. Hiába vezetgetjük kézen fogva, abban a reményben, hogy egyszer
