Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-16 / 191. szám

Őszi programok Medgyesegy házán A m edgyesegyházi művelődé­si ház a napokiban készült el őszi programtervével. A gazdag eseménysorozatban kiemelkedő helye lesz a színházi előadá­soknak és az ifjú zenebarátok hangversenyeinek. A művelődési ház közös fenn­tartásában részt vevő szervek az 1974/75-ös évadra kulturális alapjukból minden megváltott bérlethez 20 forint támogatást adnak dolgozóiknak. A KISZ- korosztályú fiatalok fele áron vásárolhatnak színházbérletet, mivel az összeg többi részét a nagyközségi tanács és a helyi ifjúsági ház vállalta magára. A művelődési ház és az ál­Csak aki ritkán tér vissza egykori lakóhelyére, az mérlheti íel igazán, mit változott a tele­pülés arculata. Szerte az or­szágban új házak nőnek gom­ba módra. Egy-két évtizeddel ezelőtt álmodni sem lehetett ilyen tempóról. Legszembetű­nőbb a íejlődés a városi ran­got kapott községek esetében. Ezek közé tartozik Békés is. A régóta áhított cím elnyerése megsokszorozta lakói erejét. Minden évben hazalátogatok egykori szülőfalumba. Amikor a. vonat elhagyja Mezőberényt, az ablakból balra a távolban feltűnik a nagytemplom tornya, a tárház oszlopos alakja, a tég­lagyár kéménye. Ilyenkor vala­mi leírhatatlan szelíd izgalom ragad meg, tart hatalmában — 20 év emléke. A békési vonat csak perceiket vár Muronyban, de nekem órák­nak tűnik indulása. A szél a nyitott vonatablakon beveri a fojtó füstöt, de észre sem ve­szem. Képzeletem mindig előbb­re jár. Az állomásról a csomagok sú­lya alatt lassan lépkedek a köz­pont felé. Amúgy sem sietnék. Tekintetem ismerősöket kutat majd elereszti a kezűnket vagy engedi, hogy mi eleresszük az övét.,. nem, ez nem sokat ér. Egyet tehetünk, ha már meg­érett a helyzet, hogy önállóan járjon a gyerek: közvetlen kö­zelből hívogatjuk magunkhoz. Mintha csak arról volna szó, hogy a székbe kapaszkodik vagy belénk, ahogy ott guggo­lunk mellette. Mindössze kar­nyújtásnyira vagyunk tőle, még­is elég messze ahhoz, hogy el ne érjen, míg a széket el nem ereszti. Hívjuk, hívogatjuk kitárt karral, ennek nem tud sokáig ellenállni. Elvonja a kezét a széktől, s nyúl felénk, már a lá­ba is mozdul, már az ölünk­ben is volna, ha mi nem hú­zódnánk kőéiben hátrafelé, hogy még egy lépést kelljen tennie, még egyet, még egyet, talán már az ötödiket, talán már a ti­zediket, míg kiköthet végre a karunkban. Első gyerekeim mind ilyen­formán tanultak meg járni. De Bubut, mint született gyáva gyereket sokáig nem tud­tuk rávenni, hogy fogódzó nél­kül egy lépést is tegyen. Gya­logszerrel bekalandozta már az egész szobát, de egy széket tolt mindig maga előtt, s attól nem volt hajlandó elválni. Egyszer aztán öt testvére körülülAe, s ők csalogatták felváltva az ölükbe. Egy-két lépést kellett csak tennie egyiktől a másikig, legalábbis eleinte, mert később ők is élitek az ismert csellel, s mindig meghátráltak a közeledő Bubu elől. Fél óra se kellett, s az úgy rákapott az önálló to- tyogás jóízáre, hogy többé le Se szokott róla. A kfs totyik a világ legara­nyosabb gyerekei. Minduntalan nevetni kel! rajtuk, hogy ilyen aprócskák, és már járni tud­talános iskola az ősszel immár hetedik éve szervezi meg az If­jú Zenebarát hangversenysoro­zatot. A rendezők a sorozat előadásain hat környező község általános iskolásainak is bizto­sítanak helyet, akiket a megyei tanács művelődésügyi osztályá­nak költségén utaztatnak Med- gyesegy házára. Az idén október 6 és 12 kö­zött rendezik meg a medgyes- egyházi napokat. A rendezvény programtervében többek között fáklyás felvonulás, a Budapest Táncegyüttes előadása, az OKI Tábortűz című műsora, az ipari munkásbrigádok vetélkedőjének döntője szerepel. — csak pár jó szóra. Az új házak és közületek kirajzolják a város majdani képét. Ügy ér­zem, sikerült megőrizniük a Kö_ rösvidék egykori hangulatát. A sarki házakon új táblák hirdetik az utcák neveit, nyíl­lal jelölve a növekvő házszá­mokat. Hirtelen megakad a sze­mem Kossuth nevén. Hosszú ri­val! Újabb táblát keresek, hát­ha ... Nem. Nem tévedek, min­denütt ékezettel! A főutca! Azon már meg sem ütközöm, hogy a Posta utca is Postaként díszeleg. Mintha a szép nagy fekete betűkön még meg sem száradt volna a festék. Nekem legalábbis úgy tűnik. Amikor hazatérek, másnap körutat teszek egykori lakóhe­lyem ismert tájain. Ezeket a magányos túrákat külföldi út­tal sem cserélném el! A múl­tam is része a vidéknek, e vi­dék is része személyiségemnek. Ezúttal azonban mellém szegő­dik a kisördög is — kritikus­nak. A fürdő sarkán is új név­tábla: Körösi Csorna Sándor. Körösi helyett. Több hibára nem bukkantam. Valaki, akinek több ideje van, helyettem is megte­hetné. Gulyás Sándor nak. De azon is, hogy milyen : komikusán billegnek-ballagtnak, ; felsőtestüket jobbro-balra in- ; gatva nagy elsaánásukban, hogy j tovább és tovább jussanak a j kissé még bizonytalanul kacsa- : zó két lábacskájukon. Megtörténik viszont az is, ■ hogy a járni-kelni kezdő gye- j rek elesik, s úgy megüti magát, : hogy jó időre elmegy a kedve á j totyorászástól. Megtörténik, de ■ ritkán, mert az ilyen kicsik J többnyire a fenekükre huppan- í nak. s a guminadrágjuk ki lé- : vén tömve pelenkával, nem : éreznek semmi fájdalmat. Vannak aztán olyan gyerekek ; Is — de ez meg igazán ritka- « ság. mióta az angolkór kiment j a divatból —, akik nemigen ! hajlandók fel sem állni. Ügy j megszokják s megszeretik a fe- : néken csúszkálást, a négykéz- : láb mászkálást, hogy semmi : kedvük sincs kockázatos kísér- • letekbe bocsátkozni. Nyújtjuk • az ujjúnkat, hogy kapaszkodja- ; nak bele s úgy lépegessenek, de ; ők máris a földre tottyannak, ■ s ha felráncigáljuk őket, sem • hajlandók folytatni a sétát. Nem ■ és nem. A földön biztonságo- • sabb. Ha az orvos szerint semmi ba- • juk, akkor nincs miért izgul- ■ nunk. Majd felállnak egyszer : ők is, s elindulnak a maguk ■ útján. A családi legendák sze- ■ rint az én egyik testvérem is j majdnem három éves koráig • a fenekén csúszkorászott. Szokat- I lanul hagy feje volt, úgyhogy j szüleim állítólag arra is gon- : doltak, hátha vízfejű. De mi- : kor végre lábra. állt, nagyon • jól elbírta extra méretű kapó- ■ nyáját, arról nem is szólva, ■ hogy idővel családunk legesze- ■ sebb tagjának bizonyult. (Folytatjuk) 5 Tenger-apó bölcsessége Mesék a vízről, a konzervdobozról, a sirályról A tenger már akkor elkezdi meséjét, amikor még csak kö­zelíti a partjára vágyót a vo­nat. Az utasban korábban át­élt élményeket, könyvemléke­ket, filmtöredékeket rendezi a viszontlátás közelsége új, min­den létezőnél valóságosabbnak tűnő egésszé. Aztán — emberét célhoz érni látva — a viz belefog csodála­tos történeteibe. Parttalanul csapkodva a legkülönbözőbb témák között — s közben rá­irányítva szemünket, gondola­tainkat a valóság lényegére ... Filozófia Áll az ember a mólón és fi­gyeli a hullámokat. Fáradhatat­lanul futnak a fövenyre. Pil­lanatot sem késve követik egy­mást. A parthoz közeledve mindegyiküknek taraja kél, az sietve falásnyit habzsol a leve­gőből, hogy rögtön utána a felszín alá bukjon s borzoljon egyet a lenti homok apró, sze­líd hajlásain. Aki a folytonos ismétlődéstől élkábul, úgy véli, hogy min­den másodperc, minden hul­lám hajszálra olyan, mint a megelőző volt. Ám a tenger gyorsan eloszlatja a tévhitet. Üj hullámot küld a messze­ségből, hogy oktatólag vethes­se oda: — Figyelj jobban! Láss is, ne csak nézz! A folytatást a társak harsog- ják-magyarázzák tovább: — Mi a pil'anattai születünk és múlunk el. És mindig má­sok vagyunk. — Mert előttünk futó test­vérünk a másodperc tört része alatt változtatott a parton — továbbgörgetett egy kavicsot, bekebelezett egy letört galy- lyat. Mi már erre a megvál­toztatott partra érünk. — ÉS' ugyanígy mi is változ­tatunk valamennyit az utánunk jövők előtt. — Így mozdul a pillanatok­ból összetevődő millió évek alatt apánk, a tenger is. Ma nem ugyanaz, mint tegnap volt. És mássá lesz holnapra. — Közben azért megmarad lényege, hatalmas, erős, soha nem nyugvó víz-teste. Tenger­volta. — Ha ezt megérted, megér­ted a világot. Benne magadat. Hogy a többi ember nélkül nem létezhetsz. S hogy ezzel együtt egyszál-magad tettei is hatni képesek minden társad s min­den utódotok életére. Szigorú barát Ahová már nem csap fel a hullám, ott forró a homok. Nem sokáig állja a cipőhöz szokott, civilizációtól kényezte­tett láb. Üjabb s nyomós ok arra, hogy elfogadjuk a víz csábító hívogatását. Nyolc-tíz lépés s az embert fél lábszárig borítja kellemesen masszírozó, apró kaviccsal, nagy szemű ho­mokkal az éppen érkező hul­lám. Aztán visszazúdul a part­ról, magával sodorva a barát­ságos vízi lavinát. Töredék idő­re szárazra kerülünk. A szikrázó fehér habnak, az éggel feleselő kékségű hullám­nak nehéz ellenállni. Beleveti magát az ember a vízbe. Az­tán feláll és újra ölelkezik a tenger puha fodrával. Élvezi, hogy uralja a vizet, hogy a hullámliftről a part felé nézve valamilyen nem hallható zene ütemére süllyednek és emel­kednek az épületek, lobogó napernyők, fák, színes fürdő­ruhák. Játékszerének gondolja a vizet. A tenger azonban bölcs. Tud­ja, ’ hogy most kell rászólnia a szertelen íürdőzőre. Észrevét­lenül, de nagyon határozottan közel viszi a parthoz, S együtt az apró kavicsokkal, a nagy szemű homokkal a fövenyre sodorja. Aztán újra magával ragadja és újra kiveti. És még egyszer és még egyszer. A ma­gatehetetlent már nem simo­gatja a kavics. Éles szélével karjába hasít, mellébe, vállába harap, lábszárát vörösre mar­ja. Az utolsó hullám akkorát taszít az óvatlanon, hogy csak­nem beleroppan a gerinc — de már nem viszi vissza, le­gyen idő a lélegzetre, a meg­könnyebbülésre. Haragosan mordul a víz: — Barátod vagyok. De csak akkor, ha nem felejted az erő­met, nem felejted, hogy mire vagy képes egyedül. Mert ha nem törődsz a természet rend­jével, ha megsérted a mérté­ket, megjárhatod . .. Ezt ne felejtsd, és akkor nem kell fél­ned. Üjra megadom neked a játék, a pihenés, a felfrissülés örömét. Hiszen — ha megbe­csülsz — a barátod vagyok .. . Tisztelem mértéket változtató forradalmaidat. Emlékszem, amikor régi-régi ősöd először vette segítségül a fatörzset, hogy fennmaradjon a vízen. Az a fatörzshajó nagy tett volt. Csodállak érte .. . De a hajó is csak addig hajó, amíg kormá­nyosa nem sérti meg a hajóra szabott törvényt, Kikötőben Csendesen siklik a mólóvédte kikötőpart mellé a hajó. A vá­rakozó utasok közül az egyik félig szívott cigarettát dob a vízbe. Beszáll, elmegy vele a karcsú, hófehér test. A vízben lassan szétesik a csikk, az ap­ró hullámok elsodorják a pa­pírt, a filter helyben lebeg to­vább, a dohányszálak süllyedni kezdenek. a A tenger igyekszik eltüntetni a beledobott szemetet. S ha nem is tudja azonnal megsem­misíteni, legalább a mélybe süllyeszti. A cigarettacsikket ugyanúgy, mint a műanyag po­harat, a gyűrt újságot, mint az olajos konzervdobozt. Sok mindent elbír a gyomra, előbb-utóbb majd-mindent megemészt. Tenger-múzeumok­ban sokfelé látni embernél ma­gasabb horgonyokat, amelyeket elsüllyedt hajókról emeltek ki évtizedek múltán. Valamennyit megviselte a víz alatt töltött idő — mint a korhadó, pusz­tuló fa, olyan törékennyé, fosz­lóvá lett büszke vasanyaguk. Hogyne tudna hát végezni hol­mi papírszeméttel. műanyag pohárral, konzerv-bádoggai a tenger. A móló másik oldalán maga adja rá az el nem süllyeszthe­tő, el nem takarható példát. Csapkodja keményen az oda­állított beton tömböket. Mozdít­hatatlan a sok kőkolosszus. El­sodorni nem bírhatja az ezen a parton szokásosnál sokszorta nagyobb hullám sem. A tenger mégis, fáradhatatlanul és ko­nok következetességgel odasújt hullámtenyerével. És megint nem hallgat! Azt mondja az embernek; — A móló köveit, igaz, egy mozdulattal nem emelhetem fel. De nézd meg. hány helven kezd már repedezni a beton! SZáz vagy kétszáz, vagy két­ezer év alatt darabokra töröm, homok lesz belőle. Mert szívós vagyok és nem hagyom abba, amit elkezdtem .. . De azért el­bánhatsz velem. Mert te is tudsz szívós lenni. És találé­konyabb vagy nálam. Nemcsak követ vetsz belém, hanem do­hánylevelet, papírrrongyot, olajat, savat, lúgot, üveget. És teszed egyre többször és egyre mértéktelenebbül... Minden hulladékot nem tudok elsül­lyeszteni. A te szívósságod pusztítóbb, mint az enyém. De az ember tud gondolkodni. És megmenthet engem — hogy megmaradhassak barátjának. Különben bekövetkezik a ka­tasztrófa . .. Nem tréfálok. Van, aki már felfogta a ve­szélyt ... Menj a városba. A régi katedrális és az új busz­megálló között látsz egy táb­lát. A táblára engem festett az ember. A vízen hajó. Sűrű, fe­kete Olajcsíkot hagy maga után, A szennyezett vízben egy hal lefoszlott húsú szálkateste ... f A kikötőből hajóduda harsan. Beszállásra szólítja az utaso­kat. Van, aki a félig szítt ciga­rettát a vízbe hajítja. Csúnya hangú, gyönyörű madár Tenger-apó persze nem min­dig ilyen komor. Amikor a vá­rosból, az elgondolkodtató táb­lát megnézve visszatérsz, már vidám. Mintha valami bölcs öregember mellett tanulta vol­na a módját, kérdezgetni kezd: — Hát sirályt láttál-e? — Százat. — Milyennek láttad őkét? — Csúnyák voltak. Ormót­lan, szürke verebek. Fület sér­tőn káráltak-sivalkodtak. — Nem nézted meg jól őket. — Dehogyisnem! Két lépésre voltak tőlem az utcán. — Épp ez volt a baj. A si­rály nincs otthon a szárazföl­dön. Figyeld meg a vízen! Vagy inkább a levegőben! Azok az ő elemei. Nem bánja meg, aki megfo­gadja Tenger-apó szavát... Nyugodt méltósággal, bizto­san ül a madár a vizen. Hin- táztatja magát a hullámmal, két repülés között pihen, gyűj­ti az erőt. Befészkeli magát két hatalmas elem, a víz s a leve­gő közé. Törékeny testének ez a legbiztonságosabb hely. Aztán néhány csapással fel­repül, megmutatja legigazibb valóját. Gyönyörű fehér, ha a földről nézi az ember. Szárnya a legtökéletesebb, amivel csak repülni lehet; képes vele se­besen lecsapni, fel-feltörni\ a magasba, s képes szinte moz­dulatlanul megállni a levegő­ben, okos ösztönnel felhasznál­va a szél erejét. Szépség és cél­szerűség remekül hangolódik össze alkatában, mozgáséban. Hangja is elveszti bántó ér­dességét, míg áttör a levegő­tengeren. Tökéletesen valósítja meg környezetében önmagát. Mert igazi elemében van. Nem lehet sok különb élő­lénye a tengernek, mint a re­pülő sirály. De nem lehet szomorúbb se, mint az, amelyiket a tengertől nem messze fekvő sétányon láttam: törött szárnnyal, elha­gyottan, szürkén vonszolta ma­gát a neki már elérhetetlenül távoli szabad víz felé. Daniss Győző UäUMBSSs 5 1974, AUGUSZTUS 16, Helyesírás '74

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents