Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-15 / 190. szám
Beszélgetés a „főhadiszálláson” Érdekes, változatos élet a békéscsabai úttörő honvédelmi zászlóaljban Békéscsabán, az ifjúsági és áttörőház negyedik emeletén Hőgye Károly városi úttörőtitkárral beszélgettünk. Évek óta szervezi és irányítja az úttörők életét, kutatja a változatosság lehetőségeit, mert . véleménye szerint csak ott lehet tartalmas úttörőéletet teremteni, ahol étién percre sem téveszti,. elől azt, hogy a fiatalok romantikus, kalandos hajlamaik kitöltését is keresik az úttörőfoglalkozásokon. „Ügy is fogalmazhatnánk — mondta —, hogy az egyhangú, váratlan fordulatoktól mentes úttörőélet nem felel meg életkori sajátosságaiknak”. így történt, hogy 1969-ben Békéscsabán az elsők között szervezték meg az úttörő honvédelmi zászlóaljat. Az alakuló ünnepségen ott voltak a patronáló tiszthelyettesképző iskola tanárai és hallgatói, akikkel később kitűnő kapcsolatot alakítottak ki. A zászlóalj az ellenforrada- . lomban mártírhalált halt Szikla Sándor nevét vette fel, és a mártír özvegye emlékszalagot kötött a pajtások zászlajára. Már akkor, azon az ünnepségen kimondták, hogy a honvédelmi zászlóalj megalakítása kettős célt szolgál: a honvédelmi nevelés elmélyítését, és a KISZ Ifjú Gárdájának utánpótlását. Az eltelt öt esztendő alkalmas arra, hogy a zászlóalj tevékenységét mérlegre tegyük. Erről beszélgettünk Hőgye Ká- t" roly úttörőtitkárral az ifjúsági á és úttörőház negyedik emele- j tén, a városi úttörőelnökség ! irodájában, a zászlóalj sokszori ■ főhadiszállásán. — Ötödik esztendős a zászló- ■ alj — emlékezett vissza a kéz- : detekre —, és ebből az öt esz- E tendőből már annyi élmény, si- : keres akció maradt emlékeze- S tünkben, hogy könyv telne ki ! belőle. Amikor a zászlóalj ; szerveződött, általános iskolá- • inkban még nem dolgoztak ; honvédelmi felelősök, a nevelés E az úttörőélet részeként zajlott, i A honvédelmi zászlóalj híre 1 gyorsan szétfutott az iskolák- ! ban, nagyon sokan jelentkeztek ■ felvételre. Iskolánként szervez- ■ tünk egy-egy honvédelmi sza- ■ kaszt, melynek három rajába : huszonegy pajtás kapott beosz- E tást. Az első évben a honvédéi- E mi munka megszerettetése volt ! a cél, játékos vetélkedők egész 5 sorát szerveztük, különösen ■ nagy sikert arattak a honvé- ■ delmi napok, a harci túrák. ■ — Az iskolákban, a szaka- 5 szók foglalkozásain kovácsoló- E dott ki elsősorban az, hogy az : egész várost átfogó honvédelmi • zászlóalj megalakulása után • hamarosan országos vetélkedő- ■ kön, versenyeken is jól szere- ■ pelt. A legjobban felkészült ! pajtásokból állítottuk össze azt | a honvédelmi szakaszt, amely 5 1972. október elsején Pákozdon, ■ az úttörő honvédelmi alegysé- 5 gek vetélkedőjén országos első j helyezést ért el. ! Az oklevél az iroda falát dl- ; sziti, alatta serlegek, és egy ■ szovjet harckocsi miniatűr má- 5 sa, melyet a zászlóalj szovjet : katonáktól kapott. — Azt hiszem — folytatta ■ beszélgetésünket az úttörőtit- ■ kár —, sikerült megvalósítani ; a honvédelmi zászlóaljban az * első évekre tervezett progra- : mot: felkelteni a pajtások ér- j deklödését a honvédelmi munka iránt, hogy az úttörőéletük elválaszthatatlan részévé legyen. Mint említettem, különböző akciók, honvédelmi napok, túrák bizonyítják, hogy a terv megvalósult, és ideje érkezett annak, hogy magasabb színvonalra emeljük a zászlóalj felkészültségét. A városi úttörőelnökség honvédelmi szakbizottsága rendszeresen értékelte a zászlóalj munkáját. A bizottság arra az álláspontra jutott, hogy különösen a nyári harci túrák alapozták meg a zászlóalj jó hírét és tudását. Már 1972-ben rendeztünk ilyet a város melletti fényesi erdőben, a központi tiszthelyettesképző iskola közreműködésével. Rengeteg segítséget, anyagi felszerelést kaptunk tőlük és az MHSZ-től. A {versenyen 12 szakasz indult, összesen több mint 250 pajtás! Ugyanilyen jól sikerült a tavalyi kétnapos harci túra, a közeli KISZ-tábor területén. A versenyt a 7. sz. általános iskola honvédelmi Szakasza nyerte, Fajzi György tanár, honvédelmi felelős irányításával. A második a 11. számú, harmadik pedig az 1. számú iskola szakasza lett. Idén, 1974 májusában a KISZ Ifjú Gárdájával közösen szerveztünk harci túrát, a kiírásoknak megfelelően, sikerrel. A beszélgetés során az elmúlt esztendő honvédelmi munkájának részletes értékeléséről is szólt, megjegyezve, Högye Károly úttörőtitkár hogy a zászlóalj már éves kiképzési terv alapján dolgozott. — A minden részletre kiterjedő kiképzési terv nélkülözhetetlen alapnak bizonyult. A zászlóaljtanács rendszeres ülésein elsősorban a foglalkozások koordinálását biztosította. Kiképzési tervünk értelmében egész évben , rendszeresek voltak a lövészeti, polgári védelmi, tereptani, harcászati foglalkozások és a fegyvernemi képzés. Ott voltunk a május elsejei, felvonuláson, a koszo- . rúzási ünnepségeken. És ami1 még igen fontos: a zászlóalj tagjai iskoláik úttörőcsapatában segítik az őrsök, rajok akadályversenyeit, túráit. így gyü- mölosöztetik tapasztalataikat, Varga Domokos: Bubu Élete második félévében kopott le legkisebb lányomról a Juci név. s ragadt rá a Bubu, immár levakarhatatlanul. Születése előtt egy évvel halt meg az a Juci néni, akit a Kutyafülűek című könyvemben megénekeltem, mint Panni lányom jóangyalát, szívbéli szerelmét. Egy hihetetlen gyorsasággal fellobbanó tébécés fertőzés döntötte ágyba, majd napok alatt sírba, mindössze negyvennégy évesen. Júlia volt az igazi neve, az ő emlékére neveztük a lányukat is Júliának és becéztük Jucinak. De néha minden emberi jószándék hasztalan. Váltig azt akartam, hogy Juci legyen a lányom, mégis Bubu lett. Honnan? Hogyan? Ez még most utólag is megfejthetetlen. A tévőbeli Bubu nyomán bizonyosan nem, hiszen nincs se tévénk, se az ott forgolódó figurákkal közelebbi ismeretségünk. De nem is ez a fontos, hanem amit ez az új név kifejezett, az a játékos-bolondos családi hangulat. Nagyobb gyermekeim az új testvér hírét kezdetben mély megrendüléssel fogadták. Majdnem félidős volt már Anyja, amikór tudomást szereztek róla. Addig nem is fogtak gyanút, hogy miért ilyen gömbölyű. Hisz különben sem volt sovány. Még vicceltek is vele: — Anyja, ne egyél annyit, mert elgurulsz! — De most torkukon akadt a tréfaszó. Mintha ég és (2.) föld megrendült volna. Anyjának gyereke lesz! Most is előttem van Pammi- nak az arca: ül a fiúk szobájában, a fehér cserépkályha mellett, s a végtelenbe mered. Ti- zennégyéves ábrázatán a döbbenet árnyéka: ez hogy történhetett? A többiek se értették. Eleinte nagyon nem értették. Azt sem. hogy aki már ilyen öreg, annak hogy lehet gyereke. (E tekintetben rém kegyetlenek a kamaszszemek.) De azt se, hogy minek kell nekünk még ez is, hetediknek, mikor ők úgyis any- nyian vannak. Hiába nevettünk a szemükbe: komolyan, sértetten néztek vissza ránk. Mintha azt mondanák: — Nem vagytok már kiskorúak. Hogy csinálhattatok ilyen hülyeséget? Dombi oldódott fel leghamarabb. — Ügy érzem, hogy felnőtt lettem! — sóhajtott másnap szomorkásán, s mindjárt el is tessékelte Anyját a moso- gatóvájdling mellől. — Ülj le! Neked most ném jó olyan sokat állni! öt vitte rá a lélek arra is, hogy néhány hét múlva csecsemőnek való kiscipőt, kiskesz- tyűt .vegyen Anyja születése napjára, s bedugja titkon a párnája alá, abban a reményben, hogy reggiél mindjárt észreveszi. Észre is vette, s majd elolvadt a boldogságtól: kezdte elhinni, hogy a jövevényt a nagyok befogadják majd a családba, nem lesz „kis árva”. melyeket a honvédelmi zászlóaljban szereztek. — Az a célunk — folytatta az úttörőtitkár —, hogy a szocialista hazaszeretetre való nevelésben erősítsük az érzelmi kötődéseket, ugyanakkor ösztönözzük pajtásaink fizikai és szellemi képességeinek teljes kibontakoztatását. Mindezek a szocialista építőmunka nélkülözhetetlen követelményei, úttörő honvédelmi zászlóaljunk legfontosabb feladatai. Az 1973 74-es tanévi programban meghirdetett „Tettek beszélnek” jelmondat folyamatos teljesítése, és a „Nem térkép e táj” akció számunkra is követelmény. Városunkban hagyományos, hogy a honismereti, helytörténeti kutatómunkából az úttörők évről évre nagy részt vállalnak. A honvédelmi zászlóalj tagjaitól 'különösen elvárjuk, hogy az új tanévben is az akció élére álljanak, és lakóhelyük, a környező táj megismerésével. múltiának feltárásával erősítsék a hazaszeretet érzését, eredményeink megvédésének tudatos vállalását. — Nemrég született egy ú.1 javaslat: arra kérjük a KISZ Ifjú Gárdájának parancsnokát, hogy a gárda tagjai vállalják egy-egy úttörő honvédelmi szakasz patronálását. Elsősorban azokat a gárdistákat hívjuk, akik katonai szolgálatukat már teljesítették és az úttörőkiképzésben a honvédelmi felelős ta- nár9k helyetteseként hasznosan tudnának közreműködni. Az MHSZ-szervezettel is tárgyalunk, hogyan tudnának a honvédelmi zászlóaljnak még több segítséget nyújtani? Az úttörőtitkár fényképeket, újságkivágásokat őriz egy dosz- sziéban. A képek, a cikkek az úttörő honvédelmi zászlóalj közel ötéves múltját idézik, emlékeztetnek a kezdeti évekre, az első sikerekre, de arra is, hogy feladataik sűrűsödnek és helytállni azokban igazi úttörőbecsület dolga. s. E Kép egy harci túráról. A versenyző szakasz jelentéstételre sorakozik Mikor az utolsó hónapban járt. már mindene együtt volt a kicsinek, a két tucat pelenkától addig az aranygombos kék kis szvetterig, amit tengerész- kabátnak keresztelt el a családi humor. Ahány vendég jött, mind végigcsodálta a sok szép csecsemőholmit, de Anyja nemcsak csodálta, hanem simogatta is, oly gyöngéden, meghatottan, mintha már bennük fickándoz- na. akiéi lesznek. Ez a gyerekeinket is meghatotta, leginkább Kisdombit, de többé-kevésbé az egész társaságot. Valami újfajta — számukra eddig ismeretlen — levegő lengedezett a lakásban, az untig ismerős asztalok, székek, ágyak, szekrények között. Hát még mikor Jakab Erzsi barátnőnk is beállított az ajándék-kisággyal, amelyet ide-oda tologatható színes golyók és kutya-macska figurák ékesítettek a két végén. Volt ugyan a padláson egy ütött-kopott régi kiságy — ma is ott áll —, de Anyja és Erzsi szerint a hetedik gyerek szebbet érdemelt. Hiába tiltakoztam a baráti pazarlás ellen: az új ágy bevonult a lakásba. Néhány hét múlva bevonult Juci is. Akkor még Juci. s még vagy hét hónapig. Már féléves kora előtt is kísértett ugyan a Bubu név, de jómagam csak az első nagy betegsége táján adtam be a derekam. Oly szánandó volt szegény, oly szeretni való. hogy nekem is jobban esett így becéznem. „Bubu, Bubus- ka, aranyos Bubuska!” — mondogattam neki, ezzel fogtam az ölembe, ezzel ringattam a térdemen, mert a nagy lázai, gyors pihegései miatt a tüdőgyulladás., tói is féltettük, volt olyan éjszaka. amit csaknem végig az ölünkben töltött. A betegség mindig nagy alkalom a gyerekrontásra, s mi ezt az első alkalmat pompásan kihasználtuk. A Bubuvá vedlett leányzó tíz nap alatt teljesen megegészségesedett,’ de többé nem változott vissza régi önmagává. Nem volt hajlandó visszaszokni az ágyába, de a járókába belesizokni se: betegségének színtere, a kiságya melletti széles szülői rekamié, meg apjának-anyjának, testvéreinek az öle lett állandó tartózkodási helye. Efféle engedékenységtől mindenkit óvni szeretnék, ha már családom tagjait hiába óvtam. Ne hagyják a gyereket az ölükbe szokni. Kap>assáik önálló játékra a járókában, az elrekesz- tett szobasarokban, a nyitott ajtajú, de ráccsal elválasztott kisszobában, kinek mire van módja, különben megbolondulhatnak a folyton rajtuk lógó fiuktól, lányuktól. A mi nagyobb gyerekeinknek is volt valamikor külön kis szobája, amelynek az ajtajában egy járóka-rács állta útjukat, hogy ne indulhassanak kedvük szerint távolabbi kalandozásokra. Amelyik elérte a csúszómászó kőit, annak már ott volt a helye. No de Bubu! ö, ugyebár, egykebb volt az egykéknél, hetedik gyerek létére. Egyetlen kicsi gyerek nyolc nagy — kamaszok és felnőttek — között. Nem kellett hozzá sók biztatás, hogy ezt a helyzetet bölcsen kihasználja a maga javára. öregedő szülőknek már gyöngébb a szíve. A kései gyerekeknek többnyire elkényeztetés a sorsuk. Kivált, ha elegendő kényeztető kínálkozik erre a célra. Nálunk kínálkozott elég, nem panaszkodhatom. Azonfelül hogy Anyja is hazaszorult két évre, gyermekgondozási szabadságra, meg magam is igyekeztem ekkoriban minél több időt otthon tölteni, ott voltak az önkéntes szülőihelyettesek is, főleg a két kisebbik fiunk, Dombi és Gergő. Bár a többi gyerek sem maradt ki a jóból. Nem kérdezték már, miért akart az anyjuk még egyet. Már-már elképzelhetetlen volt számukra is. hogy ne volna Bubu, s ne körülötte forogna az otthoni világ. Mert — szó ami sző — körülötte forgott. Mondhatnám, egy1
