Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-15 / 190. szám

\ i&foncBozók a muokaverscnjbcn nagykamarás utcái elnépte-1 lenednek, a hőség mindenkit az árnyékba parancsol. Az út porát csak egy-egy jármű veri fel. A Ságvári Endre Tsz ba­romfitelepén is mindenki be­húzódik a napról. A telep jó­szágállománya is nehezen Vi­sen a hirtelen beköszöntött kánikulát, annak ellenére, hogy az ólakban az elszívó-ventillá­torok állandóan üzemelnek, s ott is csak néhány fokkal ala­csonyabb a hőmérséklet, mint a szabadban. A baromfikombinát legna­gyobb épületének pihenőhelyi­ségében találkozunk a Hámán Kató Brigáddal. Az idén ala­kult, s tagjai valamennyien ba­romfigondozók. A tsz-ben dol­gozó brigádokkal együtt ők is a szocialista cím elnyeréséért küzdenek, dolgoznak. Saitz Mi- hályné, a brigád vezetője kö­zépkorú, beszédes asszony. Azt mondják róla, ami szívén, az a száján is. — Három éve vajúdott már a brigád megalakítása, míg végre valamennyien megértet­ték, hogy így eredményeseb­ben tudnak dolgozni. A telep hat épületében 40 ezer pecsenyecsirkét, 18 ezer tojótyúkot és 11 ezer tenyész növendékbaromfit gondoznak. — Hogyan tudják ellátni ezt a rengeteg jószágot? — Csak jó munkaszervezés­sel és úgy, hogy segítjük egy­mást — veszi át a szót Urbán Ferencné. — Reggel 6-kor már itt vagyunk, s ritkán van az,i, amikor este 6 óra előtt haza­érünk. A napot minden alka­lommal az ólak takarításával kezdjük, a jószágok etetésével folytatjuk, majd összeszedjük a tojásokat. Van itt munka bő­ven. Évente mintegy 2.5 millió tojást értékesít a közös gazda­ság, s ennek mintegy negyed­részét a tenyészállomány pót­lására, keltetésre adják el. Bojtos Máriával a tsz-ben dolgozó fiatalasszonyok helyze­téről beszélgetünk. Elmondja, hogy munkájukat a vezetőség és az idősebb tagok nagyra ér­tékelik. A szövetkezetben sze­retik és segítik a fiatalokat. Sok kismama csak azért veszt igénybe a hároméves gyermek- gondozási segélyt, mert a köz­ségben nincsen bölcsőde, ami­re viszont igény lenne. — Elég jól működő óvodánk van, de azt is már bővíteni kel­lene — mond i a eltűnődve. — Hamarosan szűk lesz ... Hudák Erzsébet a brigád legfiatalabb tagja. Ö a tizen­harmadik, de ezt a számot nem tartja szerencsétlennek. Június­ban végzett Gvomán. a mező- gazdasági szakmunkásképző is­kola baromfitónyésztő szakán, a tsz ösztöndíjasakén' — Hogy tett el a munkába állás első Időszaka? — Hamar elszaladt ez a két hónap. Talán azért is. mert minden nyáron itt dolgoztam gyakorlaton és a telepen dol­gozók közül mindenkit jpl is­merek. Szeretettel, kedvesen fogadtak — mondja mosolyog­va. — Szeretjük mi a fiatalokat, és megértjük gondjukat, baju­kat is — szól közbe a brigád vezetője. — Hiszen mi is vol­tunk fiatalok. Ha nem is azok, mint a maiak, de hasonló gondjaink voltak. Erzsiké a szakmunkás-bizo­nyítvány megszerzése után nem hagyja abba a tanulást. Ősztől a mezőgazdasági technikumban tanul tovább. — ő még fiatal, hát tanul­jon. A jó és fiatal szakembe­rekre nálunk is nagy- szükség van — egészíti ki a brigádve­zetőt Urbán né. — Az idősebbeknek nem kell már tanulniuk? — Dehogynem! Csak mi nem az iskola padjaiban, hanem az életben tanulunk. Valami új­donság, érdekesség mindig van a mi foglalkozásunkban is: A szakmánkkal kapcsolatos dol­gokat az újságokból, szakköny­vekből átnézzük, mert csak így tarthatunk lépést a fejlő­déssel. Egyébként aát mondom: nincsen olyan megrakott szé­násszekér, amire még ne fér­ne. S az nem mindegy, hogy fiatalon könnyebben, vaey Idő­sebb fejjel sokszor erőlködve rakjuk meg azt a szekeret. — Mennyi a keresetük? — Nem túlságosan sok — mosoivognak össze. Kis szü­net után folytatják. — Kétezer forintnál egyetlen hónapban sem viszünk kevesebbet haza. Az éves összjövedelmünk meg­haladja a ,36 ezer forintot. — A kongresszus rnunkaver- senvben mit vállalt a brigád? Mindenki emrszerro akaria mondani, egymást túlszárnyal­va. — A beá'lí+ásra kerülő te­nyészállomány t széttel enitásig a négyszáza l'51'-os elh"llási vesztesben belül neveljük, a re sebesebben, hogy néha már szédültünk bele. Csak ne lett volna olyan ész­vesztőén édes! Már ahogy há- romh ónapos karában kezét a szeme elé emelte, és irgette-for- giatta, nézegette. Vagy ahogy később az arcára játékból oda­dobott pelenkát ránclgálta le, kacagva: akkor is, amikor még nem tudott beszélni, később meg már szóval is megtoldva a játékot. „Nincs Bubu! Nincs! Sehol sincs!” — mondtuk ne­ki. „De van!” — húzta le ma­gáról a pelenkát, a kendőt, a törülközőt, s nagyokat neve­tett mellé. Ugyanezt fordítva is játszottuk. „Nincs Apja! Nincs! Elment világgá!” — mondtam, de most az én fejemen volt a lecibálni való. Már nyúlt is ér­te. „De van! De van!” Mondom, némán is játszot­tuk már ezt, de nem kisebb gyö­nyörűséggel. A szót, hogi: nincs, nagyon hamar, talán már fél­éves korában értette. Még él is pityeredett, mikor a vártnál hosszabb időre guggoltam le az ágy vége mögé, hogy „Nincs Apja, nincs Apja!” De ha csak az arcom takartam el a két tenyeremmel, soha nem vette komolyan a dolgot. Odanyúlit a kis kezével, s feszegette le az ujjaimat, majd maga is elta­karta a saját arcát, hogy viszo­nozza a kölcsönt. „Nincs Bu­bu! Nincs!” — mondtam, s et­től boldog volt, hogy ő is tud nincs lenni. Istenem, micsoda jó játék egy ilyen kicsi gyerek! Egyszer azt találtam ki, hogy szeme láttára összehajtogattam egy újságot, úgy ahogy az újságos szokta be­szorítani a levelesláda nyílásá­ba, s odatettem a válla mögé, amint nekidőlt a nagypámá- nak. Hathónapos lehetett vagy talán öt és fél, mindenesetre még a betegsége előtt történt a dolog. Forgatta a nyakát, né­zegetett hátra, de nem tudott úgy megfordulni, hogy az újsá­got is lássa. Izgatta viszont, hogy az a valami ott van. hisz látta, mikor odadugtam. Fész­kelődül kezdett, kezével nyúL­kálnl, s nem nyugodott, amíg ! meg nem fogta, ki nem húzta a : háta mögül, összenevettünk, s : már adta is ide, hogy dugjam ■ megint az előbbi helyére. Az ilyesféle gyakorlatok na- ■ gyón ügyessé tették a kezét. Ka- S pott nemsokára műanyagból : készült kis színes hengereket is, ■ akkorákat, hogy jól meg tudja ■ markolni (talán tizenkét darab ■ volt egy zacskóban). Eleinte ! csak rázta őket, mert csörög- j tek is, majd egymás tetejére ra- : kosgatott hármat, négyet, meg • gurigáaott velük, de egyéves ko- ; ra előlit már azt is megtanulta, ! hogy tudja elpattintani őket: ha j az álló henger széléit lenyom- : ja egy ujjával, az elugrik, s az- : tán csörögve esik le megint a ■ padlóra. Mindezt csak azért írom le : ilyen részletesen, mert más szü- : lök is nyilván törik a fejüket, ■ milyen játékokra kaparhatják ■ rá azt a csöpp emberkét, akit ■ most már hónapról hónapra j jobban szeretnek. Főleg az anyja, de talán már : az apja is. Ha tud végre ját- : szani vele, akkor bizonyosan. ; Akkor már el is Irigyli az ■ anyjától. Akkor már hívja ma- ■ gához, s büszke rá, ha a gye- • rek az anyja öléből átkívánko- j zik az övébe. „Gyere, gyere!” • — nyújtja felé a karját. „Gyere, 1 gyere!” S a kicsi meglendíti a j felsőtestét, s kapálódzni kezd, : annak jeléül, hogy menni akar. ■ Bár lehet, hogy fél perc múlva ■ anyja hívásának enged Msontó ’ módon. S egy újabb fél perc ; múlva megint az apjáénak. Él- • vezi a kis kacér, hogy ő már : ilyen kapós jószág lett, hogy : apja-anyja felváltva- verseng a.: kegyeiért. „Gyere, az én lányom • vagy!” „Nem is igaz, az enyém! ■ Ide gyere, ide-ide!” Minél inkább osztozik egy ; ilyen apró gyereken a két szü- : lő, az annál inkább mind a két- ■ tőjüké. Mert ez már annak a ! biztos jele: nemcsak anyja van. ; hanem apja is, igazi apja, aki ■ teljes szívből a magáénak érzi. ; (Folytatjuk) növend^káitomány e’hnltását effv százatokkal m^gu-owotiuk cs^Vkontoni. a rn®crtevő totó­tyúkok tot á «torm-“1 és óból nedig az eddigi 70 százalék hlvett 7* százalékot adunk többletér­tékesítésre. tnwiaj vállalták még. hogy a gének karbantar- tásáHa rendszeresen heseet+e- nek és az áltate<*észsé.gögvi rendsTobé’vekot ss kövefetmé­m-eket fokozottabban betart­ják. test. Büszkén mutogatták a korszerű. 16 millió forintos költséggel éoült gépesített ha­ríwifíkrvmbip átot. A gördülő­nél,- egv esonortia rrogszokntt rnozdttlatokkal h^zzílé* a ta­karmány keveréséhez jce+ton á páni 0—10 #ezep tetőst vá1 nt_ Iák és osytá’vozzék. s péhá- nyan nedtg készüléOn°k haza. mögt ét szakára ismét, h°tennok. Búcsúzáskor még odaszólnak: — Szeaénv íósrágok is szen­vednek a mp1eetől, mi is meg­izzadunk, amíg hazakereke­zünk. Az első fél évben a terme­lőszövetkezét baromfiágazatá­nak árbevétele mintegy 5,1 millió forint volt. Százhetven­ezer oecsenyecsirkét 54 napos korukban értékesítettek, átla­gosan 1 kiló 35 de.kás súlyban. A jó súlygyarapodást «a terv­szerű etetéssel érték el, s így 1 kiló baromfihús elállításá­hoz mindössze 2.32 kilogramm takarmányt használtak fel, s a baromfihús kilónkénti telies önköltsége nem érte el a 16,70 forintot. A tizenhárom tagú baromfi- gondozó brigád munkádéval nagvban hozzá iárul a közös gazdaság eredményeinek növe­léséhez. — Sz. — 1974. AUGUSZTUS 15. Egy hónap múlva nyílik az őszi BNV Egy hónap múlva, szeptem­ber i4-en, uj premierre kerül sor. a Budapesti Nemzetközi Vásár-központban: megnyílik a fogyasztási cikkek nemzetközi kínálatát bemutató első szakvá­sár, az őszi Budapesti Nem­zetközi Vásár. Nagy az érdek­lődés: eddig 29 országból jelent­keztek kiállítók az őszi vá­sárra. A nagy nemzetközi sereg­szemlén részt vevő — Magyar- országgal együtt — tíz szocia­lista ország sorában Kubából, Kínából és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságból is jön-, nek kiállítók Budapestre, s be­mutatják modern fogyasztási iparcikkeiket, élelmiszeripari termékeiket}* és népművészeti, iparművészeti remekeiket. A Szovjetunió a szabad idő hasz­nos eltöltésének és jó kihasz­nálásának különösen gazdag eszköztárát vonultatja fel. A barkácsolóknak sok műveletre alkalmas kisebb fémforgácsoló berendezéseket, s a fa- és fémmegmunkálás, a modellezés nagyon sokféle szerszámát kí­nálja. Táskarádióból 11-féle, színes televízió-készülékekből ötféle változatot, továbbá a sportcikkek, a vadászfegyverek, és játékok számos különleges­ségét mutatja be. Az őszi BNV-n jóval több fejlődő ország kiállítói vesznek részt, mint tavasszal a beruhá­zási szakvásáron. A fejlődő országok közüt Brazília a legnagyobb kiállí­tó. Több mint 50 brazil vál­lalat kínálja korszerű termé­két, elsősorban textil- és konfek­cióipari, továbbá élelmiszer- ipari árukat. Kiállításukról természetesen nem hiányoznak a brazíliai kávékülönlegessé­gek sem. Több brazil vállalat jelentkezett bőrkonfekció-ter- mékkel, cipőkkel és más bőr­árukkal is. Nastv érdeklődés előzi meg a vásárközpont autó­parádéját, amelyen a szovjet, a lengyel, az NDK-beli, a csehszlovák és a jugoszláv gépkocsiipar újdonságai mel­lett megtalálják a látogatók a Ford, a Chrysler, a Peugeot, az Audi, NSU, a Mercedes, a Volkswagen, a Volvo és a Fiat kocsik legújabb típusait is. A szakosításnak megfelelően az őszi BNV-n hat szekcióban: az öltözködés, az otthon, a háztartás, az élelmezés, a sza­bad idő és a közlekedés szek­torban összevontan találhatják meg a látogatók az azonos jel­legű hazai és külföldi termé­keket. így könnyebb az össze­hasonlítás, a válogatás a szak­embereknek és a nagyközön­ségnek is. A HUNGEXPO-nak, a vásár rendezőjének fontos célja, hogy a kiállítóknak nyújtott korszerű szolgáltatá­sokkal a termékek magas szín­vonalú bemutatását segítse, s így hozzájáruljon az ízlésfor­máláshoz, a fogyásztói szo­kások fejlesztéséhez. Magyar- ország nemzetközi kereskedel­mi és gazdasági kapcsolatai­nak erősítéséhez, a szocialista integráció gazdagításához. Az üzletkötések és a terme­lési kooperációk zavartalan megbeszélése, lebonyolítása ér­dekében — a kiállítók kéré­sére — négy szakmai napot is rendeznek, amikor délután 2 óráig csak a szakmai jeggvel rendelkező szakemberek te­kinthetik meg a vásárt. Az őszi BNV szeptember 22-ig fogadja látogatóit a Budapesti Nemzetközi Vá­sár-központban, ahol ugyan­csak ebben az időpontban, te­hát szeptember 14—22. között rendezik meg az AGROMA- SEXPO ’74 kiállítást, s a lá­togató belépőjegye — egyéb­ként ugyanannyiba kerül, mint a tavaszi BNV-n — érvényes mindkét rendezvény megtekin­tésére. (MTI) Másodszorra bontotta ki szirmait a lila akác Békéscsabán A rapszodikus időjárás ellené­re a növényvilág rendszerint szolgál, meglepetésekkel. Békés­csabán például a legvédettebb udvarokban másodszorra bontot­ta ki virágszirmait a gyönyörű lila akác. Most, amikor a napo­kig tartó esőzés után ismét ki­sütött a jó meleg nyári nap, kü­lönösen kedves a járókelőknek a viruló akácfürt. Tórgyg^éferemhől Halált okozott a gondatlanság A Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat munkavédelmi szabályzata előírja, hogy az ál- ványok lekötésére csak megfe­szíthető, csavaros-kengyeles kö­tést lehet alkalmazni, a pipa­fák rögzítésére pedig acélken­gyeleket, bilincseket. Kötéllel való rögzítés vagy ellensúly al­kalmazása tilos. Természetesen ezt a szabályzatot megkapta az orosházi főépítésvezetősége is. így Hoffmann Ferenc építésve­zető, Komúczi Imre művezető és Multyán György kőműves bri­gádvezető is. Ennek ellenére több ízben a pipafát a födémszerke­zeten mégsem rögzítették az elő­írásnak megfelelően. Következ­mény: egy halálos kimenetelű baleset volt. Orosházán, a. Rákóczi úti épí­tésnél osörlőve] szállították fel a maltert az emeletre. A kötél­vezető csiga tartására szolgáló öt méter hosszúságú fagerendát, úgynevezett pipafát az épület egyik szintjén helyezték el és a tetőn levő termoforkémény elemeivel terhelték. A csörlőt Farkas Kálmán segédmunkás kezelte. . 1973. augusztus 7-én délután egy üres habarcsos lá­dát emeltek fel a csőrlővel. A láda a lengés következtében az állványszerkezetbe akadt, s mi­vel a pipafa szabálytalanul volt rögzítve, a negyedik szintről le­zuhant. Egyik vége megütötte Farkas Kálmán fejét. A sérültet azonnal kórházba szállították, négy óra múlva azonban meg­halt. Az ügyet az Orosházi Járás- bíróság a közelmúltban tárgyal­ta. Megállapította, hogy Hoff­mann Ferenc, Komóczi Imre, Multyán György vezetői beosztá­suknál fogva kötelezettségük volt a munkavédelmi szabályok betartatása. Kötelezettségüket azonban elmulasztották. Mulasz­tásuk okozati összefüggésben van a baleset bekövetkeztével. Ezért a járásbíróság foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés bűntet­te miatt Hoffmann Ferencet egy év szabadságvesztésre, ezer fo­rint pénzbüntetésre, Komóczi Imrét egy év szabadságvesztésre, nyolcszáz forint pénzbüntetésre és Multyán Györgyöt tíz hónap szabadságvesztésre és ötszáz fo­rint 1 pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását mindhárom vádlottal szemben egy év próbaidőre felfüggesz­tette. / Az ítélet jogerős! i

Next

/
Thumbnails
Contents