Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-15 / 190. szám
Eszmecsere a munkahelyi Magasabb felkészültségű dolgozók a tanácsi hivatalokban községi és a községi tanácsofcDemokracta és (egyelem: edestesfcvórek. Ám testvérek között sem ritka a harag, a hangos szó, a. félreértés. Ezért szükséges a munkahelyeken is a két testvér, demokrácia es fegyelem mozgásának, hatósugarának határait megjelölni. Eddig és ne tovább. A munkahely: szervezet. Létezése, működése elválaszthatatlan sokféle előírástól, utasítástól, szabálytól. Amiket — éppen közérdek-1 bői, a munkahely zavartalan; tevékenységét elősegítve — be keli tartani. Alapvető kérdés tehát: miről lehet és szükséges, miről nem szabad vitatkozni? Téves tilalmi lábiák Eléggé elterjedt nézet, főkent a gazdasági vezetők vallják: termelési kérdésekben nincs helye a demokratikus fórumoknak* ezekben a felelős poszt betöltője dönt, utasít, s a többieknek marad a végrehajtás. E vélekedés gyengéje általánosságában rejlik. Mert mit értsünk „termelési kérdések” alatt? A napi tervfeladatot? A technológiát? Ha a huzakodők erre gondolnak, akkor igazuk van. Ám ha e tilalmi tábla, mögé azt a felfogást rejtik, hogy a munkahelyi fórumok vitatkozzanak csak szociális, munkásellátási, esetleg bérezési,' jutalmazási ügyekről, de a gazdasági tevékenység lényegét ne érintsék, akkor tévednek. Ahogy azok szintén, akik — a munkások soraiból — azt szeretnék, hogy tőlük mindenről véleményt kérjenek. Addig nincs demokrácia, míg velünk meg nem beszélnek mindent, míg a főnökök maguk között döntenek — így hangzik az „érvelés”. Jól néznénk ki, ha a termelés folyamatát újra meg újra gyűlésezéssel akasztanánk meg. mondván, most megvitatjuk a dekádtervet, most meg a technológiai előírást, „ B kiválasztás joga Egészséges arányokra, van szükség. Annak tisztázására, mit lehet, mit érdemes a gazdasági témák kö^ül megvitatásra a demokratikus fórumok elé terjeszteni. Igen, dé kit illessen e kiválasztás joga? Félreérthetetlen feleletet ad erre az a határozat, amelyet a Miniszter- tanács 1973. június 27-i ülésén hozott az üzemi demokrácia fejlesztéséről, s amelyben több más mellett ezt olvashatjuk: „... a központi irányelvekből kiindulva és az érvényben levő jogszabályok keretei között a vállalatok maguk alakítsák, fejA vita habárai lesszék tovább a helyi körűimé, nyéknek legjobban megfelelő formákat és azon belül a tartalmi megoldásokat”. Semmiféle központi * akarat nem fogja kézen a munkahelyek j közösségeit, s nem okítja részletekbe menően őket, mit szabad, mit nem. Érdemben csakis helyben lehet dönteni arról, hol húzódjanak a demokratikus vita és fegyelmezett végrehajtás határai. Amihez segítséget adnak a központi — a szakszervezetek és a kormányzat közös álláspontját megfogalmazó — irányelvek, a különböző jogszabályok, de a konkrétumokat a helyi körülmények szabják meg. Bem elég megmondani Tegyük fel: a vállalati pártós szakszervezeti, ifjúsági testületek, a gazdasági vezetők véleményét is kikérve, meghúzták a határokat. Világossá tették minden érdekelt előtt, hogy meddig és miről tart a vita, s hol adja át helyét a fegyelemnek. Tegyük fél azt is, hogy jól sikerült a határvonal kijelölése, élesen elválnak egymástól az utasításokkal és a vitákkal eldöntendő kérdések. Akkor már biztos az eredmény, a vonzó munkahelyi légkör, a kö_ zös gondolkozás? Hiba lenne ezt hinni. Egyvalami még nagyon hiányzik. Nevezetesen a mindenkit összefogó, az erőket egy irányba terelő cselekvés. S talán furcsán hangzik, dp igaz: a demokratikus fórumok sem akkor élnek, hatnak teljes valóságukban, ha ott az emberek bátran elmondhatják véleményüket, hanem ha azt a közösen kialakított teendők fegyelmezett végrehajtása követi. Fogalmazhatunk úgy is: a szavak demokráciája a cselekvés demokráciájába nő át, hogy azután — a számonkéréskor, az ellenőrzéskor — ismét az együttes megfontolás, értékelés szavai vegyék vissza a főszerepet. Sértetlen sorrend Nem lehet arról vitatkozni, hogy mekkora bérösszeget használjon fel a vállalat, de arról lehet — sőt kell! —, hogyan gyarapíthatnák a bérek növelésére fordítható forintokat, miként alakuljon a bérezés gyakorlata, mit állítson előtérbe a helyi bérpolitika — a mennyiséget, a minőséget, az időkihasználást, a gépállások csökkentését —, miért nyújtson kevesebbet. Veszélyesnek bizo. nyúlna demokratikus fórumokra hagyni a készletgazdálkodás alakításai, az árukiszállítás időrendjének meghatározását, de a készletgazdálkodás, az áru- szállítás javításához — optima^ lizálásához — már sok segítséget adhatnak a’ kért és feldolgozott vélemények. Az egészséges arányok mellett ezért elengedhetetlen a dolgok sorrendjének sérthetetlensége. A bajok abból származnak, ha a munkahelyeken föl sem állítják e sorrendet, vagy ha igen, akkor unos-untalan fölborítják. Ilyenkor elmosódnak a határok, hol mindenre parancsok érkeznek, hol fölösleges vitákkal telik az idő, s csak akkor kapnak észbe, amikor már kátyúba ragadt szekerük, se előre, se hátra. Ki kemény kéz, ki nagyobb demokratizmus után sóhajtozik, esetleg kiabál ebben a helyzetben, holott nem ezek segítenek. Hanem a logikus sorrend becsületének megteremtése! Az, hogy ne a munka, a cselekvés helyett vitatkozzanak, hanem a munka, a cselekvés hogyanjáról, céljáról. Az. hogy a demokrácia és a fegyelem te^ rületeit elválasztó határokat senki* — a vezérigazgató sem, a segédmunkás sem — ne sérthesse meg. E határokat az egész közösség vonja meg és az egész közösség őrizze, óvja. Mészáros Ötté A Hajtómű, és Festékberendezések Gyára budapesti 2-es számú gyárában Góbor Ferenc brigádja állítja elő az Ika- rus-autóbuszok sebességváltóját. Á szerkezet 130 alkatrészből áll, melyből 40-et a békéscsabai 5-ös számú gyárban készítenek. Az Ikarus dolgozói elhatározták, hogy a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának tiszteletére 300-zal több autóbuszt gyártanak, mint amennyit a tervük előír. Ennek megfelelően 300-zal több sebességváltóra is szükség van. Felkérték tehát Góbor Ferenc brigádját, hogy segítse elő felajánlásuk teljesítését. Góborék nem sokat tanakodtak. Elhatározták, hogy teljesítik az Ikarus-beliek kérését. Elkészítene^ terven felül 300 sebességváltót. Igaz, a szándék megvalósítása nemcsak rajtuk, hanem az 5-ös számú gyáregységen is múlik. Eljött tehát a brigád Békéscsabára. Egyrészt azért, hogy találkozzon és baráti eszmecserét folytasson azokkal, akik a 40 alkatrészt készítik, másrészt pedig azért, hogy világot lásson és egy kicsit kikapcsolódjon a mindennapi munkából. A gyár fizette az útiköltséget. A vállalat kiváló brigádja már eddig is derekasan irfeg- szolgált' érte. Békéscsabán találkoztak is Kovács Pál II. és Palkó Jánosné brigádjával, a 40 alkatrész készítőivel. Elmondták nékik, hogy miről van szó és néhány szakmai tanácsot adtak a jobb együttműködésre. Arra is, hogy egy-egy alkatrész elkészítésénél mire ügyeljenek. Ä hibás darab akadályozza, lassítja a munkájukat, pedig fokozni kell az ütemet, hogy a vállalásukat teljesíteni tudják. A békéscsabaiak megértették a dolgot. — Igazatok van. pontosabban kell dolgoznunk — állapította meg Árgyelán János, a Kovács brigád tagja és javasolta: — Jő lenne látni, hogy ti mit csináltok és milyen a kész sebesség- váltó. A Minisztertanács Tanácsi I Hivatala a tanácsi szervezetben dolgozó vezetők és ügyintézők helyzetének felmérése során megvizsgálta, hogy a személyi állomány felkészültsége lépést tart-e a tanácsi munkában az utóbbi időben előtérbe került jelentős állami feladatokkal. A tanácsi szervezet hatósági jogkörének bővülése ugyanis fokozottan megköveteli a dolgozók szakmai, politikai hozzáértésének növelését valameny- nyi tanácsi szinten, elsősorban a nagyközségekben és a községekben. Megállapították, hogy a tanácsok hivatali szervezetében — az illeték-, az illetmény- és a földhivatalokat is ideszámítva — ,a vezető beosz-* tású dolgozók mintegy 70 százalékának van felsőfokú végzettsége. Az ügyintézőknél ez az arány meghaladja a 17 százalékot. Azokban az ügyintézői munkakörökben, amelyekben felsőfokú iskolai végzettség a követelmény. az előírt képesítést eddig mintegy 53 százalékuk szerezte meg, a középiskolai végzettségűeknél ez az arány több mint 80 százalék. Gyorsabb ütemű fejlődés indokolt ilyen, vonatkozásban a nagyGóbor Ferenc brigádja Bieiik Béla gyárigazgató: — Az utazásra van lehetőségi A két szocialista brigád már sokszor letette a „garast” a vállalat asztalára. — A 300-szor 40 alkatrészt megcsináljuk. Rákapcsolunk — jelentette ki Adamik András, aki szintén a Kovács Pál II. brigád tagja. Hozzáfűzte azonban: — Csak anyag legyen! — Mi küldjük és gondoskodunk arról, hogy mindig időben érkezzen ide —, ígérte To- roezkai József főművezető, a szerelde vezetője, Góbor Ferenc brigádjának a tagja. Nem kellett senkit győzködni. nál, ahol a képesítettség mértéke még nem éri el az országos átlagot. A képesítésként előírt középiskolai végzettséggel a nagyközségi tanácsokban dolgozó ügyintézők 77, a községi tanácsi dolgozók 74,5 százaléka rendelkezik. A felmérés során a tanács: dolgozók iskolai végzettségén kívül egyéb körülményeket is megvizsgáltak. Ezek közül különös figyelmet érdemel a tanácsi dolgozók munkahely-változtatása, amely az utóbbi években emelkedést mutat. A tanácsok hivatali szervezetében 1971 júliusától 1973 júliusáig mintegy 500 vezetői, és körülbelül 4700 ügyintézői munkakör üresedett meg. A két állománycsoportba tartozókat együtt számítva a fluktuáció megközelítette a 20 százalékot. A munkahelyet változtatóknak csak kis hányada — 27 százaléka — maradt meg a tanácsi szervezetben, nagy többségük másutt helyezkedett el. A ' tanácsi szervek személyi állományának további erősítésére, a személyzeti munka fejlesztésére a közelmúltban több központi intézkedés történt. a békéscsabai gyárban. Hamar megállapodtak, 'A békéscsabaiak tehát most majd „rákapcsolnak”. Tudják, ha szerény mértékben, de ők is megvalósítóivá válnak egy sokmilliós kongresszusi felajánlásnak. A 300-szor negyven alkatrész ugyan a sebességváltóba kerül és kívülről nem lesz látható, de a 300 autóbusz anélkül mozdulatlan maradna. Ha pedig elkészül a 300 sebességváltó, a pesti brigád a Békés megyei Népújság útján is köszönetét mond majd Kovács Pál II. és Palkó Jánosné brigádjának. Erre Góbor Ferenc ígéretet tett. P. B. MEZŐGÉP Vállalat Központi Gyáregysége Békéscsaba, Szarvasi ót felvételre keres kapesolóberendezések gyártásához VILLANYSZERELŐKET, ezenkívül elektroműszerészeket, lakatosokat, szerszámlakatosokat, esztergályosokat, gyalusokat, mezőgazdasági gépszerelőket, festő-fényezőket, fúrós, marós, köszörűs szakmunkásokat, valamint szakma nélküli férfi-, női betanított és segédmunkásokat igen könnyű munkára és mühelytakarítókat. Jelentkezés: a gyáregység munkaügyi előadójánál. 300964 SZEGHALMI ÜZEMÜNKBE FELVESZÜNK szakképzett VARRŐGÉPMÜSZERÉSZT, vizsgázott kazánfűtőt Orosházi THERMOPRESS 0,5 atm. kisnyomású, gőzüzemű, gázolajfűtésű kazánokhoz, valamint elektromos emelővillás targoncakezelői vizsgává rendelkezőket. * FŐVÁROSI RUHAIPARI VÁLLALAT Háromszáz autóbusz » I
