Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

Sátortábor 9SZB9*Z®lSHaMa9ire««C>SSSSKSM'S«9BS99XSSlS£S19S93£9S99'H”!!S««*V9!eSCSa*«*B8S9«£9SS«aUISI3S!ft«S«M>lMI»KW Levelező gyermekek Ki Moszkvából, ki a tanyavilágbó] vár postát Egyre nő a számúit. Ez örven­detes jelenség. De nézzük csak, kikkel ég miért leveleznek a ti­zenévesek? És miért" örülünk mi annak, hogy egyre többen vá­lasztják a szabad idő kellemes eltöltésének: ezt a módját. Volt tanítványaim közül sok­kal beszéltem. Zsuzsa az orosz tanárnőjétől kapta a címeket. Egy moszkvai és egy leningrádi kislányét. Megkérdeztem, miért kezdett él levelezni velük. Zsu­zsa gyerekes őszinteséggel így felelt: „Tetszik tudni, olyan jó dolog levelet várni és olyan ér­dekes arról olvasni, hol él, mi­lyenek a szórakozásai, a hobby- jai egy szovjet kislánynak” Csak ennyit mondott Azt nem tette hozzá, hogy kedvtelése ré­vén egyben gyakorolja az orosz nyelvet, helyesírást, fogalma­zást. Későbbi tervek szerint egy-egy nyáron kölcsönösen el­látogatnak egymáshoz. Fényké­pet már cseréltek. Gyűjtők, modellezők Anikó hazai pajtással levelez; Mindketten szenvedélyes leve­lezőlap-gyűjtők. Azon is írnak és leveleikben mellékelnek egy- egy ..lap-csemegét”. A gyűjte­ményben majd lassan összeáll a világ— Péter repülőgépmodellező. Olyan társat keresett, akivel modellezési problémákról leve­lezhet. Megállapodtak egy­mással, hogy a feltett kérdések­re kötelesek felelni. Gabi budapesti kislány. Leve­lező társa tanyán éL Olyan ked­vesen írta le az ő nehéz életü­ket (messze van az iskola, nagy a sár stb.), hogy Gabiék az el­múlt tanév tavaszi szünetében meghívták magukhoz Julikét egy kis városnézésre. Gabi most van náluk, gondolom, sok újat lát 6 is, hiszen nem érdektelen megismerkedni a tanyavilággal sem, Levelezni — olyan „felnőttes” dolog.-. Elgondolkoztam, vajon mi készteti a kamaszodó lányokat és — kisebb számban — fiúkat arra, hogy levelező partnert ke­ressenek. Meg is kérdeztem né- hányukat. Többen azt válaszol­ták, amit Zsuzsa is mondott: jó levelet várni és kapni, mások pedig, hogy a levelezés olyan „íelnőttes” dolog. Volt, aki kife­jezetten egy témára szorítkozott (pl. bélyeggyűjtés) és a tapasz­talatcserét — meg persze a bélyegcserét — tartotta érde­kesnek. Pajtáskeresési, barátságkötesi, közlesi vágy is szerepet játszik ebben a hasznos szórakozásban. De nézzünk csak egy konkrét példát! A KUTYA című lap jú­niusi számában olvasom, hogy egy ózdj kislány levelezne ku­tyabarátokkal, főleg boxertulaj- donosokkal. A júliusi számban «gy nagyberényi és egy kondo- rosi kislány keres levelezőpart­nert. Nyilván ők is kutyaügyben. Elmondanák egymásnak: mit tud már a kiskutyus, hogyan ta- nítgatják, idomítják, szoktatják, mivél etetik, hogyan gondozzék, milyen oltásokat kapott stb. Tanulnak egymástól És közben fogalmaznak, igye­keznek szépen írni, gondolatai­kat értelmesen, szabatosan ki­fejezni. Tanulnak egymástól, ki nyelvet, ki mást, ki a gyűjtő­szenvedélyét elégíti ki. Megta­nulják, hogy a levelezés is a kölcsönösségen alapszik: aki sze­ret tartalmas, színes, értékes be­számolókat kapni, annak magá­nak is igyekeznie kell hason­lókkal kedveskedni társának. Hasznos szórakozás ez a gyer­mekeknek! Ne becsüljük le. El­lenkezőleg. Segítsük hozzá, hogy megfelelő társat találjon. Végül még egy tanács: ne bontsuk fel a címére érkező levelet! Ö ol­vassa el először, hiszen neki szól. Dr. Gergely Károlyné «sseimitiecsssessssisssEsste«!! !999S9SSa93999SS«C3t1 A «| r n a r **» • világűr hírnökei az augusztusi égbolton — Hullócsillag H Látod? Ott!_. Ott! Felhőtlen augusztusi estéken gyakran felhangzik ez a kiáltás, s ha szerencsések vagytok, még véletlenül is megláthatjátok a hullócsillagot. De szánjatok rá egy türelmesen eltöltött órát, s a csillagok milliárdjaitól fénylő augusztusi égbolton akár több mozgó fénypontot (hullócsilla­got) is megfigyelhettek. Fénye­sen suhan, mintha egy kis csil­lag esne le az égből, de a fény gyorsan elenyészik, s a tűzijá­ték alig tart tovább a másodperc- tört részénél. Aztán újra — nézd, most! — kettő, három rö­vid felvillanás és suhanás, majd kihuny a kis csillogó pont, de akkor már felajzott kíváncsi­sággal várjátok az újabb és újabb csodát... „Hullócsillag5*,, Nagyon szép és többértelmű magyar szó. Ezt a szép kifejezést csillagászati szempontból nem tekinthetjük teljesen szakszerűnek. Csillaghulláskor nem csillagok hullanak, hiszen a csillagok hatalmas tömegű, ma­gas hőmérsékletű, saját fénnyel rendelkező, izzó gázgömbök, melyeknek tömege több száz­ezerszeresen, sőt több milliószo- rosan felülmúlja Földünkét. Ez­zel szemben a hullócsillagok tömege, Földünkhöz viszonyítva elhanyagolható, az esetek nagy többségében néhány gramm; A hullócsillagok meteorok. A kis méretű, gyakran gombostű­ié jnyi, hideg és a világűrben ön­álló fénnyel nem rendelkező meteortest másodpercenkénti 15—70 km-es kozmikus sebes­séggel érkezik a világűrből a Föld légkörébe. A légkörben anyaga a súrlódás és ütközés következtében a Föld felszínétől kb. 130 km magasan felizzik (fel- villanási pont), majd az egyre sűrűbb légrétegekbe zuhanva, pillanatok alatt elég, elgőzölög és eltűnik. A felizzó meteortes­tet (a hullócsillagot) nevezzük meteornak. A meteorpályának az a pontja, ahol a fény kialszik, a fékezési pont. Ez kisebb me­teorok esetében 70—80, nagyobb méretűeknél 20—30 km magas­ságban van. Ha a meteortest na­gyobb, mondjuk almanagyságú, akkor a sűrűbb légrétegekben annyira erős lehet a fényjelen­ség. hogy az éjszakában olyan világosság támad, akár holdtöl­tekor. Az ilyen, az egész égbol­tot beragyogó, szikrákat szóró és maga után tündöklő csóvát húzó meteorokat tűzgömböknek (bolidáknak) nevezzük. Megfi­gyelték. hogy a tűzgömb csóvája gyakran még órák múlva is lát­ható az égbolton. Mi történik akkor, ha a nieteortest tömege nagy, eset­leg több tonna nagyságrendű? Ezeket már nem tudja a légkör elégetni és a meteortest egy ré­sze becsapódhat a Föld felszíné­re és méretétől függően súlyos természeti katasztrófákat is okozhat. A Földre lehullott me­teormaradványok a meteoritek. A Földfelszínen nagyon sok me­teorbecsapódás okozta kráter van, köztük olyanok is, melye­ket meteoritóriások hoztak lét­re. Ezek közül talán a legismer­tebb az USA-ban található Ari- zona-kráter, mely 1,3 km átmé­rőjű és 134 m mélységű. Az óri­ás bombatölcsérhez hasonló krátert a számítások szerint egy 450 000 tonna tömegű, 55 méter átmérőjű meteorit becsapódása hozta létre a törtékem előtti időkben. Az ezen a területen élő Navaja-indiánok körében még ma is él az a legenda, hogy az égből indián isten szállt le tűzfelhőn, hogy itt eltemetkez­hessen. Ennek a mondának az alapján elképzelhető, hogy az itt élő indiánok ősei láthatták a meteor becsapódását. II Földünkön megtalált meteoritok nagy többsége kő-, 10%-a vasmeteorit. A tudósok megállapították, hogy a” mete­oritok anyagában ugyanazok a kémiai elemek találhatók, ame­lyeket Földünkön is ismerünk. A hullócsillagok tehát a világ- egyetem anyagi egységének fon­tos bizonyítékai. Berciid Mihály Vidám gyermekhangok za­varták fel a máskor csendes, kis tisztást; Jókedvű úttörök, diákok érkeztek, hogy szünide­jükből két hetet sátortáborban töltsenek el. Laci bácsi, a veze­tőjük az utolsó eligazítást tart- ' ja. — Mire keli ügyelni a sá- ix>r verésnél? — kérdezi. — Arra, hogy a bejárat ne nezzen észak felé, mert az az uralkodó szélirány. — Misi, állapítsd meg, írem« van észak! — Megvan; Az erdészház esik tőlünk északra. — No, akkor kezdjünk a tá­borveréshez, U alakba helyez­zük el a sátrakat. Tisztítsátok meg a terepet az apró kövek­től. gallyaktól. A fenék­lap rögzítésénél ügyeljetek pr- ra, hogy a négyszög szabályos legyen! — így szól Laci bácsi utasítása. Szorgos kezek nyo­mán egyre több sátor áll. Csa­ba, az őrsvezető harsány ve­zényszóval irányítja a munkát; A fenéklap teljes rögzítése után hozzátok a tartó rudazatot! Gé­za, Jóska, (1. ábra) ti az ors> cövekekkel feszítsétek ki a sát­rat! Egyszerre és egyformán húzzátok, mert megdől az egész! Jó. Gyertek ti is ide, most az oldalfeszítőket cövekel- jük le. Vigyázzatok, a szemben levők egyszerre húzzák a zsine­get, mert különben nem feszül lei a tető! (2. ábra) Laci bácsi közben sátortól sátorig megy, Fenéknél megáll, rosszallóan csóválja a fejét. — Nem lesz ez így jó, gö­dörbe, mélyedésbe nem szabad sátrat verni. — Van feneke a sátornak, nem ázunk be. — Tévedsz, kiskomáml A környékről is idefolyik a víz és a fenéklap átázik. Ha már ilyen helyre kell vernetek a sátrat, akkor oífcvetlen árkoljá- tok körül. Az árok a lebemyeg alá kerüljön, hogy a vizet el­vezesse. (3. álbra). Laci bácsi továbbmegy az egyik kész sátorhoz, mindent: rendben talál, s a fiúkat az őrsátor felverésével bízza meg. Jenő ránéz, majd félénken megszólal, hogy ő még nem vert sátorlapból készített sát­rat — Nem baj, gyere megmuta­tom. Egyszerű az egész. Először összegombolod a sátorlapokat, majd a négy sarkát lerögzíted, éppúgy, mint a másik sátor­nál. Itt is ügyélni kell a mér­tani alapra. Ezek után a köz­bülső cövekeket vered le. Ha megvagy vele, szétgombolod a bejáratnál, de csak annyira, hogy beférj rajta. Kösd a bőrka­rikákhoz a zsineget, amivel a sátrat felfüggesztjük a fára. Vigyázz, csak annyira húzd meg a kötelet, amennyire a tö- vekek engedik! A fára legjobb szorítónyolcassal felerősíteni! (4. ábra). Ezeket a gúlasátra­kat mindig körül kell árkolni! — Laci bácsi, az ilyen sátra­kat csak fára lehet felerősí­teni? is '•••***»sseissas3«sa>fi2sa&*B£«s9sssBsae85scgcsffi>saasB*£sl£siaflS9i3i>sssgis»BftfaiBKii felhajtania rögzíteni — Nem, ügy is felverheted, hogy a bőrkarikákba egy meg felelő, kb 1,2 méteres rudat vagy botot helyezel el. Itt is arra kell ügyelned, ki ne rántsd a töveket. Akik közben elkészültek a sátorveréssel — beköltöznek. Fekhelyeiket, csomagjaikat az előírás szerint helyezik el, majd elkészítik takaróikból a hálózsákokat. (5. ábra). Szatmári Tamas niimilHiiiiiiHiHiumifinitMiitai Egyszer volt, hol nem volt. volt egyszer egy kert. De nem mespkert volt, hanem olyan, ami­lyen a falusi udvarok­ban honos, ahol paradi­csom, paprika, zöldség termett és még rózsa is virult. A kert végében egy. szer, két kő között ki­csi juharfácska dugta ki a fejét és ahogyan a többi növény teszi, ő is a fény felé nyújto­gatta a nyakát. Az eső­ből kortyolgatott, a har­matból szürcsölgetett, így éldegélt. Egy napon Péter bá­csi arra járt és rácso­dálkozott a kis juharra, hogy volt ereje a szo­ros kövek közül kimé­A kis juhar részkedni. Azontúl min­dennap meglátogatta. A kis juhar pedig szí­vós elszántsággal küz­dött az életéért. Hiába szorította a két kemény kő marka, ő nem félt, nekifeszítette a gyöke­rét, a derekát és ha nagyon kicsit is, nagyon lassan is, egyre feljebb ért. Péter bácsi meg-meg- locsolgatta a kis juhart, majd egy napon így szólt hozzá: — Kiszabadítalak a kövek közül, mert ki­álltad a próbát. Dere­kasan megtettél min­dent, ami csak az erőd­ből tellett. Meg is ju­talmazlak érte és ez­után szép, szellős. nap­sütötte helyen fogsz él­ni. Péter bácsi kezébe vette az ásót és kényel­mes, mély gödröt ásott. Azután az ásóval szét­feszítette a köveket és kiszabadította a köbör­tönből a kis fa gyöke­reit. Az olyan boldog volt, mint még előtte egyetlen juharfa sem. Gyökerei, amelyeknek eddig kövek között kel­lett utat törniük, most puha talajban nyújtóz­kodva úgy helyezked­tek el, hogy jól felve­hessék a táplálékot és így szép, sudár fa lett belőle. Péter bácsi naponta gyönyörködött benne. Hát ez történt a kis ■juharral, a kerti rózsa is tudja már! Tudja a Nap, a Szél meg a fii között járó kis bogár. Ez a mese azért szüle­tett,- hogy ti is megtud­játok. lang Etelka

Next

/
Thumbnails
Contents